Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

Határozat - megvalósulóban

Egy pártdokumentum útja a csabai konzervgyárban

A kondoros! giaprikaföldön

Jó fél esztendeje készítették ! el a Békéscsabai Konzervgyár kommunistái azt az intézkedési tervjavaslatot, amely a Központi Bizottság 1974. márciusi közművelődési határozata alapján hármas feladatot' tűzött a gyár politikai, gazdasági és tömegszervezeti vezetői elé: tovább fejleszteni az ott dolgozók általános műveltségét, szakmai felkészültségét, segíteni kell őket abban, hogy magatartásukat, életformájukat mindinkább a szocialista embereszményhez közelítsék.

Mindehhez vagy másfél tucat pontosan meghatározott gyakorlati tennivalót fűztek — ezek lehettek az előttük álló hónapok munkájának „kapaszkodói”. S azok a vélemények, amelyeket az alapszervezetek tagjai mondtak el a tervezetről. Leszkó László a szakmai továbbképzés hatékonyságának, szervezettségének erősítését szorgalmazta; Streit Jáno,s véleménye szerint a szocialista brigádok "munkájának értékelésénél nagyobb súllyal kell figyelembe venni a brigád köz- művelődési tevékenységét; Várhegyi Ferencné a lehetőségek teljesebb kihasználását sürgette; az 1945 őfa párttag Molnár József né a fiatalok szórakozási alkalmainak bővítése mellett érvelt; Sáli Mihály a műveltség és a demokratizmus összefüggéseire hívta fel a figyelmet; Kiss János pedig szó szerint ezt mondta: „a közművelődés folyamatos munkát igényel, naponta kell csinálni”.

» • •

Ilyen előzmények után ültünk le Papp Károlynéval, a párt- vezetőség titkárával, hogy a tervjavaslat útjáról beszélgessünk.

— Mi volt az első lépés?

— Javaslataink alapján a gazdasági vezetés elkészítette a maga intézkedési tervét. Komolyan, tartalmasán, úgy. hogy az valóban alapja lehetett a közművelődés gyári színvonala emelkedésének.

— Milyen eredmények születtek a gyakorlatban.

— A korábbinál többen iratkoztak be a dolgozók általános iskolájának 7—8., illetőleg alacsonyabb osztályaiba. Sokan járnak feliyőtt szakmunkásképzőbe és a szakmunkások szak- középiskoláinak osztályaiba.

— Mérhető valamiképpen, hogy milyen szerepe volt mindebben a párthatározatnak?

— Pontosan nem. Az azonban bizonyos, hogy a határozat nélkül kevesebben tanulnának. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a határozattal egy időben megnövekedett a tanulni akaróknak nyújtott segítség: munkaidő-kedvezmény, s az a tény, hogy az órákat a gyáron belül tartották a tanárok. Ide sorolhatnám azt a szándékunkat, hogy a közeljövőben a legszükségesebb szemléltetőeszközöket is beszerezzük.

— Hogyan hasznosíthatják a dolgozók a tanultakat?

— Ott voltam a hetedikesek vizsgáján. Mind a huszonhatan felszabadultan és pontosan fogalmaztak, méghozzá olyan ismeretanyagot, amelyet korábban nem íudtak. A tárgyi tudás és a jobb kifejezőkészség révén az érintettek jobban bekapcsolódhatnak brigádjuk munkahelyen kívüli életébe — s ami ugyanilyen fontos, . az eddiginél nagyobb szerepet játszhatnak a tágabb munkahelyi kollektíva,

az egész gyár mindennapjaiban. Tevékenyebb részesei lehetnek az üzemi demokráciának.

Nem szeretnénk, ha dolgozóink abbahagynák a tanulást. A személyzeti osztály az egész gyárban felmérte és felméri, hogy kik nem fejezték be korábban tanulmányaikat. A pártvezetőség pedig szorgalmazza, hogy a párttagok és a munkásőrök közül minél többen vegyenek újra tankönyvet a kezükbe. v

— S ha valaki befejezi a tanulást?

— A tanárok rendszeresen felhívják a figyelmünket a legaktívabb hallgatókra. Ezeket a jelzéseket nem felejtjük el, s figyelembe vesszük kádergond- jaink jpegoldásánál. Ezenkívül pedig a szakmunkások középiskoláját végzett kiváló tanulók közül' hármat szeretnénk egyetemre küldeni. Olyan szakra, hogy utána ismét gyárunkban dolgozhassanak.

Hogy valaki tanul — ez bekerül a brigádnaplóba. S természetesen számít a szocialista brigádok versenyének értékelésekor. Ez részben elismerése, részben ösztönzése a tanulásnak.

— Milyen eredményeik, gondjaik vannak a közművelődés egyéb ágaiban?

— A szakmai tudományos egyesület és a fiatal mérnökök, közgazdászok tanácsa az eddiginél nagydbb létszámban mozgósította a gyár dolgozóit ismeretterjesztő előadásokra. Elsősorban a szakmai témájúakra.

Kiállításokat rendezünk békéscsabai, megyei képzőművészek munkáiból. Ez utóbbiaknak érdekes történetük van: a párt- j' oktatás kulturális tanfolyamain ! sokszor volt vitatéma a művé- ! szét közérthetősége. Kiderült, I hogy mennyien érdeklődnek ko- j runk művészete iránt. Ez a gya- £ korlati igény adta az ötletet, £ hogy hívjunk meg egy-egy al- £ kötőt, beszélgessünk vele a mű- ! veiről. Bemutatók rendezésével £ biztatjuk azokat a dolgozóinkat £ is, akik festenek, rajzolnak, fa- £ ragnak vagy éppen kézimunká- £ val hasznosítják szabád idejű- £ két.

Nagyon sokan voltak ott az £ első színművész-munkás talál- £ kozón is. A színház egyébként ■ is népszerű dolgozóink között. £ Ezt bizonyítja,- hogy az egyéni • bérlők mellett a gyár által vá- ! sárolt bérleteket megkapó mun- ! katársaink is valamennyien ott ■ vannak az előadásokon. A mo- • zijegyekkel nincs ilyen szeren- j csénk. Van olyan film, amire ! mindenki elmegy a gyártól ka- : pott jeggyel — ilyen volt pél- £ dául a Csendesek a hajnalok — : s akad olyan is, mint a Na- * gyezsda —, aminek az elöadá- £ sán bizony voltak üres székso- :

rok. Pedig azokra is megvettük £ a jegyeket.

— Nem kidobott pénz ilyen- • kor a jegyvásárlás?

— Ha tovább csökken az ér- : deklődés, módosítani fogjuk az : eddigi formát. És ha már a ; gondoknál tartunk: fiataljaink * irodalmi színpada, sakk-köre és ! fotószakköre eredményesen dől- : gozik ugyan, az ifjúsági klub • programját azonban nem tud- • juk folyamatossá tenni — első- ■ sorban a három műszakos mun- : karend és a kedvezőtlen esti ; buszközlekedés miatt.

Ami viszont megint csak ■ büszkeségünk, a gyári kórus. A ! határozat megszületése után | alakult, s túl vannak dalosaink | az első fellépéseken. Először — | így mondják a kórustagok — so- | kan megmosolyogták őket, az ! április 4-i gyári ünnepségen az- =

tán olyan szépen énekeltek, hogy most már több a jelentkező, mint ahányat felvehetnek. Hogy a korábbi sikertelen kísérletek után most megalakult és működik a kórus, annak részben az a magyarázata, hogy a próbák többségét a gyárban tartják. Méghozzá — gvártás'i szezonon kívül — munkaidő alatt.

— Hogy fogadják ezt azok a brigádtagok, akiknek a próbára menők munkáját is el kell végezniük?

— őszintén mondom, a legtöbben szívesen teszik. Sőt, büszkék is rá, hogy közvetlen kollégájuk tagja a kórusnak. Ez egyébként az állami oktatásban részt vevők „munkamulasztására” is vonatkozik.

— Hogyan tovább? .

— Az idén létrehozzuk a kulturális bizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy az említett tevékenységeket összehangolja, a közművelődés különböző ágait koordinálja.

— Az elmondottakból úgy tűnt, hogy a „koordináció” jelenleg is megvan. Szükséges ilyenkor egy külön bizottság?

— Ügy gondoljuk, segíteni

fog. Igaz, a tagjai ugyanazok, vagy nagyjából ugyanazok lesznek, akik .most is végzik ezt a munkát... Ha menet közben kiderül, hogy mégsem nélkülözhetetlen, akkor természetesen nem alakítjuk meg. Ami azonban a bizottságnál is fontosabb ; a pártvezetőség jónak értékeli a javaslatunk alapján kidolgozott intézkedési tervet és a terv eddigi végrehajtását — a továbblépés útja tehát egyértelmű: tovább kell dolgoznunk a tervben foglaltak megvalósításán.

(daniss)

m mna Grúziában járna az ember, a hagy teaültetvényeken. Több sor kövér növényi zöldhurkák nyújtóznak a táblán végig. Felette traktorok járnak, kapálják a sorkozöket.'Pedig itt nem teát termelnek, hanem paradicsomot, ikersorba vetve, nagy sorközökkel, mint ahogyan a teát is csinálják. Az egyik táblában 25—30 hektár, a másikban is ugyanennyi paradicsom díszük, tele virággal, s itt-ott már galamfotojás nagyságú zöld bogyóval. Rajki Bélával, a kondorosi Egyesült Tsz kertészeti ágazatvezetőjével járjuk a határt, keressük a Kállai Éva Szocialista Brigádot, amely elnyerte az 1974. évi munkaverseny eredménye alapján a párt megyei bizottságának elismerő oklevelét. A paprikaföldön akadunk rájuk. Ott kapálnak a kertészetben dolgozó többi női brigáddal együtt. Mivel Rajki Béla új ember ezen a területen, kénytelenek vagyunk sorra járni az egyes kapáló csoportokat, míg végül is összetalálkozunk Nagy Józsefnéval, Kugyelka Jánosiéval, Krajcso- vicz Mihálynéval, Búzás János- nével, Bakuja Györgynévei és Hugyik Pálnéval.

— A többiek hol vannak ? — fordulok Nagy Józsefné csapat- vezetőhöz.

— Kaczkó Jánosné az idén új beosztást kapott. Kivált a brigádból. Az irodát takarítja. S. Nagy Józsefné, Mihalecz István- né, Brezsnyik Mihályné és Vitális Györgyné délig dolgozott i velünk. Délután elmentek a háztájit kapálni, mert a héten, pénteken, szombaton és vasárnap nem érünk rá. Kirándulná megyünk a Mátrába.

— Jaj, Szenteczki Andrásaiét

Közvetlen repülőjárat j Várnába I

A Balkán Bolgár Légitársaság új repülőjáratot Indított Buda- 3 pest és Várna között. A nyári Idényben az üdülők 80 perc |

alatt jutnak el a bolgár tengerpartra. Képünkön; a Balkán |

Légitársaság Tü 131-es gépe! a Ferihegyen

(MTI Fotó—Benkő Imre felvétele—ES> I

ki ne hagyjuk — szólal meg Hugyik Pálné.

— ő hol van?

— Náluk nagy nap lesz a héten. Nősül a fia, lakodalmat csinál, arra készül.

fl hatalmas paprikatábla

lassan virágba borul. A sorok egyenesek, nyíllal lehetne rajtuk végiglőni.

— Jó a gépészünk — mondja Nagy Józsefné. — A traktorosnak köszönhető ez az igazán egyenes sor. Ilyet jobb kapálni, mint a girbegörbét.

Gyomot szinte egyet sem lehet látni. Az ügyes asszony kezek kiszedik a táblából. A paprika tövéből kézzel'húzzák ki, a sorközt, ahol nem jár a kulti - vátor, „kapazinnal” gaztalanít- ják. Ezen a „kapazinon” jót nevetünk, mert a sokféle gyomirtó vegyszer közül az asszonyok itt a paprikában mégiscsak a kapát tartják a legjobbnak. Innen is kapta a nevét.

— Az imént mondták, hogy a héten kirándulnak a Mátrába. Ki szervezte, ki állja a költségeket?

— Amikor elnyertük az oklevelet, személyenként 1500 forint pénzjutalmat is kaptunk — ve- .szi át ismét a szót Nagy Józsefné. — A brigád úgy határozott, hogy a pénzt nem osztjuk szét. Közösen szereztük, közös céljainkra fordítjuk.

— Eddig mire költöttek belőle?

— Csináltattunk egyforma jersey ruhát. Ez nem került sokba, mert még 6 ezer forintot sem fizettünk érte. A megmaradt 12 ezerből most majd néhány ezret elköltünk Mátraházán, mert a tsz ehhez a kiránduláshoz csali autóbuszt ad, a napi ellátásról magunknak kell gondoskodnunk. Szerencsére van miből A megmaradó pénzt továbbra is közösen kezeljük. Ha meglátogatjuk a brigádunk által patronált idős tsz-tagokat, ajándékra ebből költünk. Gondoltunk arra is, hogy az óvodának vagy az iskolának is kellene juttatnunk valamit. Erről majd később határozunk.

— Mit éreztek, amikor megkapták az elismerést?

Krajcsovicznéé a szó:

— Ahogyan Nagyné hazajött Békéscsabáról az oklevéllel, elmondta, hogy milyen szép ünnepség volt. Amikor az oklevél átvételére szólították, izgalmában alig tudta a széket hátratolni, hogy felálljon. És amikor elindult, a meghatódottság- tól majdnem összeroggyant a lába. Szmola Gyula, a párttitkár halkan odasúgta: „Szedje össze már magát!”, s amikor átvette az oklevelet és a borítékot a takarékbetétkönyvvel, mint a pipacs úgy kipirosodott az arca. Ahogyan leült a székre, csak egy nagyon nagyot sóhajtott, mindenki odafigyelt, aki körülötte ült.

— És idehaza?

— A brigád már várta. Nagyon boldogok voltunk.

— S mi lett volna akkor, ha a Búzás vagy a Ladnyik-féle kertészeti brigád nyeri a megyei versenyt?

— örültünk volna. Szívünk melegével gratulálunk nekik, mert a kitüntetés alapja a szövetkezet, melynek mi is tagjai vagyunk, melyet nagyon szeretünk. Azt tartottuk volna legfontosabbnak, hogy *a sok-sok kertészeti brigád közül a megyei bizottság oklevelét mégiscsak a mi szövetkezetünkbe hoztak!

flz égbolton kövér felhők

úsznak. Szarvas irányában vil- lámlik, dörög.

— Gyerünk asszonyok — szól Nagyné —, még az eső előtt érjünk végig a soron

Dutssi Károly

1975, JÚNIUS