Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-16 / 88. szám
Fiatal házaspár albérletet keres” Állami garzonház épül Q napodban a békéscsabai hirdetőtáblán olvastam ezt a néhány sort: Fiatal házaspár szoba-konyha-epájzos albérletet keres, „Megbízható” jeligére. Elekor eszembe jutott egy fiatal- asszony ismerősöm, aki a nyár végén arról panaszkodott, hogy férjével nem tudnak otthont találni. — Ha megmondjuk, hogy kettőnknek kell az albérleti szoba, máris visszalépnék. Ahol befogadnának minket, ott olyan körülmények között kellene élnünk, amit semmiképpen nem nevezhetünk ideálisnak, de még elfogadhatónak sem. Földes szoba, fűtetlen helyiség... Ez a beszélgetés és a hirdetés adta az ötletet, hogy körülnézzek „albérlet ügyben”, öt helyre mentém, el. A tapasztalat szomorú volt. „Különbejáratú albérlet kiadó, azonnal is ...” így hirdették azt a szobát, ahová először ellátogattam. A kérésre, hogy mutassák meg a helyiséget, az asz- szony körbemutatott. — Ez volna az, de már kiadtuk. Tessék talán máshol érdeklődni — Körülnéztem a szobában. Szoba? Inkább nevezhető konyhának. Az ablaktalan helyiség földje kockakövei borított. A bútor egy asztal, négy szék, és a sarokban egy kétszemélyes heverő. Rideg, sötét, hideg minden. Kifelé menet a házat is megnéztem — ami egyébként Erzsébethely szélén, a buszmegállótól nagyon távol fekszik — s ez sem volt felemelő látvány. Ütött-pokott régi pairasztház, piszkos fialakkal és hulló vakolattal. Bizonyára sürgős vodtt az ideiköltözés annak, aki máris lefoglalta ezt ,az albérletet. flz Orosházi úton több kiadó szobát is hirdettek. Az egyikben bőbeszédű idős asz- szony fogadott. Bizonyára engem is albérlőinek nézett, mert elmondta, hogy személyenként 300 forintot kér a lakóktól. Az egyik ágy már foglalt, még egy nő részére tud helyet biztosítani. A szoba szépen berendezett, a szekrényein, az asztalon virágok, nippek A kérdésre, hogy házaspároknak miért nem adja ki, kész volt a valasz: — Nem különbejáratú a szoba. Tulajdonképpen nem is akartam kiadni, de jól jön ez a kis nyugdíj-kiegészítés. Meg aztán így nem vagyok egyedül. Itt szinte családtagként élnek a kislányok. A többi kiadó szobára egy közös szót találtam: kicsi. Ugyancsak Erzsébethelyen a melléképület két szobáját adták k:, házaspároknak. A helyiségekhez, amelyekben épip hogy elfér két ágy és egy szekrény, apró előszoba tartozott, függönnyel két részre választva. — Ez a konyha — magyarázza a „házinéni”, majd kifelé menet a csöpp gyerekre mutat, aki az épület előtt egy mózeskosárban, takaróba csavarva, minit egy kis múmia alszik a tavaszi napsütésben. — Ez a baba itt született — a fiatalok most elköltöznek a szüleikhez, mert így kevés a hely. Ezért hirdettem újra a szobát, amelyet már ki is vettek... Vo lám még olyan helyen, ahol apró lyuk helyettesítette az ablakot, így a szoba jobban ha„...mi testnek a kenyér" Az ember életében általában nem mindennapi eset, hogy esküvőn vesz részt — hát még akkor, ha olyan esküvőről van szó, ami nem is igazi, bér annak látszik. Békéscsabán ilyen esküvőt rendeztek az elmúlt hét végén — említésre méltó okból. Békés és Fest megye falusi KISZ-alapszexvezeteinek vezetőit fogadta hat hétre a csabai KISZ-iskola. Hogy megismerkedjenek az ifjúsági mozgalom legidőszerűbb kérdéseivel, hogy minél többet elsajátítsanak az alapszervezeti élet irányításához szükséges módszerekből. Programjukban szerepelt egyebek mellett a családi jellegű társadalmi ünnepekkel kapcsolatos tudnivalók néhány a. Ez utóbbiról előadást hallgatták meg, aztán maguk is nekiláttak: sort kerítettek — „műgyerekkel” névadóüinnepségre és — szintén csak „eljátszott” menyasszomy- nyad—vőlegénnyel —- esküvőire is. Zeneszóval vonult a „násznép” a „lányos házhoz”, a „vőfély” elmondta a mondandóját, megkapta a lányt az „örömszülőktől”, majd mindannyian az erre az alkalomra házasságkötő teremmé alakított helyiségbe gyűltek Mindenki nagyon komolyan tette, amit tett, komolyan játszotta a játékot. A jelenlevők mindegyike őszinte figyelemmel hallgatta a különleges alkalomra keresett Shakespeare-szonettet, a híres hetvenötödiket: „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér / s tavaszi zápor fűszere a. földnek”. Ä BßMßJßMSüífSjsícl 1975. ÁPRILIS 16. Volt gyűrűcsere, elhangzottak az Ilyenkor kötelező hivatalos mondatok, a hangszóróból ünnepélyes muzsika áradt — egy- egy pillanatig azt hihette bárki, mindez miaga a valóság. Az iskola hallgatói a saját tapasztalatukból szülhették le, milyen varázslatos hatása lehet egy jól szervezett-rendezett házasságkötési ceremóniának. Amikor hazamennek lakóhelyükre, közvetlen élmények alapján tudnak majd érvelni e forma mellett, tudnák részt venni az előkészítésben, tudnak továbbadni valamit az érzelmekben gazdag hangulatból. , Van aztán a dolognak egy másik tanulsága — s főként ez az ok, amiért mindez említést érdemel. A bemutató esküvőn akárcsak közönségként szare- pelt fiatalok, aktívan, a. gyakorlatban sajátítottak el valamiféle ismeretet. Nemcsak jelen voltak teliét, nemcsak előadást hallgattak, hanem végigcsinálták — ha' csak játékból is — amit előirt a tanterv. S hogy ezek a gyakorlatban szerzett ismeretek nem tűnnek el belőlük, bizonyíték rá néhány váratlanul érkezett kedves vendég: az előző tanfolyam hallgatói közül, akik korábban részt vettek hasonló ünnepen, jó né- hányan újra eljöttek. Ismét érezni akarták a „gyakorlati iskola” semmi mással nem pótolható kedves légkörét. Ügy gondolták, a közvetlen élmény nekik ugyanaz, mint — most erre vonatkoztatva a Shakes- peare-sorokat — „testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek”. A táborban tanuló fiataloknak tetszett ez a fajta ismeretter- jesztési mód — s egészen biztos, hogy ők sem mások, mint a többi tizen- és huszonévesek szerte az országban ... (d-ó) sonlítoit szeeespincéhez, mint albérlethez. És sorolhatnám még tovább. Azok a fiatalok, akik ilyen helyekre költöztek, bizonyára nem találtak jobb megoldást. S az émelyítő kedvességű házinénik nyugdíj-kiegészítés címén nyugodtan kiadják ezeket a szobákat. Ha az albérlet nein komfortos, adót sem kell fizetni érte. Persze nem vádolhatjuk őket, hiszen már az, hogy szinte órák alatt lefoglalják a megüresedett helyiségeket, bizonyítja. hogy kellenek ezek a szükségmegoldások. A rövid körséta után esaem- be jutott a már kipróbált jobb megoldás is: a múlt év végén kerültek átadásra Békéscsabán azok a garzonlakások, amelyeket kétezer forint alatt kereső, 40 évnél idősebb embereik, illetve egyedül gyermekeit nevelő szülők részére biztosítottak. A száz átadott lakás ára egyenként 32 ezer 100 forint volt. A vásárlást könnyítette, hogy a szociálpolitikai kedvezmény levonása utáni összeg 15 százalékát kellett csak befizetni. A többit az OTP 35 évi kölcsönnel — 2 százalékos kamattal — előlegezte. így olyan embereik jutottak lakáshoz, akik egyébként nem lettek volna képesek erre. II Tanácskozása'ág útja és a Trefort utca sarkán állami garzonház építését tervezik. Itt a kedvezmények még nagyobbak. A mintegy 100 család részére kisebb lakrészeket alakítanak ki, s bebútorozzák azokat. így két-, háromszáz forint havi lakbérért megfelelő körülmények között élhetnek az idekerülő fiatalok. Az építkezés ősszel kezdődik, s ha minden jól megy, még 1976-ban átadják az új épületet. A kezdeményezés jó, híven tükrözi pártunk családvédelmi politikáját. Reméljük, ez az állami garzonház csak az első a sorban, s idővel nem lesz szükség a konyhából, melléképületből vagy esetleg fásszínből kialakított albérletekre sem. Nagy' Ágnes Továbbra is munkaversenyben a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Petőfi Szocialista Brigádja A Mezőhegy esi Állami Gazdaságban a saarvasmarha-te- nyésztési ágazat az elmúlt éviben 14,6 millió forint tiszta nyereséget hozott. Nyolcvanegy vagon marhahúst és 6,7 millió liter tejet adtak a népgazdaságnak. A szakvezetők úgy vélik: a növendéküsző gondozóknak igen nagy a szerepük ebben, hisz ők adjják át az első láktácdóra a gondosan előkészi tett, szépen fejlett egyediket. —■ Talán azért is szeretjük annyira a munkáinkat, mert igen nagy a felelősségünk — mondja erről Dús Imre, a nö- vendéküszö gondozó Petőfi Szocialista Brigád vezetője, — Jómagam1943 óta dolgozom a gazdaság állattenyésztésében. A munkatársaim is itt nőttek fel, nagyon szeretik a jószágokat. 1962 óta dolgozunk szocialista brigádban. Takarmányossal és váltóval együtt 19-en vagyunk. Aramykoszorús jelvénnyel rendelkezünk, elnyertük a Vállalat Kiváló Brigádja címet s megpályáztuk a Szakma Kiváló Brigádja címet is. A brigádnapló -egyébként arról tanúskodik: a Petőfi brigádban nem „divat” a vándorlás, összeforrott törzsgárda dolgozik együtt a legnagyobb egyetértésben, barátságiban. Nagy a fegyelem. A hármas jelszót: szocialista módon élni, dolgozni és tanulni ők a gyakorlatban ie betartják. A munkájáról ezt mondja: — A választási borjak 2 hetes korukban kerülnek hozzánk. Héthónapos vemhes korukig mi gondozzuk őket. Ekkor adjuk át a tehenészetnek. Elmondhatom, hogy sok dicséretet kapunk a tehenészektől, mert áltálában jól fejlett és nagyon szelíd egyedeket adunk át. — Több évtizedes gyakorlati tapasztalat alapján mondom: nem elég a patikatisztaság, a percnyi pontossággal történő etetés, itaitás. Nagyon fontos, hogy nagy-nagy türelemmel, szeretettel bánjunk a jószággal. Ha nem ordítunk rájuk nem ütjük-ver.jük, akkor szelídek maradnak s jól tejelő egyedek lesznek. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a valóságban mi alapozzuk meg a gazdaságos szarvasmarha-tenyésztést. Az első laktáció annyira fontos, hogy a következő évekre is befolyásolja a tehén tejtermelését. A Petőfi brigád tagjai általában 350—400 növendéküszőt gondoznak. Évente 180—200 elő- hasú üszőt adnak át a tehenészetnek, a frissfieijős teheneknek mintegy 50 százalékát. Nem csoda, ha munkájúkat a szakágazat vezetői annyira számon tartják. Dús Imre szívesen beszél a hétköznapi munkákról: — A brigád minden tagja itt lakik a majorban. Reggel négy órakor kezdünk, nyolcra végzünk. Délután ismét jövünk. De napközben, ha a gazdasági érdek úgy kívánja, mi szívesen segítünk lucernaszéna betakarításban és egyéb fontos munkában. Társadalmi munkát is végzünk, magunk javítjuk a karámokat, járdát építettünk, parkosítunk. Egymásnak is segítünk, ha lakást épít vagy egyéb jelentős munka vár odahaza. A tanulást úgy szervezzük, hogy egyszerre kettőnél többen ne hiányozzanak. A szakmai és politikai továbbképzés állandóan folyik, de ez nem mehet a munka rovására, mert abból nép- gazdasági kár származnék. Megtudtuk azt is, hogy a Petőfi brigád termelése igen gazdaságos. Egy takarmányozási hónapban 18,57 kiló a súlygyarapodás s kedvező a költségráfordítás is. A XI. pártkongresz- szusra és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára tett versenyvállalásukat túlteljesítették. De ezzel nem tették le a gondot: a szocialista munkaversenyt tovább folytatják. Igen feszített tervet kaptak a IV. ötéves terv utolsó esztendejére. De ezt súlygyarapodásban, minőségi munkában és a költségcsökkentésben egyaránt túl akarják teljesíteni. A Kiváló Vállalat címmel többszörösen kitüntetett Mezőhegyes! Állami Gazdaság vezetői és a tehenészet dolgozói továbbra is számítanak a jó hírű brigád munkájára s várják az egészséges, jól fejlett vemhes üszőket. Ary Róza Ősz Ferenc: RÓZSI (KISREGÉNY) »BaaaaBBBBBaBaBaaaaBBBBBBBBPaBBBBBBBBBaaaaBBBBaaaBaaBaBaaaaaBBBBBaBaBaaaaBBaBBSBBBBBBBB asflBBscBaEssBSBBaaaecsf BBSaaBfiBaaBBaaBBsaeaaBB» — Csak egyszer vége lenne már — sóhajtott Köves. — De jó lenne nyugodtan élni. Békeben, szeretet ben ... Simó felcsattant: — Békében ? Szerétéiben ? Nem! Leszámolunk a feleséged gyilkosaival, de még azokkal is, akik ölbe tett kézzel nézték azt a sok gazságot. — Akkor sokkal lesz elszá- molnivalója, Simó úr — jegyezte meg Rózsi. — Sokkal bizony. Huszonöt évig gyötörtek. Most majd fizetünk .. — Abba kell hagyni... Soha nem lesz akkor vége — mondta Köves. — Ne is legyen, amíg gazember él a földön. Megállj csak. megjönnek a tóvári sok, kirán- gatoin én azt a bandát a pincéből ... — Béla kérlek... — csitította Simoné. — Eötvös háztulajdonos urat a porolóra húzom fel — dühöngött a férfi. — Aztán mért kellene felakasztani a szerencsétlent? — kérdezte Rózsi és kissé gúnyos hangja elárulta, hogy nem nagyon veszi komolyan Simót. — Azért, mert maga a lótyó- ja, még nem kell védeni — mondta Simó, de érezte, hogy most nagyon túllőtt a célon. — Fogd be a pofád. Őt is bántod? Mi vagy te? — kiabált a férjére Simoné. — Tessék csak hagyni, nagy tüzet gyújtottak alája, hát fortyog — mondta Rózsi, aztán elvette a megürült lábost és csendesen kiment VII. — Mindenesetre köszönöm — mondta a férfi és gyengéden kituszkolta az ajtón. Rózsi még hallotta az asszony ijedt hangját: — Mit gondolsz, meglátta? Délben Rózsi egy lábas lencsefőzeléket vitt fel Simóéknak. A főzelék tetejére három szelet füstölt húst rakott. Csak hosszas kopogtatás után engedték be. — Nem kell semmi — mondta Simó, de hangja már nem volt olyan határozott. — Ha maga igazi szegény ember és nem nagyságos úr, akkor tudnia kell a mondást: ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el... — Csakhogy én akarok ütni már egyszer — mondta Simó. — Béla! — intette az asszony. — Tőlem ne tessék félni nagy® ... Simoné asszony — mosolygott Rózsi. — Apám meg a bátyáim is mindig így beszéltek. Simoné éhesen nézett a lábosra. Amikor meglátta a kálllllllll rom szelet húst, elvörösödött. Rózsi persze, észrevette. — Ne tessék félni... Entölern nem tudnak meg semnüt... Mától kezdve a vendégük kosz- tolása t is vállalom ... — Nincs nekünk vendégünk — morogta Simó. — Hagyd, Béla, meglátta... Kinyílt a szoba ajtaja. — Nézd csak. a Köves úr... Pedig már elsirattúk — örült Rózsi. — Nem bírom tovább — mondta Köves. — Én kimegyek. Nektek is jobb lesz ... — Hová menne? Ha valaki meglátja, vége van. Eötvösék- hez majd minden éjjel eljön az a Köpetzy. Mostanában meg azt a nyálas zászlóst is itt esá a fene Krisztina körül... Tessék csak maradni. Nyugodtan — mondta Rózsi. Nagy nehezen leültette óikét az asztal mellé. Azok hárman mohón estek neki az ételnek. Rózsi elégedetten nézte őket.Köves János itt lakott a házban a családjával. Biztosítási ügynök volt és 1944 nyarán elhurcolták a feleségével együtt.
