Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

Egyiptom nem kívánja az ENSZ-erők mandátumának meghosszabbítását Ahmed Abdel-Magid, Egyip­tom állandó ENSZ képviselője átnyújtotta Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminisz­ter levelét. A levélben Fahmi rámutat, hogy Egyiptom nem járul hozzá a Sínai-félszigeten, az egyiptomi—izraeli szektor­ban állomásozó ENSZ rendkí­vüli erők mandátumának meg- I hoszabbításához, ha a Bizton-! sági Tanács nem tesz intézke­déseket az izraeli csapatok ha­ladéktalan kivonására a meg­szállt arab területekről. Az ENSZ-erők mandátuma jú­lius 24-én jár le. Meghosszabí- tásához a Biztonsági Tanács ha­tározatára van szükség. Kissinger az egyiptomi döntésről A kétnapos körúton az Egye­sült Államok középnyugati ré­szén tartózkodó Henry Kissin­ger amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén nagy fi­gyelmet szentelt a közel-keleti fej lemény eknek. Egyebek között kijelentette: Egyiptomnak az a döntése, hogy július 24-én túl nem újítja fel a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ-békefenntartó erők meg­bízatását „a probléma sürgős­ségét hangsúlyozza”. Hozzáfűz­te, tanulmányoznia kell az egyiptomi bejelentés szövegét, hogy „lássa, mit is jelent az pontosan”. Elismerte azonban, hogv .más megoldások érdeké­ben” kell majd munkálkodni. Kizártnak minősítette, hogv a Sínai-félszigeten, az Egyiptom és Izrael közötti ütközőövezet­ben amerikai csapatokat állo- másoztassanak, A továbbiakban kijelentette, az Egyesült Államok soha­sem javasolta Izraelnek, hogy tárgyaljon a palesztinaiakkal. Izrael és az ENSZ viszonyá­ról szólva közölte; az Egvesült Államok még nem határozta meg álláspontiát arra az eset- [ re. ha a közgyűlés 'esközeleb^i ülésszakán kizárnák Izraelt az ENSZ-bői. Egv effajta intézke­dés azonban „érintené az Egye­sült Államok részvételét az ENSZ-ben” — hangoztatta. Ar­ról nem nyilatkozott, hogv az Egyesült Államok ez esetben pénzügyi szankcióval- foganato­sítana-e az EN^Z-szel szem­ben. vagy pedig elhatározná ki­válását a világszervezetből. fR enter! Wa!dhefm 8 BT döntését sürgeti Kurd Waidheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtit­kára szerdára virradó éjjel New Yorkban tartott sajtókonferen­ciáján aggodalmának adott han­got a közel-keleti helyzettel kapcsolatosan. azt követően, hogy Egyiptom kedden bejelen­tette: nem járul hozzá a Sínai- félszigeten állomásozó ENSZ- békeerők július 24-én lejáró mandátumának további meg­hosszabbításához. Az ENSZ-fótitkár hangsú­lyozta, hogy nézete szerint csak akkor van mód az ENSZ-erők mandátumának meghosszabbí­tására, ha a Biztonsági Tanács rövid időn belül Egyiptom szá­mára elfogadható döntést hoz a kérdésben. Mint mondotta, Egyiptom most olyan határoza­tot vár a Biztonsági Tanácstól, amely Izraelt a korábbi közel- keleti határozatok teljesítésére kényszeríti. Reményét fejezte ki, hogy a BT a közeli napokban összeül. Waldheim a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy az ENSZ-békefenntartó erők kivo­nása „rendkívül súlyos helyze­tet” idézhet elő a térségben. Izrael taktikázással vádolja Egyiptomot Izraeli hivatalos személyisé­gek Jeruzsálemben azt hangoz­tatták. hogy az ENSZ-békeerők mandátumának meghosszabbítá­sát elutasító egyiptomi döntés csupán arra irányul, hogy „Iz­raelt nagyobb engedményekre kényszerítse az újabb csapat­szétválasztási megállapodás lét­rehozásáról szóló tárgyaláso­kon”. Kormánytisztviselők ki­jelentették, hogy az izraeli kor­mány nem lát kapcsolatot az ENSZ-békeerők mandátumának kérdése és egy újabb ideiglenes megállapodásról szóló tárgyalá­sok között. Mint ismeretes, Iz­rael azt szorgalmazza, hogy a Sínai-félszigeten állomásozó ENSZ-kéksisako*>k mandátumát további hat hónapra hosszab­bítsák meg. (AP) Péntekig dönteni kell: Megvalósul-e a július 30-i csúcs Az európai biztonsági ér- | tejcezlet genfi szakaszának koordinációs bizottsága ked­den a késő esti órákban egy­órás tanácskozást tartott. Az ülésen résztvevő 35 küldött­ségvezető egyetértett abban, j hogy a konferenciát lezáró j csúcstalálkozó hivatalos össze- [ hívásáról legkésőbb péntekig dönteni kell, vagyis három , nap áll rendelkezésre a hétfőn | hozott elvi döntés megerősí- ! tésére, amely szerint július 30-án ül össze Helsinkiben az | értekezlet csúcsszintű záró­szakasza. Egy diplomata a kedd esti ülés után úgy vélekedett, hogy ha péntekig nem szüla- tik megállapodás, akkor a jú­lius 30-i dátum egyszerűen az időtényező miatt nem lesz megvalósítható. A koordinációs bizottság szerdán folytatja tanácskozá­sait a még függőben levő kérdésekről, így a hadgyakor­latok előzetes bejelentésével kapcsolatos török igényekről. A konzultációkon részt vevő egyik diplomata ennek kap­csán azt mondotta, hogy vé­leménye szerint a problémát szerdán sikerül rendezni, ,,A következő 24 órában pozitív fejleményekre számítok — hangsúlyozta. — Még nem ju­tottunk túl teljesen a nehéz­ségeken, de a megoldás kör­vonalazódik.” Egyébként a konferencia titkárságának tisztviselői rá­mutattak: hétfőn meg kell kezdeni a dokumentumok nyomtatását, hogy azok a ki­tűzött időpontra a finn fővá­rosban aláírásra készek legye­nek az állam- és kormányfők számára. (Reuter) Soares: A szocialista párt kész arra? hogy megbénítsa az ország életét A Jorradalmi erők véleményei a PSXP veseiősege súlyos felelősséget vállal magára A fegyveres erők mozgalmát támadták a jelszavak azon a tízezres tömeggyűlésen, amely a szocialista párt felhívására gyűlt össze kedden este Lisszabonban. A szocialista tüntetés résztvevői Vasco Goncalves miniszterelnök leváltását követelték és szidal­mazták Sáráivá de Carvalho tá­bornokot, a COPCON parancs­nokát is. Mario Soares, a PSZP főtit­kára a nagygyűlésen mondott beszédében kijelentette, hogy a szocialista párt mozgósította erőit az ország északi részétől egészen déli csücskéig és kész árrá, hogy „szimbolikus módon megbénítsa” az ország életét, ha nem teljesítik követeléseit. A főtitkár közölte, hogy szerdától kezdve gyűléseket tartanak a különböző vidéki városokban, majd szombaton „nagy népgyű­lést” szerveznek Lisszabonban. Soares azt állította, hogy a kommunista párt kedden nyil­vánosságra hozott állásfoglalásá­val ellentétben nem a „csen­des többség” újabb megmozdulá­sáról van szó, szerinte „ma a szocialista párt képezi az ország 1 hangos többségét”. Mario Soares sötét képet fes­tett az ország politikai, társa­dalmi és gazdasági helyzetéről, élesen támadta a portugál kom­munistákat. ★ A Pravda szerdai számában a portugál fegyveres erők moz­galma közgyűlésének döntése­it kommentálja. A kommentátor mindenekelőtt kiemeli, hogy az ország demok­ratikus közvéleménye nagy meg­elégedéssel fogadta a fegyveres erők mozgalmának azt a dönté­sét. hogy támogatja a Forradalmi Tanács által kidolgozott politi­kai akciótervet. A fegyveres erők mozgalmának új program­okmánya — húzza alá az SZKP sajtóorgánuma — igazolja a mozgalom által választott hala­dó irányvonal helyességét, s elő­segíti a forradalmi folyamat to­vábbi kibontakozását. A Pravda hírmagyarázója a továbbiakban a következőket ír­ja: Az elmúlt napokban Lissza­bonban, Portóban és más város­ban hatalmas tömegek nyilvá­nosan támogatták a népi egysé­get, sürgették a nép és a fegy­veres erők mozgalma szövetsé­gének szilárdítását. Ez minden­nél jobban bizonyítja, hogy a dolgozó tömegek helyeslik a fegyveres erők mozgalmának döntéseit. A szocialista párt vezetősége és Mario Soares, a párt főtit­kára, miután kijelentette, hogy visszahívja képviselőit a koalí­ciós kormányból, ellentmondás­ba került a tömegek akaratával — állapítja meg a Pravda. A haladó erőknek az a véle­ménye — fejeződik be a kom­mentár —, hogy a szocialista párt vezetősége súlyos felelős­séget vállal magára azzal, hogy a portugáliai forradalom szem­pontjából rendkívül bonyolult időszakban nem mozdítja elő azoknak az összefogását, akik a demokratikus és a társadalmi fejlődést sürgetik, hanem épp ellenkezőleg, fokozza az ország előtt álló nehézséeeke* (TASZSZ) Potsdami látogató 1975-ben Esztendőről esztendőre száz — meg százezer turista járja a potsdami Cecilienhof-kastélyt harminc esztendeje. Történelmi emlékhely lett a Hohenzoller- család egyik ágának otthonából. Történelmi bútordarab abból a kerek asztalból, amely mellett 1945. július 17-től augusztus 2- ig tizenhat ülésen tárgyaltak a három győztes antifasiszta nagyhatalom kormányfői és kül­ügyminiszterei, legjobb diploma­táik támogatásával. Vörös se- lyemzsinórkordon mögül néze­getheti 1975 embere az asztalt, amely fölött. Sztálin, Churchill és Truman, maid az angol kor­mányváltozás után Churcill he­lyett Attlee vitázott. Tárgyaltak mindenekelőtt egv állandó közös tanácskozó szerv, a Külügyminiszterek Tanácsa megalakításáról, a németországi megszállás és ellenőrzés kérdé­séről, a jóvátételről, a háborús bűnösök fölötti ítélkezésről — és persze jó néhány olyan kér­désről, amely már a háború utáni világ témája volt: Len­gyelország határairól, Ausztriá­ról. a békeszerződésről, egyes országok ENSZ-felvételéről, hogy éppen csak a legfontosabb kérdéseket említsük. Sok száz oldal a viták gyors­írói feljegyzése, s még a nagyon kurtára fogott közös jegyző­könyv, meg a közlemény is több mint ötven sűrűn gépelt oldal volt. Amikor befejeződött, az első kommentárok egyike, a moszkvai rádió hírmagyarázója így értékelte Potsdamot; ha a három nagyhatalom egysége fennmarad, a tanácskozás irányelvei megteremthetik a tartós béke alapjait Európában és a világpolitika földrészünkön kívüli kérdéseinek megoldásá­ban is segíthetnek. Röviden: az első értékelés pozitív volt. A mai potsdami látogatónak, 1975. turistájának módjában van sétálgatni a kastélyban, a dohányzószobában, a folyosó­kon. Talán ott is megáll, ahol harminc éve, a potsdami kon­ferencia első napján egy ame­rikai tiszt átadta a már meg­fejtett rejtjeltávirat rövid szö­vegét Truman elnöknek „A fiúk örvendetesen megszülettek” — ez állt a papíron. Az elnök felrehívta az angol miniszter- elnököt és közölte vele: a kí­sérlet sikerült, Űj-Mexikóban felrobbant a kísérleti atombom­ba. Truman később Sztálinnak is beszámolt a nukleáris kísér­letről. Bár a tudósok világosan meg­mondották az amerikai politi­kai és katonai vezetésnek: kép­telenség azt hinni, hogy az „atomtitok”, azaz egy tudomá­nyos eljárás titok maradhat más országok tudósai előtt, hi­szen sokhelyütt dolgoznak raj­ta — Washington azt hitte, a bomba politikai zsarolásra, nyo­másra is felhasznál ható ... Ha mai fejjel böngészi végig az ember a potsdami gyorsírói jegyzőkönyveket, mégsem kell az első pozitív értékeléstől el­térnie. Mert. hiszen a szovjet diplomácia lényeges kérdések­ben engedményekre, kompro­misszumokra szorította a másik két felet, anélkül, hogy a hábo­rús szövetség felbomlott volna. Két példa a sokból: Vitáztak például Lengyelor­szág határairól — a Szovjet­unió támogatta a lengyel köve­teléseket, a máj határvonalat. Volt egy nap, amikor Spanyol- országról folyt a vita. A szov­jet diplomaták által kidolgo­zott javaslattervezet alapján a demokratikus Európa elítélte Franco rezsimjét. Potsdam azonban mégis csak más volt, mint Teherán vagy Jalta, az antifasiszta koalíció vezetőinek előbbi találkozói. Négy nappal azután, hogy véget ért a potsdami találkozó, 1946. augusztus 6-án az Enola Gay nevű repülőgép egyik tisztje Hiroshima japán város fölött ledobta a világ első atombom­báját. A hidegháború követke­zett. Mégsem erre gondol elsősor­ban az 1975-i potsdami látoga­tó. Ha a végső mérleg tételeit kí­sérli meg felsorakoztatni magá­ban, minduntalan egy tény vil­lan elé. Potsdam keresztút volt Európa számára a béke felé és íme: földrészünkön három évti­zede béke van. Ez minden más­nál fontosabb potsdami ered­mény. G. M Áz iraki forradalom ünnepe Bagdadban, ahol ilyenkor 45 Celsius fok körül mozog a hő­mérő higanyszála, nehezen érti meg az idegen, hogy ebben az országban éppen ebben a bá- gyasztó hőségű hónapban szokott i mozdulni egyet a történelem kereke. Ez tör­tént 17 évvel ezelőtt, amikor július 14-én a népi for­radalom egy sivatagi homok­vihar ereiével elsöpörte a brit gyarmatosítók kreálta monar­chiát s romjain köztársaságot épített fel. Irak ezzel kivált a nyugati imperialista hata'mak vonzásköréből, egyebek közt az­zal is, hogy kilépett a Bagdadi Paktumból, amely emiatt CENTRO-ra változtatta a nevét. A fiatal köztársaság útja nem volt kitérőktől mentes a továbbiakban. 1968. július 17-en az uralmon levő Baath-pártban (az Arab Újjászületés Szocialis­ta Pártja) lezajlott öntisztulási folyamat betetőzéseképpen a hatalom csúcsán haladó előjelű fordulat zajlott le. Az Ahmed Hasszán Al-Bakr elnök vezette rendszer azóta a következetesen antíimperialista külpolitika mel­lett kötelezte el magát A Baath-párt azzal, hogy az Iraki Kommunista Párttal együtt Haladó Nemzeti Frontot alakí­tott, megnövelte tömegbázisát A sokáig húzódó földreformot három éve sikeresen befejezték, s azóta már a mezőgazdaságban rohamosan teret nyer a szövet­kezeti mozgalom. Ez év márciu­sában végre megoldódott a kurd kérdés Is, amely évekig fékezte az ország fejlődését. A tízmillió lakosú Irakban az arabokkal együtt 2 millió kurd is él, aki­nek az autonómia iránti évtize­des jogos igényét először a je­lenlegi rendszer ismerte el. A Kurd Demokrata Párt Musztafa Barzani vezette reakciós szárnya azonban a szeparatizmus útjára lépve két éve polgárháborút robbantott ki. A két testvemén végre a megbékélés korszakába lépett. Az ország gazdasági füg­getlenségéhez való hozzájáru­lás volt az, amikor 1973-ban ál­lamosították a külföldi kőolaj­monopóliumok iraki érdekeltsé­geit. Irak természetes szövetségest nek tekinti a szocialista világ rendszert. A Szovjetunióval ba­rátsági és együttműködési szer­ződése van és szívélyes kapcso­latokat ápol valamennyi szocia­lista országgal. Tárgyalások kez­dődtek Irak és a KGST között arról, hogy ez az ország társult tagként csatlakozik a szervezet­hez. Hazánk kereskedelmi part­nerei sorában Irak fontos helyet foglal: a fejlődő országok kö­zött első számú cseretársunk. A magyar—iraki kapcsolatok to­vábbi fejlődésének lendületet adott Szaddam Husszein iraki alelnök ez év májusában Buda­pesten tett látogatása. Országa­ink baráti kapcsolata és rokon- szenvünk a haladó irányú iraki feilődés iránt arra sarkall ben­nünket. hogv nemzeti ünnepén további sikereket kívánjunk ez iraki nénnek P. V.

Next

/
Thumbnails
Contents