Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
TT»Ax/?* K®cA — ^■A*^°Ä»^bOdK nauiiiiiuuiMUUiuuiuiMuua jaiutuits, ......■■■im■nwn»anm»w»waaaaaaaaaaBaaBBaaaa—aaa—aaaaaa«mhm PREMIER A Modern Színház ókelta stílusban épített nézőterén már mindenki elfoglalta a helyét. Izgatott várakozással tekintettek a nehez bordó bársonyfüggöny felé. A népszerű tragédiaszerző ,,Reumás huszárok’' című ötlfelvonasos történelmi drámájának ősbemutatója volt a mai est szenzációja. Pontosan 7 óra 10 perckor elhangzott a harmadik gongütés. A nézőtéren elült a moraj és lassú, méltóságteljes surrogással felgördült a függöny. Borongós, őszi tájat ábrázolt a színpad, a zsinórpadlásról monoton egyhangúsággal, lassan hullottak a sárga falevelek. Valahonnan a távolból kürtszó harsant, aztán tántorgó, tétova léptekkel odavonszolta magát a súgólyuk elé Klamerstock Eduard szerző. Félszegen, elfogódottan meghajolt és halkan, de határozottan így szólt: — Mélyen tisztelt közönség! Hölgyeim és uraim! A bemutatókon a szerző általában a második felvonás végén köszöni meg a tapsokat. Legyen szabad ma formabontónak lennem. Hálásan köszönöm, hogy idefáradtak és megtiszteltek bizalmukkal. Ezért én is őszinte leszek. E pillanatban az ügyelőtől a főszereplőig mindenki a helyén áll és ma mégsem lesz itt bemutató. Az igazgatósággal egyetértésben úgy határoztunk, hogy nem tesszük próbára idegzetüket. Igaz, hogy egy kicsit későn, de nem túl későn. öt perccel ezelőtt rádöbbentem, hogy csapnivaló, unalmas tragédiát írtam. Megkíméljük önöket az ásxtozástól, a türelmetlen mocorgástól, a széknyikorgatástól. Most szépen hazamennek. Öldöklő harc folyik a színház és a televízió között a nézők elhódításáért. Teljes határozottsággal állítom, hogy ebben a küzdelemben a színház nem maradhat alul. A személyes élmény, a szuggesztív kapcsolat — színész és közönség között — semmivel sem pótolható. A színház örök. Ám nem ilyen darabokat keli játszani, mint amilyennel ma önöket untattuk volna. Ma este még győzött a televízió. Ha sietnek, a tévé Macira még hazaérnek. Legyen szerencsém máskor is. Balra a kijárat! SZÁZ FORINT Sírt, zokogott a prímás hegedűje, amikor azt játszotta, hogy „Hideg szobor vagy, meg sem értenéd .. — Egészség! — Egészség! — koccintott vörösborral teli poharával a hegedű mestere. A vendég elővette nagykockás zsebkendőjét és meghatottan beletrombitált. — Most még a kedvenc nótámat, azt, hogy „Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs ... Kissé hamisan, rekedt kappanhangon.de érzéssel röcögtette a dalt a vendég. Aztán hirtelen mozdulattal a levéltárcájába nyúlt és egy piroshasú százast gyűrt bele a muzsikus zakójának szivarzsebébe. Az udvariasan meghajolt: ■— Köszönöm — mondta kimérten és az összegyűrt százast kisimítva letette az asztalra. — De nem tudom, hogy elfogadhatom-e. Mert, ha önnek családja van, gyerekei, esetleg idős szülei, akiket támogatnia kell... Lehet, hogy OTP-részletet is kell fizetnie ebből az összegből, ön most ivott, nem tudja mérlegelni a cselekedeteit. Tudnom kellene, hogy az ön szociális helyzete megengedi-e az ilyen könnyelműséget. Csak tggye el szépen ezt a százast. Aludjon rá egyet. És ha ön holnap .józanul, megfontoltan is úgy látja, hogy ezt a pénzt nem sínyli, nem böjtöl’ meg a családja, akkor majd köszönettel elfogadom a gavalléros ajándékot. Tessék a telefonszámom. Várom szives értesítőét! — mondta barátságosan a muzsikus, és máris a következő asztalhoz lepett... Galambos Szilveszter A nagy mutatvány Híres emberektől... Mark. Twaint társaságban megkérdezték, mi a véleménye egy fésülködő fiatal lányt ábrázoló márványszoborról. — Nagyon kedves — válaszolt az író —, csak nem élethű. — És ugyan miért nem az'! — csodálkozott a szobor tulajdonosa. — Mert a szája nincs tele haj- tüvel. ELTÉRŐ ÜTEM A világhírű és rendkívül érzékeny spanyol hegedűvirtuóz, Pablo Sarasaié egy hangverseny kellős közepén abbahagyta a játékot, odafordult egy első sorban ülő hölgyhöz, és így szólt: — Tisztelt Asszonyom, képtelen vagyok hatnegyedes ütemben játszani, ha ön megállás nékül kétnegyedes ütemben mozgatja a legyezőjét. MIKOR NEVET A KOMIKUS? Carl Napp. neves komikust egy gazdag polgár meghívta vacsorára. Beszélgetés közben megkérdezte: — Ön úgy megnevetteti a közönséget, hogy a könnyünk is csorog. Árulja el, kedves Napp, min tudnak nevetni a komikusok? — Természetesen ugyanazokon a vicceken, amelyeken önök — válaszolta Napp —, csak egy kicsit korábban. i HUMORSZOLGÁLAT i — Miért dohányzol már me- 5 gint, Mato? Az orvos megtiliot■ ta! ! — Az igaz, de közben áthe: lyezték. * * * ; — Nagyanyó, emlékszel az el! sö férfira, aki megcsókolt? ! — Óh, kicsi unokám — sóhajt ; a nagyanyó —, már az utolsóra ; sem emlékszem. ! * * * ; — Doktor úr, azt mondta, hogy ■ mutassam a nyelvem. És rá sem ; nézett! ■ — Miért néztem volna meg? ; Csak a receptet akartam nyúlj godtan megírni. ■ « * * • — Mit csinál az atpád’’ í — Egész nap a kávéházban j POrt. ; —*■ Es miből éltek? ■ — Amit keres. Ugyanis az én 5 apám pincér. • • « v ; Nem hiszem, hogy az autó ■ végleg kiszorítja a lovat. j — Miből gondolod? J — Hát láttál olyan szobrot, amelyik a hőst nem lovon, hanem autóban ábrázolja? * * * Otto Julius Bierbaum költőt társaságban bemutatták egy hölgynek, aki nyers őszinteséggel így szólt: — Be kell vallanom, hogy álmaim költőjét egészen másnak képzeltem. Bierbaum így válaszolt: — Remélem asszonyom, hogy nem tesz felelőssé az álmaiért. ALOM ES VALÓSÁG — Hány munkás dolgozik nálatok? — Hát ...a fele. * * * — Szóval őri beszélget álmában. Még szerencse, hogy egyedül lakik, legalább nem zavar senkit. — És a kollégáim a hivatalban!? • • * — A bátyád megkapta a levelemet? — Megkapta. De azt mondta, hogy azt nem kapta meg, amiben visszakéred a pénzedet. * * * — Képzeld, reggel gyakoroltam, és a szomszéd egy kővel bedobta az ablakom. — Az az ember megőrült, most sokkal jobban fogja hallani! » • • — Elt-e valaha férfi, aki csak egy nőt szeretett? — kérdi a kislány. — Igen, szivem. Egy. — Óh, drágám, az bizonyosan Te vagy? — Nem. Ádámnak hívták! * *'• A skót egy kosárka epret visz haza. Egy-egy szemet dug a gyerekek szájába, majd így szól: — A többinek ugyanilyen ize . van. • • » — Pincér! A borban egy ősz hajszál van! — Ebből is láthatja a kedves vendég, hogy óbort szolgáltunk fel. Skót nyakkendő (A Quick karikatúrája) A peches autótolvaj Nürnbergben éjszaka rendőrautó fékez egy útpadkán álló gépkocsi mellett. A vezető udvariasan megkéri a rendőröket, hogy segítsenek beindítani a makacskodó autót. A rendőrök készségesen ráállnák, amikor a rendőrautóban megszólal az urh- adó és közli, hogy a beindításra váró gépkocsi lopott jármű, a tolvaj karambolozott vele, majd megszökött a tett színhelyéről. Es hogy még bonyolultabb legyen a dolog: a tolvaj nem rendelkezett jogosítvánnyal és ittas volt. Takaros büntetést halmozott fel egyetlen éjszaka. '•««aaaaw.#aaaaa«aaaaaaeaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«BaaaaaaaaaaaaM«aaaaaai Fanye Jó lesz vigyázni, mert judozni fogok járni P isti, bár nyolcéves, a hatalom mesés szőttesét szövi. Azt kérdeztem tőle, hogy mit csinálna, ha ő lenne a világ ura es elnöke. — Először is minden kóbor kutyának otthont találnék. Nem lenne gazdátlan, éhes kutya — mondta a cukrászdában két szörpölés közben. Málnaszörpöt ivott és krémest majszolt — Aztán? — kérdeztem. — Aztán megrónám azokat a mosolygó orvosokat, akik vicceseket mondanak és az injekciós tűt a hátuk mögé dugják. — És aztán? — faggattam tovább. — Minden gyereknek egy doboz csokoládét hozna naponta a posta. — Nekem nem? Anyádnak sem? — Jó, nemcsak gyerekeknek, hanem mindenkinek. És mindenki kapna még egy lemezjátszót, egy magnót és egy színes televíziót. Senkinek se kellene dolgozni. És persze bezárnának minden iskolát. — Mi lenne az iskolaépületekkel meg az irodákkal? — Az iskolákból cukrászdák lennének, a gyárakból, irodákból tornatermek, játszóterek. Mindenki egész nap játszhatna, zenélhetne. Nem lenne csengő sem. Senki se csengetne. — Az ajtón se? — Nem. Kopognának. — Még milyen intézkedéseket tennél, Pisti? — Nem engedném meg, hogy szappant csináljanak, mert akkor nem parancsolhatnák meg, hogy gyakran mossam meg a kezemet. — És még? — A szegény postások sokat járkálnak a levelekkel. A postás is játsszon! — De akkor hogy kapnád meg mindennap a csokoládét? — Postagalamb hozná. — De Pisti, a galamb nem bír el egy egész doboz csokoládét! — Persze, persze. Akkor a postást meghagynám. — Á szappannak Is maradni kell. — Szóval meg kellene mindig mosnom a kezemet? — Nemcsak azért kell a szappan, hanem a csokoládé miatt is. Csak tiszta kézzel szabad csokoládét készíteni. messzibe nehéz lesz kigyalogolni. — Igazad van, autóbusz kell. Meg villamos is. — A doktor bácsikra sem szabad haragudnod, Pistikém. Amikor beteg voltál meggyógyítottak. Csudajó világ — Hát akkor maradjon a szappan is. — Arra sem gondoltál, hogy a csokoládé gyárban készül, tehát nem lehet mindegyikből tornatermet csinálni? — Na jó, de a legnagyobb gyárból nagy játszótér legyen. — És hogy képzeled el a közlekedést? — Nem kell se autó, se autóbusz. Mert mindig vigyázni kell és ontják a benzingőzt — Jó, hogy te is gondolsz a környezetvédelemre. De a legnagyobb gyár Csepelen van, ha helyébe egy óriási játszótér kerül, akkor olyan — Azt akarod, hogy megmaradjanak az orvosok? — Azt. — Jó, de akkor az injekciós tűt ne dugjak a hátuk mögé! — Olyan sok cukrászda nem is kell, viszont idővel belátod, hogy mégis csak szükség van iskolára is — Akkor nem is érdekel az egész. Nem akarok a világ ura és elnöke lenni, — fejezte be Pisti a csudajó világról szóló elképzelé. sét, mégpedig mély meggyőződéssel. Palásti László \ >
