Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
Tartalékosok készenlétben A szövetkezeti demokrácia és a vezetői előrelátás Ezekben a napoftbam, belek- 1 ben bonyolítják le megyeszerte í a tartalékosok honvédelmi ver- ] senyének járási döntőit. Az el- , múlt héten, a szeghalmi járásiak j rendezték meg versenyüket Füzes gyarmaton. Nagyszerű időben, ünnepi külsőségek között került sor a megnyitóra, amelyen Ivicz lm- j re, az MHSZ megyei titkára mondott beszedet. Ott voltak a járás párt-, állami es társadal- j mi szerveinek vezetői és az or- j szagos MHSZ-központ képvise-: lője, Gara Pál alezredes. Á kétnapos verseny első napján zajlott le a lövészet, amelyben a legjobbaknak a . füzesgyarmatiak bizonyultak. A második napon a sporttelepen rendezték meg az ügyességi csapatversenyt, amelyen szintén a füzesgyarmatiak szerezték meg az első helyet, és vívták ki a jogot a megyei döntőn való részvételre, amelyet július első hetében Békéscsabán rendeznék meg. Az ünnepélyes megnyitón IV'ícz Imre mondott beszédet Nem volt könnyű a 3« fokos hőségben gázálarcban és zárt ruhában leküzdeni a „szennyezett” terepet A győztes füzesgyarmati csapat k A vállalati demokráciához ké- i pest napjainkban sokkal kevesebb sző esik a termelőszövetke. j zeti demokráciáról. Ügy tűnik, I mintha ezen a téren minden a helyén lenne. Ez a értékítélet minden bizonnyal abból fiakad, hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteik az utóbbi években nagyon sókat fejlődtek, S ami legfontosabb, gazdaságilag megerősödtek. A tagság életszínvonala pedig számottevően emelkedett. Ez az új kötelék a sok szál közül, amely a közös gazdasághoz fűzi őket, nagyon erős. Kilépésről alig lehet hallani, önkéntelenül adódik a kérdés, vajon a szövetkezeti demokrácia fejlődése lépést tartott-e a tsz-ek gazdasági megerősödésével, a tagság életszínvonalának emelkedésével ? — A szövetkezetek derhokra- tikus fórumai többé-kevésbé jól betöltik szerepüket. Legtöbb probléma a kivitelezéssel van. Különösen akkor érezhető a bizonytalanság, ha az egész gazdaságra kiható döntésekre kerül! sor. iSok esetbem még azok a vezetők is óvatoskodóvá válnak, akik az őszinte, nyílt beszédet szeretik —, így summázta néhány éves tapasztalatait egy fiatal agrármérnök. Az ellentmondásokból adódó nehézséget példával is alátámasztotta. — Ha a szakembereik felismerik, hogy a termelőszövetkezet fejlődése szempontjából indokolt: lenne bizonyos ágazatban j az ipar szerű termelési rendszer j bevezetése, nem biztos, hogy ez az elképzelés, meg ás valósul. A J kivitelezés ugyanis jelentős beruházást igényéi, s korszerű üzem- és munkaszervezés bevezetésével jár. Igen ám, csakhogy a tagság idegenkedik az újtól, nem akar lemondani a pillanatnyi előnyökről. Nem veszi észre, hogy mindez hosz- szabib távon valamennyi termelőszövetkezeti tag érdekében történik, [gy hát a helyes kezdeményezés hajótörést szenved. A tévedések rostája Valló igaz, akad hasonló példa, Az is vitathatatlan, a helyes kezdeményezés nem egyköny- nyen ereszt gyökeret. De nem a szövetkezeti demokrácia miatt, ! hanem ellenkezőleg. A fiatal agrármérnök sem végkövetkeztetésként hivatkozott erre. Inkább önmagával vitatkozva, el- ! lenérvként hozta fel, s a tisz- 1 tánlátás őszinte igénye csendül ki szavaiból. Mert. hiszen tagadhatatlan, az igazán nehéz kérdéseket a mindennapok során a gyakorlat veti fél, nem I pedig az elmélet. A válasz vi- | szont elodázhatatlan. És minél őszintébb, átgondoltabb, árunál biztosabb és eredményesebb a megoldás is. A szövetkezeti demokrácia azonban nem lehet az előrelá- | tó vezetői kezdeményezés záto- ; nya. Helyes alkalmazása esetén a megvalósításnak éppen ez lesz a mozgató rugója, a kivitelezés garanciája, sőt az esetleges tévedések rostája. A szövetke- ; zeti demokrácia téves megítélése elsősorban abból adódik, hogy hiányzik az információ csere a tagság és a vezetőség között. Néha egy-egy közgyűlésen akarják azt pótolni, amit egész évben folyamatosan kellett volna, megtenniük. Mégpedig tájékoztatni a tagságot a. gazdaság helyzetéről, az új munkamódszerek bevezetésének előnyeiről, a jövő távlatairól. Ügy igaz, a legkiválóbb szakember sem egycsapásra .jutott a tudás birtokába. Éveket töltött iskolapadban, sőt ezt követően is sokat tanult, míg a termelőszövetkezet számára a körülményeknek, az adottságoknak legjobban megfelelő termelési kezdeményezésig eljutott. Vajon hogyan várható el a tsz tagságától, hogy igent mondjon olyasmire, «árúról halvány fogalma i sínes? Néhány óra alatt fel sem tudja fogni a széles ismereteken alapuló új kezdeményezést. Persze van rá példa, hogy a helyes kezdeményezést anélkül is el lehet fogadtatni, hogy a tagságot előzőleg részletesen tájékoztatták volna. A termelés során azonban újabb és újabb nehézségek támadnak, s gyakran elmarad az eredmény, illetve évek múltán igazolódik be a helyes út, amikor a tagság saját maga is ímeggyőiaödött .róla. Hogy ez végső soron milyen hátránnyal, idegeskedéssel, sőt torzsalkodással jár együtt, azt nem kell külön ecsetelni. Mennyivel másként áll a dolog akkor — és szerencsére erre egyre több példa van ha egy helyes kezdeményezést töviről hegyire megismertetnek a dolgozókkal. Persze a feladat nem könnyű. Vitatkozni, érvelni, indokolni kell. Őszintén, nyíltan gondolatot cserélni. De az ilyen munka meghozza gyümölcsét. Megnő a termelési kedv. Hiszen mivel a helyes kezdeményezésről még a döntés meghozatala előtt a tagság meggyőződött, a kivitelezést szinte saját ügyének tekinti. Meleg téma Amilyen nagy hiba leegyszerűsíteni a szövetkezeti demokráciát, ugyanolyan hiba fefoagy'- tani vagy abszolutizálni. Mert nem egy csodába illő gyógyszerről van szó. A határokat többé- kevésbé a valóságos követelményeknek megfelelően vonja meg a szövetkezeti törvény. Még pedig úgy. hogy a szakemberek előrelátó és megalapozott elgondolásai minél teljesebben érvényesüljenek. A termelőszövetke- zet egész életére kiható fő kérdésekben váló döntést viszont a közgyűlés elé utalja. A szövetkezetekben a közgyűlés a közvetlen demokrácia fóruma, j Természetesen nem mellékes, I hogy a termelőszövetkezetek ve. 1 zetői mit tekintenek „főbb kérdésnek”. Azaz miként állítják össze a napirendi pontokat. A közgyűlés elé kerülő témák és az azokkal kapcsolatos vita híven tükrözi, hogy milyen fejlett! egy-egy tsz-ben a szövetkezeti demokrácia Ha megMelőan előkészítette a vezetőség a közgyűlést, ha rendszeres és őszinte a vezetőség és a tagság vélemény cseréj e, akkor a közgyűlésen nincs „meleg téma”. Ellenkező esetben, úgy ahogy a fiatal agronómus állította, előfordul, hogy a legjobb kezdeményezés is hajótörést szenved. A múlt évben a mezőkovácsházi járási Népi Ellenőrzési Bizottság öt termelőszövetkezetben vizsgálta meg a szövetkezeti demokrácia érvényesülését. A népi ellenőrök tapasztalatai szerint a demokratikus fórumok ki- sebb-nagyobb áliaki hiányosságoktól eltekintve a szövetkezeti törvény előírásainak megfelelően működnek, ám nem azonos hatékonysággal. Azaz a szövetkezeti demokrácia fejlettsége különböző szintű az öt termelőszövetkezetben. Szembeötlő, hogy három tsz-ben a vezetőség a közgyűlés elé több fontos ügyet neim napirendi pontként terjesztett elő, hanem mint eldöntött tényt a bejelentések kő- j zött ismertette. Ezek is meleg témák voltak. Egytől-egyig valamennyi olyan, amely nagyon is közelről érintette a tagságot, illetve foglalkoztatta őket. Így többek között: a vezetők mun- kad íjazása, a szárítóüzem épí- ése, a reprezentációs keret megállapítása, lakásépítési és vásárlási alap. a szocialista munkaverseny elbírálása. Csoda-e, hogy az elnök bejelentései úgy érintették a közgyűlés hallgatóságát, mini a | dorazscswes. Va^on kinek hasz-1 nált a tagsági jogok csorbítása? Egy bizonyos: nem a közös gazdaságnak. Ki bíráljon Sok a téves értékelés, a ha-/ tnis séma. Nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabb. Sőt, gyakran azok bírálnak a legkeményebben, akik a munkából a legkevésbé veszik ki a részüket. Azok pedig, akik a munkáiban elöl járnak, hallgatnak. Egyes vezetők ebből azt a következtetést vonják le, hogy a közvetlen demokrácia szükséges rossz. Holott a probléma az, hogy nem tisztázzák kellőképpen a beleszólási jogot. A bírálatnak a közérdeket keli szolgálni. Alapja pedig a kötelességek teljesítése. A közös gazdaság gondjai iránt az élenjáró dolgozóknak, különösen pedig a szocialista brigádoknak nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk. A vezetőknek pedig a vélemények kialakítása során bátrabban kell rájuk támaszkodni. Természetesen a képzésükre is nagyobb gondot kell fordítani. Ott, ahol ez elmarad, a beleszólási jog is csorbát szenved, s ezáltal a szövetkezeti demokrácia is. Az orvoslás ilyen esetben tehát kézenfekvő. De akkor, amikor a vezetés valóban sántít, s a helyénvaló kritikát éppen az a dolgozó mondja el, aki a munkában az utolsó. Sokkal kényesebbé válik a kérdés. Kinek legyen igaza? Ilyenkor alig várható, hogy az ellentmondásokat a termelőszövetkezetben belülről meg lehet oldani. Elsősorban a felsőbb szerveknek kell segítséget nyújlani: a pártbizottságoknak, a tanácsoknak, a tsz-szövetségnek. A legtöbb vadhajtás azonban a gondolkodás tisztátüansága miatt jelentkezik. Sokszor a legjobb szándék is ellentmondásokat okoz. Ám ezek nem át- hidalhatatlanok. A vezetés átgondolt állásfoglalása és a tagság mindennapos termelési ' tapasztalata között nem is lehet hosszabb távon ellentét. A téves felismerésből, a szűklátókö- rűségből adódó szembeállásokon viszont nem kell megütközni. Ha megfelelő a véleménycsere és kellő mérvű a tájékoztatás a tsz-vezetők és a tagok között, akkor mindez, ha nem is egycsapásra, de fokozatosan veszít éléből, végül pedig megoldódik. És ez a cél. Ám nem csupán egyszerűen véleménycseréről van szó, hanem arról, hogy a véleménycsere során a dolgozók gondolkodása is formálódik. Arra szolgál, hogy az információk birtokában a tsz-tagok helyesen ismerjék fel a saját és a közös érdeket. A rendszeres tájékoztatás szükségét megyénkben több termelőszövetkezet felismerte. Az üzemi újságok többsége helyesen szolgálja a szövetkezeti demokráciát. összegezve: a szövetkezeti demokrácia megköveteli a széles alapokon nyugvó és jól felkészült vezetői apparátust. Ugyanígy indokolt más szervek, a párt- és állami hatóságok felügyelete. Hiszen a spontán feltörő javaslatoknak nemcsak a vezetői tudatossággal, hanem a társadalmi érdekkel is párosulnia kell. * * * Nem lehet és nincs is ellentét a szövetkezeti demokrácia és a vezetői előrelátás között. Tagad-' hatatlan, hogy a fejlődés szükségszerű velejárója az ellentmondás. Az élet szinte naponta produkál újat. Az ellentmondás megoldása viszont előre viszi a fejlődést. Ellenkező esetben visszásságok és nehézségek támadnak. Az .egyedüli járható út, a kellő vezetői előrelátással, tervszerűséggel párosult szövetkezeti demokrácia. A kettő fel-' tételezi egymást. És akármelyik szenved csorbát, kárát elsősorban a közös gazdasás látja. Serédi János
