Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
Kgy »»ívvel, <sgf lélekkel Első lépések a kondoros! Egyesült Tsz-ben Kondoroson egyesültek a termelőszövetkezetek. Ez év január elsejével adta össze anyagi, szellemi és fizikai erőit a Dolgozók Tsz, a Lenin Tsz és a Vörös Október Tsz. A vezetőség megválasztására mégiscsak márciusban került sor. Miért? Mit mond erről Ladnyik Mihály, az Egyesült Tsz elnöke. — Az a cél és szándék vezetett bennüiiket, hogy körültekintően, az emberekkel nagy egyetértésben alakítsuk ki a tsz vezetését. A jelölő bizottságnak sok munkája volt, hiszen hétezernél is több emberhez kellett eljutnia, meghallgatni a véleményüket, összesíteni a tapasztalatokat és közgyűlés elé tárni a közös akaratot. Minden ember gomdoiatára számoltunk, s talán éppen ennek köszönhető, hogy a márciusban megtartott vezetőségválasztó közgyűlés demokratikus légkörben, magas színvonalán folyt le. Baan a közgyűlésen 19 tagú téz-vezetőséget, 9 tagú ellenőrző bizottságot, 15 tagú nőbizott- ságot és 7 tagiból álló döntőbizottságot választottak. A tsz- vezetőség azóta már kétszer ülésezett. A vezetőség megválasztotta bizottságait. A szociális, a kulturális, a verseny, a háztáji, a tűzrendészeti, a munkavédelmi, a rehabilitációs és az üzem-, valamint a munkaszervezési bizottságot hozták létre. Ezek túlnyomó többségben fizikai dolgozókat, nőket és fiatalokat, tehát nem választott testületi tagokat kértek fel munkára. A vezetőség bizottságaiban kereken 56-an tevékenykednek. A versenybizottság és a háztáji bizottság áprilisban tartotta első ülését A többi testület is ezekben a napokban kezdi el a közös munkát — A szövetkezetben tehát elkezdődött a közös munka. Ami nagyon lényeges: ez nemcsak a föld művelésében jut kifejezésre, hanem a szövetkezet, a közösség ügyeinek intézésében is — mondta Szmola Gyula, a pártszervezet csúcstitkára. Az emberek a reméltnél hamarabb barátkoztak meg az egyesülés gondolatával. Erre abból lehet következtetni, hogy ez egész község szinte egyhangúan vette tudomásul a tsz vezetőségének első intézkedését: az öregek — nyugdíjasok, járadékosok — nyugdíjfciegészíté- sének kezdeményezését, a háztáji föld ingyenes megmunkálásiának vállalását. Ez összesen 867 embert érint. A munkában aktív tagoknak elnyerte tetszését az a kezdeményezés, amely a törzsgárda-intézmény alapítását, és a jubileumi jutalom rendszeresítését tűzte célul. A tsz vezetőségének legnagyobb gondot a munka további menete, szervezése okozta. Érthető ez, hiszen 8 ezer 300 hektáron másként kell a gazdálkodást szervezni, mint 2 ezer hektáron. Az iparszerű termelés ilyen nagy területen jobban kibontakozhat, a tagság előnyösen érezheti a technika áldását, mint a kisebb területű gazdaságokban. De hogyan fogják át ezt a nagy területet? Ladnyik elvtárs említette, hogy a Debreceni Agrártudományi Egyetemet kérték fel különböző alternatívák kidolgozására. A tudomány képviselői gyorsak és készségesek voltak. Néhány hét alatt ■ a vezetőségnek négy munkaszervezési formát ajánlottak: tessék belőle kiválasztani a legmegfelelőbbet, a kondorosi viszonyokra legjobban alkalmazhatók A főágazati irányítás kiválasztása mellett foglalt állást a vezetőség. Ezek szerint a kondoros! Egyesült Tsz-ben hat foásazatot hoztak létra, melynek élére egyetemi végzettségű szakembereket állítottak. A három tsz szellemi tőkéje így kapott megfelelő területet a további munkára. De nemcsak terület jutott, hanem anyagi eszköz is, meg, ami a legfontosabb: a szövetkezeti munkához értő emberek a termelési elképzelések valóra váltására. Az egyetem ajánlása alapján növénytermesztési, állattenyésztési, kertészeti, gépesítési és - ipari, háztáji és közigazdasági főágazatiakat hoztak létre. A szövetkezet két eümökhelyettese között felosztották a főágazatok feletti ügyeletet. Egy-egy elnök- helyettes így három főáagazatot fog össze. Ezenkívül fenntartották a kerületi rendszert azért, hogy a főágazatokon kívül foglalkoztatottak szintén tartozzanak valahová. Az Egyesült Termelőszövetkezetben a készpénzdíjazás mellett döntött a tagsáig. Most dolgoznak az alapszabály egységesítésén. Figyelemre méltó, hogy az 500 hektárnál valamennyivel nagyobb területen működő kertészetet is főágazattá léptették elő. Ilyen szervezéssel nem sok termelőszövetkezet büszkélkedhet. A kertészkedésnek Kondo- j roson hagyományai vannak. Az l Egyesült Tsz ezt a hagyományt | követi, ezt isimerte el a napokban a megyei tanács végrehajtó í bizottsága a szövetkezet elnökének címzett levélben A tsz-ek egyesülésével Kon- ‘ dorosan új helyzet teremtődött. A SERKÖV, amely a kondorosa tsz-ek közös vállalkozásaként működött, most az egyesülés után mint ilyen megszűnt, a szövetkezet termelő telepe lett. Az iparszerű termelési rendszerek közül korábban Kondoroson két irányzat alakult ki. .Az egyik a nádudvari Vörös Csillag Tsz kezdeményezéséhez való csatlakozás volt, a másik pedig a bajai kukorieatennesz- íő rendszer. Mivel ez utóbbi közelebb áll hozzájuk, így ezt választották. Előnyükre szolgál, hogy ettől az évtől kezdve bővül a bajai kűkoricatermesztő rendszer. A szaktanácsadás újabb növények termesztésére terjed ki: szója-, napraforgó-, búza-, lucerna- és kukorioavető- mag előállítására. A szójabab termesztésében & kondorosi Egyesült Tsz a bajai kukoricatermesztő rendszer bázisgiazda- sága. A többi közös vállalkozásban: a takarmánykeverőben az egyesülés nyomán a kondorosi tsz 40 százalékban érdekelt. Megtartja tagságát a MÉK-ben, a TÁSZI-ban, a tsz-szövetségben és még néhány közös vállalkozásban. Az Egyesült Tsz minden fórumon ott kíván lenni, ahol tagságának véleményét hangoztathatja, erősítheti a szövetkezeti mozgalmat. Erre az esztendőre már az üzemi tervek is összeálltaik. Nem kis meglepetés, de ez a szövetkezet a maga 8 ezer 300 hektárén 280 millió forint árbevétel elérésére törekszik. Terv szerint ebből 78 millió forint lesz a bruttó jövedelem, melyből fejlesztésre 17,2 millió forintot fordítanak. Ilyen nagy fejlesztési alapból jelentős ősz- szeget tudnak fordítani a főágazataikra. Ebből az összegből állami támogatással szinte egy év alatt olyan szakosított sertéstenyésztő telepet építhetnének, mint amilyennel már rendelkeznek. — Terveink reálisak, s bízunk abban, hogy szövetkezeti tagságunk támogat bennünket a valóra váltásban — mondta befejezésül a szövetkezeti vezetésben negyedszázados tapasztalattal rendelkező fcsz-elnök. HSmsssä Károly BÉKÉSCSABAI KÉPEK ismerem ezt a várost. Ismerem a Körös-part fáinak titkait, a kaskás ünnepek kofáinak nyelvét, a strand napozójának kitöredezett betonlépcsőit, a Tanácsköztársaság útja fáinak verébseregét, a máladozó Déli- sori házak sok száz éves makacsságát, a Szarvasi úti temetők kálváriasorát, a sírok között legelő tyúkokat, a kültelki kocsmák hajnalháborító népét; az ébredő, a munkásnappalát élő, az elnyug- vó Békéscsabát, Szeretem ezt a várost Szeretem az utcákat, hidakat, a metropoliszcsíra lakótelepeket, az István király téri galambetető néni akkurátusságát, az üzletek szfinx-arcú eladóit, a templomok idegenségét, a sarki trafi- 1 kos szelíd mit-tetszik-jét, a piacok ricsaját, a zsúfolt buszok ideges utasait; ezt az örök-kamasz, földszintes várost toronypettyeivel; örökségével, jelenével. Itt születtem, ide kőt tizenkét iskolás év vegyes, de megszépült emlékeivel, e pár perccel ezelőtti múltammal. Magamban őrzőm soha nem teljesülő álmait, én is reszkető örömmel bízcm terveiben, boldog vagyok sikereiben, fáj minden bukása. Képek futnak el előttem, hol lassulva, hol a fejlődés gyorsuló ütemében. Hozzám mérve gigászi kavics- és cementhalmokból nőtt fel a Kulich lakótelep házrengetege; színeikkel eljátszott az idő, gyermekkoruk ellenére fáradt öregek lettek egyformaságukkal. De kellett és kell a lakás, alap a fészekrakáshoz. *£• Kazinczy úton lassan épül a régen kívánj: Syszertár: a falba ékelt yaskeretűc rácsai'mär " , Kikezdte a rozsaa. A 10-es iskolából gyereksereg vág az utcára, repül egy táska. Az örökzöld szegély egy helyütt megnyílik, az aszfaltra gallyak j konyulnak élettelenül. Szétrebben a csapat, kalapos férfi lép ki a kapun. A tanár. Körülötte kis , csoportosulás, ijedt mozdulatokkal mentegetőzik a bűnös. Tíz-tizenőt éve ilyen már az íllésházl és & Trefort utca. A lakótelephez alagcsöveztek, a talaj nem bírta a terheHóst Ma is kibontva mere- i deznek a feltépett asz fal td arabok. A ki-be dőlő ! drótkerítés mögött az egyik deszkabódé ajtaját nyikorgatja a tavaszi szél. Sallai utca. Balra a házak fölött hiába keresem az egykori Kossuth-malom tömbjét, még az őszszel felrobbantották. A főutca felőli oldalon az j új piactér végig kiaszfaltozva. Furcsa a kép: a I sivár szürkeséget megtöri a többablakos családi házak színes párhuzama és szeméttölcsérekből kiváló papírdarabok látványa. Az utcasarkon különös kis épület, az aszfaltcsíkba építve. Grotesz- kül ácsorog modernnek gondolt formáival. A sarki házon hatalmas sárga tábla: IKV kezelésében. Riasztó formájú reklám vagy önmutogatás, és még világít is! Minden házon van ilyen, a méret ugyanaz, a forma is. Minden olyan házon, 1 amelyet az IKV „kezel”. Magyarázom magamnak: a reklám újdonságaiból él... Lehet, hogy a közvilágítás tartozékai ezek a piros betűs gnómok a falakon...?! Egy biztos: csúnyák, nagyon csúnyák.» Hírig-sn ül rá a Tanácsköztársaság útjára a sötétség. Szaggatott-hirtelen fénylenek fel az os- 1 tornyelek, a sötétség hatalomátvételével a platánok verebei is felélénkülnek. A Jókai utca sarkán az útkereszteződésben fékcsikorgás. Páran megállnak a közeli buszmegállóban, hamar to- j borozódik a bámésznép. „Egy részeg támolyog az úttesten...”, hallom, majd valaki hozzáteszi- „Hogy lehet egy ilyen lebuj a város közepén...?!” — hangja inkább a beletörődésé, mint a csodálkozásé. A gépkocsi továbbhajt, baj ez alkalommal nem történt. A sarki kocsmában borgőzös hang énekli a „Sárga csikót”. Ahogyan hazánknak a balatoni műút, városunkban a Tanácsköztársaság útja a „sztráda’. A világítós közlekedési táblák nagy része nem működik; néha javítják, de ez csak időleges változást jelent. A járdaszigetek végét jelző kis műanyag testek többje forgáccsá morzsolva várja hosszú hónapok óta eltakarítását; remélve egy újat, erősebbet. Itt balra nyílt valamikor a Knézich utca — a két utcaköznyi szélességű új épület egy kapualjnyit hagyott csak belőle. Az üzletportálok felett világító műanyag cégérek; ezek sem sokkal szebbek, mint a sárga IKV-társaik, csak éppen változatosabbak és az üzletek hirdetik. A Képcsarnok „fővárosi színvonalú” (a megnyitón dicsérő szóként hangzott így el) Munkácsy-teriné- ben most is kamarakiállítás csalogatja be a járókelőket. A hatalmas üvegablakokon jól belátni. Ez nem önmutogatás! Akinek megtetszik a terem, máskor is eljön, s lehet, hegy vásárol is. A kereskedelem és a művészet terjesztésének furcsa keresztezése ez: több kellene belőle, ha nem is ilyen luxuskivitelben... II II tíls4 oldalon egy zöld és egy sárga csempés háztömb. Kezdetben nehezen szoktuk j meg színüket, formájukat, ma már ismerős a sárga csempés ház végein a romantikus falborítás is. Ha portól, esőtől piszkos, akkor is. Szemben vele szanálásra váró üzletsor; a vagy fél évszázados háztartási bolt, egy nemrég kialakított zöldséges, a nappal kihalt, éjjel csendháborító Kishajó bár és a gépjárműbolt. A széles járdát szegélyező fákhoz, ostornyelekhez kerékpárokat támasztottak, többjükről hiányzik a világítás: most a járdán, később az úttesten veszélyeztetik a közlekedést. A Kinizsi utca sarkán elterelték a gyalogos- forgalmat, sokemeletes lakó- és üzletház épül. Lenyűgöző a karcsú betonváz, a csupaablak falfelület. Ez is metropolisz-csíra. A kereszteződésben nincs gyalogátkelő, az emberek mégis átvágnak a forgalmas úttesten. A levegőben lóg egy baleset lehetősége, tenni kellene valamit. Ide-oda dőlt kukák serege terebélyesedik a fotószaküzlet és a könyvesbolt előtt. A járókelők kerülgetik, tapossák, rugdossák a kukák mellé borult szemetet. A borozó mellett nemrégiben nyitották meg a Békés TOURIST irodáját. Fogalmazási hibásak a portált övező és a kirakatban elhelyezett táblák. Mégis: megdobban bennem a lokálpatrióta-szív. A Viharsarok bár nem vetekedhet a hegyvidékkel, mégis utazási irodát kapott. Más ez a — szépség. Igen, turisztikailag is szép a Viharsarok! Eső után az Irányi utca torkolatában talpat ragasztó a latyak. A szűk utcácskából ügyesen manővereznek ki járókelőket fröcskölve a buszok, autók. AI túlsó oldal ódon tetejű földszintes házai teherként hordják magukban az üzleteket, irodákat. A tervek szerint ezen a soron is szanálás lesz, évek óta beszélik, hogy mikor. A la- nácsköztársaság útja végén a szokásos esti forgalmi dugó: a közlekedés gyorsításáért, biztonságáért nem ártana a forgalmat szabályozó lámpa. ígérik, hamarosan meglesz. A Csaba Szálló előtti parkoló kocsik eső után tengelyig érő vízben állnak. Ez a helyzet évek óta, ha esik, a lefolyó használhatatlan. I főtér, a Kossuth, az István király, a Szabadság terek hosszú tengelyének házai ősszel kaptak végre új ruhát. A Justh utcai sarki ház almazöld színű lett. Milyen szép is ez klasszicista hangulatú ház! De a lombfakasztó tavasz fái között kicsit furcsa ez a szín.» A Gyulai út torkolatánál három irányba hömpölyög, néha meg-megakad a kocsisor. A vezetők, a járókelők idegesek, csikorognak a fékek, sok a hangos, a riieggondolatlan szó. A teret bevilágítja a Körös Szálló tetején csillogó-villogó óriási CASCO-reklám. Nem szoktuk még meg? Megszokjuk-e egyáltalán?». A Széchenyi utca „belvárosi architektúrájú”.. Sokat találgattuk hat évvel ezelőtt, vajon mi épül a Stark-ház helyén? A szokatlan tetőt megszoktuk, megszerettük: mindannyiunkévá vált a csodaszép ifjúsági és úttörőház. „A város kulturális paradicsoma” — ahogyan egyszer a zrenjanini jugoszláv vendégek mondták. Igen, a Stark-ház. A film egy pillanatra visszapereg. Az egykori ház időtől vásott kapujának helyén (bennem még a hosszú ház képe) betonalapon egy megfeketült réz- (vagy bronz?) tábla a szőlőnemesítő egykori háztulajdonos emlékére. Szoborportré került volna a betonlapra. Elkészültét öt éve ígérik. A betonlap előtt benőtte a fű a pala-lépegetőt, a szürkésbarna lapok közét szemét tarkítja. A Széchenyi utcának ezen az oldalán egyetlen szemétláda sincs.» 1 Feisifüíös sori vagy ahogyan új neve szól: a Penza-lakótelep a következő színhelyem. Sokáig vártunk arra, hogy testvérvárosunkról, testvérmegyénkről elnevezzenek valamit. Az egy eddig végeredményben anonímus- lakótelep kapta hát e távoli szovjet megye nevét. A házakon kék táblák, rajtuk piros írással „Penza”, és két fura formájú jel: „lt”, „lakótelep” akar lenni az itt lakók szerint. A táblamezőben még egy szám is van; a lakótelepiek még ma is tanulják házszámukat. Stílusosabban, nagyobb szeretettel is lehetett volna megfesteni ezeket a számtáblákat.» A Dózsa György úton egykoron a módos gazdák laktak. Ma a sokszobás házakban a mai „békéscsabai ember” él. Talán rossz a meghatározás, de én mégis benne sejtem a harminc év hozta változás időszerű nyelvi formáját. A gazdaházak kivagyisága felett magasodik a kilenc- emeletes „csabai felhőkarcoló”: szimbóluhi is lehet a magas épület, jelképezve ezt a harminc esztendőt, a három évtized kimagasodását. Cserepes tetejű, háromemeletes házak a Penza lakótelep épületei. A tömbök között kavargó útszalagokon hazasiető emberek. A lakótelep túlsó oldala a Körös-partra néz: itt még nem szabályozták a partot, a halvány neonfényben romantikus a vízbe nyúló csupasz gally, a fűvel átszőtt gyöngykavics, a fahíd, a néma strand a víz másik partján. A lakótelep szélén hepehupás terület. Ilyen a házak felépítése óta. A taposott, átlós gyalogösvény ösztövér fácskák között kanyarog, rövidítve a kiépített utat. A tér sarkában a kivilágított játszótér hintái, mászókái látszanak. Ez adja az ötletet: talán az itt lakók vállalnák, hogy a kihasználatlan területre sportpályát építenek?! Mert még mindig jobb délutánonként elviselni a zajt, mint látni a gépkocsiforgalomban, az úttesten focizó srácokat... m Széniem, ismerem, érzem ezt a várost. Bizakodom minél gyorsabb szépülésében, gyarapodásában. Enyém is itt minden fa, minden ház, minden öröm és bánat; enyém is a hatvanezer csabai közül. Otthonom és formálódó terem. Itt vagyok itthon, Magyarország e csöpp területén: Békéscsabán.» ü Stasaesf! ILássüé
