Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
Kiút a mizériából Segélyesésre 154 eser forint Kétegyházán évente átlagosan 154—155 ezer forintot fordítanak segélyezésre, melybőil főleg idősek, magukra maradtak és egyedülállók, valamint sokgyermekes családok részesülnék. Teljes segélyt, átlagosan 580 forintot havonta, 18 idős ember kap a községiben. Ezenkívül 18-am kapnak tsz- j árad ék kiegészítéseképpen a tanácstól kisebb-nagyobb ősz. szegű havi segélyt. Az elmúlt évben két sokgyermekes család ! is kapott 1200—1400 forintot, j KedVeltté vált a községben a i házi szociális gondozás is, mely az idősekről való gondoskodás í egyik új és humánus formája. J Jelenleg hárman részesülnek | ebben. A gondozónő rendszeresen ellátogat ezekhez az idős embereikhez, elvégzi a házi munkát, gyógyszert vásárol, orvost hív, ha erre szükség van. Az .Építőipari Kivitelező Vállalat mátyásföldi gyáregysége telepített üzemébe FELVESZ ■*» építőgépszerelö, *— autó-villanyszerelő, — autó-motorszerelő, — lakatos, — hegesztő, •— villanyszerelő, *— víz-, gáz- és központifűtés-szerelő SZAKMUNKÁSOKAT, VALAMINT — betanított és — segédmunkásokat ÉPÍTÉSI MUNKAHELYEKRE. — kőműveseket, — betonozó és kubikosmunkásokat, VALAMINT — segédmunkásokat. Bérezés: a kollektív szerződés szerint, teljesítménybér és időbér-}-prémium. A kiemelt munkahelyen dolgozóknak 6—3% kiemelt építéshelyi prémíum+kiemelt munkahelyi prémium. A vállalat modern munkásszállóról, étkezésről éa munkaruháról gondoskodik, különélési pótlékot fizet és utazási költséget térít. A vállalat a betanított és a segédmunkásoknak biztosítja a szakmunkásképesítéshez szükséges átképzési feltételeket. Jelentkezési cím: Építőipar] Kivitelező Vállalat központi gyáregysége Budapest, XVI, Üjszász a. 37—39 Építési munkahelyre: Építőipari Kivitelező Vállalat Budapest, X„ Salgótarjáni út 18. Fizessen elő lapunkra! Háztartási tüzelőolaj — olcsóbban! Az Á F O R átmenetileg — a készlettől függően — literenként 60 fillérrel olcsóbban árusítja a háztartási tüzelőolajat Ez a kedvezmény csak a lakosságra vonatkozik. Már most gondoljon a télre, még ma vásároljon! ) 06© ©6© (^600*60 0*6*00*6© 0*6© KLUB A VÁROS PEREMÉN Békéscsaba, este. Eldugott, hepehupás utca a város szélén. Sötét kapu boltozat. Az udvar felől fény szivárog. Valahonnan hangok sziiremlenek. Sejtelmesen, kiismerhetetlen ül, mint az álmukból riasztott dzsdnek. Az ember hirtelenében nem tud eligazodni, csak úgy találomra nyit ajtót. Szűk helyiség, egymásra rakott bútorokkal. És sehol senki. A máisik tágasabb, ajtaja tárva nyitva. Béniről jön az invitálás. — Jöjjön csak, erre vagyunk. A sarokban egy elárvult asztal. Körötte néhány ember. Kártyáznak. Kérem, ez az Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság Békéscsabai Klubja? Hosszú név, de ez a hivatalos. É& akiket itt lát mind megrögzött alkoholista volt. Én is. Éveken keresztül mindennap 8—10 fél- decit ittam meg, még munka közben is. Tizennégy év óta viszont alkoholmentesen élek. Egy gyűszűnyit sem ittam azóta. Aki beszél, a Idub szervező titkára, ősz hajú, 60 év körüli férfi. Valami megfoghatatlan azuggesx ti vi tás árad belőle, mint az olyan emberből, aki végérvényesen okult saját ballépésén. De ugyanakkor viae benne kellő emberség, hogy másokon is segítsen. Vagy éppen azért segít, mert tudja, milyen nehéz egy megrögzött életmódon változtatni. — Évente 200 óra társadalmi munkát végzek, de néha ennéd is többet. Az ember nem számolja az órákat. Másról van itt szó. Mondok egy esetet. A múltkor bejön a klubba egy asszony, mondja, hogy a férje elissza keresetét, nem törődik a családjával. Könyörgött, hogy tegyünk valamit. Segítségünk eredménnyel járt. Az alkoholelvonó kezeléssel azonban nem" ér véget a munkánk. Ezek az emberek idegbetegek. Könnyen visszaesnék. Nemrég egy olyan ember érdekében jártam el, aki. 14 éven keresztül dolgozott az egyik békéscsabai hivataliban. Kitűnő pénzügyi szakembernek tartották, de az italozás miatt elbocsátották. Rávettük az él- vonókezelésre. Igen ám, csakhogy ezt követően, mivel nem tudott elhelyezkedni, tartani lehetett attól, hogy újra italhoz nyúl. Végül szereztünk neki' munkahelyet. Azóta rendesen dolgozik. Tudja mi sarkallja az embert arra, hogy segítsen? A gy erekek, ők szenvednek a legtöbbet, ha a szülők valamelyike alkoholista. Azért mondom én, hogy a *mi munkánkat nem lehet órákban mérni. — Milyen iskolai végzettsége van önnek? Nem jön zavarba, csak mosolyog. — Nem iskolai végzettség kell ide, hanem emberség. Különben rakodó vagyok. Azaz a mai szóhasznáLattal élve fizikai munkás. A Mub ti tikára malomkő vál - lú ember. Gépkocsi vezető a tégla- és cserépipairi vállalat- nád. Az országos Vöröskereszt kitüntetettje. — Vannak olyan klubok, hogy azért a munkáért, amit mi végzünk, fizetés is jár. Nálunk ez eddig fed sem merült. Csak kapnánk agy megfelelő klubhelyiséget, valahol a rendelőintézet közelében. Ez a mostani, itt a Váradi utcában nagyon kiesik a központtól. Meg aztán minket a közvélemény néha tévesen ítél mag. Mintha valami sszkétikus életmódot hirdetnénk Pedig mi csak a túlzott alkodiodfogyasztás ellen harcolunk, medy nemcsak az egyén egészségére ártalmas, de veszélyes a családra is. — Bizonyára nem könnyű meggyőzni valakit arról, hogy alkoholedvono kezelésre jelentkezzen. — Ez a legnehezebb. Türelem és tapintat kell hozzá. Egy meggondolatlanul kiejtett mondat végzetes lehet. Áz alkoholista magáhazórkózik, megközelítheted enné válik. — És az utókezelés? — Az ilyen embereknek szükségük van támogatásra. Érezniük kell, hogy ott állunk mögöttük, és bármikor segítünk nekik. Vagy úgy, hogy visszaállítjuk a családi békét, sokszor pedig kitartó utánajárással munkát kerítünk számukra. Vannak szép eredményeink. Az egyik klubtagunk gépkocsikísérő. Munkatársa alkoholista volt. A felesége ed akart válni tőle. s mivél munkáját elhanyagolta, a vállalat él akarta bocsátani. Szó, ami szó, hosszas felvilágosító munka után jelentkezett el vonókezelésre. Ma a vállalat kiváló dolgozója. De van olyan eset is, amin mi magunk is megütközünk. A klub egykon titkára visszaesett. — Miért? — Ki tudja? Vélt sérelmek. Valami Ilyesmiről beszél.. — Hány tagja van a klubnak? — ötven körül. Ebbe a klubba bárki beléphet. Feltétel csu( pán, hogy mondjon le az ita- I lozásról. A gyógykezelés után három hónap a próbaidő. Ötven év körüli ösztövér ember. Türelmesen vár, mig szóhoz jut. — Hétköznapi dolog ez, kérem. Mert az alkohol mindig kéznél van. — De nem mindenki nyúl hozzá. — Ez is igaz. Am, ha egyszer bufelejtőként kipróbálta, közel áll ahhoz, hogy szenvedélyévé váljon Itt kezdődik az eigesz. — Magával is így volt? — Igen. Huszonegy éves koromban kezdtem inni. Egy családi perpatvar miatt. Három féldecivél kezdődött. — Utána? — Utána mindig, amikor valami probléma adódott. Még a futball miatt is ittam, ha kikapott a Csaba. Később . nem kellett semmiféle ok. Csak úgy bement az ember a talponállóba, hogy na most bedob 2-3 konyakot. — Nem volt aki visszatartsa?. — Volt. A feleségem. De mikor ő közbelépett, az már késő volt. Egyszer elmentünk a pitvarok csodadoktorhoz is. — Végül ki segített? — A klub tagjai. Aztán elfoglaltságot is találtam magamnak. Az is nagyon fontos, hogy az ember szabad idejével tudjon mit kezdeni. Pestegetek és aforizmákat írok. Rokkant nyugdíjas vágyóik, sok a szabad időm. Talán ha nem volna ez az elfoglaltságom, újra inna kezdenék Néhámyan most érkeztek Gyuláról, az elvonó ambulanciáról. A klub elnöke kisérte őket ide. Két fiatalember is van közöttük. Sápadt, petyhüdt arcukon még ott az alkohol), nyoma. Fogadkoznak, hogy többé nem nyúlnak italhoz. Mások is közbeszólnak. Sorsok villannak fel, emberek, akik az alkohol polipkarjaiban vergődtek, porba hullt reményék, személyes tragédiák. Aztán azokra terelődik a szó, alkik a klubot megalakították, orvosokról, akik segítettek, akik biztatták őket, a városi Vöröskeresztről, ahonnan a legtöbb támogatást kapta a klub. Ám mindennek ellenére az alkoholizmus még mindig nagy probléma. Igaza van a klub titkárának, hatékonyabb társadalmi összefogásra van szükség... Sered! János \
