Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
fiatalok arcképcsamoki bizottsága Békéscsabán Április 17-én, csütörtökön a békéscsabai ifjúsági és úttörő- házban ülést tartott a KISZ városi bizottsága. Az ülésen első napirendi pontként az Ifjú Gárda és Üttörő Honvédelmi Zászlóalj ez' évi városi szemléjéről tárgyaltak a részvevők. Mint Ilovszki Lajos, a KISZ városi bizottsága titkára elmondta, a májusban megrendezésre kerülő szemle, a Szabadság téren alaki és menetdal-bemutatóval kezdődik. A második nap úszásban, kispuskalövésben és fegyveres váltófutásban mérik össze erejüket a fiatalok. A szemle záróakkordja szakaszkötelékben végrehajtott harci túra lesz. Az április 30-án este megrendezésre kerülő ifjúsági fáklyás felvonulásról az ülés részvevői megtudták, hogy a fáklyák elkészítését — mintegy 2 ezer darabot — a békéscsabai Bútoripari Szövetkezet és az Állami Építőipari Vállalat KlSZ-alap- szervezetének fiataljai vállalták. A menet a Tanácsköztársaság útján halad majd végig, s a fel- szabadulási emlékműnél ér véget. A felvonulást követően a strandon és az ifjúsági parkban ifjúsági bálon szórakozhatnak a menet részvevői Járőrszolgálatban történt... Kerekes Imre, Szabó Lajos, Puskás Sándor Szarvas Márton alegységénél a járőrszolgálatban szerzett élményekről beszélgettek * határőrök. — Vitatkozásra, szidalmazásom lettem figyelmes — mondta a leszerelő Szabó Lajos, a Határőrség Kiváló Katonája. — A szegedi állomáson a vonatindulásra vártam. A veszekedő férfiak durva, trágár megjegyzései közfelháborodást keltettek és én mint határőr járőr igazoltattam a zavart keltőket. Az 50 éves részeg férfi eddig 15 évet ült a börtönben, s cimborájával a külföldre szökés tervén vesztek össze — fejezte be & történetet Szabó határőr, a füzes- gyarmati Járműjavító Ktsz általános lakatosa. — Délután négy óra volt — vette át a szót Puskás Sándor határőr, kétszeres Egység Élenjáró Katona, a sarkadi Lenin Tsz mezőgazdasági gépszerese. — A szövetkezet földjén gépekkel törték a tengerit. Az egyik traktoros futott hozzám, s mondta, hogy két idegen bujkál a kukoricásban. Együtt mentünk az ismeretlenek után. Mikor megtaláltuk őket, arra hivatkoztak, hogy az algyői olajosoknál dolgoznak. Okmányaikból viszont kiderült, hogy büntetett előéletűek, munkakerülők és bevallották, hogy Kanadában akartak „bodogülni”. Kerekes Imre határőr, Egység Élenjáró Katona, a pósteleki erdőgazdaság gépésze is elmondott egy történetet. — Sötét volt, amikor mozgást láttam a szántóföldön. Rávilágítottam, Egy férfi állt der- medten előttem. — Ürgéket keresek — mondta kérdezés nélkül az idegen. — Lámpa nélkül, sötétben? — Rám esteledett — szólt a válasz. Az őrsön megmotoztuk és a nála talált térképen egészen az oalsz határig volt piros ceruzával berajzolva a szökés tervezett útvonala. Gazsó Béla tt75. március 30-án délután Békiacsttbáról 33o Békés megyei KISZ-es indult el külfínvonattal a Szovjetunióba, Ukrajna földjére, hogy a felszabadítók fialva’ együtt ünnepeljék meg szabadságunk 30. évét c mentek azért is, hogy megtudják, milyen is as ukrajnai április Mennyi izgalom, szervezés, tanácstalankodás és tanakodás előzte meg ezt az utazást. Kik lesznek az útitársak? Igaz-e, hogy az indulás előtti napon há- roanméfcres hó esett Kijevben? Mennyi rubelt váltsunk be? Végül is ott álltunk a békéscsabai vasútállomáson a szovjet nálókpcsik folyosóin, kis piros- fehér-zöld zászlókat lengetve. Pejünkben, szívünkben a búcsúztató tótkomlós! űttörőzene- fcar fúvós hangjai, a megyei KISZ-bizottság titkárának, Ki- bédi-Varga Lajosnak búcsúszavai, vonatunk politikai vezetőjének, Irházi Lajosnénak a fogadalomtétele kavargóit, s titkon talán mindannyian az itthon maradókra gondoltunk... lijevig 1240 lilsmélir Este 10-re értünk Debrecenen át a határra. A szovjet határőrök elnéző mosollyal nyugtázták a négyszemélyes hálófülkék- bőü „hömpölygő” nótaáradatot, a petárdaként ki-kirobbanó nevetést. Hogy úgy mondjam, ezen az éjszakán igazán nem sokat aludtunk. Mindenki látni akarta, miképp tesznek át bennünket a normál vágányról a szélesre. Egy óra sem telt belé, s Csapról máris széles nyomtávon gördültünk tovább. Moszkvai idő szerint ekkor mar hajnali 3 óra volt, s még csaknem 20 órás út állt előttünk. Jobbnak láttam lefeküdni, ezért nem láthattam azután a Kárpátokat. Egyre bővülő vizű patakok mellett robogtunk el, feltűnt egy hagymaikupdlás templomul, hosz- szan-hosszan elnyúló falu. Fa- iházak kerítés nélkül. A folyó a kertek alatt kanyargóit. Itt biztos nem gond a zöldségek öntözése. Erről a locsolás jutott eszünkbe. Hiszen ma húsvét másnapja van! Egy perc, s kölniillat töltötte be a kocsi levegőjét. Ha most visszagondolok a 30 őrás vonatozásra, azt kell mondanom, egy percig sem unatkoztunk. Még a reggeli is külön program volt az étkezőkocsiban, ahol a különvonat 10 csoportja egymást váltotta. Megcsodáltuk a fekete kenyeret, az ötvösremeknek számító pohártartót, amiben a gőzölgő teát felszolgálták. Ebéd előtt azután a csoportok megismerkedtek a melléjük rendelt szovjet tolmácsokkal, akik a Szputnvik szovjet ifjúsági utazási iroda társadalmi munkásai, aktívái tulajdonképpen. E helyütt most már talán illik arra is kitérni, hogy az útvonalterv szerint a 330 Békés megyei Kijevben öt külön csoportot alkotva utazik tovább Ukrajna nagy városaiba, április 4-ét az ottani komszomolistákkal közösen megünnepelni (mert — talán említeni sem kell, hogy — hazánkat az ukránok, a II. és a III. ukrán front harcoló egységei szabadították fel.) Az a csoport, amelyikhez én is tartoztam, Kijevből Harkovba készült továbbutazni. Szovjet idegenvezetőül egy ungvári egyetemistát osztottak be hozzánk, aki — neve is következtetni enged rá, mert Radeczki Marikának hívták — igen jól beszélt magyarul. Elmondta hogy Ungváron nagyon sokan nézik a magyar tv adásait és nekik, egyetemistáknak a nemrégen vetített „Szerelmeseim”, Bálint Andrással meg Halász Jutkával a főszerepekben, nagyon tetszett. Ebédnél, meg vacsoránál azután ízelítőt kaptunk az oroszos konyhából. Este kilenc órakor pillantottuk meg végire Kijev fényeit. Megérkezésünk után felsorakoztunk az állomás előtti téren, ahol a város ifjúsági fúvószenekara pattogós indulóval köszöntött bennünket. A városi Komszomol titkára meleg szavakkal üdvözölte küldöttségünket, majd a fogadásunkra odasereglett kijeviek ütemes tapsától kísérve buszokba szálltunk és rövid éjszakai „városnézés” után éjfél előtt alig • valamivel „hullottunk” a Golo- • • szi.ievszkij, illetve a Mir szál- • lodák szobáinak ágyaiba. Szöveg, kép: Kőváry E. Péter (Következik: Séta a Krescsa- tyikon) A munka aem csak az izmokat formálja Petrovsziki Gyurit Békéscsabán nagyon sokan ismerik. Tehetséges súlyemelőként tartják számon. S akik számon tartják, azek közül mindenki tudja, mit jelent számára a sport. Azt már viszont annál kevesebben tudják, hogy ha Gyuri négy nappal hamarább jön világra, egyszerre születik az ország szabadságával. Legemlékezetesebb születésnapjának pedig éppen a mostanit, a harmincadikat tartja. Kijevben, a Békés megyei KISZ-küldöttség tagjaiként ünnepelte meg. És talán azt is nagyon kevesen tudják, hogy Petrovszki György, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat cukrásza 30 éve ellenére 15 éves törzs- gárdatag. Nemsokára a 15 évet jelképező aranynyaklánc tulajdonosának vallhatja magát. 1959 óta dolgozik egyazon műhelyben: a vállalat békéscsabai Gábor Áron utcai cukrászüzemé- bem. — Amikor az általános iskolát befejeztem, cukrászipari tanulónak jelentkeztem és rögtön ide kerültem a Gábor Áron utcába. Azóta gyakorlatilag csak az a két év megszakításom volt, amíg katona voltam. Elmondhatom, hogy én az eltelt 15 év alatt egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy nem szívesen jövök be dolgozni. Igaz, a kezdet kezdetén, amikor a S szakma már a kezemben volt, § megfordult a fejemben, hogy jj talán más állás után kellene néznem. No, de nem a szaktársaim vagy az üzem vezetőd miatt, csak azért, mert eleinte ezer forintnál bizony nem sokkal kerestem többet. De ez már a múlté — mondja Gyuri majd még hozzáteszi: — Az az igazság, hogy valahogy olyan jói összejött a társaság az üzemben. A szocialista brigádunk is 1962 óta dolgozik. Azóta háromszor értük el a bronz, négyszer az ezüst és négyszer az arany fokozatot, a tavalyi eredményeink alapján pedig brigádunk Kiváló Szocialista Brigád lett. Őszintén mondom, hogy sokait köszönhetek a brigádnak, munkatársaimnak. Nemcsak azért, mert segítettek,, amikor a házat építettem, hanem azért is, mert az 6 ösztönzésükre kezdtem el először birkózni, később a lábsérülésem után pedig súlyt emelni, arról nem is beszélve, hogy talán há~. romszoros kiváló dolgozó sem lennék, ha nem velük dolgoznék együtt. A teljes képihez az eddigieken kívül hozzátartozik még az is, hogy Petrovszki György cukrász, a cukrászüzem egykori KISZ-titkára, akit a néphadseregben vettek fel a pártba, nem csak a súlyemelésben vállal „nagy terheket” magára, mint az Előre sportkör súlyemelő szakosztályának vezetője. Gyuri az üzem társadalmi életének szervezésében is tevékenyen részt vesz. Tagja a szocialista munkaversenyt értékelő bizottságnak, szakszervezeti bizalmi, a szocialista brigád vezetőjének helyettese s mindemellett párhuzamosan végzi a gimnázium második osztályát és a marxista középiskolát. A munka, a teherviselés, a súlyemelés tehát nem csak az izmokat formálja, s edzi meg! K. E. F. Szfapadtőrtélielem' A Mini Magazint összeállította ■ Lónyai Lászlé A Harkovba készülő csoport meglátogatja a kijevi stadiont. Ez a stadion volt a színtere a II. világháború idején lejátszott hírhedt ..Halál-mérkőzésnek”. (Erről bővebbet a következő r*-zben1 Ezt a címet lehetne adni annak a vastag, piros kötésű könyvnek, amelyet a telekgerendást MEDOSZ művelődési ház irodalmi színpada ír szinte napról napra, előadásról előadásra. „1974. május 7. Ez volt az a nap, amikor a kültúrházban heten — név szerint Botyánszki Júlia, Bálint Edit, Cátvölgyi Csaba, Fabülya Lászlóné, Kasz- nár Magdi, Kasznár Mária, és Molnár Dóra — összeültünk és elhatároztuk, hogy irodalmi színpadot alakítunk” — szól a napló első bejegyzése. Az alakulás napja óta egy év telt el. A telekgerendást társulat megyénk egyik legnépszerűbb, legismertebb együttesévé nőtte fel magát. „Ha a világ rigó lenne” címmel készítették el első műsorukat, amelyet követett a többi. A műsorokban egy a közös: valamennyi óvodásoknak, kisiskolásoknak készült. Közel har-. mine előadást tartott az együt- I tas, egy-egy óvodában több alkalommal is. A napló oldalain bejegyzések, az előadás közönségének dicsérő, elismerő szavai. A télen „Klasszikus est” címmel G. B. Shaw, Ibsen, Shakespeare, Katona József és Puskin egy-egy világhírű színpadi művének részleteiből álló összeállítást szerkesztettek. A Klasszikus est előadásaival az együttes célja az, hogy minél több fiatallal megismertessék a drámairodalom napjainak művészetét. A műsort ifjúsági klubokban mutatták be, előadd- saikat folytatni szeretnék. „További munkátokhoz sok sikert kívánunk” — zárulnak a bejegyzések. A kívánsághoz mi is csatlakozunk. m. u, Ülésezett a KISZ városi
