Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
Április 26—27: Aradon vendégszerepei a békési zeneiskola az „Áradj, napsugár" című gyermekoperával A békési zeneiskola és az aradi zeneművészeti és képzőművészeti szakközépiskola k-'zött közel egy esztendeje alakult ki baráti kapcsolat. A két intézmény vezetője, Ion Zatiu és Fejes Antal elhatározták, hogy kölcsönösen meglátogatják egymást, és vendégszerepléseket is szerveznek. Az aradiak tavaly áprilisban jártak Békésen. és j hangversenyeztek nagy sikerrel | a város művelődési házában, és | a közeli Kamuion. Közben egy változatos, és érdeklődést keltő képzőművészeti kiállítás-kollek- cióval is megörvendeztette az aradi iskola a békésieket. A kiállítást Békésen kívül az eleid művelődési házban is bemutatták. A kapcsolat űjabb eseménye a békési zeneiskola április 26— 27-i látogatása lesz Aradon. A vendégszereplésről Fejes Antal igazgató a következőket mondotta: — Első aradi utazásunk ez a mostani, hetek óta lázas készülődés jellemzi iskolánkat. Tudjuk, hogy megyénk zenei kultúráját is képviselnünk kel! alapfokú zeneiskolánk szerény le- 1 hetőségeivel. Már hagyományos, hogy évente hangulatos meseoperákat tanulunk meg és mutatunk be, tavaly Békéscsabán, a színházban is szép sikere volt j az „Aranycipő”-nek, melynek zenéjét Steiner Béla szerezte. Idén Fejes Antalné szövegkönyvére szintén Steiner Béla írt gyerinekoperát, címe: Araclj, napsugár’’. Ezzel szerepelünk Aradon és egy, a városhoz közeli településen. A kis, kétrészes opera napjainkban, egy zeneiskolai osztályban játszódik. Lényege az, hogy miként formálja közösséggé az osztályt a muzsika közös élménye. Tizenhat gyermek- és egy felnőttszereplőnk — Kökóndi József, az iskola ‘ tanára —, valamint húsztagú kórus és a békési ÁFÉSZ kamarakórusa szerepel a produkcióban. Fejgs Antal elmondotta még, hogy a gyermekopera főpróbáját Békésen tartják, majd az aradi vendégszereplés után, május 4-én, este 6 órakor lesz a békési premier, a művelődési központ színháztermében. C—s, A Fáklya A Fáklya legújabb száma ünnepi szám: anyagainak nagy része Magyarország felszabadulásának 30. évfordulóját méltatja. Ebben ér véget Fomin ezredes hadtörténeti jegyzeteinek közlése. Hogyan indult be újra az élet, a termelés az Egyesült Izzóban? Erről közöl érdekes epizódokat Udvari Gábor riportja. Egy másik riport pedig a nagy múltú budapesti ipari objektum, az Április 4. Gépgyár 30 éves fejlődéséről, eredményeiről számol be. Színes, képes összeállítás olvasható a moszkvai rádió magyar szerkesztőségének munkájáról, háborús veteránok .emléűj száma keznek a II. világháború eseményeire. A szórakoztató rovat érdekes összeállítást közöl azokról a képzőm ű vésze ti\ alkotásokról, amelyek az ezredforduló fantáziavilágát mutatják be. (E grafikákból, rajzokból és képekből a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza kiállítást rendez.) A lap új száma közli a KISZ és a Fáklya közös rejtvény- pályázatának, a Rejtvényes utazásnak az eredményét is: az első négy nyertes az Express Diák és Ifjúsági Utazási Iroda szervezésében szovjetunióbeli jutalomutazásban részesül. Újabb Füles főnyeremény a megyében A szólás-mondással ellentétben, a Füles legutóbbi pályázatán valóban ..babra mént a játék” és a pályázatra több mint 10 ezer megfejtés érkezett. A megfejtők játékosságára jellemző volt, hogy a pályázat előírásaképpen mindegyik borítékban benne volt o£y kicsírázott babszem. A helyes megfejtők közül sorsoláson dőlt el, hogy a kitűzött első díjat, egy Video- ton gyártmányú, Telstar típusú, magne tóimmal egybeépített táskarádiót Szávai Mária medgyesegyházi könyvtáros nyerte. Az értékes díjat Tiszai László, a Füles főszerkesztője Medgyesegyházán adta át \ 1975. ÁPRILIS 28. Politikai irodalom Mezőhegyesen A mezöhegyesi állami gazdaság és a község párta laptervezeteinek aktivistái a hét derekán értékelték a politikai irodalom terjesztése legutóbbi időszakának eredményeit. 1974-ben mintegy ezerkétszáz kötetei vásároltak a mezőhegyesiek, a községben háromszor, az állami gazdaságban két és félszer annyit, mint négy esztendővel korábban. Egy kereső körülbelül három forinttal költ többet politikai kiadványokra a járási átlagnál — igaz viszont, hogy kevesebbet a megyeinél. A legtöbben a kendergyári és a cukorgyári alapszervezetben érdeklődtek a Kossuth-kiaclvá- nyok iránt, valamint — elsősorban a szocialista brigádok szervező munkája révén — a MÁV vontatási főnökségén A résztvevők a további előrelépés módját abban látják, hogy bővítik a terjesztők körét, fokozottan igyekeznek felmérni az olvasók igényeit s erőteljesebb agitációs munkát folytatnak, főleg a fizikai dolgozók között. Megoldják az állami gazdaság sajátos problémáit is: a szétszórt munkaterület miatt az eddiginél több kötetet, nagyobb választékot juttat a terjesztőknek a Kossuth Könyvkiadó Békés megyei kirendeltsége. Felszabadulási vetélkedő Békésen Békésen, a helyi ÁFÉSZ nemrégiben tartótba meg a szocialista brigádjai részére azt a szellemi vetélkedőt, melyet hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére hirdettek meg. A brigádokat képviselők mindegyike alaposan félkész!It a versenyre. Ez derült ki a kérdésekre adott választóikból, amelyek hűen tükrözték az utóbbi 30 év alatt elért eredményeket, Végül is a jól szervezett vetélkedőt az Április 4. Szocialista Brigád nyerte meg és vívta tó a jogot a megyei döntőben való részvételre. Második helyein az Anonymus, míg a harmadik helyen a Béke Szocialista Brigád végzett. A legjobbaknak dr. Varga Imre, a szövetkezet elnöke pénzjutalmakat adott át. Aki „csak” szorgalmasan dolgozott... Ez év március 2S-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, április 4-e alkalmából kitüntetésekéi adott. át. Az ünnepségen Vidovevyecz Máriát, a békéscsabai Kner Nyomda munkásnőjét is szólították. Sebtében megigazította tarkójához simuló apró kontynt. amelyet ősz hajszálakkal ezúslözötl be az idő, lesimílotta ünneplő ruháján a ráncokat, r már indult is megilletódve, átvenni a magas kitüntetést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát... Harmincnégy éve került az akkori Tevan Nyomdába, Három testvére és ő ne tt gondolhattak továbbtanulásra, dolgozni kellett. Így emlékezik: — Nem voll könnyű akkoriban az elhelyezkedés. Én is csak a szomszédunk segítségével, ahogy ma mondják, protekcióval tudtam ide kerülni. A csomagodban hamar belejöttem a munkába. Örültem, hogy dolgozhatok és ezzel is segíthetek az otthoniakon Az akkori idősebb mun/tatdrs- nők igazi mozgatni emberek voltak. Az ő hatásukra, egyre inkább részt vett a politikai munkában. Agitálni járt Mint meséli, nehány helyen szívesen látott vendég volt, ele előfordult, hogy legszívesebben be sem engedték volna. 1945-00/1 belépett a pártba, s egyben tagja lett a Magyar Nők Demokratikus Szö- vetségénck is. 15 évig könyvterjesztőként és vezetőségi tagként munkálkodott A nyomdában a dobozragasztás volt a feladata. Ncliány éve került a kötészetre, a stancolögép mellé. A kérdést: „gondolt-e arra, hogy itthagyja a nyomdát':” — végig sem hallgatva rázza a fejét. — Nem csak szokásból maradtam itt. Szeretem amit csinálok és az embereket is, okik körülvesznek. Jó dolog uz, hogy nap mint nap találkozunk, elbeszélgetünk a világ dolgairól, s a magunk gondjáról, bajáról. Mert az mindig akad. Tudom, régen még több volt, de akkor én is fiatal voltam. Most, túl az ötödik x-en egyre inkább a nyugalomra vágyik az ember. Vidovenyecz Mária jövő év júliusában megy nyugdíjba, de mint mondja, nem akar végleg elbúcsúzni az üzemtől. Sokszor ellátogat még ide, ahol csaknem egy életet töltött el. Nem tudunk sokáig beszélgetni, mert pártcsoportériekezletre kell mennie. — Néha, ha olyan témáról van sző — mondja —, ami engem is érint, hozzászólok. Mindig szívesen meghallgatnak es ez nagyon jólesik. Pedig már nincs az embernek annyi energiája, hogy úgy dolgozzon mint regen. Bevallom, egyre többet gondolok arra, ha majd otthon leszek. remélem egészségesen ... Szerencsére ma már nem kell félni az öregségtől, mint nagysziljeink idején. Vidövenyecz Mária megérdemli a nyugalmat. Élete nincs tele látványos epizódokkal, nem tett országos jelentőségű dolgolzat, egyszerűen „csak" azt, aniit a lelkiismeretes emberek — szorgalmasan dolgozott. Nagy Ágnes Mai tévéajánlatunk 21.30: Operabarátokat keresünk 'Üj, magazinjellegű müsor- sorozatot indít a tévé, amelyben új barátokat akar megnyerni az operának és az opera régi híveinek változatos szórakozást nyújtani. Híres .operaáriák, ifjú tehetségek, külföldi vendégművészek szólalnak meg egy-egy előadásban. Operai sztorikat hallunk — művek keltkezéséről, színpadra állításáról. Az első adásban Puccini levelezéséből a Tosca megszületésének történetét, körülményeit emelték ki. S színészek játsszák el e levelezés alapján írt „forgatókönyv” szerint az opera keletkezésének történetét. Operabarátok közé, komolyzenei klubokba is ellátogat a műsor. Ezúttal a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem komolyzenét kedvelő fiataljai a vendéglátók. ősz Ferenc: RÓ (KISREGÉNY) XI. 5 — Nem baj. Igazából nem is S őt keresem, haném a tisztjét, ■ egy bizonyos Tószeghy zász■ löst... — mondta bátran, mert ■ a katona hangja megnyerte bi- : zalrnát... 5 — A Pubikát? Hát* az itt • van. A nagyobb tiszt urak : mind elmentek valahová. Ügy • beszélik, hogy a vár alatt va• lami nagv alagút van, és abban S bújnak. Meg aztán a csatornán ! akarnak tovább menni. A Pubi- ; kát hagyták itt parancsnok■ nak. ; Megérkezett Tószeghy. Ha le• hét, még sápadtabb volt, mint : amikor utoljára látta. A nyilas ; karszalagot már nem viselte, de ■ az egyenruhája olyan volt, mint- ! ha most hozta volna a szabó- t tói. ! — Ezt hoztam magának j Krisztina kisasszony küldte.... ! A fiú mohón kapott a levél j Után. S — Idefigyeljen, Rózsi... í Mondja meg a kisasszonynak, hogy amint tudok, rohanok. Egyelőre azonban maradnom keű még... — Ugyan minek? — kérdezte Rózsi. — Én vagyok a parancsnok. Nem hagyhatom itt az embereimet A katona közbelépett — Engedje meg a zászlós úr, de nekünk nincs szükségünk magára. Ha hívják, menjen csak. örüljön, hogy van hová. Itt már úgysem talál olyan embert, aki egyetlen parancsát is végrehajtaná. — Hallja! Mozogjon! — nógatta Rózsi. — Örvezetői — fordult keményen a katonához Tószeghy. — Magának adom át a parancsnokságot... — Köll a nyavalyának. Vigye azt i® el a zászlós úr. — Hagyja, csak — nevetett Rózsi. — Két napja engem is kineveztek parancsnoknak. Ügy látszik, most ilyen világ járja. Vegye csak el azt a paramce- nokságot, aztán vezényeljen egy nagy „oszolj”-t. Na menjünk, Pubd — karolt a fiúba. — Maga is hallótta már, hogy így hívnak? — Mert olyan is, mint egy berezel t fiú ... — nevetett a lány és meglódította Tószeghyt. — Várjon! A géppisztolyom! — Mi a fenének kell az már? — Itt van az enyém, ezt is elviheti a zászlós úr — dobta oda ai őr a fegyvei-ét. — Itt van két tele tár is. Olyan ez a fegyver, hogy akár a háborút is megnyerheti vele. Tószeghy a vállára vette a fegyvert és követte Rózsit. — Mi lett a gazdájával? — kérdezte a lány. — Köpetzy ezredes úrra gondol? — Ide figyeljem, fiatal úr. Ha maga azt akarja, hogy az életben még valaki is úrnak szólítsa, akkor ne nevezzen úrnak egy vadállatot... — Hogy megváltozott maga, Rózsi — csodálkozott a zászlós. — Minden megváltozott mostanában . .. Szóval mi van az ezredesével ? — Lelőtték! Méghozzá a németek. A parancsnoki kocsiján akart átmenni a német vezérőrnagyhoz. Két, SS megállította és kiparancsolták a kocsiból. Köpetzy ordított, tiltakozott, de a németek kirángatták és vele engem is. Köpetzy a pisztolya-
