Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

Világ proletárjai, egyesüljeteki A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1975. JÚNIUS 13* PÉNTEK Ára; 80 fillér XXX. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM Ami ma terv és cél, holnap megvalósítjuk! Választási nagygyűlés a jubiláló Dunaújvárosban Kádár János, az MSZMP el­ső titkára csütörtökön Dunaúj­városba látogatott, ahol be­szédet mondott a Dunai Vas­műben tartott választási nagy­gyűlésen. A Központi Bizottság első tit­kárával együtt a városba érke­zett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Katona Ist­ván, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője és Rácz Sándor, a KB tagja, a KB osztályvezetője. A városi pártbizottság szék- háza előtt Takács Imre, a Fe­jér megyei pártbizottság első titkára, Závodi Imre, a megyei tanács elnöke. Sárost József, a városi pártibizottság első titká­ra, Sófalvi István, a városi ta­nács elnöke és Simon Ferenc, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöke fogadta a Központi Bizottság első titkárát, akit a téren egybegyűlt duna­újvárosiak meleg szeretettél, hosszas tapssal köszöntötték. A Himnusz elhangzása után Klamerusz Mária, a Münnich Ferenc Gimnázium IV. osztá­lyos tanulója Benjámin László Örökké élni című versét adta elő. Ezután Simon Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizott­ságának elnöke mondott meg­nyitót, majd dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsa közepette bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Dunai Vasművet, nagyszerű kollektíváját a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. E magas kitüntetés — mon­dotta a miniszter — elismerés mindazért, amit önök a vasmű születése óta eltelt negyed­században népgazdaságunk, ko­hászatunk, gépiparunk fejlődé­séért tettek. Dr. Horgos Gyula ezután a hazai nyersvas- és acéltermelés felszabadulás utá­ni nagyarányú fejlődését is­mertette, beszámolva a Dunai Vasmű kiemelkedő szerepéről, valamint az előtte álló további feladatokról, a vele kapcsolatos fejlesztési célokról és \a létesít­ményeihez, eredményeinek elis­meréséhez nyújtott szovjet se­gítségről. A kitüntetést a Dunád Vasmű 13 000 fős kollektívája nevében Borovszky Ambrus vezérigazga­tó vette át. Köszönetét mondva hangsúlyozta: az elismerés mindnyájukat arra kötelezi, hogy a XI. pártkongresszus által meghatározott célokért még na­gyobb lelkesedéssel dolgozzanak és mindent megtegyenek azok­nak a feladatoknak a megoldá­sáért, amelyeknek teljesítését a magyar népgazdaság a Dunai Vasműtől várja. Borovszky Ambrus szavai után került sor a tulajdonképpeni választási nagygyűlésre. Felszólalt a nagy­gyűlésen Pokornyi László, a vasmű hegesztője, Hegedűs Ágota, a fésűsfonó főművezető­je és dr. Schummel Rezső, a műszaki főiskola igazgatóhe­lyettese. Ezt követően a résztvevőknek nagy tapsától kísérve Kádár Já­nos szólt az egybegyűltekhez. Kádár János beszéde A fogadtatás után a pártbi­zottság székházában Sárosi Jó­zsef a negyedszázada alapított első szocialista város életéről, dinamikus fejlődéséről, tervei­ről tájékoztatta a vendégeket A pártbizottság! találkozót kővetően felkeresték Dunaújvá­ros több nevezetességét Meg­tekintették az egykori római tábor helyén épült új város­részt, majd ellátogattak a mun­kás művelődési központba. Itt Molnár Andrásné igazgató ka­lauzolta a vendégeket, akik fel­kerestek több klubot gyermek­foglalkoztatót és jártak a 180 000 kötetes könyvtárban is. Útjuk ezután a Duna-partra veze- tett, ahol a kilátónál a város és a Szalki sziget panorámájában gyönyörködték a vendégek. Itt tájékozódtak az emlékezetes 1964. évi földcsuszamlás hely­reállítási munkálatairól is. Ez­után a Vasmű úti kiállítási csarnokban megtekintették a vá­ros és a vasmű 25 éves fej­lődését bemutató dokumentum- kiállítást. A vendégek hossza­san időztek a városépítést szem­léltető fali demonstrációs táb­la előtt. A választási nagygyűlésre már kora délután sűrű sorok­ban vonultak a dunaújvárosiak a vasmű általános lakatosüze­mének szerelőcsarnokához. A nagygyűlésen mintegy tízezren vették részt, akiknek soraiban a helybelieken kívül nagy szám­ban voltak jelen a dunaújváro­si járás és Fejér megye más helységeiből érkezett dolgozók, lakosok is. A nagygyűlés résztvevőd hosz- szan tartó tapssal köszöntötték a Központi Bizottság első titká­rát, amikor az elnökség többi tagjával együtt elfoglalta he­gyét az emelvényen. ' Kedves Elvtár sak! Kedves Elvtársnők! Tisztelt Barátaim! Mostani találkozónknak vaäö- ját«an két esemény adja meg az időszerűségét. Az egyik, hogy írva ünhepeljük az első szocialis­ta város, Dunaújváros születé­sének 25. évfordulóját. A má­sik, hogy három nap múlva, júráus 15-én, vasárnap nagy jelentőségű politikai eseményre keiül sor: országgyűlési válasz­tások lesznek hazánkban. Mi­előtt a gyűlés színhelyére jöt­tem volna, néhány órás látoga­tást tettünk a városban. A vá­rosnézés során nagyon sok du­naújvárosi lakossal találkoz­tunk. Ez fölemelő élmény volt számomra. Nagyon örülök, hogy itt lehetek az Önök körében, őszintén köszönöm a meghívást és a szíves fogadtatást. Átadom a nagygyűlés minden résztvevő­jének, a Dunai Vasmű minden dolgozójának, Dunaújváros min­den lakójának, a Fejér megyei­eknek, gyűlésünk nézőinek és hallgatóinak, az egész magyar dolgozó népnek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa szívből jövő üdvözletét és legjobb kí­vánságait (Taps.) Kedves Elvtársak! Az idei tavasz hazánk bel­politikai életének eseménydus, igen aktív időszaka volt. Már­ciusiban tanácskozott, és meg­győződésünk szerint megfelelő­en elvégezte munkáját pártunk XI. kongresszusa. Azt követően országunk népe méltóan meg­emlékezett hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulójáról s ar­ról, any ettől elválaszthatatlan: hogy munkánk egyik éltető, ha­talmas erőforrása a magyar— szovjet barátság. Mindebben ki­fejezésre jutottak a magyar nép őszinte baráti érzései felszaba­dítónk, a nagy Szovjetunió iránt (Taps.) Méltóképpen emlékeztünk meg a munkásosztály, a prole­tár nemzetköziség nagy ünne­péről, május elsejéröí, amely szocializmust építő országunk­ban már az egész nép ünnepe. Ugyancsak méltó módon emlé­keztünk meg a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győze­lem napjáról, május 9-ről, s arról a szerepről, amelyet a fa- sizrhus elleni harc fő terhét vi­selő Szovjetunió betöltött. 1945. május 9-e új lapot nyitott az emberiség történetében: ez a nap hozta meg a legkegyetle­nebb kapitalista terror, a leg­embertelenebb rendszer, a hit­leri fasizmus szétzúzását és nyi­totta meg a népek előtt a sza­bad fejlődés útját Ez év május 10-én a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa választásra hívta fel az or­szág népét. Május 12-én, az el­ső jelölő gyűlésekkel megkezdő­dött a választási munka: E politikai eseménysorozat je­lentékenyen megnövelte ha­zánkban a politikai aktivitást. Mindenki tanúsítja, hogy ha­zánk állampolgárai jó hangu­latban készülnek a nagy ese­ményre, az országgyűlési vá­lasztásokra. Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A 25 éves Dunaújvároshoz engem is sok-sok személyes él­mény fűz. A város leikéről, a 13 ezer dolgozót foglalkoztató Dunai Vasműről, egyszerű kife­jezéssel élve azt mondhatjuk, hogy szocialista nagyüzem. Nem volt könnyű e vasmű alapjait lerakni, megteremteni, örven­detes, hogy a közép-európai vi­szonylatban is számottevő Du­nai Vasmű valamennyi alapve­tő intézménye — a kohók, a meleg-, a hideghengersor és az összes többi kiegészítő üzem­rész — elkészült és működik. Ez a szocialista nagyüzem je­lenleg a népgazdaság nyersvas- és acéltermelésének 38, hange- reltlemez-termelésének 92 szá­zalékát és hengereltoső-termelé- sének 100 százalékát adja. Bár­ki mondhatná, hogy annak ide­jén megvoltak a tervek, az anyagi feltételek, megvolt az akarat is, tehát felépítettük az üzemet, amely megvan és mű­ködik. Az üzem felépítése azon­ban — csakúgy, mint a városé — valójában harcban ment vég­be. A párt. a kormány, a kom­munisták, a szocializmus őszin­te hívei azon voltak, hogy a terv, a gondolat valósággá vál­jék, de az üzem létrehozásának sok kritikusa is volt. ök kez­dettől fogva ellenezték a vas­mű felépítésének gondolatát. Azzal érveltek, hogy minek ide ilyen gigászi vasmű, amikor sem kokszunk, sem ércünk nincs, és sok minden más hi­ányzik, ami egy vasmű műkö­déséhez szükséges. Különösen fejlődésünknek egy kritikus sza­kaszában tekintették ezt nagy- j zási hóbortnak, mondván, hogy! miért nem Inkább közszükség­leti cikkeket gyártunk henge­reit acél helyett? A vasmű fel­építésének ellenzői számára az volt a fő támadási felület, hogy óriási beruházásokra volt szük­ség. Azt mondták, hogy ez az üzem az idők végezetéig vesz­teséges lesz. Hála a válóban szocialista módom végzett mun­kának, a szükséges feltételek biztosításának, a szocialista aka­ratnak & az összes dolgozó lel­kes munkájának, a Dunai Vas­mű alaposan rácáfolt az ellen­zőkre. A gyár már megtérítet­te az országnak, népünknek" a beruházási költségeket. A terme­lési érték a múlt esztendőben elérte a 8 milliárd forintot, s a vasmű 1 milliárd 400 millió forint nyereséget hozott. Erre büszke lehet a vasmű minden vezetője, dolgozója, a szocializmus minden állhatatos híve. Ezért a magam és pár­tunk Központi Bizottsága ne­vében szívből jövő, őszinte örö­mömet fejezem ki. Gratulálok a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetésükhöz és jó egészséget, további sikereket kí­vánok a vasmű összes dolgozó­jának. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! A jubiláns városnak, — mint mondottam — Dunaújvá­rosnak a vasmű a lelke. Hiszen a kiindulópont is az volt, hogy itt vasművet kell építeni. Ehhez szocialista városra is szükség volt. Ez a város azonban nem­csak a vasművet jelenti, hiszen az idők során a vasmű mellett egyéb, egész szocialista iparunk szempontjából jelentős ipari lé­tesítmények is születtek. Létre­hozásukat az a törekvés ösztö­nözte, hogy Dunaújvárosban, a vasmű mellett olyan ipar is le­gyen, amely foglalkoztatási és elhelyezkedési lehetőséget nyújt (Folytatás a 2. oldalon) I

Next

/
Thumbnails
Contents