Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Mit mondott volna @1 m liongresmúsonf CserépQgifáiyoTOk,, őruáfvevők • Példát mutat az Április 4. Szocialista Brigád Nyolc nőbőí és öt fésűből állj a Békés megyei Tégla- és Cse-' répipari Vállalat Április 4. Szocialista Brigádja. A békéscsabai 1-es számú téglagyárban, a kemencéből kikerülő cserép osztályozása a féladata. A kemenoekihordók banket- tákba rakják, a brigád tagjai pedig minőség szerint kiválogatják a cserepet. Mert kikerül a kemencéből első, másod- és harmadosztályú áru, sőt olykor selejt is. Az első osztályú a legtöbb. Az mindjárt szállítókocsikra is kerül, ötszáz cserépből képeznek egységrakományt, amit öeszepántolnak és fehér mészszel, az első osztály színével jelölnek meg. Az egységrakományba került cserepek minőségéért a brigád, a két áruátvevő és Horváth Istvánné művezető felelős. Ám ő és a két áruátvevő is a brigád tagja. Sőt az egyik áruátvevő Frank György, aki egyúttal a brigád vezetője is. így tehát „családon belül” történik az ellenőrzés. A legfőbb ellenőr persze a vevő, aki fizet és, aki felhasználja az árut Körbe, a tűzhöz igazodva A körkemencében egy-egy szakaszon égetik a cserepet. A tűz körbe-körbe jár. Előtte berakják a nyers, mögötte kihordják a készárut. Az osztályozó brigád is a tűzhöz igazodva halad körbe. Nem azért, mert melegedni akar, hanem hogy helyet csináljon a kihordáshoz. Mert meleg van tűz nélkül is. Próbáljon csak meg valaki nyolc i óra alatt 5—6 ezer több mint 2 kilós cserepet a banketták- ból kiválogatni és kocsira rakni. Ennyi az elvárt mennyiség, de lehet több is. Az osztályozás telük nem könnyű fizikai murtka, többségben mégis nők csinálják. Rózsa István át is engedi nekik a dicsőséget: — Ök az ügyesebbek. Ügy dolgoznak, mint mi, férfiak, aztán még otthon is vár rájuk a munka — mondja. Rákérdezek: — Nem szokott segíteni? — Rám a bevásárlás tartozik, meg viszek a kúttól két kanna vizet, télen pedig én gyújtom be az olajkályhát. Csak nem moshatom ki én a női fehérneműt! ■— A többi munkát tehát átengedi az asszonynak? Át én. De ő nem a téglagyárban, hanem az Utasellátó Vállalat eúkrászrászlegében dolgozik. — És ha ő ás osztályozó lenne? — Legalább a munka télét vállalnám. Jó lenne, ha ezt megszívlelnék azok a férjek, akiknek a feleségük itt dolgozik. Ez aztán a diplomácia Hanzsel Andrásné nem állja meg szó nélkül: — Az én férjem mos, főz, takarít. Ügyes, mindent megcsinál. Megérdemli a dicséretet Ha meg is írja, talán még jobban nekibuzdul. — Ezt aztán a diplomácia — nevetem el magam, majd megkérdezem : — Hát hol dolgozik a férje? — Kazánfűtő a téglagyárban. — Az sem könnyű munka. Akkor annál nagyobb az érdeme. Kincses Sándorból is kikívánkozik a szó: — Én is így csinálom. Ezt kívánja a becsület. Mosoly húzódik meg a szeme sarkában. Látom rajta, hogy még nem zárta le egészen ®z ügyet. Folytassuk tehát; — A becsület kívánja — ismétlem kissé kétkedve. — Meg az, hogy fiatal és csinos az asszony. Azt akarom, hogy maradjon is sokáig. Egyszeriben derűs jókedv támad körülötte. Az asszonyoknak, lányoknak tetszik ez a kijelentés. Ám térjünk át más dologra. Pontosabban a keresetre, ami — ahogy mondják — se nem sok, se nem kevés. Panasz azonban nincs. Gondolom, hogy a brigád Jő munkáját néha pénzjutalommal is elismeri a vállalat. De Kincses Sándor a „néhá”-ból is lefarag: — Ritka ass, mint a fehér holló. — Látott már fehér hollót? —• kérdezem, — Még nem, Jutalmat inkább. Csakhogy jó lenne többször is látni. Mint ahogy most, amikor nyolcadszor nyerte el a brigád a szocialista címet, s először az aranykoszorús jelvényt Azzal együtt 400--400 forint jutalmat is kaptunk. Tonnában is minőségben 1$ Persze semmit sem adnak ingyen. A szocialista címért mindenkinek alaposan meg kellett dolgoznia. Nemcsak „tonnában”, hanem minőségben is. És elbírálták a rendet, a fegyelmet. Például senkinek egyetlen óra igazolatlan mulasztása nem volt. Ilyet nem ismernek. Baleset sem fordult elő. Érdemnek keTl betudni a I gyárhoz való hűséget is. Frank György. Pa on Sándor, Vasas Pál, Horváth Istvánné. Kincses Sándor, Mengvel Pálné és Brhlik Györgyné 20 éve dolgozik itt, ketten valamivel később kezdtek. Négv fiatal csak néhány éve került a brigádba és maradt is. Megmondták nekik: tisztességes munkát, becsületes magatartást, kifogástalan magánéltet várnak tőlük. A feltételeket ma is teljesítik. Követelmény a politikai oktatásban való részvétel. Valamennyien nagy szeretettel patronálják az üzemi óvodát és akkor sem kell nógatni senkit, amikor a gyár előtti sáv parkosítása, szépítése a feladat. Ha pedig a Vöröskereszt önkéntes véradást szervez, a brigád tagjai nemcsak biztatnak másokat, hanem mennek és adnak vért. Az évek során Frank György, Hanzsel Andrásné, Horváth Istvánné és Vasas Pál többszörös véradó lett. Mindig akarnak valamit Az osztályozok néhány éve még a földre rakták a kiválogatott cserepet, onnan pedig lovas kocsira vagy gépkocsira. Amikor bevezették az új módszert, vagyis közvetlenül a szállítókocsira való rakodást és egységrakomány-képzést, gyakorlatilag még sok mindent meg kellett oldani. Főleg az összepántolás okozott nehézséget. A brigádbeliek nem várták a sült galambot. Ha sok fejtörés árán is. de „kitalálták” a legjobb módszert. — Gondolom, nem hallgatnak a termelési tanácskozásokon sem — fordulok Cselovszki Mihálv üb-titkárhoz. — A.iai, mindig akarnak valamit. Tavaly ősszel például, amikor a csúcsforgalom miatt nem kantunk vagont1 a rakodáshoz. követelték, hogy a vágány mellett ielöljenek ki nekik rakodóhelyet. — Belvált az elgondolásuk? — Amikor ismét kantunk vasont, a gép menten rakodhatott. A minőség mellett tehát a jó ütemű munka sem mellékes. Ezt is tudja az Április 4. brigád. Pásztor Béla Hatékonyabban kell érvényesíteni a párt vezető szerepét Dr. Fekete Antal, a párt békéscsabai városi bizottságának első titkára megyénk küldötteként részt vett az MSZMP XI. kongresszusán. Funkciójából adódóan jó ismerője Békéscsaba politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életének, aktív részvevője és irányítója a megyeszékhely fejlődésének, s annak a folyamatnak, amely a város felsőfokú központtá válásának kiteljesedését segíti elő. Minderről mit mondott volna el a kongresszuson? — érdeklődtünk. Nyugodt politikai légkör —* Elöljáróban elmondtam volna, hogy az elmúlt négy év során nyugodt politikai légkörben folyt az alkotó munka. Kommunisták és pártonkívüliek, a X. kongresszus határozataival egyetértve, cselekvésen vettek részt azok végrehajtásában, városunkban is. Az eredményeket odaadó, szorgalmas munkával, sokszor küzdelemmel, a menet közben előrehaladást gátló, akadályozó tényezők megszüntetésével, agitálva, többször vitatkozva elveink érvényesítéséért értük el. A X kongresszus határozatainak végrehajtása négy év távlatából is jelentős eredményeket hozott Békéscsabán, de most, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából számvetésünket elkészítve, eredményeink még szembetűnőbbek. — Miben lehetne összegezni az elmúlt három évtized eredményeit? — A felszabadulás előtti Békéscsaba 46 ezer lelket számláló, mezőgazdasági jellegű város, volt, ahol alig ötezer munkás dolgozott a kapitalizmusra jellemző munkakörülmények között. 1974-ben a városban 60 ezer ember élt és több mint 30 ezer munkás nyolcmilliárd forint új értéket állított elő. Jelentős a fejlődés a közoktatás, közművelődés, az egészségügyi ellátás, a lakásépítés, a kommunális ellátás megoldásában még akkor is, ha vannak komoly, megoldásra váró feladataink is. A város gyors ütemű ipari növekedésével együtt nőtt politikai, gazdasági és kulturális szerepe, ami jelentős kihatással van a város környékén levő településekre, és mint felsőfokú funkciót ellátó megye- székhely, ellátja az ezzel együtt járó feladatait is. A fel- szabadulás óta eltelt három évtized alatt Békéscsaba ipari várossá fejlődött, saját gondjaival együtt is. Fejlődésünk három évtizedének tapasztalatai, jelenlegi helyzetünk meghatározzák tennivalóinkat a további építőmunkában. — Melyek ezek a feladatok? — A XI. kongresszus határozat-tervezete a párt munkájáról és a további feladatokról a VI. fejezetében tartalmazta, hogy „ ... a társadalmi viszonyok és folyamatok tudatos alakítása érdekében még hatékonyabban kell érvényesíteni a párt vezető szerepét.” A határozat-tervezet e pontja napjaink fontos kérdését és feladatát fogalmazta meg társadalmi fejlődésünk tudatos alakítása érdekében. Ez érvényes az egész társadalom fejlődésének irányításában, de mivel az elmúlt három évtizedben a legintenzívebb fejlődés a megyei és megyeszékhelyi városokban következett • be, még inkább fontos feladat ez a 'városi pártbizottságok munkájában. A városi pártbizottság társadalompolitikai, városDolitikai tevékenysége jelentősen fejlődött az, elmúlt időszakban, amihez jelentős segítséget adott a Politikai Bizottság 1973. július 3-i határozata. Ez a határozat megjelölte a várospolitika azon lényegesebb területeit, amelyeken a városi pártbizottságoknak határozottan és tartalmasabb munkát kell kifejteni. A városokra vonatkozó PB- határozat megjelenése óta a megyei pártbizottság sokirányú és tartalmas | segítségével sokat fejlődött Városunkban is a pártbizottság vezető szerepe, irányító tevékenysége. Erősödött az üzemi pártbizottságok, csúcsvezetőségek, az alapszervezetek cselekvési egysége, javult a munka színvonala, rendszeressé vált a párthatározatok végrehajtásának ellenőrzése, a Jájékoztatás és a helyszíni segítő munka. Az alapszervezeti beszámoló taggyűléseken, és a XI. kongresszusi irányelvek vitája során a párttagság részéről azonban megfogalmazódott, hogy több fontos társadalmi kérdést érintő központi határozat, amely jelentős városi, város- politikai kérdéseket is tartalmaz, végrehajtása az elért eredmények ellenére vontatottan halad. A fejlődés gondjai — Kérjük, szóljon részletesebben is ennek okairól. ■— Ezek a kérdések elsősorban a társadalompolitikai feladatok körébe tartoznak és alapvetően a szociális-kommunális ellátást érintik. Ezzel egyetértve, problémáinkat két okra lehet visszavezetni. Az egyik objektív, mert a jogos igények kielégítésének olyan anyagi vetületeit jelenti, amelyeket a rendelkezésünkre álló anyagi erőforrásokból még erőteljes társadalmi támogatással sem tudunk kielégíteni. Megemlíthetem itt többek között a lakásproblémát. Az állami célcsoportos lakásokra jogosultak száma többszöröse annak, mint amit ki tudunk elégíteni. A IV. ötéves tervben a Békéscsabán meséoülő 600 állami célcsoportos lakás —' figyelemmel a városépítéssel összefüggésben, a szanálásokból adódó állami lakásigényekre is — minimálisnak mondható, ■ közel sem eléeíti ki a jogos szükségletet. Gond az óvodai, bölcsődei helyek hiánya, annak ellenére, hogy áz üzemek és a társadalom támogatásával több mint kétszeresét valósítjuk meg ' a IV. ötéves terv irányszámainak. Sorolhatnám tovább azzal, hogy Békéscsaba megye,szélíhelyi városban az iskolai tantermek több mint 30 százaléka szükségtanterem, amelyeket meg kellene szüntetni; vagy a közművelődésnek a helyzetét, amely szintén égető probléma. A jogos igények realitása és realizálhatósága a fentiek alapján kérdésessé válik. Felmerül a kérdés, hogy időszerű-e problémák megoldásának napirendre tűzése. A válasz, véle- menyem szerint egyértelműéin igen, még akkor is, ha nem tudunk mindent egyszerre megoldani, ha rossz kifejezéssel élve, rangsorolni kell feladatainkat. Igennel kell válaszolnom, mert nem magasabb minőségi igények kielégítéséről van szó, hanem legtöbb esetben a minimális feltételek biztosításáról. Természetesnek tartom, hogy ezeknél a kérdéseknél figye- lemmél kell lenni hazánk fejlődésének jelenlegi állására, nemzeti jövedelem termelésünk adott lehetőségeire, s ezért sorolnunk kell problémáink megoldását. De azt is, hogy lehetőleg arányosan és azonos erőfeszítésekkel oldjuk meg a feladatokat az ország minden területi egységében. Problémáink másik: okát szubjektív eredetűnek tartom. Ezek zömében a határozatok nem egységes értelmezéséből adódnak, de megtalálhatók a szubjektív megítélések is. — Miben nyilvánul «a meg? Hallhatnánk-e erről bővebben is a véleményét? — Természetesen. Az elért, jelentős eredmények mellett további erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a határozatokat egységesen értelmezzék a város egész területén, az alapszervezetekben, az üzemi pártbizottságoknál, a csúcsvezetőségeknél és az egyes kommunisták is. Fontos az is, hogy az állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetők is úgy értelmezzék a párt határozatait, mint azt a pártban értelmezik. Sorolhatnám tovább a város hatáskörén kívül az állami és gazdasági területeket is, hiszen Békéscsaba azok közé a városok közé tartozik, amely nagyon rossz feltételekkel indult a felszabadulás után, ahol döntő többségében gyáregységek vannak, s ezért a központ nem a városban van. Természetesen nem engedhetőek meg a túlzott helyi elvárások, azonban a nem azonos értelmezés, a problémák eltérő érzékelése és értékelése jelentős nehézségeket okoz nemcsak a városban jelentkező gazdaságpolitikai feladatok megszervezésében és ellenőrzésében, hanem a város- politikai, városfejlesztési elképzelések. valamint a társadalompolitikai feladatok megoldásában is. Hogyan tovább? — Mivel magyarázható ez a felemás helyzet? — Elsősorban azzal, hogy több esetben nem a gyáregység, az üzem pártszervén és gazdaságvezetőjén múlik a koordináció, a megfelelő tájékoztatás vagy a várospolitikai, város- fejlesztési elképzelésekben való részvétel, hozzájárulás, a mun- kástörzsgárda erkölcsi, anyagi megbecsülése, OTP-lakáshoz vállalati támogatás adása, mert azt a központban döntik el, a vállalati központ állásfoglalása a meghatározó. Gyakran nem ott van az anyagi lehetőség, ahol arra a legnagyobb szükség volna, ahol legindokoltabb lenne a segítség, és ez feszültségeket is szül. Például a becsületesen dolgozó családos munkásember az adott üzemben nem tud lakáshoz jutni, mert ott munkáskölcsönre nincs lehetőség. Előfordul viszont, hogy máshol minden igényt ki tudnak elégíteni. Ezekről a gondokról beszéltem volna felszólalásomban, amelyek, véleményem szerint, azt mutatják, hogy tovább kell javítani az irányító, koordináló munkát, a határozatok és a cselekvések egységét a város- politikai kérdések megoldásában. E,
