Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

I i maahamseay folytatásagtésif ála&in teiafáfilásfll Bronzkoszorűs jelvényt kapott az „Áchim L András” brigád Energiából félmilliós megtakarítás A közelmúltban ' ünnepélyes seretek köizött Nagy János, a iiciasháti ÁJlami Gazdaságban tevékenykedő szocialista brigá- Idk elnöke adta át a bronz fo­kozatot a gazdaság hibridüzKmé- yea dolgozó Áchiim L. András Szocialista Brigád tagjainak. Az rnnepség után beszélgettünk 3yaraki Gáborral, a brigád ve- setöjéveü: — Nagyszerű érzés, hogy fca- iraly brigádunk, ismét elegeit ;ett a vállalások nagy részének is negyedszerre bizonyította isszefoirottságát és érdemelte kd i megtisztelő Szocialista címet.; Pedig talán az elmúlt év volt origádunk fennállása óta a leg­nehezebb esztendő. Hiába ipar- rodtunk hétköznap, vasárnap, lapomba tízórás munkai dobén, j. magas víztartalmú kukorica szárítása majdnem háromszoro­sét igényelte időben és energiá­ban is, mint az előző évékben, amiatt aztán volt olyan pontja vállalásunknak, amelyet nem tudtun|k teljesíteni. Mindezek ellenére a gazdaság vezetőd fi­gyelembe véve a rendkívüli kö­rülményeket, úgy határozott, hogy ismét megítéli számunkra a szocialista rímet és a bronz fokozatot. Nehéz volt az elmúlt gazda­sági év, de nemigen lesz sokkal könnyebb az idei sem, még ha az időjárásban nem is lese rendkívüli helyzet. Ugyanis er­re a gazdasági évire, szocialista címünk megvédésére, a IV. öt- éves terv sikeres befejezésére, valamint hazánk íalsaabadulá- nak 30. évfordulójára kibonta­kozott munkaversany folytatá­saként újabb felajánlásokat vál­lalt a brigád. Többek között el­határoztuk, hogy tovább csök­kentjük az önköltséget, megta­karítunk 122 tonna gázolajat — amelynek az értéke csakntem félmillió forint —, s 38 tagú brigádunk tíz-tíz társadalmi munkaórát vállalt Sablonok nélkül P ártazerveink, pártszerve­zeteink időszerű felada­ta most a XI. kongresszus útmutatásainak, határozatai­nak sablonoktól mentes al­kalmazása a konkrét tenni­valók megvalósításáért. Nos, éppen ezekről a kérdésekről kell, hogy folyjon termékeny eszemecsere a pártszerveze­tekben. Ezekről s elsősorban arról, hogyan használják fel a kongresszus gazdag útmuta­tásait a helyi pártmunkában, a sajátos feladatok megoldá­sában. A kongresszuson kidolgo­zott politika megjelöli tenni­valóink célját és irányát, rög­zíti annak sarkalatos elveit, megadja a soron következő fő feladatokat és rávilágít a sikeres megvalósítás feltéte­leire. Ez átfogó, országos ér­vényű útmutatás a fejlett szocializmus felépítésére irá­nyuló munka folytatásához. Ugyanakkor a konkrét, pon­tosan megfogalmazott tenni­valókat, ezek megvalósításá­Dicséretesen dolgoztak a kongresszusi munkaversenyben — jutalomban részesültek a Vállalat Kiváló Brigádja ki­tüntető címet nyerte el. A „Dó­ssá” brigádot pedig a vállalat javaslatára magasabb kitünte­tésre terjesztettek fel. A kong­resszusi dekád versenyre a dol­gozók még jobban fokozták munkakedvüket. Mimikájukat si­ker koronázta. A versenyben különös gondot fordítottak a csecsemőruh ázati cikkeik ellátá­sának javítására. A szocialista és a munkabrigádok, valamint az egyéni felajánlások teljesít­ménye ebben a szakaszban — az előző és a bázisidőszakhoz képest — szinte napról napra ugrásszerűen emelkedett. A Camber kör kötőgépeken a dol­gozók lelkes, odaadó munkájá­nak eredményeképpen átlago­san 15 százalékkal, illetve 00 százalékkal növekedett a terme­A Ai. parüKosngresszus es na- záhk felszabadulásának tiszte­letére tett vállalások és felaján­lások teljesítése még az elmúlt évben elkezdődött. Ennék a munka versenyszakas znak az ér­tékelése 1975. március végén le­zárult. A nagy jelentőségű verseny azonban tovább folytatódik! A nemes vetélkedőből a Bé­késcsabai Kötöttárugyár szocia­lista és munkabrigádjai, vala­mint az egyéni versenyzők nagyszerűen kivették a részüket. Az 1974-es év munkaversenyé­nek értékelése alapján a moz­galomban részt vett 29 brigád — 400 tagja — mintegy 150 ezer forintnak megfelelő pénzjuta­lomban részesült. Ezen túlme­nően a „November 7.” brigád az előző év eredményei alapján Megfiatalodott a csabai művelődési központ Több százezer forintos költ­séggel felújították a békéscsabai Megyei Művelődési Központ épületét. A munkálatokat a ta­nácsi kivitelező részleg végez­te. - Bár a belső festési munká­kat még folytatják, a megfiata­lodott, nagyon szép nagyterem már készen van: vasárnap este m Sigma-együttes közreműködé­sével össztáncra várják a csa­bai fiatalokat. A nagyterem új világítási kerendezéseket, kor­szerű pódiumot kapott. Az eme­leti előcsarnokot kaimaratárlatok megrendezésére tették alkalmas­sá. A békéscsabai művelődési központ ezután valóban képéé lesz arra, hogy nagyobb, orszá­gos, sőt nemzetközi versenye­ket, fesztiválokait, rendezvénye­ket tartsanak falai között, és. csökkenthető a többi békéscsa­bai közművelődési intézmény nagyfokú zsúfoltsága is. lés. Kiemelkedő teljesítményt ért el a Hámán Kató brigád. Egyénileg Sztriha Györgyné, Fábián Lászlómé és Szentesi Gi­zella járt az élen. A varrodai üzemrész dolgozói ugyancsak kitettek magukért. Körültekintő, fáradsáigos mun­kájuk kitűnő eredménnyel páro­sult. Az egy nap alatt megvarrt csecsemőrüházat i termékeik da- rabszáma jelentősen növekedett. A bázishoz képest két és fél­szeresére, illetve az előző idő­szakhoz viszonyítva mintegy 40 százalékkal szárnyalta túl a ter­melést. Kiváló eredményt ért el a Kállai Éva, a Zója és a József Attila brigád. Egyénileg viszont Vincze Jánosné, Mengyel Mi- hályné, Juhász Erzsébet, Kri- zsán Pálné, Hürfcecz Anna és Egressi Ilona tűntek ki. így a vállalat a kongresszusi dekád versenyben elért egyéni teljesítmények alapján mintegy 35 ezer forint jutalmat fizetett ki a dolgozók között. Az igen jelentős célkitűzések megvalósítására nagy erőfeszíté­seket tettek a dolgozók, s {gy megérdemelt jutalomban része­sültek. Bátran elmondhatjuk, hogy a munkaverseny első szakaszában részt vett szocialista és munka- brigádok, valamint az egyéni dolgozók méltán kiérdemelték a vezetők elismerését. Uhrin János Félmillió pár cipő liilllil A tervek szerint, május 1-re «újuk úi iUtUgyesegjnazan a helyi BOKTEX Szövetkezet új üzem­csarnokát. Az 1500 négyzetméter alapterületű épület lőbb mint hétmillió forintba került. Üzem­be helyezése után lehetőség nyílik arra, hogy az V. ötéves terv időszakában évente a szövetke- aet félmillió pár cipőt gyártson (Fotó: Béla) nak célszerű sorrendjét és alkalmas eszközeit a kommu­nistáknak helyben, a maguk tevékenységi körében kell megtalálniuk. T agadhatatlan, a központi utasítások végrehajtása könnyebb, mint egy, a jelen­kori valóságnak minden moz­zanatára érzékenyen reagáló politika lényegének és szelle­mének elsajátítása, alkalma­zása a helyi viszonyokra. De a szocialista fejlődés mai fo­kán ez utóbbi már elenged­hetetlen követelmény, mert téte.lek és formulák gépies ismételgetésével nem jutha­tunk előbbre. Nyomban a kongresszus után szóltunk arról, hogy a kongresszuson kidolgozott, el­fogadott politikánk minden eleme szerves egységbe ötvö­ződik. Ezt a politikát a maga teljes egységében és összefüg­gésében kell értelmeznünk és alkalmaznunk. A kongresszus határozataiban minden a he­lyén van és minden a megfe­lelő hangsúllyal szerepel. A téves értelmezésnek és a po­litika eltorzításának kocká­zatát rejti magában azonban, ha ezeket a hangsúlyokat va­laki ide-oda tologatja, ha ön­kényesen kiemel belőle egyet-mást, amit valami ok­ból mindenek elébe akar he­lyezni. Vegyük például azt, hogy a XI. kongresszus és a me­gyei pártértekeziet is elítélte a kispolgáriasságot, a hará- csolást, a munka nélkül szer­zett jövedelemből származó „életművészetet”. Párttagsá­gunk és általában társadal­munk joggal ítéli el a hará- csolókat és azokat, akik szin­te semmi egyebet sem tarta­nak fontosnak az életben, mint a vagyongyűjtögetést, a haszonszerzést minden áron. Ezeknek az elemeknek élet­vitele éles ellentétben áll a dolgozó emberekével és fel­háborító, amikor hencegve öltögetik nyelvüket a többi­ekre : ti élhetetlen emberek vagytok ... Ezt a szocialista társadalom erkölcsétől és életszabályaitól mereven el­térő magatartást élesen el kell ítélni, fel kell lépnünk elle­ne. De egyáltalán nincs iga­zuk azoknak, akik a harácso- lást úgy emlegetik, mint va­lami általánosan jellemző tü­netet, mintha e jelenség el­len a szocializmus nehéz tü­zérségével széles fronton vív­nunk kellene. Ami ugyanis feltűnő, még nem okvetlenül széles körben kiterjedt jelen­ség. Másrészt a harácsolót el­sődlegesen nemcsak az jellem­zi, hogy több a pénze, mint az átlagembernek, hanem az, hogy munka nélkül vagy aránytalanul csekély munká­val szerezte ügyeskedve, ra- vaszkodva, mások eszén túl­járva — embereket becsapva és meglopva. Vagyis anélkül jutott jómódhoz, hogy cseré­be megfelelő és arányos érté­ket adott volna a társadalom­nak. e nagyon helytelen vol­na, ha a túlhajtott in­dulat mindenkit a harácsolok közé sorolna, azt is, aki úgy tett szert az átlagembernél több jövedelmre, hogy az át­lagembernél jóval nagyobb teljesítményt nyújtott, s ta­lán hajnalba nyúló éjszaká­kon át töprengve, dolgozva, az egész társadalom számára hasznosat és értékeset alko­tott. Ezt oktalanság volna elítélni, hiszen társadalmunk éppen arra serkent, hogy mindenki képességének ma­D xímumával járuljon hozzá a közjóhoz és aki ezt teszi, jo­gosan kap érte többet a tár­sadalomtól. A kicsinyes irigy­ség pedig nemcsak helytelen politikai indulatokat fakaszt, nemcsak félrevezet, hanem a dolgozók társadalmával el­lentétes érdekek irányába hat, mert valamennyi dolgo­zó ember érdeke az, hogy az emberi tehetség, szorgalom és alkotó erő a viszonyok szüntelen fejlődését s ezzel mindenki boldogulását szol­gálja. Erre anyagi eszközök­kel is ösztönzünk. S arra, aki jól megszolgált, néha meg­koplalt kenyeréből vesz au­tót, épít családi házat, nya­ralót, arra nem süthetjük rá a harácsoló bélyegét. Közte és a társadalom lebzselői, in­gyenélői között nagyon is éles a különbség. Nos, tehát, arról van szó, hogy közöttük kell meghúz­nunk a határvonalat. Ez pe­dig a sablonoktól mentes he­lyi politika mindennapi gya­korlata. A helyi politikáé azért, mert a társadalom vámszedői nem általában lé­teznek, hanem itt élnek kö­zöttünk. Itt sürögnek, „fon­toskodnak”, „okoskodnak”. Felajánlják „nemes szolgála­taikat”, „bombaüzlettel ke­csegtetnek”. Sok milliós vál­lalkozásokra inspirálnak. Oly­kor ehhez szabad kezet, s hozzá vállalati, szövetkezeti áldást és bélyegzőt kapnak. Tapsolunk is az első „sike­reknek”, pénz áll a házhoz — mondjuk, jól szolgálja a cso­port-és egyéni érdeket, s csak akkor hökkenünk meg, ami­kor később a bírósági tár­gyaláson kiderül: félrevezet­tek bennünket, s vakságunk miatt egy gőzösség kerül a szégyen padrat mert dolog nélkül élő, busás hasznot hú­zó emberünk révén a nép­gazdaság érdekeivel kerül­tünk szembe. A kongresszus szelleme, útmutatása ebben is el­igazít. A helyes, kommunista ítélőképesség a kiegyensú­lyozott szemlélet forrása, s úgy kerülhetjük el a régi sablonok feléledését vagy új sablonok keletkezését, ha mindent jól átgondolunk és mérlegelünk, mielőtt a helyi politika kérdéseiben határo­zunk. Ezen az úton válnak a kommunisták és pártonkívüli aktívák megfontolásai és tet­tei annak a töretlen ívű párt­munkának alkotó részévé, amely a XI. kongresszus ha­tározatának megvalósítását eredményezi. Deák Gyula Csillárok, asztali lámpák és falikarok

Next

/
Thumbnails
Contents