Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
Mennyibe kerül a fény? ra jelentőségű a szarepe a vll- ! lamosenergia-iparnak, s miért áldoz arra milliárdokat az ál- ; iami költségvetés. Egy évtized 1 alatt 35,3 milliárdot fektettek j be ebbe az ágazatba, s míg a hatvanas évtized elején elég volt esztendőnként; 2,3-2,4, a hetvenes évek elején már 4.8-5 milliárd forint kellett, több, mint amennyit az egész köny- nyűipar beruházására fordíthatott. Drága, de nem luxus Minden lépés' drága, amelyet a villamosenergia-termelés fejlesztése útján teszünk, s ezért nagyon alaposan meg keli nézni, fontolni, merre, s hogyan? Igaz, nagy biztonságot nyújt a KGST-országok egyesített energiarendszere, nélkülözhetetlen forrás a szovjet import energia — a negyedik ötéves tervben 20 milliárd kilowattóra —, de kétségtelen: a növekvő fogyasztás mind tetemesebb részét hazai termelésből szükséges fedeznünk. Ez viszont a költségvetés teherbíró képességétől függ, azaz attól, megtermeljük-e más ágazatokban a folyamatos bővítéshez szükséges anyagiakat? A villamosenergia nem luxus! Pazarlása, fölös . felhasználása azonban megengedhetetlen. Pakson épül az atom-erőmű — teljes beruházási költsége 42 milliárd forint —, megkezdődtek a Bükkábrány, térségében létrehozandó energetikai kombinát — 2000 megawatt kapaA cipőipar termeléséről és a ! minőség további javításának fél- j adatairól kezdődött ankét ked- . den a Könnyűipari Miniszté- ! rium és a bőripari tudományos [ egyesület rendezésében a Duna I Hírek a Volán életéből eitás — előmunkálatai S közben a „kisebb” ügyek. Mint idén a hálózatbővítés, amire — nagy- és kisfeszültségű vezetékekre, transzformátorállomásokra — 1,9 milliárdot adnak ki. Aligha gondolhatja komolyan bárki: a fogyasztó által fizetett 85 fillérekből könnyen összejön ez az összeg. A kamatok becsülete Beruházott milliárdok,, s rohamosan növekvő igények: örököt.’ versenyfutás. Csak közbe ne feledjük, hanem nagyon is becsüljük a kamatokat, a megtermelt, zavarok, fennakadások nélkül rendelkezésre álló energiát. Ügy, hogy segítőkészségével az anyagok, félkész termékek minél értékesebb áruvá alakuljanak, át, s úgy is, hogy a háztartásokban fogyjon kényelmet, szórakozást, könnyebbséget adva az áram, de szükségtelenül ne csorogjon el. A vil- lamosenergia-ipar 36 ezer dolgozója a fény iparosa, s munkájuk napról napra társainkká teszi őket. A fogyasztó már-már észre sem veszi, hogy a kapcsoló felkattintása mögött egy egész iparág áll, hiszen egy mozdulat, s bármikor ég a villany, kivilágosodik a képernyő, zúg a mosógép. S ha valami, elsősorban ez minősíti — az iparág távlati fejlesztéséinek tervezőivel, irányítóival egyetemben — tevékenységüket. Mészáros Ottó Cipőgyár kultúrházában. A tanácskozáson részt vevő szakemberek többek között megvitatják a cipőkkel kapcsolatos reklamációk szabályozásának korszerűsítési lehetőségeit. (MTI) Kevésbe. Sokba. Mindkettő igaz. A nézőponttól függ. Az állampolgár ugyanis — éves és országos átlagban, 1973-ban — 85 fillért fizetett egy kilowattóra villamos energiáért. (1960- ban még 1,21 forintot.) Az államnak ugyanakkor egy-egy új lakás villanyárammal való ellátása — mindent összeadva — kerek százezer forintját emészti fel, Magyarországon — nemzetközi összehasonlításban — a villamos energia olcsó. A villamos energia termelésiének fejlesztése viszont — itthon is, külföldön is — a legdrágább beruházások közé tartozik. Amit igazol, hogy — hazánk esetében — az ipar összes állóeszközeinek több mint 14 százaléka a villamosenergia-iparban található, s ezzel valamennyi ágazat közül a rangsor élén áll. Meredek emelkedő Ma a lakosság ötször annyi — maradjunk a laikus szóhasználatnál — áramot használ fel, mint 1960-ban. A miértre egyszerű a felelet. A többi között azért, mert 1960-ban ezer lakosra négy hűtőszekrény, 45 mosógép, t£z televízió jutott. 1974-ben viszont azonos sorrendben 197, 221. 218. Rohamosan növekszik tehát a háztartások energiaigénye, olyannyira, hogy a növekedés ütemét tekintve maga mögött hagyja a népgazdaság minden más területét. Ma a hazai villamosenergia-termelés 16 százalékát veszi igénybe a lakosság — 1960-ban 10 százalék volt ez az arány —, s 1980-ra részesedése 20 százalék lesz. Természetes kísérője mindennapjainknak a villanyáram. S erre megint csak az adatok a legjobb tanúk. Az 1.949. január 1-én végrehajtott népszámláláskor a lakások 48 százalékában találtak, csak villanyt. 1974-ben már 95 százalékra nőtt az ellátottság, s ma száz lakásból csak egy épüli úgy, hogy beköltözéskor nem gyullad fel benne a villanyfény. Találó jelkép A májusi Budapesti Nemzetközi Vásáron a legmesszebbre látszó kiállítási tárgy az a 42 méter magas tartóoszlop volt, amelyhez hasonlók lesznek majd a Vinylca és Albertirsa között épülő 750 kilovoltos villamos-távvezeték pillérei. Kife- j jezöje ez nemcsak annak, hogy j a villamosenergia-ipar fejlődése I egyre magasabbra tör, hanem | annak is, hogy a felhasználás I zavartalanságában nagy a szerepe a Szovjetunióból importált áramnak, ami napjainkban a fogyasztás egyhatodat fedezi. Nem nehéz elképzelni, mi minden bénulna meg, válna használhatatlanná a háztartások nagy többségében áram híján. S ha ehhez hozzászámítjuk az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés villamos- eriergia-felhasználását, máris képet kapunk arról, mi, s mekkoFIATAL FERIT DOLGOZÓT raktári munkára felveszünk Lehet vidéki is. DÉLTEX, Békéscsaba, Orosházi u. 103. Tudósítónktól: RakodógépkezelÖ tanfolyam kezdődött a Volán 8-as számú Vállalatnál Békéscsabán, 28 vál- ! lalati dolgozó részvételével. A tanfolyam hallgatói hivatásos gépjárművezetők, akik a T 144 (Weimar), ÁDK 63 (Panther) NDK gyártmányú autódarus és Volvo (svéd) tolókanalas rakodógépek kezelését sajátítják el 350 órában, napi 8 órás oktatással. A vizsgát július 19-én tartják és a sikeres vizsgázók akkor kapják meg bizonyítványukat. KRESZ-vizsgá! tartanak a vállalat központjában a gépjárművezetők részére. A teszt- lapos vizsgáztatást vetélkedővel kötik egybe. A kérdéseket az új KRESZ szabályaiból állították össze. A feleleteket pontozzák, a 20 pont alatti eredmény j elégtelennek minősül és a vizs- [ gát meg kell ismételni. A gaz- ) dasági egységenként megtartott vetélkedőn a legtöbb pontot elérő vizsgázók bejutnak a vállalati KRESZ-vetélkedő döntőjébe. Itt újabb tesztkérdésekre kell válaszolniuk. Az elégtelen eredményt elért (20 pont alatti) < gépjárművezetők novemberben pótvizsgát tehetnek. Másodszor decemberben pótvizsgázhatoak. Aki ekkor sem felel meg, az alkalmatlan a gépjárművézetőí. munkakör betöltésére. Más j munkakörbe helyezik vagy al-1 kalmatlamság címén felmondják munkaviszonyát és Javasolják jogosítványa bevonását is. így határozott most megtar- j tott ülésén a vállalat közieké- : désbiztonsági tanácsa. Mindent 5 megtesznek azért, hogy a köz- ; úti forgalomban csak képzett, a • közlekedési szabályokat jól is- I merő vállalati gépkocsi vezetek : vegyenek részt. Ezzel is a bal- ; esetmentes ás biztonságos köz- ■ úti forgalmat kívánják előse- • gíteni. : Munkavédelmi vetélkedőt szervezett a szakszervezeti munkavédelmi ; felügyelet 25 éves jubileuma al- ■ kaiméból a SZOT Munkavédel- ■ mi Propaganda Központja. E j felhíváshoz a Volán is csatlako- : zott. A főnökségi, üzemegység! : első fordulót követően a válla- ■ lat központjában került sor a ■ vetélkedő döntőjére. Itt a fő- : nöksági, üzamegységi vetélkedők ■ legjobb eredményt elért 13 csa- ■ pata vett részt. Az izgalmas ; versenyen fej-fej melletti küz- ■ delemben végül is öt-öt villám- ! kérdéssel tudta csak eldönteni ! a zsűri az első helyezettek sor- : rendjét. : Az első helyet a Békési Fő- [ nökség csapata, a másodikat [ Békéscsaba Irodaház, a harms- : dik helyet Békéscsaba Műszak- ? csapata szerezte meg. A három csapat tagjai a he- ! lyezés sorrendjében 700, 500, : 400 forint összegű pénzjutalmat i és oklevelet kaptak jó felké- • szül tség ükért. Az első három helyezett beju- j tott a megyei döntőbe, alhol is- | metelten bizonyítaniuk kell. Baláss István Meddig „éljen” egy alkatrész? T ermészetesen addig, amíg szükség van rá! S hogy meddig van rá szükség? Ennek megállap'tására ide s tova 30 esztendeje létezik egy napjainkra igen kifinomulttá vált módszer, amelyet értékvagy funkcióelemzésnek neveztek el. ,A fejlett ipari országokban — Amerikától Csehszlovákiáig — ma már széles körben alkalmazzák. Ennek az elemzésnek a lényege, hogy egy-egy termék funkciójából, feladatából indul ki', hogy mit kell • teljesítenie a gyártmánynak a felhasználónál, és mennyi ideig. Ennek alapján állapítják meg a konstrukció valamennyi gyártási normáját: mennyi és milyen anyag kell, milyen minőségű munka stb. Az így készült termék valamennyi alkatrésze megközelítően összhangba kerül egymással: minőségileg, élettartamban, az igénybevételekkel szembeni ellenállásban. Tehát nagy biztonsággal elkerülhetővé lesz, hogy felesleges funkció kerüljön a termék bármely részegységébe vagy alkatrészébe. Ezáltal a gyártmányok használati és kereskedelmi értéke közt s a gyártási költségek közt hamarabb teremthető összhang. Minden alkatrész megközelítően addig él, ameddig a többi, miden munkára annyi időt fordítanak, amennyi szükséges A funkcióelemzést a takarékosság szolgálatába állítva megalapozott és az összes követelménnyel számoló kalkulációk készíthetők. A szakirodalomban ismert adat ma már, hogy egy- egy új konstrukció 20—40 százalék (olykor 50—60 százalék) felesleges ráfordítást tartalmaz: anyagban, munkában. Ezt az évek során az önköltségcsökkentő programokban, ésszerűsítési és újítómozgalmakban las- san-lassan lefaragják. Holott ennek a ma még elkerülhetetlennek látszó pazarlásnak elejét vehetnék mindenütt. A funkcióelemzés nemzetközi gyakorlata szerint egy-egy gyártmánycsoport önköltsége minden évben 15—25 százalékkal csökkenthető; Részben, mert egyre jobb megoldásokra nyílik mód a haladás eredményeként, másrészt pedig mert ennyi tartalék kerül a prototípusba. A többi közt például, a mérnöki túlbiztosítás miatt is. Természetesen a funkció- elemzés módszerét meg kell tanulni, ehhez is szakemberek kellenek. Idő kell ahhoz, hogy egyre több gyártmányra, teljes technológiai sorokra, beruházásokra. aztán egész gyáraikra alkalmazhassák. Egyelőre a hazai vállalatoknál kevés helyen fogtak hozzá e módszer bevezetéséhez. Pedig a tanfolyamok százait lehetne szervezni brigádok, művezetők, mérnökök, technikusok számára, ahol az érték- elemzés lényegét és szemléletét sajátíthatnák el a résztvevők. Nem kell ehhez sem központi utasításra, sem központi támogatásra várni. Az ifjúsági mozgalmakba, a brigádmozgalmakba egyaránt beépíthető feladat lehetne, és hasznos feladat! Még annyit: nemzetközi gyakorlat a hulladéktelepeken heverő iparcikkek rendszeres elemzése, hogy a már használhatatlanná vált termékek melyik alkatrésze lenne még jó, ha funkcióját folytathatná. Amelyik jó, amelyik túlélte az egész szerkezetet — az felesleges ráfordítást tartalmaz: több, vastagabb, jobb anyagból vagy gondosabban készült, általában drágábban mint kellett és lehetett volna... S zokatlannak tűnhet ez a gondolat, de mielőtt elítélné bárki — ha módja van rá — mentjén ki egy gyárudvar sarkába, nézze meg az ott felhalmozott lim-lomot. Ha található ott olyasmi, ami még működőképes — akkor máris van egy új ötlet, amelynek nyomán el lehet indulni a legközelebbi takarékossági intézkedési terv összeállításakor. Gerencsér Ferenc A restaurátorok A Néprajzi Múzeum restaurátorai finn-ugor kiállításra készítettek elő a különféle tárgyakat, emellett számos értékes szobrot, kerámiát „újítottak” fel. illetve óvnak meg az idő rongálásától Képünkén: Mc terházi Erika mexikói szobrot restaurál, (Mii-fotó Balaton József felv, — HS) Ankét a cipők minőségéről
