Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-17 / 114. szám

Dürer Albert fametszetei a Gyomai Kner Nyomda Múzeumában

Á gyulai Erkel Ferenc Múzeum tulajdonában levő 42 Dürer fametszet nyomatait állítja ki május 15-től a Kner Nyomda Múzeuma Gyomán. A kiállítást az üzem egyik szocialista brigádja rendezte. így az üzem kollektívája nem csupán a mindennapos vállalati gondok megoldásában, hanem egy zártabb kollektíva és a nagyközönség közötti kapcsolat megteremtésén is segít. A Radnóti Szocialista Brigád által rendezett kiállítást a nagyközönség egy hónapon át nézheti rheg.

# • •

A német képzőművészet Masz- szikusa maga írt családjának magyarországi származásáról. Ez szerepel a Családi krónikájában: „Idősebb Dürer Albert Magyar- országon született, nemesi családból. Nagyvárad alatt nyolc mérföldnyire fekvő Gyula nevű városka mellett egy Extas (Ajtós) nevű faluban, mely a nevezett városka tőszomszédságában feküdt,” Azt is megírta, hogy nagyapja egy gyulai aranyművesnél mesterséget tanult, ezt folytatta fia is.

Békés megye kézműipara a XV. században igen jelentős volt. Az Ajtósi-Dürerek életútjá- bói megtudjuk; hogy a gyulai

kézművesek is vándorútra keltek, mesterségük tökéletesítésének legjobb módját találták meg így külföldi utazásaik során. Erre különösín alkalmas volt Nürnberg városa, ahol a XV, században a kézműiparosokon kívül az ott élő tudósok és művészek növelték a város tekintélyét. i

Ajtósi Albert Nürnbergben telepedett le, és Dürerre — Thü- rerre — németesítette a nevét, a család magyarországi származásának tudata azonban tovább élt A családi címerbe is belekerült az ajtósi származás emléke: a kinyitott kótszáxnyú ajtó.

A gyomai kiállítás a rajz mesterét idézi. A grafika törekvései fél évezrednél is távolabbra nyúlnak vissza, meghatározva a mai művészeti elképzeléseket is. Dürer Albert írja: „ A művészet a mesterségben gyökerezik.” Dürer ebben a felfogásában a gótika és renaissance határán valósította ezt meg.

E korszak határán a biblikus elemek és a természetes emberi környezet egyszerű ábrázolásával tanítja a művészet képviselőit: ......a művészet legfőbb

é

kessége az egyszerűség.”

Szerdahelyi István

Ásatás Békésen

Beszélgetés Maréti Ián virágzó kúriája felett

Á naptól kiégett rögökön visz át az út Békésen a Kastélyzugba. Balról a Kosárfonó Szövetkezet III-as telepének emeletes tömbjei szürkédének. A. kanyargós, hurok alakú utcácskát hirtelen hatalmas föld- hányás zárja eiL Itt dolgozik másfél hete Jankovich Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének régésze.

— Az elmúlt századok feljegyzéseiből tudjuk, hogy az Árpád-háziak korában vár állott Békésen. Ezt szerettük volna megtalálni. Három helyen ástunk, de sajnos, a hétszáz év vagy eltüntette a nyomokat, vagy máshol kell keresnünk. A kutatás mégsem erediménytefen. IVIaróti László miacsói bán 1403- ban a királytól megkapta —■ a mai közigazgatási beosztást figyelembe véve — majdnem egész Békés megyét, így Békést is. Ezen a helyen kúria építéséhez kezdett, ami az akkori értelemben megerősített helyet jelentett. Az , épületet ugyanis vesszőből font fallal vették körül, amit betapasztottak, majd kiégették. A vörös .színű törmelékmaradványokat, a vesszők, az oszlopok nyomait megtaláltuk bizonyítékul. Az egykorú erősségre más igazoló jel is van: ezt a 110 méterszer 75 méteres területet — ahol az építmény állhatott — hármas árokkal vették körül. Az egykori rizsihántoló malom — amelyben most a kosárfonó szövetkezet dolgozik — mellett még egészen jól látszik a mélyedés. Természetesen a múllt században ide házak épültek, feltöltöttek a mélyedéseket, de a lakóházak elhelyezése is igazolja a kezdetleges erődítményrendszer létezését. A kúria Mátyás király karában élhette virágkorát. A leletek tanúsága szerint két alkalommal is elpusztult ez a terület: először a XVI. század végén, másodszor pedig a magyar seregek rombolták le 1690 körül, amikor a törököket kiűzték az országból.

— A nagyközönséget,' de a régészt is a leletek érdeklik.

A legérdekesebb ez a vörös- j réz kézmosó edény, amit a XV. I században készítettek és használtak. Környékén cserépedé- . nyék, tálak maradványait ta- • láttunk, a kort abból, lehet meg- • közelítő pontossággal megália- ■ pítani.

— A másfik igien fontos, s a;

maga nemében egyetlen darab, ■ ez a gótikus, faragott kő.' Az itt ■ Iáitok elmondásai, a félj egy- ! zések és kutatások, valamint ; ad. ásatás alapján kitűnik, az i egykori épület romjaiból épít- : keztek, többek között a ma- j lom falában is lehetnek ilyen » kövek. Ez a pár kilós kő azért ! fontos, mert elárulja: a XV— S XVI. században jelentős ispán- : sági központ volt itt. :

— A kutatást pénteken be- ; fejezzük. Ezúton is szeretnénk ; köszönetét mondani Püski 1st- » vánéknak és Birkoff Lajosékngik, j akik megengedték, hogy portá- : jukon is kutassunk. Ezrei az; ásatás sikeréhez járultak hoz- ■ zá. Az itt már elszállításra vá- J ró leleteket ■— cserépmarad- » ványokat, talajmintákat —■ az j intézetben elemezzük, feldől- S gozzúk.

(Nemesi) ■

. »

FELVESZÜNK l

w

— műszaki vezetői beosztásba gépészmérnököt

legalább 5 éves gyakorlattal, i

— gépésztechnikust

, gyakorlattal. Fizetés mindkét munkakörben

megegyezés szerint.

— Villanyszerelő, asztalos, lakatos szakmunkásokat és fényképészt retusőri munkakörbe.

— Textil, és bőrruházat! üzemünkbe szakképzetlen női munkaerőket keresünk, betanítás után teljesítménybér.

Jelentkezni a személyzeti irodán. (Tel.: 27.)

TÓTKOMLÖSI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET.

CVOZTUNK!

Középdöntőbe jutott Békés megye csapata a rádió ..Hangtárlat" vetélkedőjén

Az adás 19 óra 20 perckor kezdődött, de Békés megye csapata már délután fél 6-kor megtartotta az i első megbeszélést. A csapatkapitány tisztét dr. Szabó Ferenc, a megyei levéltár igazgatója vállalta, a csapat tagjai között pedig ott volt szinte mindenki, aki eddigi vetélkedőkön is képviselte a békési színeket és elismerten nagy tudással, tapasztalatokkal rendelkezik.

Felcdy Péter, a rádió fiatal riportere volt a békési játékvezető, míg a stúdióban Rapcsányi László irányította három megye

— Békés, Csongrád és Szolnok

— csapatainak izgalmas vetélkedőjét.

A szokásos előkészületek Után végre megszólalt a műsor szignálja, Békés, Szentes és Török- szentmiklós jelentkezett, és dr. Szabó Ferenc feladata volt, hogy kpokadobással eldöntse: milyen sorrendben bontják az első kérdés-borítékot a csapatok. A szerencse úgy hozta, hogy mi, békésiek harmadik válaszadóként kezdhettük a versenyt, de nem történt semmi baj, mert a „politikus-agytröszt” hamar összeállította a borítékban talált szópárokait, és G. Vass István muzeológus kerek tájékoztatót rögtönzött Fidel Castróról és a kubai forradalomróL Húsz pontot kaptunk érte! Ezután a zene-szakértőket tették próbára a kérdések. Békés még csali a harmadik helyen volt, amikor a neves színészek hangját kellett felismerni: Udvaros Béla rendező és segítőtársai telitalálatos választ produkáltak. Itt vettük át a vezetést egyetlen ponttal: Békés 59. TörökszentmiWős 58, Szentes 56 ponttal

várta a negyedik fordulót. Adenauer, De Gaulle és Kennedy hangját kellet felismerni, és ismertetni politikai tevékenységüket — máris három pontra nőtt az előnyünk. Az ötödik feladat i® fényesen sikerült, dr. Szabó Ferenc válaszolt a magyar olajkutatás múltját és jelenét ismertetve, majd tréfás mesefilm- dal csendült fel; Popeye, a tengerész!

Gyors összesítés: Békés IS7 ponttal első és bejutott a középdöntőbe, ahol nagy erőpróba és reméljük, újabb szép s’ker vár majd csapatunkra. S, E,

Gyors válasz készül az első kérdésre. Az agy tröszt munkába»

(Fotó: Demény)

■*«98ü»a«s®«aBBSS6rasB*«8BBBB*«B«an

i««**S«!í<l7Se®ff8S5'55»2*,Sl:?eE3:2232$332SEaS«*®9

Az első szabad esztendő

(Emlékezések)

Lapunk február 4-i számában arra kértük olvasóinkat, elevenítsék fel a felszabadulás pillanatát követő egy esztendő számukra legmaradandóbb élményeit. Mai és holnapi számunkban a közérdeklődésre leginkább számot tartó levelekből idézünk..

Solohov Emberi sors című kisregényéből választott szép mottót írása élére Szilárd Adám bucsai tanár, aki alig-iskoláskénx élte végig azokat a napokat: „...a gyermek emlékezete olyan, mint a száraz villám: fellobban, egy pillanatra mindent megvilágít”. így emlékszik aztán a fel- szabadulásra:

„A vasárnapi ebéd olyan volt, mint máskor, de a már előzőleg is észlelt, mennydörgése szerű hang egyre erősebb és gyakoribb lett. A családi tanács úgy döntött, hogy ebéd után minden szükséges holmit kipakolunk az alsó konyhába, melynek ablakai nem az utcára néznek., Csak nagyapám volt makacs, ő maradt Mire este lett, már senkinek sem kellett találgatnia, milyen távol vannak Elektől a szovjet csapatok.

— Ilyen egyszerű a háború? — kérdeztem apámat, aki gondjaiba roskadva ült egy gyalogL

széken. Megsimogatta a homlokom s csak annyit mondott*.

— Te ezt még nem érted.

A szeme hirtelen homályos lett, anyám sírni kezdett, én aludni mentem. Nem tudom hány óra telt el, amikor arra ébredtem apám karjában, hogy a pincébe megyünk. A nyirkos hideg hamar kiverte a szememből az álmot, no meg szokatlan fekhelyemmel is nehezen barátkoztam. Nem tudtam megbékélni azzal, hogy teknőbe kell feküdnöm — mégha párnák között is, ahogy párád i csomliőzés- kor az üvegeket láttam.

Virradni kezdett, amikor csontig hatoló hurrák hallatszottak. Félni kezdtem. Fogam vacogott, dobhártyám feszült a lövegek pokoli lármájától. Tankok lőttek, tankokra lőttek. Egyszál pizsamában nagyapám is megjelent, azzal< mentegetve „gyávaságát”, hogy szobájában az ajtófélfa egész sorozatot kapott, majd megnézhetjük, ha csend lesz.

Nem kellett soká várni. Talán egy óra sem volt az az idő, mely alatt évszázadok sorsa fordult meg. Mire felkelt a nap már nem ropogtak a fegyverek, katonáik jöttek-mentek. JHázunk udvara valóságos kis haditábor lett. Lovak nyerítéséből, beszédből, nótaszóból bábeli hangzavar keletkezett. A katonák «#• tek-ittaik-tisztálkodtak, lovaikat, fegyvereiket ápolták.

Nem messze innen tankok hevertek, az éjszakai csata elcsendesedett tanúi. S halottak, néma ajkukon és átlőtt mellükön virággal”

Ugyancsak a felszabadulás pillanatát örökíti meg Sándor László — de ez a pillanat már jóval később történt, 1945 májusában, a günchkirscheni erdő barakkjában, ahová Mauthau- senből,hurcolták a foglyokat:

„A barakkok közötti térség tele volt temetetlen halottakkal, úgy éreztem, hogy már felállni sincs erőm. Igaz, itt már nem kívántak tőlünk munkát, viszont enni sem kaptunk...

Kora délután aztán váratlanul eszelős hang harsant fel: eltűntek a smasszerok. Megbolydult a barakk, kidöntöttük a falát — csak a szabad levegői? éreztük igazán, milyen rettenetes is volt bent. Apámmal összekapaszkodtunk, hogy el ne veszítsük egymást a kavargásban, meg azért is, hogy egyáltalában talpon tudjunk maradni, minél messzebb kerüljünk a halottaktól, a tetvek, férgek millióitól...

A piszkos rongyokban botladozó csontváz-emberek kavargásából jajongó imáit lehetett kihallani, majd egy kis csoport elkezdte énekelni: „Föl, föl, ti rabjai a földnek”. Az imádkozok elnémultak, majd átvették az In- temacionálé dallamát. A szöveget ugyan nem tudta mindenki —- és mégis, ilyen fantasztikus éneklést* ilyen hittel, ilyen gór-