Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

fiatalok arcképcsamoki bizottsága Békéscsabán Április 17-én, csütörtökön a békéscsabai ifjúsági és úttörő- házban ülést tartott a KISZ vá­rosi bizottsága. Az ülésen első napirendi pontként az Ifjú Gár­da és Üttörő Honvédelmi Zász­lóalj ez' évi városi szemléjéről tárgyaltak a részvevők. Mint Ilovszki Lajos, a KISZ városi bizottsága titkára elmondta, a májusban megrendezésre kerülő szemle, a Szabadság téren alaki és menetdal-bemutatóval kezdő­dik. A második nap úszásban, kispuskalövésben és fegyveres váltófutásban mérik össze ere­jüket a fiatalok. A szemle záró­akkordja szakaszkötelékben vég­rehajtott harci túra lesz. Az április 30-án este megren­dezésre kerülő ifjúsági fáklyás felvonulásról az ülés részvevői megtudták, hogy a fáklyák el­készítését — mintegy 2 ezer da­rabot — a békéscsabai Bútor­ipari Szövetkezet és az Állami Építőipari Vállalat KlSZ-alap- szervezetének fiataljai vállalták. A menet a Tanácsköztársaság útján halad majd végig, s a fel- szabadulási emlékműnél ér vé­get. A felvonulást követően a strandon és az ifjúsági parkban ifjúsági bálon szórakozhatnak a menet részvevői Járőrszolgálatban történt... Kerekes Imre, Szabó Lajos, Puskás Sándor Szarvas Márton alegységénél a járőrszolgálatban szerzett él­ményekről beszélgettek * ha­tárőrök. — Vitatkozásra, szidalmazás­om lettem figyelmes — mondta a leszerelő Szabó Lajos, a Ha­tárőrség Kiváló Katonája. — A szegedi állomáson a vonatin­dulásra vártam. A veszekedő férfiak durva, trágár megjegy­zései közfelháborodást keltettek és én mint határőr járőr iga­zoltattam a zavart keltőket. Az 50 éves részeg férfi eddig 15 évet ült a börtönben, s cimborájával a külföldre szökés tervén vesz­tek össze — fejezte be & törté­netet Szabó határőr, a füzes- gyarmati Járműjavító Ktsz ál­talános lakatosa. — Délután négy óra volt — vette át a szót Puskás Sándor határőr, kétszeres Egység Élen­járó Katona, a sarkadi Lenin Tsz mezőgazdasági gépszerese. — A szövetkezet földjén gépek­kel törték a tengerit. Az egyik traktoros futott hozzám, s mondta, hogy két idegen buj­kál a kukoricásban. Együtt mentünk az ismeretlenek után. Mikor megtaláltuk őket, arra hivatkoztak, hogy az algyői olajosoknál dolgoznak. Okmá­nyaikból viszont kiderült, hogy büntetett előéletűek, munkake­rülők és bevallották, hogy Ka­nadában akartak „bodogülni”. Kerekes Imre határőr, Egység Élenjáró Katona, a pósteleki erdőgazdaság gépésze is elmon­dott egy történetet. — Sötét volt, amikor mozgást láttam a szántóföldön. Rávilá­gítottam, Egy férfi állt der- medten előttem. — Ürgéket keresek — mond­ta kérdezés nélkül az idegen. — Lámpa nélkül, sötétben? — Rám esteledett — szólt a válasz. Az őrsön megmotoztuk és a nála talált térképen egészen az oalsz határig volt piros ceruzá­val berajzolva a szökés tervezett útvonala. Gazsó Béla tt75. március 30-án délután Békiacsttbáról 33o Békés megyei KISZ-es indult el külfínvonattal a Szovjetunióba, Ukrajna földjére, hogy a felszabadítók fialva’ együtt ünnepeljék meg szabadságunk 30. évét c mentek azért is, hogy megtud­ják, milyen is as ukrajnai április Mennyi izgalom, szervezés, ta­nácstalankodás és tanakodás előzte meg ezt az utazást. Kik lesznek az útitársak? Igaz-e, hogy az indulás előtti napon há- roanméfcres hó esett Kijevben? Mennyi rubelt váltsunk be? Végül is ott álltunk a békés­csabai vasútállomáson a szovjet nálókpcsik folyosóin, kis piros- fehér-zöld zászlókat lengetve. Pejünkben, szívünkben a bú­csúztató tótkomlós! űttörőzene- fcar fúvós hangjai, a megyei KISZ-bizottság titkárának, Ki- bédi-Varga Lajosnak búcsúsza­vai, vonatunk politikai vezető­jének, Irházi Lajosnénak a fo­gadalomtétele kavargóit, s tit­kon talán mindannyian az itt­hon maradókra gondoltunk... lijevig 1240 lilsmélir Este 10-re értünk Debrecenen át a határra. A szovjet határ­őrök elnéző mosollyal nyugtáz­ták a négyszemélyes hálófülkék- bőü „hömpölygő” nótaáradatot, a petárdaként ki-kirobbanó neve­tést. Hogy úgy mondjam, ezen az éjszakán igazán nem sokat aludtunk. Mindenki látni akarta, miképp tesznek át bennünket a normál vágányról a szélesre. Egy óra sem telt belé, s Csap­ról máris széles nyomtávon gör­dültünk tovább. Moszkvai idő szerint ekkor mar hajnali 3 óra volt, s még csaknem 20 órás út állt előttünk. Jobbnak láttam le­feküdni, ezért nem láthattam azután a Kárpátokat. Egyre bővülő vizű patakok mellett robogtunk el, feltűnt egy hagymaikupdlás templomul, hosz- szan-hosszan elnyúló falu. Fa- iházak kerítés nélkül. A folyó a kertek alatt kanyargóit. Itt biz­tos nem gond a zöldségek öntö­zése. Erről a locsolás jutott eszünkbe. Hiszen ma húsvét másnapja van! Egy perc, s köl­niillat töltötte be a kocsi leve­gőjét. Ha most visszagondolok a 30 őrás vonatozásra, azt kell mon­danom, egy percig sem unat­koztunk. Még a reggeli is külön program volt az étkezőkocsiban, ahol a különvonat 10 csoportja egymást váltotta. Megcsodáltuk a fekete kenyeret, az ötvösre­meknek számító pohártartót, amiben a gőzölgő teát felszol­gálták. Ebéd előtt azután a csoportok megismerkedtek a melléjük rendelt szovjet tolmá­csokkal, akik a Szputnvik szovjet ifjúsági utazási iroda társadalmi munkásai, aktívái tulajdonkép­pen. E helyütt most már talán illik arra is kitérni, hogy az útvonal­terv szerint a 330 Békés megyei Kijevben öt külön csoportot al­kotva utazik tovább Ukrajna nagy városaiba, április 4-ét az ottani komszomolistákkal közö­sen megünnepelni (mert — ta­lán említeni sem kell, hogy — hazánkat az ukránok, a II. és a III. ukrán front harcoló egységei szabadították fel.) Az a csoport, amelyikhez én is tartoztam, Kijevből Harkovba készült továbbutazni. Szovjet idegenvezetőül egy ungvári egyetemistát osztottak be hoz­zánk, aki — neve is következ­tetni enged rá, mert Radeczki Marikának hívták — igen jól beszélt magyarul. Elmondta hogy Ungváron nagyon sokan né­zik a magyar tv adásait és ne­kik, egyetemistáknak a nemré­gen vetített „Szerelmeseim”, Bálint Andrással meg Halász Jutkával a főszerepekben, na­gyon tetszett. Ebédnél, meg vacsoránál azu­tán ízelítőt kaptunk az oroszos konyhából. Este kilenc órakor pillantottuk meg végire Kijev fényeit. Megér­kezésünk után felsorakoztunk az állomás előtti téren, ahol a vá­ros ifjúsági fúvószenekara patto­gós indulóval köszöntött ben­nünket. A városi Komszomol tit­kára meleg szavakkal üdvözöl­te küldöttségünket, majd a fo­gadásunkra odasereglett kijeviek ütemes tapsától kísérve buszok­ba szálltunk és rövid éjszakai „városnézés” után éjfél előtt alig • valamivel „hullottunk” a Golo- • • szi.ievszkij, illetve a Mir szál- • lodák szobáinak ágyaiba. Szöveg, kép: Kőváry E. Péter (Következik: Séta a Krescsa- tyikon) A munka aem csak az izmokat formálja Petrovsziki Gyurit Békéscsa­bán nagyon sokan ismerik. Te­hetséges súlyemelőként tartják számon. S akik számon tartják, azek közül mindenki tudja, mit jelent számára a sport. Azt már viszont annál kevesebben tud­ják, hogy ha Gyuri négy nappal hamarább jön világra, egyszerre születik az ország szabadságá­val. Legemlékezetesebb szüle­tésnapjának pedig éppen a mos­tanit, a harmincadikat tartja. Kijevben, a Békés megyei KISZ-küldöttség tagjaiként ün­nepelte meg. És talán azt is nagyon keve­sen tudják, hogy Petrovszki György, a Békés megyei Ven­déglátóipari Vállalat cukrásza 30 éve ellenére 15 éves törzs- gárdatag. Nemsokára a 15 évet jelképező aranynyaklánc tulaj­donosának vallhatja magát. 1959 óta dolgozik egyazon műhely­ben: a vállalat békéscsabai Gá­bor Áron utcai cukrászüzemé- bem. — Amikor az általános isko­lát befejeztem, cukrászipari ta­nulónak jelentkeztem és rögtön ide kerültem a Gábor Áron ut­cába. Azóta gyakorlatilag csak az a két év megszakításom volt, amíg katona voltam. El­mondhatom, hogy én az eltelt 15 év alatt egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy nem szí­vesen jövök be dolgozni. Igaz, a kezdet kezdetén, amikor a S szakma már a kezemben volt, § megfordult a fejemben, hogy jj talán más állás után kellene néznem. No, de nem a szaktár­saim vagy az üzem vezetőd miatt, csak azért, mert eleinte ezer forintnál bizony nem sok­kal kerestem többet. De ez már a múlté — mondja Gyuri majd még hozzáteszi: — Az az igazság, hogy vala­hogy olyan jói összejött a társa­ság az üzemben. A szocialista brigádunk is 1962 óta dolgozik. Azóta háromszor értük el a bronz, négyszer az ezüst és négyszer az arany fokozatot, a tavalyi eredményeink alapján pedig brigádunk Kiváló Szocia­lista Brigád lett. Őszintén mon­dom, hogy sokait köszönhetek a brigádnak, munkatársaimnak. Nemcsak azért, mert segítettek,, amikor a házat építettem, ha­nem azért is, mert az 6 ösztön­zésükre kezdtem el először bir­kózni, később a lábsérülésem után pedig súlyt emelni, arról nem is beszélve, hogy talán há~. romszoros kiváló dolgozó sem lennék, ha nem velük dolgoznék együtt. A teljes képihez az eddigie­ken kívül hozzátartozik még az is, hogy Petrovszki György cukrász, a cukrász­üzem egykori KISZ-titkára, akit a néphadseregben vettek fel a pártba, nem csak a súly­emelésben vállal „nagy terhe­ket” magára, mint az Előre sportkör súlyemelő szakosztá­lyának vezetője. Gyuri az üzem társadalmi életének szervezésé­ben is tevékenyen részt vesz. Tagja a szocialista munkaver­senyt értékelő bizottságnak, szakszervezeti bizalmi, a szo­cialista brigád vezetőjének he­lyettese s mindemellett párhu­zamosan végzi a gimnázium második osztályát és a marxista középiskolát. A munka, a teherviselés, a súlyemelés tehát nem csak az iz­mokat formálja, s edzi meg! K. E. F. Szfapad­tőrtélielem' A Mini Magazint összeállította ■ Lónyai Lászlé A Harkovba készülő csoport meglátogatja a kijevi stadiont. Ez a stadion volt a színtere a II. világháború idején lejátszott hírhedt ..Halál-mérkőzésnek”. (Erről bővebbet a következő r*-zben1 Ezt a címet lehetne adni an­nak a vastag, piros kötésű könyvnek, amelyet a telekgeren­dást MEDOSZ művelődési ház irodalmi színpada ír szinte nap­ról napra, előadásról előadásra. „1974. május 7. Ez volt az a nap, amikor a kültúrházban heten — név szerint Botyánszki Júlia, Bálint Edit, Cátvölgyi Csaba, Fabülya Lászlóné, Kasz- nár Magdi, Kasznár Mária, és Molnár Dóra — összeültünk és elhatároztuk, hogy irodalmi színpadot alakítunk” — szól a napló első bejegyzése. Az alakulás napja óta egy év telt el. A telekgerendást társulat megyénk egyik leg­népszerűbb, legismertebb együt­tesévé nőtte fel magát. „Ha a világ rigó lenne” címmel ké­szítették el első műsorukat, amelyet követett a többi. A műsorokban egy a közös: va­lamennyi óvodásoknak, kisis­kolásoknak készült. Közel har-. mine előadást tartott az együt- I tas, egy-egy óvodában több al­kalommal is. A napló oldalain bejegyzések, az előadás közön­ségének dicsérő, elismerő sza­vai. A télen „Klasszikus est” cím­mel G. B. Shaw, Ibsen, Shakespeare, Katona József és Puskin egy-egy világhírű szín­padi művének részleteiből álló összeállítást szerkesztettek. A Klasszikus est előadásaival az együttes célja az, hogy minél több fiatallal megismertessék a drámairodalom napjainak művészetét. A műsort ifjúsági klubokban mutatták be, előadd- saikat folytatni szeretnék. „További munkátokhoz sok sikert kívánunk” — zárulnak a bejegyzések. A kívánsághoz mi is csatlakozunk. m. u, Ülésezett a KISZ városi

Next

/
Thumbnails
Contents