Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

Kigyulladt az üzem any agtárolő Juntos 26-án megyei tanácsülés Július 1-151: i Látványos megyei tűzoltóverseny Az elmúlt hét végén Vésztőn rendezték meg az önkéntes és állami tűzoltók megyei verse­nyét. Komáromi Gábor tanács­elnök üdvözlő szavai után dr. Jávor esik Sándor a megyei ta­nács vb igazgatási osztályának megbízásából mondott beszédet, amelyben áttekintést adott ez önkéntes tűzoltómozgalom tör­ténetéből. Elismerően szólt Bé­kés megye tűzoltóinak munkás­ságáról, arról, hogy Orosházán, Mezőhegyesen már több mint egy évszázados múltra tekint vissza ez az igen fontos és hasz­nos mozgalom. Dicsérően szólt nemcsak a felnőttek, hanem az úttörő ifjúsági leány- és női ra­jok munkásságáról is, majd megnyitotta a versenyt. Két jól előkészített pályán párhuzamosan zajlott az önkén­tesek és az állami tűzoltók ver­senye, bemutatója. A több száz néző az utóbbi évek leglátvá­nyosabb tűzoltóversenyének tap­solhatott. Különösen az állami tűzoltók jeleskedtek, már ami a látványosságot illeti, hiszen szerelési versenyükben, de a stafétában is „vizes” gyakorlato­kat mutattak be, nagy tetszést aratva a nézők körében. A feltételek szerint üzem­anyag-felvétel közben kigyul­ladt egy üzemanyag-tároló. „El­játszottak mindent” ami ilyen­kor történt. Mihelyt a lángok a magasba csaptak, máris meg­szólaltak a tűzoltó kocsik szi­rénái és kisvártatva megérkez­tek a helyszínre. Pillanatok alatt összeszerelték a vezetéket és már ömlött is a tűz fészkébe a haboltó anyag. Eközben robban­tak a benzines hordók, amelyek a nézők nagy örömére jó ma­gasba röpültek. Dicséret illeti a munkásőröket is, akiknek nem kis részük volt a bemutató si­kerében. A verseny a déli órákban ért véget, éltkor adta át a díjakat és a pénzjutalmakat a győzte­seknek és a helyezetteknek Vár­hegyi Ferenc tűzoltó alezredes, megyei parancsnok. Gépjárműi ecskendő-szerelés­ben első lett Mezőberény. 400-as kismotorfecskendő-szerelésben első Telekgerendás községi raja, fiúk közül a bélmegyeri isko­lások, úttörő leány kategóriában körösladányi általános iskola, valamint a körösladányi gimná­zium ifjúsági leány csapata. Ugyancsak ebben a kategóriában szerzett első helyet a mezőhe- gyesi ÄG. Csatókamrási kerüle­te, a Békés- megyei Állami Épí­tőipari Vállalat békéscsabai ra­ja, valamint Körösladány ifjú­sági fiúcsapata. A 800-as kismotorfecskendő­szerelésben Sarkad nagyközség, a békéscsabai Kner Nyomda férfi és a Békéscsabai Konzerv­gyár női csapata. Osztottsugár- szerelésben Pusztaszentetornya férfi raja, a fiúk közül a ke- vermesiek, a nők közül az ele- kiek, valamint a békésszentand- rási Háziipari Szövetkezet, a füzesgyarmati úttörőfiúk és a kaszaperi úttörőlányok, a válla­lati rajok közül a dévaványaí kosárfonó ifjúsági leányraja, a szarvasi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet ifjúsági fiú csapata, va­lamint a mezőhegyesi Vasipari Szövetkezet férfi csapata vég­zett az első helyen. A versenyen résztvevő rajok közül azok, amelyek elérték a kitűzött pontszámot, tovább ju­tottak az országrészi döntőbe, amelyet Kazincbarcikán rendez­nek meg. Felsorakoznak az egységek a versenyre Látványos volt az állami tűzoltók versengése Napirenden a közművelődés távlati terve A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén meg­tárgyalta és elfogadta a soron következő tanácsülés napirend­jét és az előterjesztésre javasolt jelentéseket, valamint meghatá­rozta a tanácskozás időpontját. A hozott határozat értelmében a megyei tanács június 26-án, csütörtökön délelőtt 9 órai kez­dettel tartja ülését Békéscsabán. Nagy érdeklődésre számító napi­rendeket javasol a végrehajtó bizottság megtárgyalásra. Elsőként a végrehajtó bizott­ság ad számot az elmúlt évi te­vékenységéről. A jelentést Klaukó Mátyás tanácselnök ter­jeszti a testület éLé. Ezután az 1974. évi költség- vetés és fejlesztési terv teljesí­téséről szóló közös jelentést ter­jeszti a tanácsülés elé,, melyet a pénzügyi osztály és a tervosz­tály készített. Ugyancsak javasolja a végre­hajtó bizottság megtárgyalásra a tizenöt éves távlati fejlesztési elgondolásokat tartalmazó jelen­tést a közművelődésről, melyet Nagy János, a megyei tanács el­nökhelyettese terjeszt a tanács­ülés elé. A negyedik napirendben a végrehajtó bizottság bejelentései között személyi ügyek és más közérdekű bejelentések várnak majd elfogadásra, tudomásulvé­telre. Ugyanebben a napirend­ben élhetnek bejelentési és in- terpellációs jogukkal a megyei tanácstagok. Segítik a fiatalokat A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet 50 ezer fo­rintos ifjúsági alapjával segíti a fiatalokat ebben az évben. Mindenkit megillet tex ingyenes orvosi ellátás és gyógykezelés Július elsején lép életbe az egészségügyi és a társadalombiz­tosítási törvény rendelkezése, amelynek alapján hazánk min­den állampolgárát megilleti a té­rítésmentes. orvosi vizsgálat, az ingyenes kórházi, szanatóriumi kezelés, szülészeti ellátás, vala­mint a mentőszállítás és a ked­vezményes gyógyszerellátás is. A rendelet valamennyi ma­gyar állampolgár számára egy­szerűbbé teszi az egészségügyi ellátás igénybevételét, s jelen­tős adminisztrációs terhektől mentesíti a kórházakat és ren­delőintézeteket. A kórházi ápo­lást követően például senkinek sem kell majd utólag igazolnia munkaviszonyát, illetve társada­lombiztosítási igényjogosultsá­gát. Az intézkedés évente sok ezer SZTK- és munkáltatói igazol­vány kiállítását, érvényesítését és nyugdíj-szelvény bemutatását teszi feleslegessé, s várhatóan to­vább csökkenti a betegek még mindig gyakori, fölösleges kül­dözgetését is. A rendelkezés ér­telmében a személyi igazolvány felmutatása is elegendő lesz ah­hoz, hogy bárkit ingyenes gyógy­kezelésben, ápolásban részesítse­nek, kedvezményes receptet írja­nak fel számára, vagy megtérít­sék a vizsgálat, illetve a gyógy­kezelés során felmerült útikölt­ségét. A rendelet az ingyenes gyógy­kezelés és az SZTK-kedvezmé­nyek körét azokra is kiterjesz­ti, akik korábban nem fizettek SZTK-járulékot, s ezért eddig csak teljes térítés ellenében ve­hették igénybe az egészségügyi ellátást, illetve csak önkéntes biztosítás alapján részesülhettek azokban a kedvezményekben, amelyek társadalombiztosítási alapon — kevés kivétellel — az ország minden állampolgárát eddig is megillették. Az intézke­dés ugyanakkor — a gyógyszer- térítési kedvezménynek az egész lakosságra történő kiterjesztésé­vel — lehetőivé teszi, hogy a jö­vőben, a gyógyszertárak dolgo­zóit is mentesítsék a gyógyszer- receptek kezelésével járó fölös­leges adminisztrácdóitól. (MTI) Esők után: rása a gombák fejlődésének na­gyon kedvezett. Az erdőket el­özönlő amatőr gomibászok nem egy esetben életveszélyes, sőt ha­lált okozó zsákmánnyal tértek haza. Dr. Konjecsní István, a Köz­ponti Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet főmunka­társa elmondta az MTI munka­társának, hogy az utóbbi na­pokban gpmbamérgezés tünetei­vel kórházba szállítottak kivétel nélkül a gyilkos galóca áldoza­tai. A halálos gombamérgezések majdnem 100 százalékát ez a gombafajta okozza. Bár jelleg­zetes gallérjáról, bocskoráról és sűrűn álló fehér lemezeiről föl­ismerhető, a gombaismerettel nem rendelkezők mégis gyakran összetévesztik a küllemre na­gyon hasonló csiperke- és ga- lambgamibával. . Ugyancsak óvakodni kell a barna, apró susujtaagombától is, amelyet általában a legelőn tenyésző „szegfű” gombával cse­rélnék össze. Veszélyes a sárgu­ló csiperke is, amely a többi csi­perkétől abban különbözik, hogy nyomásra felületén élénksárga foltok keletkeznék. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy az ehető és a mérges gombák — kellő ismeret nélkül — nehezen különböztethetők meg. Éppen ezért nagyon kívá­natos, hogy a kirándulók sza­badban gyűjtött gombáikat fo­gyasztás előtt feltétlenül mutas­sák meg vizsgázott gombaszak- értőnek. (MTI) Fokozódik a gomba mérgezés veszélye A legutóbbi napok esős időjá­PÁSZTOR FERENCI Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) L TÉL A Lesbegy kopár. Most látszik igazan, hogy a szüretkor milyen betyárosan megtaszigálták a szőlőkarókat. Valamennyi egy- egy kapatos sáhedemek tűnik. A présházakról is gondolhatná az ember, hogy díszlet csupán a sok tarkafalú, tagbaszakadt há­zacska. Dér, hó, jég fedi a nya­láb vastag zsuppot. A fatáblá- bon is megült a hó, becsíkozta mindenütt, ahol csak egy csipet­nyi lapos felületet talált. Sehol egy. nyom. Még a rókák varga­betűi sem sárgállanak, de a ki­éhezett fácánok is másfelé ka- pirgáinak eleség után. Szűz tisz­ta a hó. Távolabb, a hegy felől köd ereszkedik. A présház ajtaja erős, ke­mény ácsolatú. Még keresztvasat is rakniak rá, jókora lakattal. Nem azért teszik ezt, mintha irigykedő, fösvény nép lakná a vidéket. Megszokták, ez a rend. Azaz, hogy inkább hagyomány. A múlt században is, meg előt­te is sokat portyáztak erre csá­szári vasasok, meg török lova­sok. Elvetődtek ide kósza vité­zek, labanc hordák. Az ilyen féle néptől pedig igazán sajnálták volna a Leshegy aranyát, az illa­tos muskotályt. Itt van hát a- Deshegy. Beta­karóéra, megbújva a hólepel alá, akárcsak egy akkurátus felderí­tő. Mintha szégyenné, hogy eny- nyire megkopasztotta az ősz, ennyire elcsúfította a tél, eny- nyire sivárrá koptatta az északi szél. Csak nyomok, a házba be nem hordható alkalmatosságok mutatják, hogy nyáron, meg az őszi pompában vidámabb itt az élet. Egy házikó végében ma­lomkőből állított asztal, körülöt­te fiatuskókból ülőkék. Másutt fényesre kopaszított diófa dacol a széllel, alatta pedig finom domborulatok árulkodnak arról, hogy nyaranta itt sütik a pe­csenyét, itt nyársalják a szalon­nát. Ez hát a Deshegy. Azt már senki meg nem mondja a vi­déken, hogy voltaképpen melyik is ennek a Leshegynek az igazi csúcsa, mert hullámzanak itt a dombok, akár a tenger. Egyikről le sem ereszkedik az ember, már kapaszkodhat fel a másikra. A zsengébb fákat már meg­rágták az őzek, vadnyulak. Az etetők is kopaszak, egy szál szé­na sem maradt a girbegurba rácsokon. Csak mi baktatunk felfelé a dombon. Így hegymenetben mindig él­kalandozik az ember képzelete. Hol azt kívánnám, bár lenne oQyan kötélpálya, amin karos- székek himbálóznának, s csak rá kellene ülni, s ott teremnénk hamarjában a hegy tetején. Hol meg azt lebegteti szemünk előtt a kárörvendő, csűfolódó képze­let, hogy vitorlát bonthatna az ember, s hátára kapná a szél, akárcsak egy karcsú kishajót, s szántaná a hómezőt, mintha a tenger hátán ringana. Legtöbb­ször már az is jó lenne, ha egy jóságos manó bújna élő ebből a fagyott, hóval megrakott föld­ből, kivenné a fegyvert a kezem­ből és hozná helyettem, mint a mesékben volt hajdan. Jó volt még a régi vitézeknek. Feszítet­tek a nyeregben, a nehéz vasa­kat pedig cipelték helyettük a fegyverhordozók. Nem azért ta­lálgat ki ilyeneket az ember, mintha 'lusta lenne vagy rest, vagy túlságosan nyomná a vál­lát a fegyverezij. De mit tehetne mást? Szólni nincs kedve. Elég­gé kapkodja így is a levegőt. Ropog a talpunk alatt a hó. Aki hisz benne, aki igazán érti, annak mond valamit ez is. Ész­revesszük, ha társunk fárad, észrevesszük, ha köves az út a hó alatt, s azt is megérezzük, ha gyepszőnyeg lapul a fehér takaró másik oldalán. Csakha­mar azon kapjuk magunkat, hogy fenn vagyunk a tetőn, a Leshegy gerincén. Ki tudja,

Next

/
Thumbnails
Contents