Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

Ifjúsági parlament - áramszünet idején Ezen a szerdán álltak: a gépek a Hajtóművek és Festőberende­zések Gyárának 5. számú gyá­rában Békéscsabán. Az előrelá­tó szervezés azonban ezt a na­pot sem hagyta haszontalanul telni, mert a gyár vezetői az üzemi KISZ-alapszervezet egyetértésével éppen az áram­szolgáltatás szüneteltetésének idejére hívták össze a gyár fia­taljainak parlamentjét. Az ifjúsági parlamentek ma már az üzemi demokratizmus megszokott és jól ^használt”, polgárjogot nyert fórumai, amelyek ha nem is mentesek mindig a formálisnak számító fordulatoktól, mindenképpen al­kalmat adnak arra, hogy a munkahelyi vezetők és az álta­luk irányított fiatalok döntő kérdésekben is véleményt cse­réljenek. Jó néhány vitás' kérdés, meg­oldást sürgető észrevétel hang­zott el a békéscsabai „HAFE” ifjúsági parlamentjén is, ame­lyek közül mi most — az álta­lánosíthatóság szempontját fi­gyelembe véve — három fonto­sabbat ragadnánk ki. Nincs, aki sző! emeljen Hogy a Cent említett véle­ménycserét a fiatalok is igény­lik, azt bizonyítja az is, hogy erre a tanácskozásra a gyárban dolgozó 200 harminc éven aluli közül több mint százan jöttek el. A hozzászólásokból pedig az is kiderült, hogy a fiatalok az időközönkénti ifjúsági parla­menteket kevésnek találják ah­hoz, hogy érdekeik folyamato­san, „menet közben” is érvény­re jussanak. Megállapították, hogy a gyári ifjúsági mozgalom gyengeségének következménye­ként a műhelyekben, üzemré­szekben egyszerűen nincs aki szót emeljen a fiatalok nevé­ben. És valóban szembeötlő, hogy egy olyan ipari üzemben, ahol minden második dolgozó 30 éven aluli, a KlSZ-alapszerve- zet húsznál bizony alig valami­vel több ifjú kommunistát tömö­rít csak soraiban. Nem mint­ha ez egy igazán ütőképes alap­szervezet esetében valami nagy tragédia lenne, csakhogy a bé­késcsabai haj tóműgyárban nem egy olyan üzemrész van, ahol egyetlen KISZ-tag sem dolgo­zik, így- az itteni négyszög­ülésekre nem is tudnak kit meghívni a fiatalok képvisele- tébeh. Ez az oka azután an­nak is, hogy az alapszervezet eddig még nem is válhatott iga­zi szervezővé és programadóvá a gyári ifjúság körében. A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat központi karbantartó üzeme felvesz LAKATOS, VILLANYSZERELŐ, MOTORSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Békéscsaba, Kórház u. L Férfifehérnemü-gyár békéscsabai gyára FELVÉTELRE KERES —1 műszerészeket, — varrónőket, — takarítónőket, — raktári munkára férfi munkaerőt, — gyermekintézmény­vezetőt, óvónői képesítéssel, — gépírót, — számi ázót, — éjjeliőrt. ____ Az üzemi KlSZ-aliapszerveze- tek ,— s egyáltalán a KISZ — feladatairól, tennivalóiról sokat vitatkozunk. Feltesszük a kér­dést: mit tehet a KISZ a gyár­ban ? Nos erre a kérdésre a hajtóműnél ezután az ifjúsági parlament után naigyon egyér­telműen és világosan lehetne a gyakorlatban is válaszolni. An­nál is inkább, mivel az ifjúsá­gi mozgalom fellendítése nem az egyetlen ifjúsági feladat a gyárban. Űj ismereteket régi gépeken? A KISZ-nék a jövő szakmun­kásainak növelésében is nagy a szerepe. Igaz, a megfelelő ered­mények eléréséhez előbb a tár­gyi alapokat kell megteremteni, mint ahogy joggal tették szó­vá a parlament résztvevői, hogy a gyári tanműhely évszázados gépein nem igen sajátíthatják el a szakmunkástanulók a szük­séges legkorszerűbb ismereteket. A kérdés másik oldala viszont — s ezzel korántsem akarjuk a szakmunka s képzés felelősségét a KISZ-re hárítani —, hogy a ta­nulók, a pályakezdők patnonálá- sával, akár egyéni vállalások formájában is, az alapszervezet a 'korábbinál többet tehetne az ifjúmunkások kezdő lépéseinek segítésében. A gyárban képzett szakmunkástanulók vizsgaered­ményeit tekintve erre bizony nem Ids szükség lenne. Az előbbi kérdésben egyéb­ként a békéscsabai HAFE fia­taljai valóban nagyon sokat te­hetnének, hiszen megvan hoz­zá a tehetségük. Andó István második, Almási István harma­dik helyezése az országos jár­mű-programban dolgozó szak­munkások ifjúsági vetélkedőjén, vagy az Alkotó Ifjúság pályá­zatra benyújtott munkák leg­alábbis ezt bizonyítják. Az elmondottak mellett — a felsorolt hiányosságokon túl is örvendetes viszont az, hogy a gyár ifjú dolgozódban rendkí­vül erősen él a többet tudni igénye, a szakmai és politikai önképzés követelménye, ami a szervezett gyári, továbbképzések bővítését, kiszélesítését kérő fel­szólalásokból is kitűnt. A most ismertetett és egymás­sal végső soron összefüggő két témán kívül még egy kérdés­körről kell említést tennünk- a Hajtóművek és Festőberendezé­sek Gyárának békéscsabai gyá­rában megtartott ifjúsági par­lamentről szólva.. Mégpedig ar­ról: hogyan segít a gyár a fia­talok pályakezdő és családalapí­tó anyagi gondjain egyhítená? Egy lakás helyeit kettő Minden különösebb magyará­zat nélkül érthető, hogy a la­káskérdést majdnem minden felszólaló szóba hozta. Sajnos a gyár anyagi lehetőségei nagyon szűkösek és 100 százalékos „ja­vulás” után jutott el oda csak a gyár, hogy ebbén. az évben már egy lakás helyett kettőre tud befizetni. Az idén létreho­zott ifjúsági alapba sem jutott még több 200 forintnál egy fia­talra számítva. A KlSZ-alap- szervezet viszont vállalta, hogy ha a gyár vezetősége lehetősé­get teremt rá’ KISZ-műszakokat szervez, amelynek munkabéré­vel már jobban fel lehetne töl­teni ezt az alapot. Így több jut­na képzésre, tanulmányi kirán­dulásra és a tömegsportra is. Vagyis a KISZ-alapszervezet mozgásra határozta el magát. A gyár vezetői nevében pedig az igazgató ígéretet tett a parla­mentnek arra, hogy ehhez a mozgáshoz téret biztosít. Mind­ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy bizony szükség van az ilyen hasznosan eltölt­hető áramszünetekre. Kőváry E. Péter J6 megjelenésű, határozott fellépésű fiatalember Zolnai László, az MSZMP mezőberényi nagyközségi pártbizottságának titkára. Nemcsak ő, de édes­apja, sőt nagyapja is itt szü­letett, élt és dolgozott ebben a Körös menti községben, ahova gyakran ellátogatott, s ahonnan végzetes, utolsó útjára indult Petőfi Sándor. Még piros nyakkendős úttörő volt, amikor édesapja a legne­hezebb években községi párt­titkár volt Mezőberényben. Tő­le tanulta szeretni szőkébb ha­záját, az itt élő embereket, szíwel-lélekkel szolgálni a köz­ügyeket, felkutatni, ápolni és becsülni a haladó hagyományo­kat. Mezőberény a közelmúlt­ban ünnepelte újratelepítésének 250. jubileumát és Petőfi szü­letésének 150. évfordulóját. A fiatal párttitkámak nagy sze­repe volt a jól sikerült, orszá­gos és megyei jellegű ünnepsé­gek szervezésében, a magyar, szlovák és német nemzetiség lakta nagyközség dinamikus fejlődésében. — Valóban, Mezőberény a szemem láttára épült, szépült amióta az eszemet tudom — vélekedik erről Zolnai László. — Az, hogy a legutóbbi évek­ben sokkal gyorsabb volt az ütem, nem az én érdemem. Az azonban tény: ebből a pozíció­ból jobban látja az ember a gondokat, problémákat, jobban fel tudja-mérni hogyan, milyen módon lehetne segíteni, az anyagi és szellemi erőket koor­dinálni. — A 13 ezer lelkes nagyköz­ség munkaképes lakosságának mindössze 26 százaléka él me­zőgazdaságból. Az emberek la­káskultúra, szórakozási és köz- művelődési igénye megfelel a városi emberek igényének. Ne­künk, politikai és gazdasági ve­zetőknek arra kell törekednünk, hogy megteremtsük ehhez a fel­tételeket. Szorgalmas, becsüle­tes nép lakja a községet. Szíve­sen dolgoznak azért, hogy csa­ládjuknak megteremtsék a szebb, jobb életfeltételeket, de önerejük ehhez kevés, segíte­nünk kell! Zolnai László 1866 óta tit­kára a községi pártbizottság­nak. Azelőtt takarékpénztárban dolgozott, mindig emberekkel foglalkozott, szinte családon­ként ismeri az örömöket és gondokat. A gimnáziumi érett­ségit technikumi érettségivel egészítette ki, majd elvégezte a marxista—leninista esti egyete­met és a szakosítót, hogy na­gyobb felkészültséggel sokolda­lúbb támogatást nyújthasson szülőfalujának. Párttitkársága idején megol­dották többek között Mezőbe­rény alapközművesítését, min­den mellékutcába eljutott a ve­zetékes víz, szennyvízhálózat épült* Elsők között oldották meg a gyermekek óvodai ellá­tását. A népesedéspolitikai ha­tározat nyomán azonban „ki­növi magát” hamarosan az óvo­da. De ezt nem várják meg Mezőberényben: társadalmi összefogással újabb 60 szemé­lyes óvoda épül. Megoldották az üzemi orvosi és szakorvosi el­látást, új üzletházak épültek, hogy csak a legfontosabbat em­lítsük. A fiatal párttitkár em- berszeretete, jó politikai irá­nyító munkája, aktivitása hoz­zájárult ahhoz, hogy a 15-ös országgyűlési választókerület­ben a Hazafias Népfront őt je­lölte képviselőnek, — Szülőfalumat nagyon jól ismerem, de ha megválaszta­nak, Csárdaszállás, Kör ős tár­csa, Kétsoprony és Telekgeren­dás lakosságának is segítenem kell az időszerű problémák megoldásában — magyarázza a képviselőjelölt. — Tudom, hogy Telekgerendáson a vízellátás a legégetőbb probléma, Kétsop- ronyban a villany- és a járda- hálózat bővítését sürgeti a la­kosság Körös tárcsán az ÁFÉSZ kereskedelmi és szolgáltatói egységei elavultak. Mezőbe­rényben rég kidolgoztuk és egyeztettük az V. ötéves tervet. Egyebek között 8 tantermes ál­talános iskolát építünk. Meg­kezdtük 15 millió forintos be­ruházással — és társadalmi összefogással — az új műve­lődési ház építését. Tűrhetet­len, hogy ilyen nagy községben soha egy színházi társulatot nem fogadhatunk, mert nincs hozzá helyiség — A kollégiumot úgy sze­retnénk felépíteni, hogy ne • csak általános iskolai, tanyasi gyerekek kapjanak ott helyet, hanem gimnazisták is. Kisipari szövetkezeteink sokat fejlődtek Az építőipari szövetkezet nagy segítség abban, hogy valameny- nyi új építkezést rájuk bíz­hatunk. Öt év alatt 300 családi ház, 70 OTP- és 30 szövetke­zeti lakás épül, korszerűsítjük a peremkerületi boltokat, bő­vítjük a vendéglátóipari háló­zatot. A KPM-mel közösen az Utak felújítására, úthálózat bővítésére is sor kerül. — A szüleim sokat meséltek arról, hogy a felszabadulás előtt ismeretlen fogalom volt Berényben a nemzetiségiek kö­zötti vegyesházasság Ma már ez természetes. A magyar, szlo­vák és német nemzetiségiek át­vették egymástól a jó szokáso­kat, békében, barátságban él­nek együtt. Az élet minden te­rületén ilyen békés egymás mellett élésre, kölcsönös biza­lomra lesz szükség, hogy a 15-ös választókerületben meg­oldjuk a jelölő gyűléseken el­hangzott javaslatokat. Ary Róza Es eljött az idő, ami­kor az emberek meg­elégelték, hogy mind­untalan becsapják őket. Elhatározták, hogy bosz- szút állnak. Szemet sze­mért, fogat fogért! És ki tudná ezt az elvet leg­könnyebben megvalósí­tani, mint a fogorvos. Lássuk csak... Ott ül a páciens a vesztőhelyen, a fogorvos mosolyogva közeledik a hideg vas­sal, egy rántás, egy jaj­gatás. — Jaj, ez rettenetesen fájt! — ordít a páciens. — Természetesen! Ugyanis kevesebb in­jekciót használtam. Pon­tosan kimértem és húsz százalékot spóroltam le. Ugyanannyit, mint ma­ga, amikor fél deci ko­nyak helyett mindig csak négy centilitert ad. Most kvittek vagyunk, öblögessen egy kicsit. A borbély egészen másképp állt bosszút. A vendég arcának jobb oldaláról nem beretvált le egy fél tenyérnyi szőrt. Tettét így ma­gyarázta a vendégnek, aki szömyiilködve né­zett a tükörbe: — Amikor tegnap a vízcsapot javította, kon­tár munkát végzett. Igaz, nem folyt olyan erősen a vízcsap, mint előbb, de vékony su­gárban még mindig fo­lyik. Gondoltam, igazsá­gos lesz, ha én is ilyen munkát végzek. A vi­szontlátásra. Tegyen zsebkendőt az arca elé, akkor nem veszik észre. Elégtételt vett az ügy­véd is. A szép Ibolya válóperét tárgyalták. Az ügyvéd félgőzzel képvi­selte ügyfelét. így azu­tán Ibolya hibájából mondták ki a válást. A kliens méltatlankodott, az ügyvédet vádolta, aki bólintott: — Teljesen igaza van. A beszédem valóban na­gyon gyenge minőségű volt. De csak most egy­szer, itt a tárgyalóte­remben. Maga viszont, kedves Ibolyka, évek óta gyenge minőségű feke­tét csöpögtet nekem a Mákvirág eszpresszó­ban. Kezeit csókolom! Nézzünk csak be pár percre a női divatsza­lonba is. Branyigáné kosztüm­jét próbálják. Amikor a szalonosnő ki akarja vinni a műhelyből a szoknyát, az egyik var­rólány megkérdi: „Nem lesz ez túl rövid?” — De igen. Nagyon rövid. Csak én végre kvittelni akarok. Ahányszor nekem Bra­nyigáné a közértben sza­lámit, sonkát szeletel, mindig kevesebb egy­két dekával. Most végre bosszút állok. Branyi­gáné tíz centivel rövi- debb szoknyát kap. A próbateremben fel­csillanó szemmel nézett Branyigáné a tükörbe és lelkendezve mondta: — Remek, hogy mi­lyen rövid ez a szoknya! Ultramini! A barátnő­im meg fognak puk­kadni, ha meglátják. Köszönöm, drágáim! De mondja csak, nem le­hetne két-három centi­vel még rövidebb? P. & o Fogat fogért Apai örökség a közügyek szolgálata

Next

/
Thumbnails
Contents