Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
(Folytatás a 2. oldatról) fát ne fokozatosan, hanem egyszerre szállítsuk le. Ehhez nem a jó szándék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma megvannak a lehetőségeink. Gáspár elvtárs a továbbiakban a nyugdíjjal kapcsolatos véleményekről szólt, s hangsúlyozta : A dolgozó ember élete folyamán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy-egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, pedagógusban vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges életkort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dolgozók tudása, hozzáértése és ha nyugdíjba mennek, azt bizony társadalmunk megérzi. Ezért törvényeink, rendeleleink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, ren- deleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már el- mentek nyugdíjba és íoglalkoz- ' tassuk őket. A társadalombiztosítási szolgáltatások fejlődéséből szólt ezután a SZOT főtitkára. Erre nagy összeget fordít államunk — mondotta —, a növekedés üteme is figyelemre méltó, 1960- ban 11 milliárd, 1974- ben pedig csaknem 50 milliárd forintot fordítottunk e célra. A két összeg között nagyon nagy a különbség, de amit ma felhasználunk, még mindig kevés, ezért a jövőben anyagi lehetőségeink arányában még többet kívánunk fordítani társadalombiztosításra. Most már a társadalombiztosításba bevont ossz-lakosság érdekeit tekintve és az új igények szerint kell továbblépnünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében, az egészségügyi hálózat fejlesztésében. Sürgető feladat új kórházak építése, a meglevők korszerűsítése és felújítása, a végképp elavult kórházak szanálása, a hatékonyabb fekvő- és já- róbeteg-ellátás, a munka szervezettségének javítása és a munkaerőgondok megoldása. A társadalombiztosításnak van egy külön figyelmet érdemlő, sajátos vonása. Az, hogy a társadalombiztosítás beteg, rokkant vagy idős embereket érint. Ezért ezen a területen külön jelentősége van a jogok gyors, bürokráciamentes érvényesí' csenek, az emberséges szónak. A betegek, a nyugdíjba készülők érzékenyebbek az ügyintézés formaságaival szemben. Ezért jobban igénylik ügyeikben a szervezett segítséget, a megértő, meleg, emberi hangot. Ezt az emberi hangot törvénybe foglalni nem lehet, de el lehet és el kell várni mindenkitől, aki, emberek ügyeit intézi, emberek ügyeiben határoz, hogy legyen megértő, figyelmes és türelmes irántuk. Néhány napja ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját és ezt megelőzően fejezte be munkáját pártunk XI. kongresszusa. Számos alkalom volt ,hát arra, hogy mérlegre tegyük és értékeljük eredményeinket, meghatározzuk teendőinket. Ezek között méltó helyet foglal el a ma vitatott törvény- javaslat és az abban foglaltak végrehajtása — mondotta Gáspár Sándor, majd így folytattaMinden állampolgár élete sokoldalúan és szervesen összefonódik e törvénnyel. Megvalósulásához népünk harmincéves munkája teremtett alapot. Az, hogy mikor tehetünk majd újra egy lépést ezen a területen, mindannyiunk munkáján, szorgalmán múlik. És az is rajtunk múlik, hogy a most beterjesztett ‘törvény a gyakorlatban is jól szolgálja a dolgozó milliók érdekeit. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében is elfogadásra ajánlom a törvény- tervezetet, ezt annak a meggyőződésemnek a tudatában teszem, hogy törvényünk tai-tal- ma méltó szocialista vívmányainkhoz és méltóképpen fejezi ki társadalmunknak az emberről való gondoskodását is. A vitában felszólalt még Boj- tor Miklós Szabolcs megyei, dr. Kaposvári Júlia budapesti, Szabó István Hajdú-Bihar megyei, Kovács Sándor győri, Kelemen Sándor Báos megyei, Korpái Já- nosné budapesti, Németh István Baranya megyei képviselő. A csütörtöki ülés ezzel befejeződött. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órai kezdettel a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatja munkáját. (MTI) Bányaüzemet avattak Kincsesbányán A Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat Rákhegy—II. bányaüzemét a tervezeít határidő előtt fél évvel átadták rendeltetésének. A mélyművelésű bánya több mint 600 millió forintba került. Már az idén 480 ezer tonna kitűnő minőségű ércet küldenek felszínre a legnagyobbrészt gépekkel dolgozó bányászok. Képünkön; korszerű biztosííóhirnokaí ál'íianak fel a bá ayászok, (MTI Fotó — Jászai Csaba felv — KS) Kormányválság Chilében A Centropress csütörtök esti kommentárja Brezsnyev fogadta Bijedicset Leonyid Brezsnyev, az SZKP ’ Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön fogadta Ddzse- m,al Bijedicset, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének tagját, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnökét, aki hivatalos baráti látogatáson van a Szovjetunióban. A meleg, elvtársi légkörben folytatott megbeszélés során megelégedéssel nyilatkoztak a szovjet—jugoszláv kapcsolatok sikeres fejlődéséről, és kifejezték azt a kölcsönös törekvésüket, hogy a jövőben is szilárdítják a Szovjetunió és Jugoszlávia, 'az SZKP és a JKSZ sokoldalú együttműködését, a két országban élő népek testvéri barátságát. Leonyid Brezsnyev és Dzse- mal Bijedics megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű problémáit, a békéért, a nemzetközi biztonságért és a szocializmusért vívott harc kérdéseit is. (MTI) Berlinben, az NDK fővárosában csütörtökön befejezte második tanácskozását a kommunista és munkáspártok budapesti előkészítő tanácskozásán a szerkesztő bizottság által életre hívott munkacsoport. A mosSantiagóban lakonikus rövidséggel közölték: a chilei kormány benyújtotta lemondását a katonai junta vezetőjének, Pinochet tábornoknak. A miniszterek döntésükkel „szabad kezet” kívántak adni Pinochetnek a katasztrofális gazdasági helyzet elleni küzdelemhez. A fasiszta junta feje már március közepén beismerte, hogy az ország gazdaságilag rendkívül ínséges időszakot él át. Azt is hozzátette, hogy a juntának megvannak a maga tervei az ország jövőjét illetően, de megvalósításuk külső és belső nehézségekbe ütközik. A chilei gazdasági helyzetet ecsetelvén a párizsi Le Monde nemrégiben rámutatott; a réz tetemes drágulása ellenére a fizetési mérleghiány 1974-ben is számottevő volt, mert óriási pénzeket emésztett fel a fegyverbehozatal és az amerikai konszernek kártérítése. A lakosság vásárlóereje 1973 szeptembere és 1975 márcii^a között 60 százalékkal megcsappant. Az tan! tanácskozáson 20 testvérpárt képviselője vett részt, és folytatta a vitát a dokumentumok kidolgozásáról. A második tanácskozás egyúttal intézkedett a munkacsoport munkájának : folytatásáról. (MTI) infláció a múlt időszakban a világbank jelentése szerint 600 százalékos volt! Különösen gyorsan drágultak az alapvető közszükségleti cikkek; a kenyér, tej, rizs és az étolaj. A Pinochet által is jelzett külső nehézségek nem enyhültek, sőt erősödtek. A Chile nyugati hitelezőit tömörítő párizsi klub ugyanis március végén esedékes ülését meghatározatlan időre elhalasztották. A klubhoz tartozó tizennégy tőkés ország közül csupán az Egyesült Államok és Spanyolország mutatott hajlandóságot a tanácskozás megtartására. Ezek után született a döntés az ülés elhalasztásáról. A chilei adósságok meghaladják a 310 millió dollárt. A santiagói junta a rossz külgazdasági helyzetre hivatkozván a párizsi klubot arra kérte, hogy ütemezze későbbre a tartozásokból az idén esedékes 30 millió dollár visz- szafizetését. A junta tartozásainak kérdése nemcsak gazdasági, hanem politikai jellegű is. A párizsi klub ülésének meghatározatlan időre történt elnapolása arra enged következtetni, hogy a fasiszta rezsimet a nyugat-európai országok többségének kormányzó és pénzügyi körei is elutasítják. A nyugat-európai országok uralkodó köreire is nagy hatást gyakorolt a chilei katonai junta bűncselekményeit kivizsgáló nemzetközi bizottság Mexikóban megtartott 3. ülésszaka. Kérdéses tehát, hogy Pinochet tábornok a változatlanul fennálló belső és külső nehézségek közepette egy új kormánnyal enyhíthetne-e az ország katasztrofális gazdasági helyzetén. Befejezte tanácskozását a testvérpártok munkacsoportja INDOKÍNA Washington lépéskény szerh en A legutóbbi hetek eseményei ismét reflektorfénybe állították a megoldatlan indokínai problémát és veszélyeit ”a nemzetközi politikára. Az alapkérdés most az; merre lép az Egyesült Államok? Az 1973. januári párizsi egyezmény lehetővé tette az Egyesült Államoknak, hogy kivonja reguláris egységeit Dél- Vietnamból, megszüntesse a világszerte bírált közvetlen beavatkozást Az Egyesült Államok azonban nem változtatott másfél évtizedes Vietnam-po- litikája lényegén; továbbra is kitart egy talajtalan, szolgaian függő rendszer és a békés kiutat megszállottan ellenző irányvonala mellett Az indokínai katonai fejlemények most ismét minden eddiginél erőteljesebben világítottak rá a saigoni és a. Phnom Penh-i rendszer kilátástalansá- gára. A kambodzsai és a délvietnami helyzet különböző. Az előbbinél közvetlen lehetőség a bábrendszer bukása. A kambodzsai felszabadító erők nyomása évek óta hatalmas, de ezúttal az amerikai légi- hídtól eltekintve — hermetikusan elzárták Phnom Penht miután az összes többi stratégiai pontot elfoglalták. A Thieu-kormány helyzete nem ennyire válságos, de főleg most, a Központi-fennsík feladása után azzá válhat, akárcsak Kambodzsában. Mindez a Fehér Ház nagy erőfeszítésekkel építgetett viet- namizálási politikájának (vagy a Nixon-doktrinónak) a csődjét jelzi. Hogyan tovább? — Ez most a legégetőbb kérdés. A válasz megadásánál az amerikai kormányzat és a törvényhozás merev szembenállásából kell kiindulni, a Fehér j Ház ugyanis a jelek szerint nem tanult a múltból. Pótse- géiyt' t ^00 millió dollárt köII .MM»*. vetiel Saigon, 222 milliót pedig Phnom Penh számára. Természetesen az események egyetlen józan szemlélője sem hiheti azt, hogy az eddigi milli- árdokhoz képest ezek az „elenyésző összegek” életet önthetnének a bábkormányokba. Mint az International Herald Tribune leszögezte: „A cél ftem is annyira katonai, mint inkább lélektani. Röviden szólva: a pótsegélyeknek azt kellene demonstrálniuk, hogy Amerika elkötelezte magát Thieu mellett. Ennek a célnak jó szolgálatot tesz bármely összeg, amelyet elfogad a kongresszus. Tegvrk fel, 71 j millió dollár is elég Thieunak t a kétkedők meggyőzésére: Amerika még mindig támogatója.” Hihetné-e bárki is, hogy amit félmillió amerikai katona, a világ egyik legpusztítóbb légierejének éveken át tartó bombázása sem tudott elérni, azt most 300 millió dollár megoldja? A kormányzat azt mondja: az idő nem alkalmas tárgyalásokra, mert Saigonnak az „erő helyzetéből” kell tárgyalnia. Amikor Thieu az erő (azaz: az agresszivitás) lehetőségének birtokában volt, füttyét hányt a párizsi egyezményre. Csak a DIFK-et akarta megszállottan kitörölni Dél-Vietnam térképéről és ehhez megkapta az Egyesült Államok erkölcsi és anyagi támogatását. A Fehér Ház nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a törvényhozást és az amerikai közvéleményt újabb — még nem teljesen világos — indokínai beavatkozásra akarja rávenni. Schlesinger hadügyminiszter szűkmarkúsággal vádolja a honatyákat, szűklátókörűséggel a makacskodókat. Az értelmetlenül elpazarolt 150 milliárd dollár, 55 ezer céltalanul elpusztult amerikai élet nyomán Amerika végleg meg- csömörlött az egyrrtást váltó elnökök módszereiben különböző, tartalmában, céljaiban hasonló Indokína-politikájától. Nincs az az erő, amely a lejáratott politikai-katonai céloknak újból hitelt teremtene! Ford elnök — elődeihez hasonlóan — ismét a dominóelméletet hozza elő érvként, és felelős amerikai vezetők egy újabb korlátozott beavatkozás lehetőségéről nyilatkoznak. Amerikai repülőgép-anyahaj ók nyomulnak Dél-Vietnam felé, riadókészültségbe helyezték a Délkelet-Ázsiában állomásozó amerikai egységeket Megfigyelők szerint .nem kizárt hogy az amerikai kormányzat a tonkini incidenshez hasonló, valamilyen ürüggyel kész tények elé állítja a törvényhozást. A Fehér Ház politikai labirintusában jól el- igazodók viszont' figyelmeztetnek: a Watergaíe-ügy külpolitikai síkon megismétlődhet Gy. 5.
