Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

Ha rövid a kardod... Szaszák János többszörös újító Mar egészen fiatalon nagy vonzalmat ér­zett a gépek­hez, a vasas szakmához Szaszák János. Édesapja, aki az egyik tsz- ben növény- termesztő, a fárasztó mun­ka után több­ször mondta neki: — Tanulj fiam, hogy jobb legyen a sorod, mint az enyém! A biztatás^ még inkább érlelte benne az elhatáro­zást, Érettségi után szeretett volna bejutni a műszaki egye­tem gépészeti karára. Nem vették fel. A vasas szakma mellett azonban kitartott. Elment marós ta­nulónak és két év múlva szak­munkásvizsgát tett. Behívták katonának. A hon­védségnél komoly technikai ismeretekre tett szert, besze­relés után a Mezőgazdasági Gépjavító és Szolgáltató Válla­lathoz került, ahol 10 évig ma­rósként dolgozott. Közben be­iratkozott a gépipari techni­kum levelező tagozatára és 1973 tavaszán képesítő vizsgát tett. Mint marós, számos ésszerűsí­téssel igyekezett könnyebbé, eredményesebbé tenni a mun­káját. A jó megoldásokat nem tartotta titokban, hogy minél többen hasznosítsák azokat a vállalat javára. Tavaly ősszel a kaszaüzem művezetőjévé léptették elő Sza­szák Jánost, amiről így beszél: — Valószínűtlenül nehéz fel­adat elé állítottak. Kértem gé­pet, de azt mondták, nincs rá pénz. Van egy régi közmon­dás; Ha rövid a kardod, told meg egy lépessel! Mit csinálhat­tam? — Nekem is egy lépést kellett tennem, hogy le tudjam győzni az ellenfelet. No, nem a vezetőt, mert az nem ellenfél, hanem az akadályt kellett el­hárítanom az útból. — És sikerült azt a lépést megtennie? — Sikerült. A kombájn ka­szapenge élezése jelentette a legnagyobb gondot. Megfelelő szerszámot kellett kitalálni hozzá. Jól működik a gép, hat ember helyett ketten dolgoznak rajta és éles is lesz a kasza­penge. Kővári Gézával együtt készítettük. A pengét bélyegezni kell, amihez ugyancsak megfelelő gépet konstruált Sitkéi Péter üzemtechnológussal együtt — félautomata gép segítségével — megoldotta a csomagolást is. Az előbbi kettő, az utóbbi egy ember munkáját pótolja. A kaszapenge egyébként há­romszög alakú kis vaslemez, amelyből NDK megrendelésre havonta 250—260 ezer készül. (Ott szerelik össze komplett kaszává.) Ért­hető, hogy ilyen mennyi­ség előállításá­nál — amel­lett, hogy a minőségi köve­telmény is ma­gas —, milyen jelentősek a kaszaüzem újí­tásként, házi­lag készített termelő gépei. Igaz, mind­egyiknek a megoldása sok fejtörést és fá­radozást köve­telt, ám a si­keres munka jutalma sem maradt él. Szaszák János erről így véle­kedik. — Ha az újí­tási díjakat át­számítom, azt hiszem, nagyon tisztésséges órabér jön ki. Kü­lön díjazták az újítások meg­valósítását, a gépek elkészíté­sét is. Az sem mellékes persze, hogy becsületet szereztünk ma­gunknak. Az elismerés pénzben is ki­fejezésre jut. Eddig az újítá­sokból eredő 260 ezer forint éves megtakarítás után 13 ezer 600 forintot vett át, és az idén még 6500 forint jár neki. Jö­vőre a termelés növekedése alapján várhatóan 10 ezer fo­rintot kap. Közben a vállalat egyszobás, összkomfortos lakás­hoz juttatta őt és a családját, feleségét és a ÍJ éves Zsoltit. Másfél hónapja pedig megszü­letett Ákoska. Gyarapodott a család, nagyon is jól jön te­hát a pénz. Különösen azért, hogy a lakást kétszobásra le­hessen kicserélni. Aki pedig egyszer elkezdte az újítást és olyan szép sikere­ket ért el, az aligha adja fel a további küzdelmet. Máris van néhány elgondolása a mű­helyen belüli fizikai munka megkönnyítésére, ami a terme­lés növelését is elősegíti majd. Ezeket pedig Koczlha György es Mák Mihály csoportvezető­vel, Sitkéi Péter üzemtechno­lógussal, valamint Gálik János főművezetővel együtt törekszik megvalósítani. Közben tanul könyvekből, szakmai folyóira­tokból, de ügy is, hogy egy-egy kérdést megvitat a barátaival, mérnökökkel és munkásokkal Éneikül nem megy a dolog Az bizonyos, hogy egyre több a megrendelés, mégpedig ex­porttá kaszapengéből, belföldre komplett (összeszerelt) kom­bájnkaszából. És bár nemrégen gyártják a MEZŐGÉP békés­csabai gyáregységének a kasza­pengéje máris hírnévre tett szert, ami elsősorban Szaszák János érdeme. Nem méltatlanul javasolta te­hát a vállalat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­umnak, hogy tüntessék ki őt a Kiváló újító*jelvény bronz fo­kozatával. Pásztor Béla Világhírű román hegedűművész Gyulán Az Országos Filharmónia . idei utolsó bérleti hangverse­nye Gyulán, kimagasló zenei élményt ígér. Az eredeti műsor szerint László Margit és Simándy Jó­zsef ária- és dalestje lett vol­na műsoron. Betegség miatt azonban a koncert elmaradt, és helyette a Román Népköztársa­ság kiváló hegedűművészét, Stefan Ruhát üdvözölhetjük Gyulán, 22-én, kedden este fél 8-kor. A fiatal virtuóz a világ he­gedűművészeinek élvonalába tartozik, 1958-ban megnyerte a nemzetközi Bnescu-versenyt Bukarestben, majd egy év múlva a moszkvai Csajkovszkij és a párizsi Margurite Dong- Jacques Thibaud hegiedűver- seny győztese lett. Az ízig-vé- rig romantikus hegedűs művé­szetét az elmélyült muzikalitás, a briliáns technika és a sodró erejű temperamentum jellem­zi. Szólóestjének műsorán Sza- bóky Márta zongoraművész köz­reműködésével Tar tini, Mozart, Beethoven és Bartók művei hangzanak fel. Stefan Ruha hegedűművész hangversenye elé nemcsak Gyu­lán, hanem megyeszerte is vá­rakozással tekintenek a komoly­zene rajongói. Csonka Bar na Mongol diákok az építkezéseken Mongóliában hagyomáryossá vált, hogy a diákok védnöksé­get vállalnak a mezőgazdasági építkezések felett. Minden év­ben fiúk és Lányok ezrei utaz­nak vidékre, hogy segítsenek az új vállalatok, iskolák, óvo­dák. stb felépítésében. A leg­utóbbi három évben az ország mezőgazdasági körzeteiben több mint 300 új létesítmény épült fel a tanuló fiatalok közremű­ködésével. Tavaly több mint 4000 középiskolás és egyete­mista dolgozott a vidéki épít­kezéseken ; munkájuk értéke el- j érte a 3,4 millió tugrikot. Az elidegenedés lovagjai „A biztosítás kötése és a eltérő a hangnem is.” kártétel kifizetése kOzt E pregnáns mondat Budapes­ten hangzott el február végén a Hungária kávéház Irodalmi sza­lonjában. Az ÁB vezérigazgató­ja jellemezte ilyen tömören azt a különbséget, ami még létező a biztosító ügyintézői és a biz­tosítottak kapcsolatában. De nem azért jegyeztem fel a vezérigaz­gató mondatát, mintba az AB tisztviselőinek munkáját kíván­nám mérlegelni — bár ez is társadalmi életünk szerves ré­sze —, hanem azért, mert az efféle kapcsolat-törések máshol is fellelhetők. Ugyebár azt várt­juk rendjénvalónak, amikor az­zal gyarapítjuk anyagi eszk ize­inket a vízvezetékcső lefektetésé­hez, hogy a lakosokat felkérjük, ássák ki az árkot társadalmi munkában és valahogy így szó­lítjuk meg azokat: „Kedves la­kótárs!” „Tisztelt Barátuna!" Ezt tesszük bölcsőde, óvoda bő­vítésekor, parkok csinosításakor s mindig, ha gyarapitanl-szépite- nl akarjuk életkörülményeinket. Miként a biztosítást kötő tiszt­viselő, ügyintéző kedvesen, elő­zékenyen ajánlja a különböző biztosítási fajták, nemek előnye­it. És ez a természetes, ez a rendjénvaló. hiszen a biztosítás is társadalmi szükségesség. Az. viszont már nem természetes, amikor a kártétel kifizetésére ke­rülne a sor, az ügyintéző, a tiszt­viselő olykor nem azt keresi, miként lehetne a biztosítottnak a legegyszerűbben, a leggyor­sabban megtéríteni a kárt. ha­nem olyanná válik, mintha ke­gyet osztana. Pedig a biztosítás kereskedelmi-szolgáltatási jelle­gű és nem az ügyintéző, tisztvi­selő kegye. Éppen Ilyen természetellenes a társadalmi élet bármely poszt­ján álló tisztviselőnek az olyan magatartása. amikor valaki ügyének intézése közben úgy viselkedik; mintha ő lenne az élet-halál ura. Mint amilyen ter­mészetes az. hogy az államna- talmi szervek a lakosokat, az állampolgárokat tisztelettel ké­rik. vegyenek részt a parkok csinosításában, a bölcsődék, ovo. dák bővítésében, társadalmi munkával gyarapitsák-szépitsék az életkörülményeket, annyira természetellenes, ha az igazga­tási szervek valamelyik tisztvi­selője tiszteletlen az állampol­gárokkal szemben, úgy viselke­dik, mintha tőle, csakis tőle függne azoknak a sorsa, ügyeik intézése az ő akaratán múlna, nem pedig a szocialista társada­lom lényegéből fakadna az. Az ilyen akarnok-jeílemű ügyinté­zők, tisztviselők idézik elő azo­kat a réseket, melyeket a kü­lönböző szerveknek, szerveze­teknek az állampolgárokkal va­ló kapcsolataikban újra és újra helyre kell állítaniuk, ök a kap­csolat-törések, az emberi viszo­nyoktól való elidegenedés lo­vagjai. Márpedig megbízatásuk, beosztásuk: szolgálat, emberek szolgálata, amelynek megölője a hatalmi mámor. Cserei Pál Segítség a fejlődő államoknak Ukrán vállalatok a múlt év­ben nagy tételben szállítottak Iránnak fúrószivattyúkat, vala­mint a földgáz- és kőolajkuta­tásban alkalmazott mozgó labo­ratóriumokat. Számos szovjet vállalat gyárt geológiai berendezéseket az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai államok megrendelésére. A Szovjetunió az ásványkincsek feltáráséiban is segítséget nyújt, így például Indiában, Bangla­desiben, Pakisztánban, Egyip­tomban, Afganisztánban, Algé­riában, Kubában és másutt több mint 400 kőolaj-, föld­gáz-, színesfém- és egyéb ás­ványi lelőhelyet tártaik fel szov­jet szakemberek. »imniMiikiiiiiiiiiiiiiiiuMiiiiiniunHaM ft I : ■ I s m — I I Ősz Ferenc: iiiiiintii s = RÓZSI (KISREGÉNY) I'elhívás! Felhívjuk t. földgázfogyasztóink figyelmét, hogy a gázipari műszaki biztonsági szabályzat alapján gáz­üzemű készülék ellenőrzést tartunk 1975. október' 1-ig Az ellenőrzés díja készülékenként Vezetékellenőrzés díja 10,— Ft 20,— Ft Kérjük, szíveskedjenek munkánk elósegitese érdekében sze­relőink lakásba jutását biztosítani. 266166 ■ í ill!i!!l!!l!lll!!!!I!l!III!lllil!l!lllll!!!lllllll!IIU!llllllll!!!i:!!IIIIII!ll!lil!!!!I!ll!!!!ll!lllH!l!l1llllll!ll!l!llll!l!l!!llinill!illll!!lllllllllllllllllllllli IX. — Miden másképp lesz ez­után. Gazdaggá teszlek .., — És ha mindenét elveszik? A házát, a földjét? Akkor mi lesz? Tud maga pénz nélkül is jó lenni? — Majd meglátod... — Na, akkor már most kezd­je a bizonyítást. Lop’on el két üveg rumot a sajátjából. Jó len­ne a teába. Eötvös egy perc alatt megjött a rummal. Három üveggel ho­zott. — Ez sok lesz — mondta Rózsika és egy üveget a párná­ja alá rejtett. — Még danolni kezdenek és hátha olyan dalra zendítenek, amit a tovarsok nem szeretnek. Na, fogja meg az egyik fülét... — szólt a né­mán bámuló férfira. — Én? Ja ... persze ... Tudod, szokatlan még... — mondta és megfogta a fazék fülét. Nagyot szisszent.' A forró vas égette a kezét. A ház lakói elhűltek a cso­dálkozástól. A háziúr és a cse­lédlány kettesben cipelték ki — Azért így nem beszélhet a 4 feleségéről... — Nem? Flát tudod miért kö­nyörögtem neked, hogy éjsza­kánként kijöhessek hozzád be­szélgetni? Már nem bírtam el­viselni, hogy a bárónő őnagy- sága a szomszéd ágyban hem­pereg a szeretőjével és *\idja. hogy a férje és a lánya mindent hall. Napok óta altatót keverek Kriszti teájába, hogy legalább ő ne halljon, tudjon semmi­ről ... Rózsi észrevette, hogy Eötvös sir... — Jól van, no — mondta és önkéntelenül megsimogatta a férfi fejét. — Nem köll azért bőgni. Maga mégiscsak fér­fi... — Csak te voltál jó hozzám, egész életemben ... — nyöször- gött és csókolni kezdte a kezét. — Mert azért fizettek. Nem ingyért voltam én jó, hallja-e?! Maguk egymás között gonoszak, de tartanak ilyen magamfajta állatokat is. hogy azok jók le­gyenek magukkal... nekik a teát. Ügy látszik, felbo­rult itt minden. — Csak egy bögrét hoztak? — csipogta Melanie. — Remélem, nem képzeli, hogy úgy vede­lünk, mint maguknál, otthon. — Nem köll inni — rántotta meg a vállát a lány. — Rumszagot érzek — kapta fel a fejét Kocsis az árokban. — Jól is érző mért az is van benne — mondta Rózsi. — Maradjanak a helyükön — parancsolta a nyilas. — Maguk meg vigyék oda mindenkinek! Eötvös engedelmesen fogta a fazék fülét, Rózsi meg osztotta a forró italt. Amikor Mélámé­hoz értek, Rózsi tovább akart menni. — Hát én? — sipította dühösen a nő. Rózsi megbuktatta a bögrét. — Skandalum. Állattá válik az ember — morogta Melanie és sáros kezével törölgetni kezdte a csésze szélét. Rózsi nem csak a h$z lakói­nak, a szomszéd házbelieknek is osztott teát. — Ezek már nem a mieink! — figyelmeztette Eötvös. — Hanem? Ezek már oro­szok? Vagy japánok? Eötvös elhallgatott. — Jöjjön csak, vitéz úr — ki­áltotta Rózsi egy távol álló őr­nek. — Nehogy kimaradjon. A nyilas odabaktatott. Kissé csodálkozott, hiszen régen érez­te, hogy a civilek megvetik, sót gyűlölik. Talán ez is tette annyira vaddá és dühössé. — 'Köszönöm — mondta a t \

Next

/
Thumbnails
Contents