Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
„Ihm ifjosag iMyizat Bővül a Bajai ICuhorieatermesztő Rendszer Áprííits 22-én országos jelentőségű tanácskozás színhelye lesz Baja. A Bajai Állatná Gazdaság kezdeményezésére két évvel ezelőtt megalakult a kuko- ricaterme&ztő rendszer, melynek működése Békés megyében három állami gazdaságot (Körösi, Hidasháti, Szarvasi) és tizenkilenc termelőszövetkezetet vonz. Az 1974. évi vetésterület meg- közieüítette a 35 ezer hektárt, melyből a kukorica 15 ézer 249 hektár. Korábba» mt a i termelési rendszer a kukoricára specializálta magát. A termesztésben elért eredmények kimagaslóan jóik. A Békés megyei' körzetben 'j e rendszerhez tartozó gazdaságokban átlagosan 61,22 mázsa hozamot értek el 1974-ben. Az indulás évéhez képest 40,84 százalékkal növelték a termés- eredményt hektáronként. A ku- ikoricatermesztésben a fajtaváltás, hazai nemesítésű marton- vásári, szarvasi, szegedi," hibrid kukoricák, valamint az igien konszern tápanyaggazdálkodás, a műszaki színvonal emelése, a hozzáértés növelése, a termelési rendszer és a termelő gazdaságok közötti partneri kapcsolat mélyülése eredményezte a figyelemre érdemes változást. Ez a termelési rendszer már az indulás évében a KGST- tagállamokban és a hazai mezőgép iparban gyártott gépekre alapozott. Tavaly, mivel a szocialista gépimport nem fedezte az üzemekben megnövekedett igényeket, kénytelenek «voltak John Deere traktort és nyugatnémet Claas-dominatort megvételre ajánlani a termelőegy- ségeknek. A gépesítésre fordított költségek így jelentősen növekedtek. Örvendetes viszont, hogy már az idén ismét előtérbe kerül a szocialista gépimport. K—700-as traktorok szállítását igazolta vissza az AG- ROKER. Jövőre már K—701-es traktorra is számíthatnak az ebben a rendszerben működő gazdaságok. Felajánlottak Rába—Steiger traktort is, ezek Győrben készülnek külföldi licence alapján, de ezekért olyan magas árakat kémek, melynek a ma szövetkezeteinek szinte elérhetetlenek. Drágábbak a John Deereknél. Ezért ilyen, gépet ebben az esztendőben egyik gazdaság sem rendelt. Viszont változatlan az érdeklődés a D4KB magyar traktor, az MTZ szovjet gyártmányú traktor, az NDK E—512-es kombájn és az [ ugyancsak NDK IFA-ttehergépkocsik iránt. A termelési rendiszerben együttműködő gazdaságok már az idén tovább szélesítik kapcsolataikat a bajai rendszerrel — mondotta Kovács János, a békési körzet vezetője. — A kukorica mellett szójára, napraforgóra, lucernára és kukoricavetőmag előállítására, technológiák összeállítására, adaptálásra, szaktanácsadásra vállalkoznak. A jövő évtől kezdve a cukorrépa-termesztés segítése is feladataik közé tartozik. Az utóbbi években jó együtt- i működés alakult ki Baja, a rendszer központja és a Hidasháti Állami Gazdaság, valamint a kondorosa Egyesült Tsz köpött. A Hidasháti Állami Gazdaság helyet biztosít a BKR megyei, körzetének, technikai bázisul szolgál, részt vesz a technológia adaptálásában, a termelési rendszer rendelkezésére bocsátja a nagyüzemi, gazdálkodásban szerzett több évtizedes tapasztalatát. A kondoro- si Egyesült szövetkezet a szója- termesztés Békés megyei bázisüzeme. Az itteni tapasztalatokat használja fel a BKR Békés mogyében három agronómus- szaktanácsadó és két gépészmérnök irányításával. Dolgoznak szerelők is, akik a garanciális hibák elhárításán fáradoznak, itt tartózkodnak a nyugatnémet Claias-dominátor gyárból és az NDK mezőgép iparának magas színvonalon kvalifikált szakemberei is. Ennek a széles körű összefogásnak tudható be, hogy egyre több gazdaságban termesztenek hektáronként 70 mázsán felüli kukoricát (békéscsabai Szabadság Tsz, orosházi Petőfi Tsz, a Hi- dfisháti és a Szarvasi Állami Gazdaság). Csatlakoztak a BKR- hez az okányi és a dévaványai termelőszövetkezetek is, melyekben egy esztendő leforgása alatt 27-r-47 százalékkal nőtt a kukorica hozama. Ezeken a viszonylag mostoha talajokon 30 —35 mázsa kukoricát takarítottak be 1974-ben, 18 mázsa-, val többet, mint korábban. A Bajai Kukoricatermesztő Rendszer tehát kedvezően járult hozzá a megyénkben kibontakozó iparrszerű növénytermesztéshez. Ebből vonnak le majd tanulságokat április 22-én és határozzák meg a további tennivalókat. Dapsi Károly Díjkiosztó ünnepség a Volán 8. $&. Vállalatnál A KISZ KB az Állami Ifjúsági Bizottsággal, az érdeikelt szakszervezetekkel és a Közlekedéstudományi Egyesülettel egyetértésben „Alkotó ifjúság” pályázat és kiállítás szervezését hirdette meg az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított szocialista munka verseny-mozgalom keretében. A pályázat és a kiállítás célja volt az ifjúság alkotókészségének kibontakoztatása, a fiatalok mozgósítása, hogy m,unkaköri kötelességeiken túl alkotásokkal segítsék elő a kongrasz- szusi határozat, valamint a IV. ötéves népgazdasági terv feladatainak megvalósítását. A felhíváshoz a Volán 8. sz. Vállalat fiataljai is csatlakoztak. A pályázaton hasznosítható gyakorlati és elméleti munkákkal vettek részt. A zsűri megfontolt elemző vita után hozta meg döntését. I. díjjal, s a vele járó 3 000 forint összeggel jutalmazta Ballag László és Molnár György kilométeróra-pontosító berendezését A II. helyezett lett 2 000 forint jutalommal Szántó József és Papp Bálint az Ikarus 200-asokhoz használatos fűtőkészülék fogyasztásszabályozója. A III. helyezett lett 1000 forint jutalommal Vereska Mihály és Orodán László Differenciálmű- vék felújítása című pályaműve, amit már korábban újításként is bevezettek. Különdíjat is kapott a bíráló bizottság, az 1000 forintos tiszteletdíjat Hodoroga Péter kapta vízkifúvó készülékéért. A fotó- és képzőművészeti pályamunkákat pedig tárgyjutalommal díjazták. B. I. Amatőr festő kiállítása, Az Ipari Szövetkezetek Gyopár Klubjában április 19-én kerül sor Jelinek Lajos amatőr festő kiállításának megnyitására. Az április 28-ig nyitva tartó kiállítást Dér Endre József Attila-díjas író nyitja meg. Mint arról hírt adtunk, a településfejlesztő társadalmi munkában a városok közötti versenyben az első helyezést Gyula érte el. Óvodák, bölcsődék, egészségügyi intézmények létesítésében, játszóterek rendben tartásában jele ntkezett a lakosság segítsége. Képünkön a jelentős társadalmi nnnka hozzáadásával épült új rendelőintézet (Fotó: Demény) A megyeszékhely vízellátásáról Egy év alatt öt és fél millió köbméter víz — Lesz-e regionális vízmű? — Kertlocsolás, kocsimosás Nemrégiben a megyei víz- [ és csatornamű vállalat igazgatója számolt be a békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának a megyeszékhely vízellátásáról, gondjairól, a jövő elképzeléseiről. A fejlődés ‘számottevő, hiszen a város közművesítése a felszabadulás után szinte a nulláról indult. A jelenleg működő vízművek összértéke meghaladja a 166 millió forintot. A vízvezeték-hálózat hossza 173 kilométer, amelyről 254 közkifolyó adja a jó minőségű ivóvizet. A több mint 11 ezer lakásban 42 ezren — a város lakosságának 87 százaléka — élvezi a közüzemű vízellátás előnyeit. Az újkigyósi termelőtelep, a vandháti vízmű és a városi kutak pillanatnyilag 15 ezer köbméter vizet adnak naponta. Ez egy év alatt 5,5 millió köbméter víz előállítását, szállítását jelenti. Felvetődik a kérdés: sok ez vagy kevés? Nos, lehetne több. Az elmúlt év júniusában és szeptemberében például a kutak 95 százalékosan voltak kihasználva, tehát víztartalék egyáltalán nem állt rendelkezésre. Ebben az időszakban a hálózati nyomás 15-ször olyannyira lecsökkent, hogy a vízszolgáltatásban zavarok keletkeztek. A város munkáskerületében, Erzsébethelyen pedig szinte állandósult a vízhiány, annak ellenére, hogy megépítették az új 200 milliméteres ösz- szekötő vezetéket. A legtöbb gond a nyári csúcsidőben van, amikor az ipari üzemek, elsősorban a konzervgyár, a hűtőház és a kötöttárugyár nagy mennyiségű vizet használnak fel. Anti a fejlesztéseket illeti: a városi vízművek állóeszközértéke 1974-ben több mint 22 millió forinttal nőtt. A városi tanács és a lakosság által segített munkák közül elkészült: j többek között — a 600 milliméteres főnyomóvezeték 1,5 kilométeres szakasza, az utcai hálózatot 7 ezer 500 méterrel bővítették. Egy év alatt 472 házibekötést végeztek. A vízmű vállalat saját fejlesztési alapjából 3 millió 610 ezer forinttal járult hozzá a megyeszékhely vízellátásának javításához. Nagy- gondot fordított a vállalat az üzembiztonságra is. Ilyen munka volt az elmúlt esztendőben a főnyomővezeték mosatása, a kisréti kutak felújítása, automatikus légtelenítők felszerelése a főnyomóvezeték magas pontjaira, az újkigyósi termelőtelepen a vas- és mangántalanító szűrőház rekonstrukciója. Persze vannak megoldásra váró gondok is. Mint a vandháti vízmű automatikájának elkészítése, amely immár három éve húzódik. A vízszintjeiző berendezések kijavítása a víztoronynál, az újkigyósi termelőtelepen és a nyomásfokozónál egyaránt. De még ezeknél is nagyobb problémát okoz az úgynevezett hidegtartalékok, vagyis az áram- fejlesztő aggregátorok hiánya a vandháti vízműnél és a városi nyomásfokozónál. Ez gyakorlatilag azt jelenti, ha Békéscsabán szünetel az áramszolgáltatás, a város víz nélkül marad. Ügy gondoljuk, felesleges bizonygatni, mennyire fontos lenne — a négy—ötmillió forintba kerülő — berendezés beszerzése, felszerelése. Elöljáróban már említettük: milyen nagy jelentősége van az átgondolt, tervszerű fejlesztéseknek. A jövő elképzeléseinek kidolgozásakor feltétlenül figyelembe kell venni a megye hidrológiai helyzetét. Úgyis fogalmazhatunk: viszonylag szerencsések vagyunk, hiszen a Maros hordalékkúpjára telepített kutak még sokáig képesek lesznek jó ivóvízzel ellátni bennünket. De ehhez az is szükséges: a jelenleginél nagyobb teljesítményű, korszerűbb, több települést ellátó vízművek épüljenek. így vetődött fel az a jogos igény is, hogy Békéscsaba, Békés és Gyula városok regionális vízművet hozzanak létre az elkövetkező években. A terveket a megyei vízmű vállalat és a KÖVIZ1G közösen elkészítette. A pénzeszközök is rendelkezésre állhatnak. Annál is inkább, mivel az ötödik Ótéves tervben a megye lakossági vízellátásának javítására, csatornázásra 440 millió forint központi támogatást kap, Az említett közös vízmű 280 millió forintba kerülne és 30 ezer köbméter vizet szolgáltatna naponta. Ennek megvalósításához persze elengedhetetlenül szükséges az érintett városok tanácsainak erkölcsi és anyagi hozzájárulása is. Az ez évi fejlesztési tervek között szereplő V. kerületi nyomásfokozót nem építik meg, ugyanis az 1976-ban elkészülő 600 milliméteres főnyomóvezeték a meglevő 300 milliméteres nyomóvezetéken is képes lesz ellátni megfelelő mennyiségű vízzel Erzsébethely lakosságát, ipari üzemeit, intézményeit. Ez hozzávetőlegesen 15—20 millió forint megtakarítást jelent. Folytatódik viszont a naponta ötezer köbméter vizet termelő makkosháti vízmű építése, amelyre az idén , 15 millió forintot költenek és 1976-ban adják át rendeltetésének. Még ez év júniusában bekapcsolják a vízszolgáltatásba a vandháti I. és II. kútcsoportot. Ezzel a városi vízmű egy nap alatt háromezer köbméter vízzel ad többet, mint előtte, így az 1975. évi víztermelés 26 százalékkal haladja meg ajf. 1974. évit. Amint látjuk, a víz egyre inkább munkával előállított termékké, sőt fogyasztási cikké változott. Az előállításához pedig mind több és több emberi munkára és pénzre van szükség. / Éppen ezért érdemes és szükséges a vízzel is takarékoskodni, ésszerűen gazdálkodni. Általában a vállalatok nem lépik túl a részükre megállapított, egy nap alatt felhasználható vízmennyiséget. A túlfogyasztásért kiszabott büntető vízdíj összege 1974-ben alig haladta meg az egymillió forintot. Az a tény, hogy az utóbbi két évbén nem volt vízkorlátozás a városban — még csúcsidőben sem — kétségtelenül a vízellátás javulását jelzi. De ez nem azt jelenti: most már pocsékolhatjuk a vizet. Itt elsősorban a kertlocsolásra és az egyre jobban elharapódzó kocsimosásokra gondolunk. A víz- és csatornamű vállalat bevezette ,ugyan a kertlocsolási pótdíjat, de ez nem lehet végleges megoldás sem a lakosság, sem a vállalat számára. A legkézenfekvőbb az lenne, ha minden vízvezetékkel ellátott házba vízórát szerelnének, ami sajnos a vízóra hiánya miatt egyelőre lehetetlen. Mi tehát a teendő? Véleményünk szerint a fokozott ellenőrzés, ha kell büntetés kiszabása a vízmű vállalat, illetve a városi tanács műszaki osztálya részéről. Mert a víz az alapanyaghoz, az energiához hasonlóan kincs, aminek „előállítása” — még egyszer hangsúlyozzuk — egyre több pénzbe kerül. Seress Sándor
