Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Kormánykitüntetéseket adtak át a megyei tanács dísztermében

A szoTjet és román delegáció gazdag programja

A felszabadulás 30. évfordulójára megyénkbe érkezett Penza megyei párt- és tanácsi; illetve az aradi párt- és tanácssá delegáció giazdag programmal kezdte a csütörtöki napot.

A Penza testvérmegyei delegáció Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottsága első titkárának és Baukó Mihály, az MSZMP megyei bizottsága osztályvezetőjének társaságában megtefkmtette a Békés megye 30 éve című kiállítást és a megye- székhely nevezetességeit.

A román delegáció Nagy Sértő, az MSZMP megyei bizottsága titkárának, dr. Kertész Márton, a megyei tanács titkárának társaságában ugyancsak megtekintette a kiállítást, városnéző. sétált tettek, s ellátogattak a Kner Nyomdába

is.

Mindkét delegáció részi vett a megyei tanács dísztermében rendezett ünnepségen, ahol a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát adták át az arra érdemes elvtársaknak.

. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Gyulavári Pál, Csatári Béla és Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkárai, Nagy János, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács elnökhelyettesei, Nagy István, az SZMT vezető titkára, Nyári Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára.

A megjelenteket Frank Ferenc eivtáns köszöntötte s méltatta az elmúlt évtizedekben végzett eredményes munkásságukat. Ezután a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából átadta a kormánykitüntetéseket.

A Munka Érdemrend arany fokuzatát

kapták:

Bogi János, a békésszentand- rási Tessedik Sámuel Tsz elnöke; Csaba János, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője; Cseszkó Sándor, a Me- zőhegyesi Állami Gazdaság személyzeti igazgatója; Cserei Pál nyugdíjas; Enyedi G. Sándor, a Békés megyei Népújság főszerkesztője; Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke; Kulkai Sándor, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke; Nagy Kálmán, a gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet elnöke; Nagy Károly nyugdíjas; Növök Mátyás, a gyulai Járási Hivatal vezetője; Sándor József, a szeghalmi Járási Hivatal vezetője; özv. Szitás lmréné, a dévaványai Dózsa Tsz nyugdíjasa; Tóth Gá- bomé, a sarkadi Lenin Tszbor- júnevelője; Varga Zsigmond, a gyomai IX. sz Általános Iskola igazgatója.

1 Muslica Érdemrend ezüst fokozatát kapták:

Bocskai Mihályné, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára; Bohrát Lajos, a szarvasi Vasipari Szövetkezet MSZMP csúcstitkára; dr. Csicsely Mária, a békéscsabai Városi Tanács titkárság csoportvezetője; Dankó János, a szarvasa Városi Tanács gazdasági felügyelője; Darőczi Mámai. április a,

I

tyásrié, a esanádapáeai ÁFÉSZ bolti eladója; Dénes Ferenc, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat pártbizottságának titkára; Domokos Margit, az MSZMP megyei bizottságának fegyelmi referense; Durkó Gergely- nyugdíjas gépész; Fábián János, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat főművezetője; Fekete Istvánná, az orosházi Béke Tsz baromfigondozója; Frankó János, a megyei tanács csoportvezetője; Hernádi Ferenc, a Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalat lerakatvezető- je; Horváth László, az MSZMP okányi községi bizottságának titkára; Kiszely Menyhértné, a Békéscsabai Konzervgyár présgépkezelője; Komáromi Gábor, a vésztői Nagyközségi Tanács elnöke; Kovács József, a gyulavári takarékszövetkezet igazgatósági elnöke; Kovács Mihály, a békési Egyetértés Tsz zöldségkertészeti vezetője; Ku- rusta János nyugdíjas; Lipcsei Imre, az SZMT közgazdasági munkabizottságának vezetője; dr. Lipcsei István, az orosházi Járási Hivatal elnökhelyettese; Marton Sándor, a kardoskúti Rákóczi Tsz párttitkára; Med- vegy András, az MSZMP szarvasi járási bizottságának titkára; Ombódi Sándor, a Sárréti Mezőgazdasági Üzemek Tejfeldolgozó és Tejértékesítő Önálló Közös Vállalkozás igazgatója; öz Ferenc, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének titkára; Pagyoga Lajosné, a Köz- alkalmazottak Szakszervezete megyei titkára; Purest János, a megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója; Rocskár János újságíró, a Békés megyei Népújság belpolitikai rovatvezetője; Sebestyén Mihály, a gyulai Be- tonáru Szakipari Szolgáltató Vállalat árukiadó raktárosa; dr. Sülé József, az orosházi Faipari Vállalat igazgatója; Szabó Lajos nyugdíjas; Szarvas János, a megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat almolnára; Tóth Istvánná, a tnagyarbárihe- gyesi Egyetértés Tsz baromfitelep vezetője; Unyatinszki Pál, a békéscsabai Lenin Tsz párttitkára; Zahorecz Mihályné, a kondorosi Dolgozók Tsz kertészeti dolgozója; Zsurzs László, a Mezőhegyes! Állami Gazdaság fejőgulyása.

R Munka Érdemrend bronz (okozatát kapták:

i

i

Búzás József, a körösladányi j Űj Barázda Tsz növénytermelő- | je; özv. Csomós Józsefné, a j gyulai Megyei Kórház könyve- j lője; Fábián Mihály, a tarhosá j Községi Tanács vb-ti fkára; Földes Istvánná, a kamuti általa- j nos iskola tanára; Galgóczi Fe- ! renc, a dévaványai Aranykalász ] Tsz vontatóvezetője; Homyák j Mária, a Férfifehémemű-gyár j békéscsabai dolgozója; Isaszegi j József, a mezőhegyesi ÁFÉSZ- ] igazgatóság vezetője; Ilyés Mi- j hályné nyugdíjas szakmunkás; j Joó János, a M edgyesegyháza i és Vidéke Bőr- és Textilruhá- | zati Szövetkezet elnöke; Lóczi , Jánosné, a tótkomlósi Haladás j Tsz baromfigondozója; Király j Lajos, a gyulavári Lenin Tsz j ellenőrző bizottságának elnöke: ! Koszti Mihályné, a szarvasi i Táncsics Tsz könyvelője; Miha- \ lik Györgyné, a mezöberényi j Textilipari Szövetkezet szövő- j nője; Oláh István, a gyulai Vá- | rosi Tanács osztályvezetője; Oláh József nyugdíjas gépkocsivezető; Papp Ferenc, a megyei Állami Építőipari Vállalat szobafestő brigádvezetője; Papp Jánosné, a megyei Mezőgazda- sági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat osztály- vezetője; Pljesovszki Andrásné, a kondorosi ÁFÉSZ cukrásza; Pribelszky Andrásné, az OTP szarvasi fiókjának helyett as vezetője; Püski Imre, az okányi általános iskola igazgatója; Soós Istvánná, az orosházi Városi Tanács főelőadója; Stitovits Henrik, a békéscsabai Városi Tanács városfejlesztési ás kivitelező üzem brigádvezetője; Szabó Andrásné, a gyulai Munkácsy Tsz kertészeti dolgozója; Szász Sándor, a megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat szakmunkása; Szekeres János, az Állami Biztosító orosházi fiókvezetője; Szeredi Etelka nyugdíjas; Szikszai Ferenc, a KISZ Békés megyei bizottsága iskolavezetője; Takács Zsigmond, a vésztői MÁV vontatási főnökség motorvezetője; dr. Tóth Sándomé, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet tudományos főmunkatársa; Török György, a Pamuttextilművek mezöberényi gyárának igazgatója; id. Túri József, a békéscsabai Szabadság Tsz növénytermesztési dolgozója; Vgrai Imre, a békésszentandrási ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke; Vádi Gábor, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság gátőre; Valyuch Mártonná, a Békéscsabai Kötöttárugyár szabásra; Verasztó lmréné, a Békéscsabai Baromfiipari Vállalat orosházi gyárának betanított munkása; Vibe- rál Zoltánná., a megyei tanács főelőadója; Vidovenyecz Mária, a Kner Nyomda dobozragasztója.

A kormánykitüntetettek nevében Varga Zsigmond országgyűlési képviselő, a gyomai II. Általános Iskola igazgatója mondott köszönetét.

Három évtizednyi hűség

Aprócska ház Dóvaványa szélén, csöppnyi asszony a lakója. Mindkettőn meglátszik már az idő nyoma, özvegy Szitás lmréné 77 éves. A ház valamivel kevesebb, maguk építették, ketten a férjével.

Szitás Imre fiatalon, miég 1933-ban eltávozott az élők sorából, az első

világháború rokikantja volt, s ez vitte el.

Az anya magára maradt nyolc kisgyermekével. A gyermekáldás ugyanis sűrűn jelentkezett Szütáséknái. Ma is él még öt fia, egy lánya, s gyarapodott a család tizenöt unokával, nyolc dédunokával.

Gyermeket nevelni abban az időben egyedül egyet is nehéz volt, nemhogy nyolcat El tudja-e valaki képzelni, mit kellett dolgozni az édesanyának, hogy legalább a betevő falatra jusson mindennap nyolc éhes szájnak. A mai korosztály aligha. Csak az idősebbek, akik ifjú éveiket,' akkor élték, csak azok tudják, mit jelentett. És tudja az édesanya, akinek arcán árulkodnak a mély barázdák, s munkától bütykösek a kezei. A nehéz sors nyomai ezek.

Sokan ismerik Dévavámyán. Tisztelettel beszélnek róla, s ha valamilyen hivatalos rendezvény van, szeretettel hívják maguk közé. Az Aranykalász Termelőszövetkezetben — 1968-ban ment nyugdíjba — sincs is olyan esemény, összejövetel, ahonnan hiányozna.

Miért e tisztelet, megbecsülés? Mert özvegy Szitás lmréné maga a megtestesült hűség. Hűség a munkához, a párthoz, a

ma! élethez Mert a felszabadulás első napjaiban belépett a pártba, odaállt azok közé, akik a szebbet, a jobbat, az újat akarták. Az MNDSZ-nek alapító taigja .-olt, s amikor a tsz-ek megalakultak, az elsők között lépett be az Aranykalászba. Növényápoló volt, s a munkában éppen úgy példát mutatott, mint a mozgalmi életben. Úgy emlegetik, mint a kötelességtudás mintaképét. Nem hiányzott volna sohasem, hacsak a betegség le nem vette a lábáról. ízig-vérig közösségi ember. Annak tudott örülni a legjobban, ha gyermekei boldogultak, és ha a nagyobb közösség: a község gyarapodott, szépült, gazdagodott.

. Egy-egy új létesítmény láttáin sokszor mondogatta: ugye nem volt hiábavaló a fáradozás, a mi munkánk. Éhért is választották be annak idején a különböző testületekbe, többek között nyugdíjazásáig tagja volt a tsz pártvezetóségének és ezért hívják meg még ma is a rendezvényeikre.

Megható az a tisztelet, amivel a párt, a község és a tsz vezetői körülveszik. Szocialista társadalmunkból fakadó, az anyának, a munkásmozgalom régi harcosának kijáró tisztelet.

özvegy Szitás lmréné áprCís

4., hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát.

Kasnyik Judit

qBsoetaanaaa0afflSI3SQDQQES3QaiS®Sa3Q3ffiai(S8SaEE3a(3i

•MaMI«aSNIUMIIIHICBfllHCSa8UIMMRllI9SIIISgiS82ei8S8Sfi9aeBSMttl8BIIMIIin»KW

i

Egy csabai szabölegény

„... Ilyenek vagyunk. Üj nép, másfajta raj.”

(József Attila)

! „Vagyonom nincs. Hogyan is

| lenne?”

; A két tömör mondat a békéscsabai Horváth Lajos önéletrajzából való. S eddigi életútja ebben gyökerezik. Szabólegény volt. Hivatalosan „segéd”. A harmincas évek legele- : jén, húszonvalahány éves kor- S ban érte el a munkásmozgalom j szele. És harmincháromban

• már testestől-lelkestől oda S tartozik . Ekkor már „törzs- 5 tag” a Munkásotthonban. Majd,

■ amikor szűknek bizonyul nekik

■ a Munkásotthon, ő is részese > a töprengésnek: miből lehetne

■ azt bővíteni? Mert jobbára a

• fillér kuncogott náluk, nem a S pengő csengett. Ezért vett részt S annak a hangversenynek a ; szervezésében, melyet az ak• kori Nádor Szállóban rendez■ tek. Ennek a hasznát a bőví- E tésre tették el.

■ Miután végigízlelgettem > az

■ önéletrajz tömör mondatait, : bekopogtam Rákóczi utcai la- S kásába, ahol aztán megeleve• nedett legújabb kori történel• műnk egy-egy mozzanata. Bár

• előzőleg érdeklődtem 44 nyará- ; ról, hiszen bennünket, alföldie- ; két már csak néhány hónap

■ választott el a felsrabadulás• tói. Amit persze akkor nem 5 tudhattunk, hiszen még októ• bér 5-én este, a kilencórás hí- í rekben azt sugározta a rádió, ; hogy „Makónál, visszavertük az ; oroszokat”. És 6-án hajnalban

• már egyetlen fasiszta katonai

• egység sem tartózkodott Békés 1 megye határán belől. Ű pedig

nyártól kezdve addig rendőri felügyelet alatt volt, nem hagyhatta el Békéscsabát. De ezt is olyan természetességgel mondja, miként önéletrajzában a hangversenyt jegyezte fel.

Az események töltötték meg a szobát, s ő, mintha csak felfelbukkant volna azok sodrában. Mint akkor is, amikor a baromfifeldolgozó üzem munkásai munkaruhát kértek. Sneidemé, a tulaj azt mondta, csak akkor adhat, ha engedélyt kap Pestről. A munkások hitegetése hetekig tartott, míg végül elfogyott a türelmük s az üzemi bizottság elhatározta, hogy most már követelik. Egyik napon aztán bejelentették a tulajnak, hogy délelőtt fél tizenkettőkor abbahagyják a munkát. Sztrájkba lépnek. Délig pedig a tulaj kérje meg Pestről az engedé’vt a munkaruhára. Hogy miféle manipuláció volt az, amiért mindig Pestre hivatkozott a tulaj, azt homály fedi. Az biztos, hogy a fia szinte mindig ott-tartózkodott akkoriban.

A sztrájk meghirdetéséről természetesen tudomást szereztek a különböző városi szervek irányítói is. Voltak köztük, akik ijedtükben azt akarták elérni, hogy ne csinálják azt, ne feszítsék a húrt. baj lehet belőle. És ezért őt arra biztatták, beszélje le az üzemi bizottságot a sztrájkról. De ez nem következett be. Mivégre is lett volna az úgy jó? Végül az ijedtek is megnyugodtak, mert a tulaj még déli tizenkettő előtt bejelentette: Pestről engedélyezték a munkaruhát

Mint városi képviselőtestületi tag részt vett a lakáselosztó bizottság munkájában. Áramlottak már akkor is Békéscsabára a kisebb településekről az emberek. S amikor igényeltek valahol lakást, azt megvizsgálták, bár volt lakásnyilvántar- tás. De figyelőmbe kellett venniük a lakás nagyságát, a ház- tulajdonos és az igénylő csa- lágtagjának számát.

— A lakások igénybevételénél nemcsak a kisgazdapárt, hanem a szociáldemokrata párt képviselőivel is sokat kellett hadakozni. Ez azért volt furcsa, mert a szociáldemokrata párt tagja voltam. Azt bizonygatták; „ez az eljárás nem egyeztethető össze a magántulajdon elvével”. A kommunisták — akik a felszabadulás előtt velem együtt a legálisan működő szoedem. tagjai voltak —, s a parasztpártiak, valamint a szakszervezetek képviselői előtt nyilvánvaló volt a történelmi szükségszerűség. Először a háborús romokat kellett eltakarítani, aztán az újjáépítés következett, és nem építhettünk új lakásokat, mint napjainkban. Nem meglepő, hogy együttműködésünk eleinte azokkal volt jobb, akikkel 33-tól a Munkás- otthonban együvé tartoztunk.

Ajka körül mosoly búvik meg. amint arról beszél, hogy amikor a szakszervezetek tüntető felvonulást szerveztek, az ablakokban könyöklők közül sokan lehúzták a redőnyt is.

— Hogy miért? Azért, hogy ne is lássanak bennünket. Mert ez a dobogás nem a hitlerista csizmáktól eredt.

A felszabadulás előtt a Nádor Szállóban rendezett hangversennyel a mozgalmat támogatták. Ez közvetett veszélyt jelentett a tőkésekre Tv.