Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
Földosztástól fóldegyesltósig Amiről megyénk lapjai írtak 1944. október 6-tól 1948 végéig o A mezőgazdaság fejlesztéséhez fűzött 1945—46-os remények nem váltak be. Az agrárolló kialakítása hamarosan káros, hátráltató tényezővé vált. A jó forint ugyan 1946 augusztus 1-én megjelent, a kisbirtokos parasztok helyzetét azonban nehezítette, hogy az 1946-os aszályt követően az> 1947. évi termés az újabb, még súlyosabb aszály hatására lényegében semmivel sem jobb, mint az előző évben. Az aratás előtt 14 megyében pusztított hőguta. Az újgazdák sorsa, jövője — miként az a Békés megyei lap korabeli információiból is kitűnik, rendkívül ellentmondásossá vált. Á szövetkezeti gondolat A gazdasági és politikai csatározásokról szóló hírek és tudósítások mellett megyénk lapjában, a Viharsarokban még egy, az előbbi kettőtől természetesen nem elválasztható újságtémára is felfigyelhetünk. „Ebben az évben az egyik kis, 35 tagból álló szövetkezet' (Békésen) traktorával több mint ötszáz hold földet tudott felszántani . .s. álljanak össze húszán, harmincán vagy ötvenen... közösen tudnak traktort Vásárolni , t . nagy szükség van arra, hogy minden talpalatnyi földet megmunkáljunk, de ne két kezünkkel, hanem a munkát gépek végezzék el helyettünk.” (1947. január 20. 4. oldal.) „Nem lehet vitás, hogy az öntözés csak nagy területen -es csak a közösségi szellem kifejezése mellett lehetséges. Szövetkezetbe tömörült kisemberek hamarosan csodát mutathatnának a világnak és megteremthetnék a jövő kert Magyarországát.”' (1947. január 30. 2. oldal) .......a 650 ezer újgazda átlagos négy és fél holdas birtokon csak úgy tud virágzó gazdáikor dóst folytatni, ha földjét mind a termelt kultúrák, mind pedig a szervezeti formák legkorszerűbb megválasztása alapján műveli. .(1947. február 14. 1. oldal) „ Kétségtelen, hogy a földreform a magyar demokrácia döntő lépése volt. de ami most következik; a íöldművesszövet- kezeték. a mezőgazdaság megszervezése körülbelül ugyanakkora értékkel bír a magyar demokráciában.” (1948. január 23. 1. oldal) „... addig is, amíg a szövetkezeti mozgalom előfeltételei megérnek, az .állam gépállomások szaporításával siet a kisbirtokosok és új gazdák segítségére.” (1948. április 6 1. oldal) „A feketeériek példájára szövetkezeti gazdálkodásba kezdtek az eleki gazdák... feketeéri, éz a szó a Békés megyei gazdák előtt a traktorrá formált jövőt, a búzába, rizsbe mintázott lehetőségeket jelenti.” (1948. július 28. 3. oldal) „Két hónapon belül felállítottunk a megyében kilenc gépállomást ... egy gépállomáson általában van 12—12 traktor, egy vontató, 10 eke, 6 vetőgép, 10 borona, 30 lókapa, 2 cséplőgép, 2 magtisztító, 2 lakókocsi a traktorosok részére, ha váltással folyik a szántás.” (1948. augusztus 15. 4. oldal) Fegyver a kézben „A szövetkezet fegyver a dol,ozó parasztság kezében a falu gazdagjainak korlátok közié szorítására.” (1948. augusztus 31, l, oldal) „Ötvennégy táblás csoport 11 ezer 200 holdon gazdálkodik a megyében ... míg szövetkezetek 159 tagja összesen 723 holdon.” (1948. december 16. 3. oldal) Tallózásunkat fejezzük be két 1948-ban íródott, egymásra rímelő cikkel. Az egyik a lap december 4-i számának „Termelő- szövetkezetek” című vezércikke: „Rendeletékkel, a nagygazdák korlátozásával csak lassítani lehet a mezőgazdaságunk kapitalista fejlődését, dolgozó parasztságunk elszegénj^dését, de vég^ legesen megakadályozni nem lehet. Ennék megoldására csak egyetlen mód van: a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ez pedig csak a szövetkezeti mozgalom, a tsz-ek kifejlődésén keresztül lehet... a gazdag parasztság tisztában van ezzel, ezért a csajka-mese és a többi rágalom újból elöntötte a jelent ... igyekeznek félrevezetni... a dolgozó parasztságot. A falusiak nagy része, ha a termelőszövetkezet szót hallja, azonnal a föld közös művelésére gondol. Pedig... a földet közösein művelő termelőszövetkezetek a fejlettebb formáját jelentik a tsz-eknek... termelő- szövetkezeteink munkája túlnyomó többségében csupán a küjön-külön dolgozó parasztok termelésének megsegítésére, a támogatására szorítkozik, de irányt kell vennünk a föld közös művelésén alapuló tsz-ek hálózatának kiszélesítésére is ... döntő jelentőséget ad a tsz-ek- mek az, hogy a termelésben alkalmazható nagyüzemi módszerek ... használata biztosítja ... a nagyobb jövedelmezőségét.” A másik írás a lap munkatársának, S. Hegedűs Lajosnak tollából jelent meg február 8- an „Ami valóság lett” címmel: „Szövetkezeti élet... De rossz csengése volt ennék a kiét szónak Békés földjén a felszabad ulas előtt. A megye zsellérei kenyéren és vizen élve jól látták, hogy a fővárosban szövetkezeti álarcban a Hangya palota egyéni érdekek melegágya és lent a faluban a szövetkezetben ... a jegyzők és a béres-pofoző zsírosparasztok uralkodnak... a falunak ,.szí- ne-java” itt élte ki pohárkoccintó boj'áhségát a szövetkezet pénzén, a szegény parasztok pedig kinnrekedtak az utcán és némán kellett tűrniük, hogy fényes nappal kirabolják őket... ... Ma pedig 3 évre rá, hogy az újgazdák leverték a mezis- gyekarókat, nem vártak állami ösztönzésre ... Ma már 34 községben 41 földműves. 21 tej-, 77 fogyasztási. 54 termelő-, 21 hitel- és 29 vegyesszövetkezet működik. Falvakban, tanyákon valósággal a földből nőnék ki a szövetkezetek ... Eddig több mint 70 ezer paraszt, munkás, értelmiségi egyesítette gazdasági erejét a megyében. ...Mivel kezdték? Üres magtárakkal, dűlőkön rozsdásodó traktorokkal, boronákkal és éppen akkor a pengőt nem darabszámra, hanem kilósaimra mérték és így sem adtak érte 1-2 tojásnál többet.” Röviden — nagyon röviden ennyi, ugyanennyi történt szinte valamennyi újgazda életében is, míg egyéni sorsának bú vő éré, kanyargós patakja a közös sors gyűjtőmedencéjébe nem ért. .. Köváry E. Péter (Vége) 4 sMämsss?. 1875. ÁPRILIS 11. A kitüntetés többre kötelez Tóth Gábomét munkahelyem, * a sarkadi Lenin II. kerületében az állattenyésztési központban kerestük fel. A borjúistálló — ahol pontosan 10 esztendeje tevékenykedik — messzire fehérük. Környéke frissen felseperve. Hasonló rend. tisztaság fogadja az érkezőt belül is. — Nagyon szeretem az állatokat. Odahaza a háztájiban is mindig többet nevelünk, mint amennyi saját szükségletünkre kell — magyarázza Tóthmé. — Talán azért is esett rám a választás 1965-ben, amikor a vezetőség megkért: mivel bevezetik az itatásos borjúnevelést, rám gondoltak. Vállaljam el, gondozzam őket. En nem teketóriáztam, de nem is bántam meg. — Pedig sok munka van velük. 52 borjút gondozók egymagám Ezek természetesen különböző korúak. Más kell a pór napos ikisborjúnak, más a több hetesnek. Ha nem figyelek oda és nem a megfelelő tápot adom, bélg'yulladást és egyéb betegséget okozhatok. Ez pedig nagy kár lenne a szövetkezetnek, de nekem is, mivel én az elért eredmények után kapom a munkabért. — Mennyi a napi munkaidő? — Általában reggel öltkor kelek. Kerékpárral járok, mert elég messze lakunk a borjúistállótól. Kitakarítok, eteleik, ellátom a munkámat. Aztán rendbe teszem az ól környékét, csak azután v megyek haza. Délután 4-kor ismét jövök. Bizony rendszerint este nyolc után — néha később — indulhatok csaik haza. Kezdetben gyámoltalanok, etetni kell őket, de aztán egykettőre megszokják. Sok-sok türelem kell hozzájuk. Meghálálják a türelmet, a szerető gondoskodást. Oly szépen, egyenletesen fejlődnek, hogy öröm nézni őket. Egyébként itt a telepen jól megvagyunk a tehenészekkel, a lóápdlókfcal, az éjjeliőrökkel és a takarmányosokkal. Segítünk egymásnak mindenben, jó barátok vagyunk. — Ügy hallottuk, hogy 25 éve termelőszövetkezeti tag. Azelőtt a növény termesztésben dolgozott. Melyik munkahely kedvesebb? — A növénytermelésben is megtaláltam a számításomat. Nem mondom, kezdetben voltak olyan évek — a kedvezőtlen időjárás, a természeti csapások és egyéb ok miatt —, hogy év végén még nekünk kellett visz- szafizetni a szövetkezetnek. De ez már a múlté. Hosszú évek óta eredményes a gazdálkodás és jók a keresetek. En megkeresek havonta háromezret is. Ha újra keilend kezdeni, akkor is szívesein vállalnám. — Igaz, hogy a növénytermelésben több volt a szabad idő. Itt ünnepnap is ká kell jönni és akkor is, ha szakad a hó vagy fúj a hideg szél. De olyan nagy öröm, amikor, a szakemberek azt mondják: no ebből az állományból ennyi megy to- vábbtenyésztésre, ennyi hizlaldába. S ha magas a tenyésztési arány, úgy érzem, munkám is hozzájárult ehhez. — Pihenőt mikor tart? Van-e váltótársa? — Váltótársam nincs. 52 borjúnak sokféle a takarmányösz- szetétole. Ha mind megmagyarázom minden alkalommal, altkor sok energia megy veszendőbe. De itt dolgozik már kát fiam. Igaz, kőművesek, de gyakran segítenek, helyettesíteni is tudnak. A lányom Gyulán jár középiskolába. A nyári szünetben ő a segítőtársam. Nagyon szereti a kisbocikat, örömmel jön ide. — Bokros teendői mellett hogyan jut ideje társadalmi tevékenységre? — Időbeosztás kérdése. Az ötvenes években már Kistelken a tsz-bem alapszervi párttitkár voltam. Most tagja vagyok a tsz pártszervezetéinek, nőbizottságának, a községi és a járási pártbizottságnak. Ezenkívül a szövetkezet szociális bizottságának elnöke. Mivel osztott a munkaidőm, így napközben elmehetek beteglátogatásra, és az idős emberekhez is. Jól kialakult nálunk .az öregek megsegítése. Szívesen jönnek a szocialista brigádok segíteni annak, aki idős vagy egyedül él. Ez pedig olyan jó érzés, hogy az ember elfelejti a fáradságot. — A felszabadulás 30. évfordulójára a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Hogyan fogadta a hírt? — Nem becsülöm le a mun- kárnait. Mégis először azt hittem, hogy áprilisi tréfa. Aztán meglepetésemben leültem a legközelebbi székre. Budapestre mentem, a MÉM-ben adták át. Nagyon boldog vagyok. Álmomban sem mertem volna ilyen magas kormánykitüntetésre gondolni. Hisz amit csinálok, az természetes. Ami erőmből telik, ezután is megteszem. De egy kicsit úgy érzem, ez a kitüntetés ennél - többre kötelez. Igyekszem, hogy sóira ne legyek méltatlan a Munka Érdemrend arany fokozatára. Ary Koza nfiiiiiiiiiiiiiifiiiinitfiifitiiiiiiiiittfiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiHiiuiiiMiiiiiitfiiiiiiiiiiiiiiiiHüiiitiutttiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiRiiiüintuiiiiüißiiiuiiiuintii | ősz Ferenc: v, J l RÓZSI ] (KISREGÉNY) 1lllllllllllllllll!l!l!illli!llliillllllllil!i!lillllllllllll||!lil!l||||il|||||||||||illlill!!IIIIIIIIH lllllllllllllllinillllllllllllllllllllllllülllllllilllilllT A háztulajdonos Eötvös egy külön óvóhelyet építtetett magának. Majdnem akkora volt az a pincerész, mint amekkora a háromemeletes ház többi lakójának jutott, Eötvösök pincéjében a mennyezetet hatalmas gerendák támasztották alá, melyek a mérnök szerint akkor sem roppannak össze, ha az egész ház rádől. — Mj nem hújunk gyáva patkányok módjára a pincébe — mondta Eötvös Köpetzynek. — Ez méltó egy magyar emberhez! — mondta az ezredes. így aztán csak karácsony másnapján költöztek le a külön óvóhelyre, ahová addig Rózsi lehordta az összes értéktárgyat és a több hónapra elegendő élelmiszert. — Rózsi, maga a lakók pincéjében alszik — mondta Böt- vösné. Aztán, amikor a férje tiltakozott, hozzátette: — Csak nem gondolod, hogy egy cseléddel lakom egy fedél alatt? — De mama, hiszen Rózsi majdnem családtag — szólt közbe Krisztina. v — Kriszti! \ Ne feledd, hogy bár apád egy felkapaszkodott dzsentri; anyai ágról grófi vér csörgedez az ereidben — utasította rendre az anyja; s ezzel végleg lezárta a vitát. Karácsony és újév között a nappalokat még a lakásban töltötték, csak éjszakára vonultak le a pincébe. Eötvöséfc itt rendezték meg a szokásos szilveszteri estélyüket is. Köpe tzy és néhány nyilas tiszt, a ház lakói közül dr. Rozgonyi, a lírai lelkű bankigazgató és családja voltak a meghívottak. Fényes békebeli vacsorát szolgált fel Rózsi az óvóhelyre er : : m : s ■ i I » ■ I III. — Bűzlesz is reggelenként a füstölthús szagtól — mondta az asszony. —- Te pedig Köpetzy őrnagy úr tabak kölnijétől illatozol — jegyezte meg a férfi, de nem szemrehányóan. — És ha bejönnek az oroszok? — kérdezte az asszony. — Ide? Kacagnom kell, szívem, ., Legfeljebb az angolok, de tőlük nincs félnivalónk —. mondta Eötvös és többé nem került szóba a téma. Annál is inkább. mert a nyilasok hatalom- átvétele után Köpetzy ezredessé avanzsált és ő lett a kerület teljhatalmú parancsnoka. — Méltóságé* asszonyom — mondta —, amíg én élek, ide egyetlen bolsevista sem teszi be a lábát. ' Ez Eötvösnét a legteljesebb mér tékben megnyugtatta... • • • 1944 karácsonyán Köpetzy ezredes Eötvöseiknél ebédelt. Rózsi éppen a levest vitte be, amikor az ezredes azt mondta: — Bizalmasan közölnöm kell veled, méltóságos uram, hogy az oroszok — na persze, csak pillanatnyilag — körülzárták Budapestet. A német csapatok rugalmas elszakadó mozdulatokat végeztek, hogy beengedjék az oroszokat. Az előreszaladt csapatok így elszakadtak az utánpótlásuktól és így könnyűszerrel szét lesznek verve. Az új fegyverek pedig már úton vannak... — És mi lesz, ha nem érkeznek meg? — kérdezte Eötvös. — Méltóságos uram! — pattant fel Köpetzy. — Ezt a hangot tőled sem tűröm. Most nincs helye a kétkedésnek. A hit a mi legnagyobb erőnk. Egy ilyen mondatért a legjobb katonámat is saját kezemmel lőném fejbe ... Már bocsáss meg, kérlek... — mondta kissé halkabban és visszaült a húsleveshez. — Kitűnő ez a leves, méltóságias asszonyom ... Még ezen az estén az egész ház levonult az óvóhelyre. Az aknák szinte percenként csapódtak le a környéken és a szovjet repülők olyan alacsonyan szálltak, hogy a pilótát is lehetett látni, amikor oldalra döntötte a gépét.
