Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

(Folytatás a 2. oldatról) fát ne fokozatosan, hanem egy­szerre szállítsuk le. Ehhez nem a jó szándék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megta­láltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma megvannak a lehetőségeink. Gáspár elvtárs a továbbiak­ban a nyugdíjjal kapcsolatos vé­leményekről szólt, s hangsú­lyozta : A dolgozó ember élete folya­mán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapaszta­lat halmozódik fel egy-egy szak­munkásban, mérnökben, orvos­ban, pedagógusban vagy egész­ségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztö­nözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges élet­kort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdasá­gunk számára óriási értéket je­lent az idős dolgozók tudása, hozzáértése és ha nyugdíjba mennek, azt bizony tár­sadalmunk megérzi. Ezért törvényeink, rendeleleink tartalmaznak bizonyos ösztön­zőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg ké­pesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, ren- deleteink biztosítják, hogy azok­kal is törődjünk, akik már el- mentek nyugdíjba és íoglalkoz- ' tassuk őket. A társadalombiztosítási szol­gáltatások fejlődéséből szólt ez­után a SZOT főtitkára. Erre nagy összeget fordít államunk — mondotta —, a növekedés üte­me is figyelemre méltó, 1960- ban 11 milliárd, 1974- ben pedig csaknem 50 milliárd forintot fordítottunk e célra. A két összeg között na­gyon nagy a különbség, de amit ma felhasználunk, még mindig kevés, ezért a jövőben anyagi lehetőségeink arányában még többet kívánunk fordítani tár­sadalombiztosításra. Most már a társadalombizto­sításba bevont ossz-lakosság ér­dekeit tekintve és az új igények szerint kell továbblépnünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében, az egészségügyi hálózat fejlesz­tésében. Sürgető feladat új kór­házak építése, a meglevők kor­szerűsítése és felújítása, a vég­képp elavult kórházak szanálá­sa, a hatékonyabb fekvő- és já- róbeteg-ellátás, a munka szer­vezettségének javítása és a mun­kaerőgondok megoldása. A társadalombiztosításnak van egy külön figyelmet érdemlő, sajátos vonása. Az, hogy a tár­sadalombiztosítás beteg, rok­kant vagy idős embereket érint. Ezért ezen a területen külön jelen­tősége van a jogok gyors, bü­rokráciamentes érvényesí' cse­nek, az emberséges szónak. A betegek, a nyugdíjba készü­lők érzékenyebbek az ügyinté­zés formaságaival szemben. Ezért jobban igénylik ügyeik­ben a szervezett segítséget, a megértő, meleg, emberi hangot. Ezt az emberi hangot törvény­be foglalni nem lehet, de el le­het és el kell várni mindenki­től, aki, emberek ügyeit intézi, emberek ügyeiben határoz, hogy legyen megértő, figyelmes és türelmes irántuk. Néhány napja ünnepeltük ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulóját és ezt megelőzően fe­jezte be munkáját pártunk XI. kongresszusa. Számos alkalom volt ,hát arra, hogy mérlegre te­gyük és értékeljük eredménye­inket, meghatározzuk teendőin­ket. Ezek között méltó helyet foglal el a ma vitatott törvény- javaslat és az abban foglaltak végrehajtása — mondotta Gás­pár Sándor, majd így folytatta­Minden állampolgár élete sokoldalúan és szervesen össze­fonódik e törvénnyel. Megvaló­sulásához népünk harmincéves munkája teremtett alapot. Az, hogy mikor tehetünk majd új­ra egy lépést ezen a területen, mindannyiunk munkáján, szor­galmán múlik. És az is rajtunk múlik, hogy a most beterjesztett ‘törvény a gyakorlatban is jól szolgálja a dolgozó milliók ér­dekeit. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga és a magam nevében is el­fogadásra ajánlom a törvény- tervezetet, ezt annak a meg­győződésemnek a tudatában te­szem, hogy törvényünk tai-tal- ma méltó szocialista vívmánya­inkhoz és méltóképpen fejezi ki társadalmunknak az emberről való gondoskodását is. A vitában felszólalt még Boj- tor Miklós Szabolcs megyei, dr. Kaposvári Júlia budapesti, Sza­bó István Hajdú-Bihar megyei, Kovács Sándor győri, Kelemen Sándor Báos megyei, Korpái Já- nosné budapesti, Németh István Baranya megyei képviselő. A csütörtöki ülés ezzel be­fejeződött. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órai kez­dettel a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat feletti vi­tával folytatja munkáját. (MTI) Bányaüzemet avattak Kincsesbányán A Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat Rákhegy—II. bánya­üzemét a tervezeít határidő előtt fél évvel átadták rendelteté­sének. A mélyművelésű bánya több mint 600 millió forintba került. Már az idén 480 ezer tonna kitűnő minőségű ércet kül­denek felszínre a legnagyobbrészt gépekkel dolgozó bányá­szok. Képünkön; korszerű biztosííóhirnokaí ál'íianak fel a bá ayászok, (MTI Fotó — Jászai Csaba felv — KS) Kormányválság Chilében A Centropress csütörtök esti kommentárja Brezsnyev fogadta Bijedicset Leonyid Brezsnyev, az SZKP ’ Központi Bizottságának főtitká­ra csütörtökön fogadta Ddzse- m,al Bijedicset, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagját, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnökét, aki hivatalos baráti lá­togatáson van a Szovjetunióban. A meleg, elvtársi légkörben folytatott megbeszélés során megelégedéssel nyilatkoztak a szovjet—jugoszláv kapcsolatok sikeres fejlődéséről, és kifejez­ték azt a kölcsönös törekvésü­ket, hogy a jövőben is szilárdít­ják a Szovjetunió és Jugoszlá­via, 'az SZKP és a JKSZ sok­oldalú együttműködését, a két országban élő népek testvéri barátságát. Leonyid Brezsnyev és Dzse- mal Bijedics megvitatták a je­lenlegi nemzetközi helyzet idő­szerű problémáit, a békéért, a nemzetközi biztonságért és a szocializmusért vívott harc kér­déseit is. (MTI) Berlinben, az NDK fővárosá­ban csütörtökön befejezte má­sodik tanácskozását a kommu­nista és munkáspártok buda­pesti előkészítő tanácskozásán a szerkesztő bizottság által élet­re hívott munkacsoport. A mos­Santiagóban lakonikus rövid­séggel közölték: a chilei kor­mány benyújtotta lemondását a katonai junta vezetőjének, Pi­nochet tábornoknak. A minisz­terek döntésükkel „szabad ke­zet” kívántak adni Pinochetnek a katasztrofális gazdasági hely­zet elleni küzdelemhez. A fasiszta junta feje már már­cius közepén beismerte, hogy az ország gazdaságilag rendkívül ínséges időszakot él át. Azt is hozzátette, hogy a juntának megvannak a maga tervei az ország jövőjét illetően, de meg­valósításuk külső és belső ne­hézségekbe ütközik. A chilei gazdasági helyzetet ecsetelvén a párizsi Le Monde nemrégiben rámutatott; a réz tetemes drágulása ellenére a fi­zetési mérleghiány 1974-ben is számottevő volt, mert óriási pénzeket emésztett fel a fegy­verbehozatal és az amerikai konszernek kártérítése. A la­kosság vásárlóereje 1973 szep­tembere és 1975 márcii^a között 60 százalékkal megcsappant. Az tan! tanácskozáson 20 testvér­párt képviselője vett részt, és folytatta a vitát a dokumentu­mok kidolgozásáról. A második tanácskozás egyúttal intézkedett a munkacsoport munkájának : folytatásáról. (MTI) infláció a múlt időszakban a világbank jelentése szerint 600 százalékos volt! Különösen gyorsan drágultak az alapvető közszükségleti cikkek; a ke­nyér, tej, rizs és az étolaj. A Pinochet által is jelzett kül­ső nehézségek nem enyhültek, sőt erősödtek. A Chile nyugati hitelezőit tömörítő párizsi klub ugyanis március végén esedékes ülését meghatározatlan időre el­halasztották. A klubhoz tarto­zó tizennégy tőkés ország közül csupán az Egyesült Államok és Spanyolország mutatott hajlan­dóságot a tanácskozás megtar­tására. Ezek után született a döntés az ülés elhalasztásáról. A chilei adósságok meghaladják a 310 millió dollárt. A santiagói junta a rossz külgazdasági hely­zetre hivatkozván a párizsi klu­bot arra kérte, hogy ütemezze későbbre a tartozásokból az idén esedékes 30 millió dollár visz- szafizetését. A junta tartozásainak kérdése nemcsak gazdasági, hanem po­litikai jellegű is. A párizsi klub ülésének meghatározatlan időre történt elnapolása arra enged következtetni, hogy a fasiszta rezsimet a nyugat-európai or­szágok többségének kormányzó és pénzügyi körei is elutasítják. A nyugat-európai országok ural­kodó köreire is nagy hatást gya­korolt a chilei katonai junta bűncselekményeit kivizsgáló nemzetközi bizottság Mexikóban megtartott 3. ülésszaka. Kérdé­ses tehát, hogy Pinochet tábor­nok a változatlanul fennálló belső és külső nehézségek köze­pette egy új kormánnyal eny­híthetne-e az ország katasztro­fális gazdasági helyzetén. Befejezte tanácskozását a testvérpártok munkacsoportja INDOKÍNA Washington lépéskény szerh en A legutóbbi hetek eseményei ismét reflektorfénybe állítot­ták a megoldatlan indokínai problémát és veszélyeit ”a nemzetközi politikára. Az alap­kérdés most az; merre lép az Egyesült Államok? Az 1973. januári párizsi egyezmény lehetővé tette az Egyesült Államoknak, hogy ki­vonja reguláris egységeit Dél- Vietnamból, megszüntesse a világszerte bírált közvetlen be­avatkozást Az Egyesült Álla­mok azonban nem változtatott másfél évtizedes Vietnam-po- litikája lényegén; továbbra is kitart egy talajtalan, szolgaian függő rendszer és a békés ki­utat megszállottan ellenző irányvonala mellett Az indokínai katonai fejle­mények most ismét minden eddiginél erőteljesebben világí­tottak rá a saigoni és a. Phnom Penh-i rendszer kilátástalansá- gára. A kambodzsai és a dél­vietnami helyzet különböző. Az előbbinél közvetlen lehetőség a bábrendszer bukása. A kam­bodzsai felszabadító erők nyo­mása évek óta hatalmas, de ezúttal az amerikai légi- hídtól eltekintve — hermetiku­san elzárták Phnom Penht miután az összes többi stra­tégiai pontot elfoglalták. A Thieu-kormány helyzete nem ennyire válságos, de főleg most, a Központi-fennsík fel­adása után azzá válhat, akár­csak Kambodzsában. Mindez a Fehér Ház nagy erőfeszítésekkel építgetett viet- namizálási politikájának (vagy a Nixon-doktrinónak) a csődjét jelzi. Hogyan tovább? — Ez most a legégetőbb kérdés. A válasz megadásánál az amerikai kormányzat és a tör­vényhozás merev szembenállá­sából kell kiindulni, a Fehér j Ház ugyanis a jelek szerint nem tanult a múltból. Pótse- géiyt' t ^00 millió dollárt kö­II .MM»*. vetiel Saigon, 222 milliót pedig Phnom Penh számára. Termé­szetesen az események egyet­len józan szemlélője sem hi­heti azt, hogy az eddigi milli- árdokhoz képest ezek az „el­enyésző összegek” életet önt­hetnének a bábkormányokba. Mint az International Herald Tribune leszögezte: „A cél ftem is annyira ka­tonai, mint inkább lélektani. Röviden szólva: a pótsegélyek­nek azt kellene demonstrálniuk, hogy Amerika elkötelezte ma­gát Thieu mellett. Ennek a cél­nak jó szolgálatot tesz bár­mely összeg, amelyet elfogad a kongresszus. Tegvrk fel, 71 j millió dollár is elég Thieunak t a kétkedők meggyőzésére: Ame­rika még mindig támogatója.” Hihetné-e bárki is, hogy amit félmillió amerikai katona, a világ egyik legpusztítóbb légi­erejének éveken át tartó bom­bázása sem tudott elérni, azt most 300 millió dollár megold­ja? A kormányzat azt mondja: az idő nem alkalmas tárgyalá­sokra, mert Saigonnak az „erő helyzetéből” kell tárgyalnia. Amikor Thieu az erő (azaz: az agresszivitás) lehetőségének birtokában volt, füttyét hányt a párizsi egyezményre. Csak a DIFK-et akarta megszállottan kitörölni Dél-Vietnam térképé­ről és ehhez megkapta az Egyesült Államok erkölcsi és anyagi támogatását. A Fehér Ház nagy fába vág­ta a fejszéjét, amikor a tör­vényhozást és az amerikai közvéleményt újabb — még nem teljesen világos — indokí­nai beavatkozásra akarja rá­venni. Schlesinger hadügymi­niszter szűkmarkúsággal vádol­ja a honatyákat, szűklátókörű­séggel a makacskodókat. Az értelmetlenül elpazarolt 150 milliárd dollár, 55 ezer célta­lanul elpusztult amerikai élet nyomán Amerika végleg meg- csömörlött az egyrrtást váltó elnökök módszereiben különbö­ző, tartalmában, céljaiban ha­sonló Indokína-politikájától. Nincs az az erő, amely a le­járatott politikai-katonai cé­loknak újból hitelt teremtene! Ford elnök — elődeihez ha­sonlóan — ismét a dominó­elméletet hozza elő érvként, és felelős amerikai vezetők egy újabb korlátozott beavatkozás lehetőségéről nyilatkoznak. Amerikai repülőgép-anyahaj ók nyomulnak Dél-Vietnam felé, riadókészültségbe helyezték a Délkelet-Ázsiában állomásozó amerikai egységeket Megfigyelők szerint .nem ki­zárt hogy az amerikai kor­mányzat a tonkini incidenshez hasonló, valamilyen ürüggyel kész tények elé állítja a tör­vényhozást. A Fehér Ház po­litikai labirintusában jól el- igazodók viszont' figyelmeztet­nek: a Watergaíe-ügy külpoliti­kai síkon megismétlődhet Gy. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents