Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
VIDÉKI LÉLEK Varga Imre novellája Mrax praam* KasamajairüL. A csendőrök ezeket léptennyomon szétverték. Megkergették a színészeket, a csep drágákat. Bizonyéra neon tormai megoldásaik miatt. Hogy teszem azt... abszurdot dot vittek, színre,.. Pedig ha te írótálé akarsz lenni, Edit, akikor kell, érdekeljenek ezek, mert különben ,,. Hona amikor felállt, hátba vert Mint a főiskolán tette. És így szóit „Tehát prófétám, szent Balázs, a szombat reggel induló gyorsnál várhatsz bennünket.” Így volt.) — Nem filmezés volt Népi játék után járás volt — Avval a kiéjt tháliás színésszel? — Igen. Avval a két thá. liás színésszel. — Nem Sec sérted eí magad túlságosan, Balázs? Egy fűim után leálltál... Mint aki elvesztette... Hiszen évfolyamtársaidból tudod hányán csináltak már öt fiimfőszerepet? — Amihez kedvem van, tudod, Edit. (Most mondjam el, hogy az én lelkesedésem más, mint az övé? A te arcod álarcos. Az én lelkesedésem egységes, átlátszó, szimpla, ha úgy tetszik: vidékies. Ezt a szerepet elvállaltam a rádióban. Mesejáték. Gyöngyhúrú cite- ra... Hogy miért finnyál- kodom? Egy minden este fellépő napszámosnak eny- nyi joga van, Edit. Az egyik nyelvtörő, de kedvenc drámaíróm mondta, üzente valakinek: tartsd magad ... Még azokban az években... Én most is tartom mágiáim. Az olyasmire, igen, mint az a tanyai iskolában átélt szombat este... Ültél te már Iskolai pad tetején? Ááá, honnan tudnád, hiszen te forgatókönyvíró vagy, dramaturg, fílmgyári nem tud mi ... Két tanterem, dugig tömve... Azt sem akarták elhinni, hogy nincs belépti díj. Ügy néztek ránk, mint valami tönkrement haknibrigádra. Biztosan valamiben sántikálunk... És micsoda este lett, Edit!) S alazs órák óta ücsörög a rádió üveg kávézójában, a sokait emlegetett Pagodában. El is feledte már jószss- rínt, mikor kezdődik próbája, amiért ide vonatozott vidéki szinházábóil. De oly jó érzés a Pagodáiban ücsörögni, kicsikét ez a világ közepe. Legalább a magyar Világé. Bizonyos benne, hogy Hankó Elemér úgyis megkeresi, amint szükség lesz rá. Elvégre ismeri, harmadszor szerepel az általa ügyelt ráidiójátéik- baiL A legsarokban ül, látja az udvar áramlását, a sok kint Siető, hadonászva beszélő ember mintha csak az akvárium üvege mögött tá- togna. Valahogy egyszerre eszébe jut Edit. Futó gondolattöredék. Párszor itt akadtak össze, óh, régen volt a tavasz, bolondulása (milyen az ember, amikor tehette, amikor pénze volt rá, folyton Pestre szökött, Edit miatt, hogy két órát mellette üljön, és — lelkizzenek) .., De ebben á bágya- tag októberi fényben, ebéd utáni mélázásbam. nem érdekli tovább. Futó gomdo- laltöredék. Bámészkodik tovább, gondolattatanul el- zsongítja a lankadatlan emberáramlás. Magas szőke nő ákl meg asztala előtt. Nem kétséges, hogy Edit. Balázs reggel óta tudta, hogy úgyis keresztezik egymást útjaik. Mivel nem beszélték meg, írták, telefonozták meg, egyszerűen azért. Öntudatos, buzgalomtól szikrázó nő. Érthető: kéziratok vannak a kezében, kék, áttetsző dossziéban. Az ilyesmi némelyik embert fontossá teszi önmaga előtt. — Mi most még ismerjük egymást, vagy már teljesein idegenek vagyunk? A férfi zavartan felugrik, hellyel kínálja, integet a felszolgálónak, közben kérdi, konyakot iszdk-e, de csak két kávécskát kortyolhatnak. A nő arcán meg- ülepszik az öröm, hogy zavarba hozta a színészt. Nyugodtan szívja cigarettáját, időnként hosszasabban a férfi szemébe néz. Tudatában van láthatóan annak, hogy a színész, ha kifejezetten nem is szerelmes belé, de valóban erős érdeklődés miatt ült fed annyiszor a reggeli gyorsra, s miatta rázatta fel magát Budapestre, hétről hétre — Abban is meggyőződöttnék látszik a hölgy, hogy most is így van. — Nem tudom maguk Mé a barátkozást úgy szüntetik meg, hogy két— három alkalommal nem jelenik meg az ember a közösen jóváhagyott helyen és időben? A mi környékünkön ezt... olajra lépésnek mondják... — Tudja ... tudod, Edit... ügy alakultak a ... próbák ... és a többi... — Ugyan, ki volt a maga helyzetgyakorlat-tamára, Balázs? Nem valami sok leleményt lesett el, mondhatom! (Hát most, itt mondjam el neked estéimet, ottani magányomat? Lajost, a barátomat és Kölesért, a falut? Akkor sem hitted! Az újságíró klubot, ahová eljár ogatok, minek írjam le? Ha ilyen. . főrendezői vezényszavakkal akarod igazad, fölényed mutogatni?! Ott pedig néha értelmes fejek akadnak., Még ha fáradtak ís kissé azok a kerek fejek ... Pedig így volt. Egyik este odaszólt Lajos, a költő és a helyi egyetemista lap szerkesztője: „Jártál valaha is, Balázs, parasztklubban?” Persze, hogy hetykén válaszol az ámbár. „Még neon. De Esőcsinálók Polner Zoltán Hová visznek édesapám hőség ^piros éjszakában.> Hallgatnak hűs jegenyéink: véres, tüzes Napot nyeltek. Hajnalra az esók-lombját sárkány tördeli a szélben. Hiába áldoznak engem feneketlen csordakútnak. Napfény sújtott búzaföldek szénné égett dűlők, árkok. Milyen pusztító haragot űzzek én el szüzességgel? Iszonyatos sikoltásom kivérzi az éjfél csöndjét, könyörüljön édesapám: holtan visz csak haza innét. Holtan visz csak haza innét sose jönnek meg a felhők. Másodév Rodnai István tűz szeretője vagyok a láng fák között osonó falánk nagy didergető ölelő pára magba szökkenő vetemény szára kétnyári növény termő másodéve ablakon jégvirág tűztől körülvéve tűz szeretője tűz tűzzel oltalak karod szémfedöje tár fölém oltalmat — Most a rádiózáshoz van kedved, Balázs? — Igien, közreműködöm. Egy mesedarabbam. És te? Írtál talán valami kis remeket? — Igen, igen. Rádiójátékomat próbálják. Öt férfi, egy tündér __ Kissé mod em »lesz a mi ólomlábú hallgatóságunknak. De eszi, nem eszi, ez van... Apropó. Nem lennie kedved valamelyik darabomban majd a jövőben közre... játszani? Ha majd valami népi hőst szerepeltetek, rád gondolok, Balázska. Biztosra veszem, hogy a mai vidéki lelket rendkívül híven tudnád adni. Mint abban a régi fitaiszerepben is az volt a vonzó, hogy.. „ (Ahá. Kissé nehéz felfogású vagyok. Csak most értettem meg ezt a nőt Az a régi filmszerep ... Fiatal fiú, csinos, biztosan felfut, nyilvánvaló még senki nem kantározba meg... És vidéki lélek. Jó. Lehet, hogy érdekesebb is. Egy fővárosban született is lehet vidéki. Viszont te, drága fővárosi írónő, azt a vitatkozást a babonáról nem hallottad ... Nem ismered azt a hárvers-£ró bácsit sem. Vidéki létek... Előadtuk az Üstfoltozót. Micsoda középkori komédia az, te! Hogy belekotyogtak! Otthon érezték magukat a darabban. Tudod te egyáltalán, micsoda az a darab? Na látod, Edit, most derül ki, micsoda fővárosi pörgettyű lettél! Hiszen te végeredményben csak olyan ezt is, azt csináló lélek, lettél... Erre hogy nem jöttem rá eddig! Igiaz, ezek az elima- radozások... Fehérje-taszításról már hallottam... A „vidéki” lélek teszi? Vagy a más vércsoport? Hogy a „vidéki” lélék nem bírja el a „várasd” felületességet? Tudod Edit, a Le Monde írta meg az új legendát, Suskin, ez a színész, filmrendező, ez az elbeszélés-író, ez a páratlanul korszerű alkotó-művész . . érezvén halála közeledtét, kiszökött a moszkvai szívkőrházból, valahogy eljutott a Don partjára, s ott lelték meg reggel holtan ... És reggel négykor a vasúti restiben ... Gabi folyton azt hajtogatta: „Apa, ráveszem Kazimirt, jövő nyárára szedjük össze ezeket a vásári komédiákat, amiket annyit emlegetett az éjjel ez a Teper Ede hajdani engedélyes vásári mutatványos és mostani téeszárudai kiszolgáló...” Nekem nem egészen eanaftkkdt, hogy Kazdmirral akarja felfuttatni a dolgot, túlságosan kocogó mozgalom lenne az. Mindegy... Elnyargalt velük a vonat, délután háromkor már játszottak. Csak akkor jutott eszembe, ugyan hol számolják el Tpajd ezt az útiköltséget? Hiszen ezt az üveg bort is Hona fizette ki a végén ..) —- Félévenként egyszer hívnak. Olyan dologhoz, amit magam is kívánok. Így nem érzem nagy megtiszteltetésnek, hogy gondolnak rám. Különben eléggé elfoglalt vagyok. Vezetem az egyetemi színpadot. Meg a kölesért fiatalokét. ■— Au! Akkor neked szép kereseted lehet! — Ó, hogyne. Tanmésze- tesien. Ugyebár. A kölesérit elismerik hm. .. társadalmi miegymásnak. Érted, Szerelmi munka. — Csak azért mondom, Balázs... Jó lenne azért, ha néha össizafutnánk... Így mint most... — Persze, persze. Feltétlenül. Csak tudod, ilyen véletlen félévenként egyszer adódik. Tudod, én megrögzött vidéki lélek lettem. Te pedig fővárosi. Más égbolt, más szelj árás. Még ha a csillagzat felettünk egy is ...' Balazs meglátja a nő szemén, szeretne még szólni valamit. Egy mondat még a nyelve hegyén lehet, de a legfőbb ügyelő, Hankó Elemér valóban végszóra megjelenik. A Pagodába a stúdiók folyosójáról jön, s amint kiejti szokásos megszólítását: Lelkem... a színészfejek egyszerre felemelődnek Hajdanában a trombitaszóra füleltek így a katonalovak. És Balázs nevét kiáltja elsőinek. Pattan máris a színész. A nő arca a kézcsók alatt sötétté színeződik. Balázs nem vesd észre, már nincs itt. A nő arca tükör, világít rajta a felismerés: nem igy kellett volna az egészet. Melléfogott. Ügy néz Balázs után: ez az ember most minden további nél kíil kiszakad köréből... Roggyant derékkal ül, némán, moccanás nélkül figyeli a színészek kivonulását. Majd gyorsan konyakot rendel, felhajtja azonnal. És indul. Vontatott, lomha, fáradt inú léptek kel nekivág a rádió folyó- sóren d szerének. Mint aki ismeretlen, setét erdőbe merészkedik. Valaki után. És immár bizonyos benne, aki elvált az imént tőle, azzal többé nem ér össze útja. / Mondd csak, most nam Hímezel? Amikor a múltka azokat a tháliás színészeke emlegetted, az nem fiüme aes volt? (Te egészen, más volté akikor, Edit. Az. első dél. utánon ... Emlékszel még hogy is volt a Lövőiiaz utcai első emeleti lakástok ban ? Ott és aikkor a művészetről beszéltél, az írásaitól még kerek lehet a fejem...” És most ismételjem meg az ezt követő Colklór-vitánkat? Hogy ugyan már nein lábad könnybe a szemem, ha haliok egy parasztembertől ndavalósi népdalt, de azért íekem. meg mindig Bartók íz eszményképem, még ha ?z színésznél nem mindennapos jelenség... Most újbői veszekednél velem Hogy miért nem csámbor- gok a MAFILM környékén az ottani klubban, nerr holmi parasztklübban.. Kölesért sem értetted me: akkor. Pedig térképen megtalálható. Község a magyai Alfölden. Akkor szombaton oda mentem el. Amikor nen mentem el a megbeszél találkozóra. Akkor nem bo csátottad meg. Érzem, az óta sem ...) — Tudod, volt az a Kölesér. Parasztklub.. „ Egyszóval ... — Ezt szeretem benned Ezt a komzeücvensségöt. Egyformán mondod mindig. De ha annyira paraszt-Apolló vagy, akkor mért nem szólsz nekem a paraszt-Ju- nóidrói? Ennyit csak kérhetek tőled... A színész állja a nő nézését, Azt a gondolatsort nem lehet megakasztani agyában. Olyan az, akár egy mágneses mező. (Hajtogasd csak. Junó pedig csakugyan nem volt De az a parasztklub valóságosan létezett- Valóságosan ... Csak ne húzogasd fel az orrod, mert ráncos leszel... Mért grimaszolsz? .,. Hiszen nem mondok egy hangos szót sem csak nézek, bele a szemedbe. . Ahogy ott, Kolesérar nézték a televíziót, amíf nem érkeztünk meg Iskolahagyott lánykák, ilyen bö gyösek ni! szavalták Lajos verseit. Meg Illyését A Kháron lapjairól olvas tak fel. Na és az a Kísi Pista, az a tanár. Persze hogy nem mond neked e a név semmit A társadat mi munkás népművelőd nevét nem írják meg a hír rovatokban Megfogta a za kom gombját. „Látom, Ba lázs, az orrodon, tetszik e neked... Hanem, ha od akarsz rakni egy téglát . népi művelődés falába.. ne nevess ki e nagy sza vakért... akkor gyere e egy hét múlva... Kimegyün együtt Alsósa jgony ára .. Kérdeznéd: hol van az Rajta van legalább a tér képen? Afféle tanyaköz pont... Edit, te tudoc hogy egymillió lélek lakú ma is tanyákon? Kiss Pis ta azt is mondta: Alsó gajgonyán is emberek él nek. Innen (illetve onnan — Kölesértől mindössze ti zenöt kilométerre. Értec csak...”) — Nagyokat hallgats közben, Balázs. Előtter cseppet se szégyell d néf kapcsolataidat... Ősére tudod ... Nekem is tetszet tél... Amikor abban filmedben megláttalak., ről, a te elhívatottsásgod- ról, majd az enyémről.., Vagy csak az művészet, és ez nem? Amit mi elkezdtünk ,. . Mert akikor miért Hallgatott Gábor és Ilona tátott szájjal, amikor z Fészekben, ebéd közben, ú; bolondéiriámról számoltarr be nekik? Talán csak azért mert évfolyamtársak voltunk a főiskolán? Ugyan anyuka... Pedig azt fejtegettem a Thália két művészének, hogy mire jöttünk rá a komámmal, a néprajzos íróval Pedig kellene hogy érdekeljen. Szemed nem olyan, hogy elmond jam, hogy még egyszer elmondjam... A mi vidékünkön egy évszázaddal ezelőtt a vásárokon, a búcsúkon mindig játszottak valamiféle komédiát, frissen kreált aktuális játékokat. Betyárokról, szerelmekről, színészekről, papok, földesuraík ás szolga-
