Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
Kirándulás könyvtárakba múzeumokba 1 továfíbfamiíSs, az 8nművelés széles körben az életforma részévé vált. Könyvtáraink 2,3 millió olvasót tartanak nyilván. A múzeumokat évente több mint 8 millióan látogatják. Az öntevékeny művészeti, ismeretszerző, tudományos-búvárko- dó mozgalmakban, a különféle szakkörök, klubok tevékenységében több százezren vesznek részt. Az országban ma 2825 művelődési otthon működik és mintegy 8700 közművelődési könyvtár, összesen 27 millió kötettel szolgálja a folyamatos művelődés lehetőségeinek biztosítását. A műveltség terjesztésében, közvetítésében és a művelődés szervezésében kiemelkedő szerepet tölt be a televízió és fontos feladatokat lát el a rádió és a sajtó — állapítja meg az MSZMP KB idevonatkozó határozata. A számok lényegében azt tükrözik, hogy dolgozó népünk jól él szabad idejével és annak egy részét a kultúra iránti vágyból fakadóan az önművelődés, a szórakozva tanulás, egyáltalán a tanulás tölti ki. Megbízható statisztikai adatok szerint hazánkban ma egy értelmiségi ember egy évben 1400 forintot, egy munkásember 900 forintot és egy parasztember S0Q forintot költ kultúrára. 9 magyar dolgozó nép egykor sárba ragadt fiai hatalomra jutva tanulnak, dolgoznak, vezetnek, ott ahová éppen állítja őket az élét. Jól élünk már, igaz sokat dolgozunk. Az országban 400 000 magánautó szaladgál, és a megbízható futurológia szerint 1985re a gépkocsik száma hazánkban 1 millió 200 ezer lesz. Nem tagadjuk: ^ jólét még nem egyértelmű, élnek még hazánkban szegényes körülmények között is. De igaz, hogy hét végén az emberek egy része már saját kocsijával, motorkerékpárjával jár kirándulni, felfedezni a Balatont, a Mátrát, vagy éppen a külföldi tájak szépségeit. S még- ínkább így lesz ez 5—10 év múlva. Jó. volna azonban, ha egy-egy hétvégén a kultúra területére kirándulnának: a könyvtárakba, múzeumokba. S mind többen, minden eddiginél többen választanák szabad idejük hasznos eltöltésére ezt a „szórakozást”! flz MSZMP Központi Bizottságának már a kongresszusi irányelvei külön passzust szenteltek a szabad idő hasznos, tartalmas eltöltésére. Sok szó esett erről a kongresszuson is. Ez a szocialista társadalomban természetes. Az okos, tartalmas szabadidő-felhasználás persze sok minden lehet, mi azonban elsősorban a kultúra, a művelődés, az olvasás mellett törünk lándzsát. Hiszen a könyv a legjobb barátunk. „Minden, ami életemben szép, jó és okos — mondotta Gorkij — azt a könyveknek köszönhetem”. Önéletrajzi regénytrilógiájában írja, hogy kora ifjúságában éjszakánként a mécses világánál olvasott, haj- nalhasadtáig, akkor is ha szidták, megfeddték ezért. És minden reggel gazdagabbnak érezte magát, mert ismét és ismét felfedezte a világot. Megismerte az emberek életét, az emberek lelkét. Jó és rossz cselekedeteik rugóját, a szenvedélyek, a szerelem mélységét, az Indulatok hatását. Megismerte az emberek jóságát, gyarlóságát, szenvedéseik okát. Könyvében itt, ennél a fejezetnél vallja az író, hogy a könyveknek köszönheti a természet szeretetét, és ismeretét, 'holott a könyvek előtt is járt a nagy orosz síkságon, a hatalmas tengerek partján. A könyvekből tanulta meg a történelmet, a társadalmak nagy mozgását és fedezte fel a nagy mozgásokban mindig, szüntelenül a kisember szerepét. Rájött, mint oly sok gondolkodó, ő is, hogy az egész világot, annak összes jelenségét és törvényeit megismerni egy embernek saját tapasztalatai alapján — ha mégoly okos is — képtelenség. Évezredek óta millió és millió nagy gondolkodó, tapasztalatot gyűjtő ember élt a föl-t„t dön, aki a ma emberének tálcán, ’* illetve a könyvekben nyújtja az i élet megismerésének szellemi \ kulcsát. A múzeumé’, az emberi kul- ; túra, a társadalmi fejlődés, tör- j ténelmünk régmúlt, vagy nem is ; olyan régi időből származó em- 5 lékeit, kincseit őrzik számunkra jj és tárják a tanulnivágyó, törté- S netét, történelmét megismerni J kívánó ember szeme elé. ■ Te?e JcSiet pincénk és ! kamránk, lehet telkünk és ko- 1 csink, víkendházunk a Duna-ka). * nyárban, vagy a Balaton part- * ján, erősek lehetnek izmaink, de ' tudás nélkül mi emberek egy i kissé mindig szegények mara- * dunk. Szenteljünk tehát szabad ; időnkből néhány órát a kultúrá- ! nak is, hogy igazán gazdagok le. : gyünk. : Suha Andor ! ■■■««■■«■■■•«■■««■«■■■■«•■•■anavssscaawassesvfisvc Tekintés« tiszteiéi Szülő és pedagógus együttműködése A TANÍTÓNŐ HÉTFŐTŐL kezdve naponta mondogatta a kis elsősöknek, hogy szombatra egy írásfüzetet kell hozniuk. A szeleburdi Zsuzsi csak félfüllel figyelt a tanító nénire, no meg különben is „messze van még szombat, ráérünk arra még!” — gondolta. Pénteken azután ismét figyelmeztette a tanítónő a gyerekeket arra. hogy: „Holnap van az a nap, amikor szükség van a hétfő óta, naponta emlegetett írásfüzetre.” MÁSNAP ZSUZSI VOLT az egyetlen, aki nem hozott füzetet, de hozott helyette egy nagyon elgondolkoztató üzenetet: „Azt kérdezteti apukám, hogy honnan akasszon le pénteken 6 óra után egy írásfüzetet. Azt mondja, hogy lehetne annyi esze a tanító néninek, hogy akkor már zárva van a papírbolt.” A tanítónő lélegzete is elakadt az „öntudatosan” elhadart „üzenet” hallatán. Haragszik a gyermekre? Nem! Csak a hanyagságáért, hogy utolsó nap, pénteken este szólt, hogy reggelre kell a füzet. (6 óráig a napközi otthonban volt.) Amit mondott, azt nem ő találta ki, csak továbbította. Arról majd a szülői értekezleten beszél név nélkül, de külön felkeresi Zsuzsi szüleit is. A többiekkel azért kell ilyen megtörtént eseteket ismertetni, mert úgy látszik, még mindig nem kérte eléggé nyomatékosan a szülőket erre az első két szülői értekezleten, hogy őrizzék, sőt növeljék a tanítónő tekintélyét az otthoni beszélgetések kapcsán. Kérte, ne beszéljenek róla bíráló hangon a gyermek előtt. Ha úgy vélik, hogy valami hibát követett el vagy rosszul ítélkezett — hiszen ő is tévedhet —, akkor keressék fel, mondják meg szemtől szembe amit helytelenítenek, és ne a gyermek előtt rombolják a tekintélyét! Fontos, hogy a gyermek szeresse, tisztelje a ■ tanítónőjét, igazságosnak tartsa, megbízzon ben- * ne. Csak akkor tanul tőle jól és szívesen, ha pél- 5 daként tiszteli. Ez pedig csak akkor lehetséges, 5 ha otthon is is ilyen szellemben beszélnek előtte E a szülők. A TANÍTÓNŐ SEM csorbítja soha a szülők * tekintélyét a tanítványok előtt. Nem mondja azt ; (pedig úgy gondolja), hogy: „De rendetlen a te ; anyukád, Istvánka! Már egy hete nincs gomb a ; kabátodon. Igazán felvarrhatta volna már!” Leg- ! feljebb azt mondja: „Istvánka, kérd meg szépen ; édesanyádat, hogy varrja fel a kabátodra a gom- : bot.” ; Amint a példákból látjuk, ennek a tekintély- | tiszteletre nevelésnek kölcsönösnek kell lennie. A két szövetségesnek, a szülőnek (apának és anyának) és a pedagógusnak a gyermek érdekében szorosan együtt kell működnie. Segíteniük kell egymást, mert csakis összhangban történő neveléssel lehet eredményt elérni vagy megsokszorozni azt. Gondoljunk csak arra, hogy Zsuzsi milyen szemmel néz majd arra a tanító nénire, akinek — az ő előtte tisztán és magasan álló — édesapja félfoghegyről oda meri üzenni, hogy „lehetne annyi esze”. De nem kevésbé súlyos hiba lenne, ha — mondjuk — Istvánka tanítónője ragadtatná el magát és minősítené ,,rendetlen”-nek az édesanyát a gyermek előtt. SEM AZ EGYIK, SEM A MÁSIK rossz példának nem szabad előfordulnia! Szemtől szembe kell bírálni, ha erre okot látunk és főképpen: sohasem a gyermek füle hallatára! Dr. Gergely Károlyné 1 Egy szabásminta — több szoknya A formája nagyon egyszerű, 2 egyenlő részből készül, az eleje és háta teljesen egyforma. Az eleje és háta közepét helyezzük az összehajtott anyagra. így a cippzárnak vagy gombolásnak való nyílás az oldalán lehet. Az élőké lehet külön (1. rajz), de lehet a szoknyához szabott is, mini; a 2. rajzon, s akkor a szabásmintán látható szaggatott vonal szerint szabjuk a szoknya derekát. Az élőké szélét idegen színű anyaggal szeghetjük be. 3. A szoknyát készíthetjük 4 részből is, élőké nélkül. A kantár lehet idegen anyagból, műbőrből vagy bőrből ís. Az eleje és hátközép varrást színes tűzéssel díszítsük. A zsebek a rajz szerint bevágottak, s az alátétet a színes tűzés fogja a szoknyához. 4. Idegen színű anyaggal díszített nyári karton, vagy mintás vászon kötényszoknya élőkével egybeszabott elejével. 5. A legjobb háta megoldás a középen varrott, a varrásban cippzáros vagy gombos nyílással. A kantárt hátul felvarrjuk, s elöl gomboljuk. A bőrkantárt elöl- hátul gomboljuk, mint a nadrágtartót. Gyulai Irén Mese a rókafaló nyálról (Német meséből feldolgozta: Pféifer Vera) Történt egyszer tavasz idején, hogy a vadnyúl alkalmas helyet keresett a Nagyerdőn, a fák és bokrok között, kis nyuszijai számára, ahol majd jól elrejtheti őket a rókák elől, ahol nyugalomban és biztonságban növekedhetnek meleg, puha fészkükbe bújva. Amint így bolyongott megszólította a szarka, amely egy fenyőfa ágán, tollászkodott. — Hová, hová, Nyuszikám? A jókedvű tapsifüles visszarikkantott: — Rókalesre megyek. Elhatároztam, hogy ma este három rókát falok fel vacsorára. ' — Ugyan Nyuszi, ne túlozz — csörgött a szarka —, hiszen mindenki tudja, hogy te félsz a rókáktól. Nevetett magában a nyűi, hogy az ostoba szarka komolyan vette a tréfálkozását, ezért ki- diiilesztette a mellét, kihúzta magát és úgy felelt: — Csodálkozom Szarka pajtás, hogy ösz- szetévesztesz nemzetségem gyáva tagjaival. Én a Hős Nyuszek családból származom és már eddig tíz rókát felfaltam. Egyéb se kellett a megdöbbent szarkának, aki úgyis szeretett csörögni, pletykálkodni. Sürgősen szárnyra kelt hát és bekopogott a harkályhoz. — Jaj, kedves Harkályné, nem is tudja milyen nagy újság van az erdőben. Lakik itt egy nyúl, a Hős Nyuszek családból. A saját szememmel láttam, hogy tegnap este tíz rókát falt fel vacsorára. De már erre a hírre a harkály is abbahagyta a kopácsolást és átrepült a harmadik diófára, Mókusné asszonysághoz. Mókus- nét éppen diótisztítás közben találta, süteményt akart készíteni estére a kis mókusoknak. De csodálkozásában menten kiejtette kezéből a diót, amikor a harkály elmondta, hogy látta a Nyulat, amely akkora volt, mint egy oroszlán és harminc rókát falt fel egy helyben vacsorára. El sem köszönt a harkálytól, ugrott gyorsan ágról ágra, hogy minél előbb odaérjen a mátyásmadár fészkéhez és elmesélje a nagy újságot: — Ide figyelj, Ma- tyika, lakik itt egy Nyuszika, akkora volt mint egy medve, ötven rókát evett este! — mesélte a pletykálkodás örömét élvezve. A mátyásmadárnak sem volt ezek után otthonmaradása, f6g- ta magát és elrepült a kakukkhoz. Ott ő is úgy adta tovább a mókustól hallott hírt, mintha saját maga látta volna az esetet: — Hallod-e Kakukk pajtái, él itt az erdőben egy nyúl, akkora, mint egy elefánt. Olyan erős, hogy kitördeli a fákat és száz rókát eszik meg vacsorára El is határozta, hogy még ma este kipusztítja Ravaszdi Bendegúz egész családját az öreg nyárfa alatti lyukban. — No legalább egy kártevővel és családjával kevesebb lesz az erdőben, Örvendezett a kakukk, azután elrepült a hollóhoz, hogy az se maradjon ki a nagy eseményből. A holló pedig a varjúhoz repült és így terjedt szárnyról szárnyra, ágról ágra, szájról szájra a mindjobban felnagyított hírt, amely elárasztotta az egész erdőt. A varjú pedig elszállt arra a nagy nyárfára, amely alatt Ravaszdi Bendegúz lakott, s amikor messzire világító vörös fejét kidugta az odújából, rákezdte: — Kár-kár- kár, a rókákért, jaj de kár! — Mit károgsz, kiabálsz ott, te ostoba madár? — förmedt rá Bendegúz a varjúra. — Én csak azt mondom, hogy kár érted meg a családodért, mert van itt egy elefánt nagyságú nyúl az erdőben, aki megígérte, hogy az összes erdei madarak és vadak számára is ró- kahúsból készít lakomát vacsorára. Ha nem vigyázol, nemsokára itt lesz értetek és összevagdal benneteket rókapörköltnek. Több se kellett a rókának. Nagy ijedten visszabújt az odújába, de még odaköszönt a varjúnak: — Köszönöm a híradást, de semmiféle öregapám nem szeretett volna rókapörkölt lenni. Azután a feleségével és egész pereputtyával kibújt a rókalyuk ellenkező oldalán, ahol senki sem láthatta menekülésüket, s meg sem álltak a hetedik határig. A tréfás kedvű vadnyűi pedig így készített jó puha fészket a bokrok aljában gyerekei legnagyobb örömére, és azóta is vígan élnek az ellenségtől megszabadult Nagyerdőben.
