Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

ünnepi megemlékezés Békéscsabán a fasizmus leverésének 30. évfordulóién (folytatás az 1. oldalról) szörnyűséget, amelyet nácizmus­nak neveztek, amelynek útját kifosztott és elpusztult telepü­lések, az emberi civilizáció pusztulása jelzett. Május 9-e a német nép több­ségének is a kijózanodást, a fasizmus terheitől való meg­szabadulást jelentette. De 1945. május 9-e elsősorban a Szovjet-, unió. a szovjet emberek számá­ra volt a nagy győzelem nap­ja. A legnagyobb emberáldoza­tot a Szovjetunió adta a háború folyamán; mintegy 20 millió szovjet ember vesztette életét! A szovjet nép viselte a háború legnehezebb terheit. A Szov­jetuniót érte a legnagyobb anyagi kár Is. Elpusztult a nemzeti vagyonának egy harma­da. De mi volt az anyagi áldozat ahhoz képest, amit a szovjet emberek végigéltek. A serdü­lőktől az aggastyánokig éheztek, fáztak, dolgoztak és mindenek­előtt harcoltak a fegyveres győ­zelemig, míg ki nem vívták a Szovjetunió világra szóló dia­dalát. A győzelem napja x be­bizonyította, hogy nem volt hiábavaló e hősi nép páratlan erőfeszítése, anyagi és emberi áldozata. A szovjet nép győ­zelme meggyőzően bizonyította a szocialista rendszer hatalmas életerejét. A háború éveiben az egész Szovjetunió a fasiszta beto­lakodókkal vívott hősi harc egységes frontja volt. A hátországban az otthon- maradottak fáradhatatlanul dolgoztak a. gyárak műhelyei­ben, hogy repülőgépeket, harc­kocsikat gyártsanak, ruházzák és táplálják a katonákat. A frontra indult apák és férjek helyére asszonyok és gyerme­kek álltak, s a háború hihetet­lenül nehéz körülményei között termelték a gabonát a győze­lemhez. A felhívás, hogy .'min­dent a frontnak, mindent a győ­zelemért!”, az élet jelszava lett, áthatott minden szovjet embert. 1941-ig semmilyen erő nem volt képes megállítani a fasisz­ta hadakat. Egyik kapitalista ország a másik után szenvedett vereséget és került fasiszta uralom alá. 1941—43. között a szovjet fegyveres erők gyakor­latilag párviadalt vívtak a hit­leri Németország fő erőivel. Ezekben az 'években a többi fronton a fasiszta német had­osztályoknak csupán 1—3 szá- zalékn harcolt. A háború évei­ben különleges erővel érvénye­sült a kommunista párt lelke­sítő és irányító szerepe. A párt volt a szovjet nép vezetője és szervezője, össze­kovácsoló ereje. A fronton és a hátországban, a partizánosztagokban és az il­legalitásban a kommunista párt és a szovjethatalom által ne­veit és egységbe forrasztott munkások, parasztok és értel­miségiek olyan össznépi, haza­fias hőstettet vittek véghez, amilyet nem látott még a tör­ténelem. A szovjet nép súlyos meg­próbál látásokon, példátlan ki­terjedésű csaták tüzért át ha­ladt a győzelem felé. A fasisz­ta barbárok támadása — akik egész Európában megpróbá'ták bevezetni hírhedt ..új rendjük két” — elakadt Moszkva és Le­ningrad falainál, a Kaukázus előhegyeiben, összeomlott a sztálingrádi, a kurszki csatában és a Nagy Honvédő Háború má* hősi ütközetéiben, s dicste­len véget ért Berlinben. A kommunisták az ellenállási mozgalom első soraiban küz­döttek, nagy tiszteletét váltottak ki bátorságukkal és hősiessé­gükkel, igazi hazafiaknak és internacionalistáknak, a demok­rácia és a nemzeti függetlenség határozott és végsőkig kitartó harcosainak bizonyultak. Nekünk, magyaroknak is. a német imperializmusra mért csapás felszabadulást lelentett egy olyan nyomás alól, amely évszázadokon át fenyegette sza­badságunkat, függetlenségünket él békés életünket. E világtörténelmi győzelem tette lehetővé a német im­perializmussal hagyományo­san szövetséges magyar ural­kodó osztályok elnyomó és kizsákmányoló erőinek meg­semmisítését és a magyar nép hatalmának megteremtését, amelynek dicső történelmét a magyar ellenállók és hazafiak gazdagították. A fasizmus felett 30 éve /íra­tott győzelem napja a remény­ség napja is volt. Az új életre készülődés mámoros boldogsága feszült az emberekben. Meg volt a lehetőség, hogy az em­beriség tiszta, új lapot kezdjen abban a történelemkönyvben, amelyet maga írt Ez fogalma­zódott meg a háború utáni idő­ket előkészítő, 1043. december I- i háromhatalmi teheráni nyi­latkozatban, az 1945. február II- én kiadott jaltai konferen­cia hivatalos közleményében is. Igen, akkor még azt hittük, hogy a történelem az elénk ál­lított feladatokban pihenőt en­ged, hogy a hatalmas veszte­ségek, a népek mélyreható gyűlölete a háború ellen hosz- szú-hosszű időre elnémítják majd a béke ellenségeit. Hogy nem így 'lett, azért a felelősség teljes egészében azokat a nyu­gati politikai erőket terheli, amelyek az állítólagos „kom­munista fenyegetésről” beszél­ve nem a Szovjetunióval való együttműködés, hanem az elle­ne folytatott harc útjára terel-' ték politikájukat. Á reakciós körök hidegháborút indítottak a Szovjetunió ellen, katonai tömböket kovácsoltak össze, amelyek a szocialista államok és a népek felszabadító mozgal­mai ellen irányultak, fegyver­kezési hajszát kezdtek és egv- re fokozták a nemzetközi fe­szültséget. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az új nemzetközi erőviszonyok szem­léletesen bebizonyították, hogy a hidegháborús módszerek fö­lött eljárt az Idő, sőt azok számára kezdenek veszélyt je­lenteni, akik még mindig foly­tatni próbálják ezt az élet által elvetett politikát. A Szovjetunió és az egész szocialista közösség gazdasági és védelmi ereje, a népek nemzeti felszabadító mozgalmának növekedése, a szovjet békepolitika széles körű nemzetközi támogatása, a főbb nyugati országok vezetőinek a kényszerítő körülmények hatá­sára elfoglalt realista álláspont­ja azzal az eredménnyel járt, Hogy fordulat kezdődött az újabb háborúval fenyegető válságoktól a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséhez és együttműködéséhez. A Szovjetunió Kommunista Pártjának érdeme, hogy nem­csak időben tárta fel a nemzet­közi fejlődés mélyén rejlő ten­denciákat, hanem pontosan ki tudta jelölni a legfontosabb kül­politikai feladatokat, megtalál­ta megoldásuk leghatékonyabb útját is, kidolgozta a nemzetközi biztonságért és együttműködé­sért folyó harc pontos és konk­rét programját. Lépésről lépésre valósul meg Lenin előrelátása: a szocializmus olyan nemzet­közi erővé válik, amely „ké­pes döntő hatást gyakorolni az egész világpolitikára". A szocialista országok egyezte­tett külpolitikai irányvonala a nemzetközi kapcsolatok olyan átalakítását segíti elő, amely nélkül ma nem lehetne garan­tálni a világ társadalmi hala­dásét és a ciéilizécló fennmara­dását. Ezen a téren kiemelkedő sikereket mondhat magáénak a szocialista világrendszer. Lényegesen megerősödtek a szocialista közösség és ezen be­lül minden egyes szocialista or­szág nemzetközt pozíciói. A Szovjetunió és más testvéri or­szágok egyeztetett akcióinak eredményeként megvalósult a Német Demokratikus Köztársa­ság teljes nemzetközi jogi elis­merése, és nérrtet földön, az ag­resszív hitleri birodalom rom­jain a történelem során először alakult szocialista állam, amely a népek békéjének és biztonsá­gának befolyásos tényezőjévé vált. Az a kudarc, amely az Ame­rikai Egyesült. Államokat érte Délkelet-Azsiában, hogy az ál­tala támogatott fasiszta rend­szerek buktak meg Görögor­szágban, Portugáliában, jól mu­tatják, hogy a világcsendőr sze­repét ma már nem képes be­tölteni. A szégyenletes vietnami háború, amely mérhetetlen szen­vedést zúdított a vietnami nép­re, gyászt, szenvedést jelentett az amerikai népnek is. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének lenini, elve mind szélesebb elismerésre tú­lél, a nemzetközi kapcsola­tok normájává válik és konk­rét tartalommal telítődik. El­mélyül és fejlődik a világ népei között az egyenjogú és gyümöl­csöző együttműködés. Sikerült a holtpontról elmozdítani a lesze­relés, a fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének kérdését. Megnyíltak a katonai kiadá­sok csökkentésének, a népek leghőbb vágyát képező általá­nos és teljes leszerelésnek a távlatai. A tartós békéért folyó harc si­kerei azonban nem jelentik azt, hogy már gondtalanul élhetünk, s eredményei nickel elégedettek lehetünk. A béke és a nemzet­közi együttműködés ügyének erős és befolyásos ellenségei vannak. Fontos feladat, hogy állandóan figyeljük az Imperi­alista reakciónak és cinkostár­sainak manővereit, éberséget ta­núsítsunk az enyhülés minden ellenségével szemben, különösen most, amikor az Imperializmust ért kudarcok különböző reakciót válthatnak ki a béke ellenségei­nek körében. Amíg folytatódik a háborús készülődés anyagi alap­jául szolgáló fegyverkezési haj­sza, amíg nem jönnek létre a megbízható kollektív biztonsági rendszerek az egész világon, ad­dig szükségszerűen erősíteni keli a szocialista országok védelmi képességét, a népeknek állandó­an készen kell lenniük a reak­ció agresszív kalandjainak hatá­rozott visszaverésére. Kedves Elvtársik! Az emberiség békéjének leg­erősebb támasza ma a szocialista világrendszer és egységének to­vábbi növekedése. A második világháború előtt és azt követő­en is a kommunisták és a,hala­dó erők kemény és következetés harcot folytattak a békéért, a háborús veszély ellen, A hideg­háború legkiélezettebb szaka­szában olyan konstruktív prog­ramot hoztak nyilvánosságra, amelyben először fogalmazták meg: az új viszonyok között le­hetőség van a világháború elhá­rítására. Mindez oda vezetett, hogy a béke eszméje a széles nép­tömegek tudatában lényegé­ben azonosult a kommunista mozgalommal, a megvalósult szocializmussal. Napjainkban a szocializmus minden vívmánya, stabilitása példa a kapitalista országok dol­gozói előtt, mely országokban a mély válság hatása sújtja a dol­gozó osztályokat, mint erről pártunk XI. kongresszusán je­lenlevő testvérpártjainak kül­döttei is beszámoltak. A magyar békemozgalomnak nemes hagyománya, hogy má­jusban évről évre megrendezés­re kerül a béke- és barátsági hó­nap. A béke- és barátsági hónap nem véletlenül viseli ezt a ket­tős névet. A béke és a szocialista közös­ség, a világ békeszerető milliói­nak barátsága egy töröl fakad­nak. Különösén nagy jelentőséget tulajdonítunk a magyar—Szovjet barátságnak, a Szovjetunióval fennálló éltéphetetlen szövet­ségnek. Csak a Szovjetunióval, a KGST-be tömörült baráti szo­cialista Országokkal fenntartott, egyre kiteljesedő gazdasági, tu­Tcgnap, pénteken a kora délutáni órákban a szovjet bősök békéscsabai temetőjében koszorúzást tartottak a győzelem napja alkalmából. Az MSZMP koszorúját Csatári Béla, a párt megyei bizottságának titkára és dr. Szigeti Gábor, a párt me­gyei bizottságának Osztályvezetője helyezte el. Ugyancsak el­helyezték a hála koszorúit a KISZ megyei bizottsága, a fegy­veres testületek, intézmények, vállalatok képviselőt is Üdvözlő távirat Pen zaba a győzelem 30. évfordulóján LEV 'BORISZOVIC8 JERMIN elvtársnak, az SZKP Penza megyei Bizottsága első titkárának, VIKTOR KARPOVICS DOROSENKO dvtársnak, * a Penza megyei Tanács elnökének A fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának ünne­pén fonó, elvtársi szeretettel köszöntjük a testvért Penza megye kommunistáit és dolgozóit. A mai napon nagy tisztelettel és őszinte megbecsüléssel em­lékezünk azokra a hősökre, akik életüket adták hazánk szabad­ságáért és Európa békéjéért. A fasizmus felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelem teremtette meg annak lehetőségét, hogy a világ népei békében él­hessenek. Kívánunk az évforduló alkalmából öribknek a kommunizmus építésében további eredményeket és fényés munkasiker eket! Éljen a Szovjetunió, a világbéke őrei 1975. május 9. FRANK FERENC, az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára, KLAUKÖ MÁTYÁS, a Békés megyei Tanács elnöke ........irr....................................................... K oszorúzás a szovjet hősök temetőjében dományos és kulturális kapcso­lataink következetes erősítése lehet a záloga annak, hogy né­pünk alkotó ereje, tudása, a fej­lett szocialista társadalmat épí­tő munkája, hazánk minden dol­gozója, az egész szocialista kö­zösség javára, békénk megőrzé­se érdekében még jobban kibon- takozhassék. Országunk parlamentje tör­vényt alkotott a béke védelmé­ről, a háborús uszítás minden formájának elítéléséről. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság nem­zetközi tevékenysége minden cselekedésével a béke ügyét szolgálja. Ma, amikor a győze­lem napjára emlékezünk, gon­dolatban végigjárjuk a 30 évet. A 30 év eseményeinek legfőbb tanulsága, hogy a győzelem nap­ja ténylegesen elhozta vagy megnyitotta az emberiség nagy részének az utat az igazi emberi élethez, a békéhez, a.haladáshoz, a szocializmushoz. Ez a haladás feltartóztathatatlan, a szocializ­mus és a haladás erői legyőz- hetétlenek. Ez a legyőzhetetlen­ség kettős forrásból táplálkozik, egyrészt a szocialista világrend­szer erejéből, másrészt a világ békeerőinek mindennapi, tevé­kenységéből. A béke erőinek harca nélkül nem lehetett vol­na megőrizni a békét 30 éven át Európában és a világban. Kedves Elvtársak! A győzelem napja, a remény­ség napja, élő történelmi lecke, az emlékezetből kitörölhetetlen tanulság. Azok a milliók,, akik ma Moszkvában, Berlinben, Pá­rizsban és még annyi helyütt a vllagoij felidézik a 30 év előtti időket, nemcsak a győzelemért vérüket ontó hősöknek áldoz­nak, nemcsak a tisztelet, a hála érzéseit fejezik ki a háború fő terhét viselő Szovjetunió iránt, hanem ilyen vagy olyan formá­ban ismét kifejezik meggyőződé­süket; a népek összefogása és akarata mindig vereséget fog mérni mindenfajta imperialista agresszorra, s tudjuk azt is, hogy ennek a világ népeit össze­fogó erőnek alapja, legnagyobb reménysége a hitleri fasizmus felett győzelmet aratott, a kom­munizmust építő Szovjetunió, a szocialista világrendszer. Az ünnepi nagygyűlésen fel­szólalt T. L. Nylkiforovles szov­jet ezredes ís. A prograijn kul­túrműsorral zárult. A téglagyár munkáskórusa, a XI. sz. általá­nos iskola kórusa és irodalmi színpada aktuális emlékműsor­ral szórakoztatta a nagygyűlés részvevőit

Next

/
Thumbnails
Contents