Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A szegénység tragikus ütközete Elhangzott az endrődi csendőrsortűz 40. évfordulóján rendezett kiállítás megnyitóján Békés megyei Levéltár, a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársai és az endrődi helytörténészek, gyűjtők, akiknek összefogásával készült a kiállítás, azt tartották szem előtt, hogy a helyi füldtnunkasmozgaiom és a felszabadulás utáni idők endrődi dokumentumai kerüljenek bemutatásra. Az összeállítás — a gazdaságos válogatás, a korlátozott terjedelem éllenére is — meggy őzően érvel amellett, hogy a kutatással, a feldolgozással egy időben, azzal párhuzamosan közvetlen szerephez is kell juttatni a dokumentumokat a történelmi valóság felidézésében. Hazánkban, ahol oly jelentős helyet foglal el a történeti hagyomány a közgondolkodásban, különösen nem helyettesítheti semmi a korabeli iratok megismeréséből, képi bemutatásából származó élményt, tudat- formáló erőt. Az utóbbi időkben sokat szóltunk sírról az örömünkről, hogy egyre jelentékenyebb tárgyi emlékanyagot tudunk felsorakoztatni századunk történései bemutatására, s ez valóságos eredmény az egész történettudomány szempontjából is. Mégis úgy hiszem, nem szabad háttérbe szorítanunk századunk hű tanúit, a dokumentumokat. Ellenkezőleg, növelnünk kell a továbbiakban is közművelődési szerepüket — kiállításokon, sajtóban, televízióban, filmen, s mindenütt, ahol tartalmi ismertetésük képi megjelenítésükkel párosulhat. Nem könnyű talán dokumentumok olvasására szoktatni az embereket, de komoly élményt, tartós ismereteket más területen sem lehet munkátlanul szerezni, s szerencsére egyre többen vannak, akik önművelődésükben már számolnak ezzel. Gyarapítanunk, nevelnünk kell — oktatásnak, tudománynak, közművelődésnek együtt — azok sokaságát, akik a forrásból merítenek, felfedezik, értik és keresik a dokumentumok izgalmas üzenetét Ez az első, amit éreznünk kell a forradalmi mozgalom endrődi dokumentumai láttán. Áhítatot vált ki a cserépen, kövön, pergamenen fennmaradt írás, tiszteletet ébresztenek a piros viasz- pecsétes íratok. Érjük el, hogy szenvedélyes állásfoglalást érleljenek széles körben a mai valóságunkat vajúdó időkről hírt hozó — papírra írt, gépelt, sokszorosított — s annak idején terjesztett vagy gondosan elrejtett dokumentumok. * Az itt bemutatott dokumentumok az endrődi mozgalmon át szűkebb hazánk, a Viharsarok földmunkás- sága, szegényparasztsága több, mint háromnegyed évszázados történetének legfőbb eseményeire, történeti kérdéseire emlékeztetnek. Mert itt,, a forradalmi mozgalom mindvégig jelen volt a történelem tényezői között az agrár- proletárok kezdeti szervezkedéseivel, a munkásőrök átalakításának törekvéseivel, a Várkonyi-mozgalom bázisaként, s később a Kommunisták Magyarországi Pártja szervezésével, a Tanácsköztársaságért folytatott fegyveres harccal, majd az illegális és legális szervezkedéssel a Horthy- kor$zak brutális uralmával szemben, a nyilván- tartólapok, „a kartotékok”, a „cikázó csendőrtoUak", á csendőrsortűz ellenére. A Viharsarok, * köztük Endrőd földmunkásai, akik évtizedes verejtéke* műnké’"Vkal vél*',rt"*téW m*S a tál arculatát, alakították k! bíségtermő feltételeit, ének megújulásért FliadeUl Mihály tudom egy drága hazugság az eg<-r~ ha gyűlölöm ha szerelem bár nyelvemen csurran kedvem keserűje ti voltatok mindig leikerti jobbik énje hazám anyám asszonyom s te lét csillag vágytam lenni > az ember homlokán lettem parittyakő és ostorpattogás s hiába bármi is utolérnek visszahívó kezek ördögi tükör körülöttem az emlékezet csak arcotok füzében fűződhetek meg tisztára szépen csak tenyeretek fészkében újulhatok meg egészen felnőni hittel szerelemmel a szivárvány mlndenik színéhez felnőni törvényt alkosson kezed mindegy megőriz-e az emlékezet felnőni sok-sok szent oktalan tetthez ez egyetlen értelmes szép sz&relemhez 1973. Zsáky lstvánné Emlék egy városról ÁPRILIS 4 Tájnál Lassie Villödzó Április. Közösség tavasza. Harminc-éves béke. Népek országütján, Futnak a fények, .4 Holnap elébe. Mint kibontott zászlók lobognak, Attila vágya, Petőfi hite. Felelnek a Holnap jeleire, S holnapután Ember-tengerek, sodorják az osztott világot egyre közelebb! Rügy bontó Április. Népeknek tavasza. Harminc-éves béke Lenin eszméje készül- a győzelem megünneplésére. nem. állhatták meg a ter- mészetátalakitás munkájánál. Legjobbjaik vállukra vették a társadalom átalakításának küzdelmét is. Nem hiszem, hogy ne kellene komolyan vennünk mind a tudatformálás köz- művelődési munkájában, mind a tudományos kutatásban Hunya István szavait: „Nem kívánom a történészeket befolyásolni — írja könyvében —, de a konok tények alapján megállapíthatjuk: a parasztmozgalmak zászlóvivői, a paraszti osztály harc folytatód elsősorban a Békés megyeiek voltak.” Csong- rád és Csanád adataival együtt is ez a kép. S még inkább erősíti ezt, ha feltárjuk és a közösség számára méltón felmutatjuk az olyan forradalmi műhelyek történetét, szerepét, mint amilyen az endrődi Öregkert is volt. E vidék mozgalmának története megérdemli a történettudomány fokozott figyelmét. Midőn néha megkérdőjelezik a Viharsarok elnevezés mai alkalmazásának jogosságát, mondván a fogalom lezárt történelmi időszakot jelez, melyben e vidéket a társadalmi feszültségek végletes kiéle- zettsége jellemezte, s ez a múltba süllyedvén, majdhogynem anakronizmus az elnevezés használata a {elszabadulás utáni időkre. Csakhogy a Viharsarok annak idején sem csak a társadalmi ellentmondások, feszültségek végletességét jelentette, hanem egyre inkább a haladásért, a társadalmi felszabadulásért folytatott ösztönös, majd tudatos, szervezett harcot is, s ebben a mai Viharsarok folytatója lehet és kell is, hogy legyen küzdelmes múltjának. A történelem menete úgy hozta, hogy ez a vidék szabadult fel először az ország területei közül. S ez a Vörös Hadsereg hadműveleti tevékenysége folytán és a földrajzi helyzet következtében alakult így, de az már e vidék dolgozóinak történelmi érdeme, hogy mozgalmi hagyományaikból ie erőt merítve élni tudtak a lehetőséggel, szilárd bázisává , váltak a* újjászületésnek, majd a munkáshatalom kivívásának és a szocialista építőmunkának. Ha korábban a történettudomány figyelmét igényeltem, most meg szeretném említeni, hogy a Viharsarok harcos veterán múltja és orsságépítő jelene jussán egyaránt megérdemli e táj embereinek ragaszkodását, és a mát tervező, formáló, irányító politikai cselekvés figyelmét és gondoskodását. Végül egy gondolatkör a 40 év előtti eseményekhez fűződőén. Az esemény a csendőrsortűz, amelyre ma külön is emlékezünk, mintegy ketté osztja az endrődi földmunkásmozgalom kezdeteitől a mai napig terjedő időt, s ezzel is alkalmat nyújt kitekinteni az egészre. \ A csendorsortüzek a földmunkás- és szegény- paraszt-rnozgalmak legfájdalmasabb napjait jelzik. Mementóként sorakoznak a falvak népének harcai útján. Egy elsüllyedt világ súlyos emlékeként, amely világ megsemmisítésére éppen 1935-ben hirdetett meg világméretű küzdelmét a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom. Az endrődit megelőzően nemrég még Pacsán, Nyírturán dördült csendőrsortűz, mely nem egyszer a történelmi ismeretlenségből hozta a történelem színterére egy-egy falu nevét, szegénységének tragikus ütközetét, néha talán váratlanul, s esetlegesnek tűnőén is. Az endrődi Sortűz nem ilyen vólt, közvetlen kiváltó körülményei mellett nemcsak az elviselhetetlen valóságban gyökerezett. nemcsak a fasiszta terror fokozódását jelezte. az esemény magában hordta a műzgaltoí múl1 tudatos elemét is, s igy eredője lehetett a szabad jövőért folytatott további harcnak, tudati tényezője a felszabadult fejlődés 30 esztendejének is.. Erről is szólnak a dokumentumok, s most a sor- tűzre emlékezve, engedjék meg. hogy idézzem Erdei Ferenc szép gondolatát, amellyel a Parasztsors— Parasztgond című dokin mentumkötetet vezette be: „Az idő múlása elhalványítja a mégoly égő fájdalmat is és a mégoly kétségbeejtő nyomorúságót is. Az új gondok fölébe nyúlnak a régiek emlékének és sokszor a kisebb, mai baj is jobban fáj, mint a sokszorta nagyobb régire való emlékezés. De ha olykor valamilyen magával ragadó emlékeztető felidézi a régi bajokat, akkor a fájdalom majdnem olyan élesen hasit belénk, mint akkor, amikor elszenvedtük. De csak majdnem, mert mégis elmúlt és az emlékezésbe belevegyül a nyugtató tudat, hogy az már nincs többé-” ígért. Nyugtató tudattak de soha rtem feledőn idézzük fel együtt e község földmunkásságának csodálatos, lankadatlan akaratát a küzdelemben, tragédiáit, mozgalmi virtusát, s társadalmi felemelkedésének felszabadulás utáni útját 4 kiállítóit dokumentumok segítségével. Dér Lászl«
