Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) 1 millió 700 ezer nyugdíjas­nak folyósítják, est kővetően a családi pótlék és táppénz jelen­ti a legnagyobb tételt a pénz­ben! juttatások között. A népesedéspolitikai céljaink elérését szolgálja az anyasági, a terhességi és gyermekágyi se­gély, valamint a gyermekgondo­zási segélynek a világon, szinte egyedülálló intézménye. Jellem­ző például, hogy e juttatásban a bevezetés évében 34 ezer, je­lenleg pedig már mintegy 230 ezer édesanya részesül. Népköztársaságunk alkotmá­nya kiemeli az öregség, beteg­ség és munkaképtelenség eseté­re szóló anyagi ellátáshoz való jogot.. Ézt a Magyar Népköztár­saság állama a társadalombiz­tosítás keretében biztosítja, a mindenki által tapasztalható tervszerű, arányos fejlesztés út­ján. Az alapvető jogszabályok megalkotására az 1955—1970. évek között különböző időpon­tokban került sor. Ezek alkal­mával a szolgáltatások egységes rendszerének fokozatos kialakí­tása és a magasabb színvonalú ellátás elérése volt a cél. A fo­kozatos fejlesztés a jövőben -is jellemezni fogja a társadalom­biztosítást, de annak rendszere ma már hosszú távra szólóan szilárdnak tekinthető. Alapvetően ez a körülmény indokolta a kodifikálást; azt, hogy sor kerülhet egységes tár­sadalombiztosítási törvény meg­alkotására, azaz lényegében asz intézmény átfogó újraszabályo­zására és továbbfejlesztésére. Karaikas László a továbbiak­ban kitért arra, hogy a sok jog­szabály az ellátások terén az egységességre törekedett, maga a szabályrendszer azonban még­sem volt egységes. Biztosítási ágazatonként tago­zódott, és az egyes ellátási for­mákat az egymást követő vál­tozásoknak megfelelően, a kü­lönböző szintű jogszabályok többszörösen is szabályozták. Mindezek mellett a különböző területeken és időpontokban al­kotott több száz szabály szinte áttekinthetetleiiné vált. Minden­képpen szükséges az eddigiek helyett egy összefoglalt, köny- nyen kezelhető törvény, amely­ben nemcsak a szakemberek, hanem mindenki kiismerheti magát. Az érintettek könnyen tudomást szerezhetnek az őket megillető jogokról és az aäok érvényesítésével kapcsolatos kö­telezettségeikről. Hamutatott, hogy a törvény- szerkesztési munka szempontjá­ból meghatározóak voltak a fel­ső szintű párt- és állami határo­zatok. Magát a fejlesztést, a to­vábbi fejlődés irányát pártunk kongresszusa határozta meg, a társadalmi gondoskodás fokozá­sának, a szociálpolitikai ellátá­sok javításának, és a társada­lombiztosításban meglevő kü­lönbségeit és eltérések megszün­tetésének igényével. A munkaügyi miniszter ezután szólt a törvénytervezert; néhány konkrét rendelkezéséről is. Nyugdíjrendszerünk egysé­gessé válik. A jelenlegi három különböző nyugdíjskála helyett sikerült olyan mértékszabályt kialakítani, amely senkinél sem jár szerzett jog megsértésével. Majdnem mindenkinél a mai­val azonos vagy kedvezőbb mértékek alapján állapítja meg a nyugdíjat. Jelenleg a munkások és al­kalmazottak öregségi nyugdíja 10 évi szolgálati idő esetén az átlagkereset 22 százaléka; 25 évi szolgálati idővel eléri a ke­reset 62.5 százalékát. A mezősazdasági szövetkezeti taeok esetében 10 évi szolgálati időnél az átlagjövedelem 33 százaléka, 25 évi szó* 1 gála ti idő­vel pedig 63 százaléka. Az új, egységes skála és n"“rtékszabálv szerint munkás, alkalmazott, termel«szövetkéz»« tag öregségi nyugdíja 10 évi szolgálati idő esetén egységesen a kereset, illetve jövedelem 33 százaléka. Ez a 25 év megszerzéséig évenként 2 százalékkal, 26—32 év után 1—1 százalékkal, 33— 42 évek után 0,5 százalékkal emelkedik. A nyugdíj maximuma a ke­reset 75 százaléka, ami 42 évi szolgálati idővel érhető el. E szabályok révén mainál kedvezőbb helyzetbe kerülnek az alacsony szolgálati idővel rendelkező munkások és alkal- mazották, valamint a hosszú, általában 35 évnél magasabb szolgálati idejű biztosítottak. Megemlítem, hogy nyugdíj- rendszerünknek továbbra is szerves része a korhatáron tú­liak munkában maradására ösz­tönző nyugdíjpótlék. / Ez a fizikai munkásoknál, 3—4 évi korhatáron túli mun­kával az átlagkereset 95 száza­lékának megfelelő nyugdíj el­érését teszi lehetővé, ami gya­korlatilag azonos vagy maga­sabb a nyugdíjazáskori kereset­nél. A nyugdíjskála és mérték- szabály egységesítése mellett — a XI. pártkongresszus határoza­tának végrehajtásaként — egy­séges lesz a nyugdíjra jogosító korhatár is. A törvényjavaslat a mezőgaz­dasági szövetkezeti tagok öreg­ségi nyugdíjkorhatárát 1976. ja­nuár 1-től kezdődően évente 1—1 évvel leszállítja, s a kor­határ 1980. január 1-vel azo­nossá válik a bérből és fizetés­ből élő dolgozók nyugdíjkor­határával, azaz nőknél az 55., férfiaknál a 60. életévvel. Ezzel összhangban természe­tesen módosul a mezőgazdasági szövetkezeti tagolj özvegyeinek állandó özvegyi nyugdíjra jo­gosító korhatára is. Pártunk és államunk követ­kezetesen arra törekszik, hogy a munkában elfáradt idős em­berek anyagi biztonságban él­jenek, és a társadalom hasznos^ megbecsült tagjáihak érezzék magukat. Ismeretes, hogy a már meg­állapított és folyósított nyug­ellátásokat eddig is több eset­ben emeltük. A nyugdíjak vásárlóértéké­nek megóvása mellett, tovább­ra is fontos célkitűzés a régi és új nyugdíjak szintjének kö­zelítése. és az egyéb szociális ellátásra jogosultak jövedelmi körülményeinek javítása. Ezért az 1971 előtt megálla­pított alacsony, összegű nyug­ellátásokat és egyes szociális ellátottakat — mint. pé'öául a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadíárvák járadékát, valamint a rendszeres tanácsi szociális segélyeket, az átmeneti segélye­ket, a rendszeres, szociális já­radékokat — 1975. július l-től ismét emeljük. Ez a lakosság 10 százalékát, a nyugdíjasok, járadékosok, két­harmadát közvetlenül érinti. Az elmúlt évek intézkedései­ben érezhetővé« vált, hogy mind nagyobb m^becsülés öve­zi a dolgozó nőket, az édes­anyákat és a társadalomnak azokat a tagjait, akik gyerme­keket nevelnek. A törvénytervezet biztosítja, hogy a jövőben a családi pótlé­kot valóban az kanja meg aki a gyermeket ténylegesen gon­dozza, eltartja. Ez kizárja majd azt a visz- szásságot, hogy a szülő tartási kötelezettségének — ha gyer­meke ellátásáról más gondos­kodik — az államtól, a társa­dalomtól kapott családi pótlék­kal tegyen eleget. Mas szóval: a családi pótlé­kot ezentúl a gyermeket gon­dozó — a tartásdíjon felül kap­ja! Változást jelent még, hogy: — az árvaellátás korhatára 19-ről 25 évre emelkedik, ha az árva felsőfokú intézmény nappali tagozatán tanul; — a korhatáron felüli özvegy, házasságkötés esetén is meg­tarthatja özvegyi nyugdíját; — a korhatáron felüli özvegy lehet szülői nyugdíjra. A miniszter ezután a törvény- javaslat előkészítő munkálatai­ról beszélt, s megállapította: A tervezetet egészében is, egyes kérdéseket részleteiben is, az illetékes állami és társa­dalmi szervek, valamint szer­vezetek megvitatták, értékelték és egyetértettek vele. A teljessége törekvés nélkül kívántam általános képet adni az eredményekről, a végzett munkáról, a lehetőségekről, amelyet a törvényjavaslat fejez ki. Felhívom a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat keretei nem fogják át — de nem is foghatják át — a teljes szociá­lis ellátás körét. Néhányról már említést tettem* Ezek sorát még folytathatnám a gyermek- intézmények, az étkeztetési, utazási kedvezmények, az egészségügyi ellátás, illetve az azokhoz nyújtott állami hozzá- jái'ulások — a tanulók, a fiatal házasok segítésének említésével. ' Rámutatott a miniszter,, hogy az egységesítés és a más meg­fontolásokból előirányzott fej­lesztések fokozatosan, évről évre növelik kiadásainkat. A növeüfvő kiadásokhoz szükség yan f,anyagi eszközeink növelé­sére is. Ez szabta meg a jelen­legi fejlesztés kereteit is. A törvényjavaslat előkészítői és az azt tárgyaló fórumok nagy fi­gyelemmel voltak arra, hogy a szükséges anyagi források — termelékenyebb, hatékonyabb, fegyelmezettebb munkával, bel­ső tartalékaink feltárásával és hasznosításával, gazdaságunk szerkezetének a szükségletekhez igazodó átalakításával, tervsze­rű belső és külső gazdasági együttműködéssel — megteremt­hetők legyenek. A törvényjavas­lat ebben az értelemben a jö­vőbeli jobb és több munka elő­lege is, e munka pedig egyben biztosítéka a törvény érvénye­sülésének. A társadalombiztosításról szó­ló törvényjavaslatot nagy fe­lelősséggel, és azzal a határo­zott meggyőződéssel terjesztem elő, hogy elfogadása és végre­hajtása — a pártunk XI. kong­resszusán hozott határozatok céljainak megfelelően — híven szolgálja majd dolgozó népünk jólétét és felemelkedését. Karakas László expozéja végén a Minisztertanács nevében kérte, hogy az országgyűlés a tör­vényjavaslatot — a jogi, igaz­gatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bi­zottság által javasolt módosítá­sokkal vittassa meg és fogadja el. Or. Pesta László: Lelkiismeretes előkészítő munka tükröződik az Aj törvényjavaslatban Ezután dr, Pesta László, az országgyűlés szociális és egész­ségügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója kapott szót. — Nagy jelentőségű témáról, gondosan előkészített törvény- javaslatról tanácskozik az or­szággyűlés — mondotta beve­zetőben. A demokratizmussal párosult hozzáértő, lelkiismere­tes munka tükröződik az előter­jesztésben, ismételten bizonyít­va, hogy a társadalombiztosítás társadalmi és gazdasági éle­tünkben rendkívül fontos szere­pet tölt be, szocialista államunk­nak a dolgozók érdekeit szol­gáló egyik alapvető in­tézménye lett. A törvény- javaslat előkészítése, a társadalombiztosítás jogi szabá­lyozása valóban méltó a téma nagy politikai, társadalmi, gaz­dasági és erkölcsi jelentőségé­hez — mondotta, majd arról a nagy érdeklődésről szólt, amely- lyel — más állami, társadalmi szervekhez hasonlóan -—, a par­lament szociális és egészségügyi bizottsága a törvényjavaslat sor­sát kezdettől végigkísérte. — Esztendőkön át nyomon kö­vettünk a társadalombiztosítással összefüggésben minden egész­ségügyi és szociálpolitikai kér­dést, intézkedést és azok eied- ményeit, tanulmányoztuk a to­vábbfejlesztést célzó koncepció­kat — mondotta. Megemlítette, hogy a SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóságának meghí­vására alkalmuk volt ellátogat­ni Váci. úti új székházukba, ahol megtekintették a SZOT, a szak- szervezetek, a társadalombizto­sításban dolgozó aktivisták fe­lelősségteljes munkáját, az ügy­vitel-gépesítés eddigi eredmé­nyeit és — jövőjét is, amikor az állampolgárok, milliónyi dolgo­zó ügyeinek a korábbi hosszas és bonyolult intézése gyorsabb, egyszerűbb lesz. A továbbiakban utalt az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, va­lamint a szociális és egészség- ügyi bizottságának legutóbb megtartott együttes ülésére, ahol a képviselők — sok gyakorlati tapasztalat birtokában — szá­mos kérdést, javaslatot, sőt. mó­dosítást is felvetettek. Az ülé­sen teljes volt az egyetértés ab­ban, hogy a törvényjavaslat minden szempontból kiváló al­kotás. Nagy erénye, hogy nem­csak a közvetlen feladatokat, hanem a távolabbi tennivalókat is figyelembe veszi, a gondoktól nemcsak a ma érdekeltjeit, de a holnap gondviselőit is meg akarja kímélni. A törvény és a hozzá csatlakozó végrehajtási rendéletek az eddigi számtalan jogszabály és eljárási szokás dzsungelében nem egyszerűen útvégást jelentenek, hanem, egy­ben a társadalombiztosítás rend­szerének magasabb fokra eme­lését. az országunkban végbe­ment gazdasági, társadalmi íej­Góspór Sándor: lődés színvonalához igazítását is célul tűzik. — A törvény szövege világos és érthető — mondotta —r, min­dönki különösebb segítség nél­kül, saját maga is kiolvashat­ja belőle jogait és teendőit, a fontosabb társadalombiztosítási juttatásokat akár számszerűen is megtalálhatja benne. A közért­hető magyarázat különösen fon­tos, hiszen a társadalombiztosí­tás szolgáltatásaira mindenkinek élete minden szakaszában szük­sége lehet. Az előadó felhívta a figyel­met a törvénynek arra a szaka­szára, amely szerint a társada­lombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzá forduló biztosítot­tat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvénye­sítéséhez segítséget nyújt. Hoz­záfűzte: ez a tájékoztatás szé­lesebben kibővülhet, hatéko­nyabbá válhat, ha abban nem­csak a társadalombiztosításban közvetlenül érdekelt szervek, de minden mozgalmi és egyéb in­formációs szerv is részt vesz. Ez annál inkább fontos, mert a társadalombiztosítási törvény minden bizonnyal a leg­szélesebb körű érdeklődést váltja majd ki. Érthetően, hi-\ szem nem kisebb dologról van szó, mint szocialista rendsze­rünknek arról a kimagasló vív­mányáról, hogy nemcsak lehe­tőséget nyújt minden embernek a boldogulásra, hanem baleset, betegség esetén, illetve idős kar­ban is biztosítja mindenki szá­mára — az ország fejlettségi színvonalának és anyagi erejé­nek megfelelően — a kielégítő társadalombiztosítási eljárást. Végezetül kérte az országgyű­lést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gábome- nak, az országgyűlés alelnötké- njek elnökletével folytatódott a tanácskozás. Napirend szerint megkezdődött a társadalombiz­tosítási törvényjavaslat feletti vita. Első felszólalója Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT fő­titkára volt. Az úi intézkedések elősegítik a munkásosztály és a parasztság kapcsolatát Bevezetőben kifejezte egyet- , j értését a törvénytervezettel és i í az előadói beszédben foglaltak- I | kai,. majd így folytatta: A dolgozóle legem’oeribb vá- j j gyait és törekvéseit iejezi ki j pártunk politikája, amikor arra ; I töreleszik, hogy betegség, meg- | rokkanás vagy idős kor miatt j I a szerszámot, a munkaeszközt | letenni kényszerülő embernek és í családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított le­gyen. Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása elsősorban nem jogi aktus. Többről van szó. Olyan tervezet fekszik az országgyűlés előtt, amelynek I gondolatai ismét a maga való­ságában mutatják a szocialista társadalom legfőbb jellemvoná­sait. Hazánkban immár három évtizede elválasztha­tatlan egymástól a munkásha- ialom erősödése és a dolgozó ember érdekeit szolgáló vív­mányok szüntelen gyarapítá­sa. , A most. beterjesztett törvény- I javaslat is ezt összegzi. Lépés- I ről lépésre haladunk előre. Az ország anyagi erőihez mérten ' fejlesztettük, bővítettük, tökéle­tesítettük társadalombiztosxtá- I sün kát. Azon vagyunk, hogy rászo- I rultságában senki se maradjon I magára, hogy az öregkort min­denki számára a munkával meg­érdemelt nyugalom napjai je­lentsék. Azt akarjuk, hogy örökre száműzzük a betegséggel járó anyagi félelmet, s hagy az. egészségügy fejlesztésével, a társadalombiztosítás kiszélesí­tésével csökkentsük, megelőz­zük a betegségeket is. Az egyik legfontosabb válto­zás, hogy a jövőben minden ma­gyar állampolgár egyformán jo­gosult az egészségügyi ellátás- rá. Ennek kimondásával egész­ségügyi ellátásunk teljessé vált. A mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedése, hogy fo­kozatosan leszállítja a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti ta­gok nyugdíjkorhatárát. Meg­szünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pót­lék összegében ma még meg­levő különbségeket, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti pa­rasztságunk társadalombiztosí­tási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival. Pártunk kiemelkedő politikai jelentőségűnek tartja ezeket az intézkedéseket, amelyek előse­gítik a munkásosztály és a pa­rasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását. Tudjuk, sokan szerették vol­na, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezeti tagok nyugdíjkorhatá- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents