Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
Lukács György kilencven éve A Miene ven éve született Lukács György élete és műve a történelem tükreiként vélt Izgalmassá és maradandó értékűvé, Ezért telhet és kéül ezen az évfordulón is történelmi összefüggésekben saemiügyre venni életművét. Amikor született, a legtöbben mozdíthatatlainul szilárdnak vélhették a tőke világ- hatalmát és európai birodalmait, köztük az Osztrák—Magyar Monarchiát is. Am mire a pesti bankár fia az új század első éveiben megkezdte filozófiai ta- nulniánvait, szerte Európában válságjelek mutatkoztak. Nőtt a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi ellentétek feszültsége, százezrek, majd milliók szervezkedtek, változásért kiáltva. Ez a helyzet, ez az igény határozta meg Lukács György pályakezdését. öt is az a sokszínű, sokágú hazai mozgalom, emelte, amely — Ady szavával: — „valószínű előfutárja Magyarország megSíésatt, de most már nem sokáig halasztható, szociális átalakulásának”. Már a korai, az első világháború előtt kiadott munkáiban (A modem dráma fejlődésének története, A létek és a formák, Esztétikai kultúra) iis meghatározó tájékozódásának európai horizontja, a filozófia legújabb irányzataival kapcsolatot kereső és találó fogékonysága. A polgári fUcróftatörténészek mindenkor az örök általános emberi célok, elvont értékek idealista kategóriáiba gyömöszölik a nagy j gondolkodóikat. A marxizmus— i leninizmus ezzel szemben soha nem veszti szem elől a filozó-1 fiai alkotás társadalmi-történél- j mi hátterét: azt a közeget, amelyben az osztályok és rétegek küzdelme a maga konkrétságában kibontakozik. Lukácsot csak erre ügyelve érthetjük és követhetjük. így jutott el 1918/19-hez, gyakorlati forradalmárrá válásához. Egy vcát ” azok közül, aikáiket a Magyar Tanácsköztársaság emelt a történelem színpadára, s akik az ellen forradalom hazai győzelme után az osztály- harc közép-európai frontjain, majd a Szovjetunióban vállalták a küzdelem folytatását. Elméleti kérdésekben tévedhetett a következő évekbem-évtizedék- ben. A legfontosabtxna tekintve azonban útja egyenes, hűsége töretlen maradt: a magyar Kommun közoktatásügyi népbiztosa, a felvidéki hadjárat V. hadosztályának politikai biztosa — a neves filozófus —, a húszas években a Kommunisták Magyarországi Pártjának fegyelmezett és önfeláldozó harcosa. Az elméleti munka új korszaka 1933-tól számítható. Hitler pártjának hatalomra jutása után Lukács Berliniből a Szovjetunióba utazik. Itt dolgozza ki a dialektikus és történelmi materializmus ismeret- elméletére épülő esztétikai kategóriarendszerét, a művészi visszatükrözés, a realizmus marxista elméletét. Ez tesizi lehetővé Lukács» György számára a néfnet, az orosz és a magyar irodalom múltjának és kortárs- jelenségieinek újszerű megvilágítását. Annak a Goethe-, Hölderlin-, Tolsztoj- és Thomas Mann-képnek a kialakítását, amely egyszerre volt tudományos teljesítmény és politikai- ideológiai tett: az antifasiszta erők egységét, erősíti hozzájárulása a szabadságukért küzdő népek győzelméhez. Lukács könyvei — Az ifjú Hegel, A történelmi regény, a Nietsche- tanulmányok és a realizmus problémáival foglalkozó Írások — kivétel nélkül ezt a célt szol gálták. Ugyanez a szándék vezette Vissza Lukácsot a hamun««: évek végén a magyár Irodalom és történelem kérdéseihez, ő Moszkvában megjelenő Űj Hain.g című folyóirat szerkesztő bizottságának tagjaiként, majd a Kossuth rádió munkatársaként rendszeresen kapcsolódik a hazai szellemi élet jelenségéihez. (1945-ben kiadott kötete, az Írástudók felelőssége ezeket a tanulmányokat tette hozzáférhetővé.) Elemezte Babits liberalizmusát, a Szép Szó folyóirat körének értékelt és gyengeségeit. Fő törekvése: az irodalmi-szellemi hagyomány, és a népi írói mozgalom demckratikuis-plebe- jus vonulatának különválasztása egyes helytelen gondolati tendenciáktól. A negyvenes évek tanulmányon tológia, amely a valóságot teremtő erőként vizaglálja a munkát, az embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a történelem kihívásaira választ adó lényt. Lukács e müvében olyan elméleti alapot teremtett, amely befejezetlenül is jó lehetőségeket biztosít a korunk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninista filozófia továbbépítésére. Gondolatait már nem foglalhatta ossz«, jelenre és jövőbe utaló megjegyzései, nyilatkozatai iuntabb az ember és a tudós példáját, megújuló képességét, igazságszeretó és -kimondó szenvedélyét mutatják. Lukács György hagyatékának togértéke4 U1S. ÁPRILIS 13. kötetei — az irodalom és demokrácia, s az Űj magyar kultúráért — a népi demokrácia szellemi stratégiáját körvonalazták, nem tévedések nélkül, de mindig termékenyítő gazdagsággal. Az ötvenes évek közepétől haláláig két úton közelített Marxnak klasszikus életművéhez és módszeréhez, a marxizmus reneszánszát biztosító eredmények megalapozásához. Egyik útja az esztétika, a másik a va- | lóság általános törvénysaerűsé- 5 gei felé vezette. (Az előbbieket 5 Az esztétikum sajátossága cí- ■ mű nagy mű fejezeteiben ta- ■ láljuk.) Lukács György ezekben esz- ; tétikai gondolkodásának szinté- ! zisét adja: összefoglalva, és az i Új jelenségek-összefüggésék ha- i tására meg is újítva, rugalma- [ sabbam fogalmazva realizmus- ■ elméletét. Könyve középpontié- ; ban a legkülönbözőbb művésze- ! ti ágazatok valóságához való ! viszonyát állítja. Ebből vezeti le, j ehhez kapcsolja a művészi áb’-á- ; zolás sajátosságát, műfaji és j stíluskórdéseit, tartalom és for- j ma kölcsönhatásának dialektika- ! jiát. Az esztétikum sajátossága f ezért — a korszerű marxista ■ esztétika folytatásra ösztönző ■ alapműve. Az idős Lukács György az 1 emberiség alapvető értékeit a ! múlt folytathatóságának és gyö- j keres megújíthatóságának hi- j tét őrzi; az ember el idegen«- j dettsegének történelmi feloldd- j sát, a szabadság birodalmába ju- i tás lehetőségét ígéri. Nem ásna- i nositja ezt a lehetőséget a va- j lósággal, de nem is vitatja, hogy | ez a lehetőség a szocializmus j mai valóságában, a Szovjetunió j és a szocialista országok gya- ] korlatéban teljesedett ki. ! Lukács a hatvanas évek második felében visszatért ifjúságának kérdésfeltevéseihez. Etikát készült írni, de később módosította ezt a tervét. Felismerte, hogy az etika problémái marxista számára magoldhatat- lanok a társadalmi lét objektív alapjainak feltárása nélkül. Ebből a vállalkozásból nőtt ki. áz sebb része: a kritikai magatartás, s annak a lenini gondolatnak az alkalmazása, amely a teljes valóság, a bonyolultan ösz- szetett világ, a megállíthatatlan történelmi folyamat elemzéséből teremt a munkásmozgalom, a békevágyó és haladni akaró emberiség számára győzelmes stratégiát. Derei Tamás Az ötezer holdas párttitkár Az olyan as»- szonyra szokták mondani, hogy tűzről pattant, aki a váratlan és kritikus helyzetben sem esik kétségbe, gyorsan, határozottan cselekszik vagy esetleg túljár mások eszén és egy kis huncutságért sem megy a szomszédba. önkéntelenül ez jár gondolataimban, amíg Mike Mihályné- v®l beszélgetek. Rá is illene, meg nem is. Jobban mondva, ez eleje rá illene, sőt kibővít- hetném azzal, hogy okos, józan gondolkozású, talpraesett. Bizonyára ennek köszönheti, hogy a vésztőt Körösmenti Termelőszövetkezetben egy ötezer holdas kerület alapszervi párttá lkára lett. Kevés asszony kap ma még faluhelyen ilyen megbízatást. Hogy igazán elfogadják, ezért sokszor kellett bizonyítania. Bizonyítani rátermettségét, a hozzáértést, s emellett tanulni, tanulni és tanulni. Mike Mihályné mindezt vállalta és bizonyított. Már a legelején azzal kezdődött, amikor bejött a család a távoli tanyáról és I9ö0-ben belépett a termelőszövetkezetbe. Mikéné hamar felismerte, hogy a közösségi élet jobb, könnyebben boldogulnak, éppen ezért akar szövetkezeti tag tenni. A férj azonban nem állt kötélnek, előbb hát őt kellett meggyőzni a választás helyességéről. A termelőszövetkezetben aztán nyitott szemmel járt, érdeklődött a korszerű gazdálkodás iránt. Sok szakmai könyvet is elolvasott. Es születtek a jobbnál jobb javáslatai. Felszólalt a közgyűléseken, kezdeményezett. A kertészetben megalakította a szocialista brigádot, itt is látta mit kell tenni, A terület mély fekvésű volt, a. sokszor vizes talajban elpusztultak a növények, nagy volt a kár. Megszületett hát a javaslat: adjanak máshol földet. Aztán egy újabb: látta, hogy az asszonyok vödrökben cipelik a vizet a locsoláshoz. A legközelebbi gyűlésen mindjárt elő is rukkolt ézr zelv Vásároljanak motort, könnyítsék meg a nők munkáját Elfogadták, megvalósították. Otthon sem pihen, a háztáji földjén kipróbálta az új agrotechnikai módszereket. 1968- ban például ő volt az első, aki a háztáji földjét műtrágyázta. Olyan termés lett, hogy akkoriban csodájára jártak. Az így szerzett tapasztalatokat adja tovább a munkahelyén, a kisebb megbeszéléseken vagy éppen a közgyűlésen. Rendszerint el is fogadták a javaslatait, de voltak azért olyanok is, akiknek nem nagyon tetszett, hogy egy asszony „mindenbe beleüti az orrát” és véleményt mer mondani. Előfordult olyan eset, amikor a gyűlésen elhangzott szavai után másnap elfelejtettek visszaköszönni. Szerencsére ez ma már a múlté. Azóta kivívta a tekintélyét és munkáját is elismerik. A Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó kitüntetést 1970-ben kapta meg. Ezit követte 1972-ben a Mezőgazdáság Kiváló Dolgozója kitüntetés és az idén, a nőnap alkalmából a nőmozgalmi társadalmi tevékenységért a legszebb: a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Amikor megmutatja, szeme fényesebben csillog és csaik any- nyit mond: érdemes volt... Kasnyik Judit i Ősz Ferenc: RÓZSI (KISREGÉNY) ill v. — Mert nekem munka volt az, ami magának öröm, ha netán még emlékszik rá — nevetett Kocsis Erzsi, aztán Rózsihoz fordult. — Ha egy csepp eszed van. nem szegődsz sehová. Ne félj, nem halunk mi éhen, amíg hadsereg van. Márpedig az mindig van. Ha nem ezek, hát azok — mutatott a pesti oldal felé. Rózsi derűsen hallgatta a perpatvart. Aztán, mikor megunta, elkiáltotta magát: — Hallgassanak meg engem is! A veszekedők elnémultak. — Nem megyek sem egyikükhöz, sem másikukhoz. Nem kel] nekem, a pénzük. Ha adnak enni, leszek én az egész ház cselédje. Úgyis egy család vagyunk mi itt. Amíg a pincében bújunk, egy kályhát kell fűteni, egy óvóhelyet kell takarítani és ahogy elnézem, ez alig nagyobb pince, mint a méltóságosék szalonja. Először Weivóda Elek, a nyugdíjas villamoskalauz értette meg az ötletek iiiiiiiiiiiiiiiiin ii —- Ragyogói Kollektiven tartunk egy cselédlányt. Beosztjuk, hogy melyik napon ki kosztolja, ő pedig ennek fejében ellátja a ház, illetve a pince körüli teendőket..... Máris nekiáll t és egy nagy papírra táblázatot rajzolt, beosztotta Rózsi étkeztetését. Húsz család lakott a házban, így senki sem tartotta nagy tehernek, hogy minden huszadik napon adjon valamit enni Rózsinak, Különösen azok voltak elégedettek, akik későbbre jutottak. Mindenki úgy vélte, hogy az. ostrom nem tarthat tovább, mint egy hét. Addigra úgyis megjönnek a felmentő csapatok — mondták, de ebben senki nem hitt komolyan, — Hát erre meg kell inni az áldomást — mondta Botár úr és mivel szilveszterre a legtöbb családban tartalékoltak valami italt, hamarosan megteltek a poharak. A nemrég még gvűtelködő családokat — ha csak rövid időre is, de — összekötötte Rózsi, a közös cselédlány. Békésen csen etek a poharak és ha ném hallatszott volna le a pincébe az ágyúk moraja, a kézifegyverek ugató hangja, az ember azt is hihette volna, hogy egy békebeli estély résztvevője, melyét az érdekesség kedvéért egy romantikus pincében rendeztek meg. Ebbe a karneváli hangulatba érkezett meg dr. Fábry Elemér tiszti főorvos, aki eddig sebesülteket kötözött a kórház óvóhelyén. Csendesen leroskadt és csak úgy maga elé motyogta: — Banditák! Köpetzy úr és részeg társai az éjjel lemészárolták a villanytelep egész személyzetét, pedig az egész városban megszűnt a villanyszolgáltatói.. A mondat, a nyitva hagyott ajtón beszűrődő szürkés fény, a hideg levegő visszahozta a mámorral elködösödött Igazságot: 1945. január elseje van. Valamennyiük életének legszörnyűbb újév napja. — Miért hagyták magukat? — kérdezte a tapintható csöndben Rózsi. — Mindnyájan hagynánk magunkat — szólalt meg Weivo- da Elek, és már nem látta olyan optimistán a jövőt. * * • Másnap reggel hangos kiabálásra ébredtek az óvóhely laikői: — Vtgve innét a kezét a méltóság» úr! Nem akarok férfit látni. Legközelebb csak az a férfi nyúljon hozzám, aikit én kérek meg erre, de az nagyon soká lesz... — De Rózsi . Osendesan „«*
