Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

Megkezdődött a Békés megyei műszaki fejlesztési hűnap Közösségi és össztársadalmi érdek Csatári Béla, a MTESZ megyei elnöke tartott megnyitó beszédet ponti bizottsági határozatai, a tápunk tegnapi, keddi szá­méban közöltük, hogy április 15-e és május 16-a között ren­dezik meg immár tizenketted­szer a Békés megyei műszaki fejlesztési hónapot. Az ünnepé­lyes megnyitót tegnap, kedden délelőtt 9 Makor tartották meg Békéscsabán* a Technika Házá­ban. A zsúfolásig megtett terem­ben ott voltak a megye vállala­tainak, üzemeinek, intézményei­nek vezetői és műszaki szakem­berei. Az elnökségben foglalt helyet dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkaira, Irházi Lajosné, a KISZ megyei bizottságának tit­kára, Feltete Anna, a TIT me­gyei szervezetének száktitkára, Gál István, a MTESZ és Há­mori János, a GTE megyei tit­kára. Körösfalvi Pál, a MTESZ megyei szervezetének társelnö­kormany által meghatározott fő feladatok, valamint a megyei párt- és tanácsi testületek mű­szaki fejlesztésre vonatkozó ál­talános tennivalóinak segítése állt E rendezvények másik fon­tos rendeltetése, hogy ilyen al­kalommal felhívja egy-egy ki­emelt megoldandó problémára a termelőegységek, az irányító szervek műszaki szakemberei­nek ügyeimét, ezzel is segítve • termelőerők fejlesztését, a műszaki haladásit, a tudomány termelőerővé válását. Végül: a műszaki fejlesztési rendezvény- sorozat a MTESZ keretében példázza a sokrétű tudományos tevékenység összekapcsolásának, összehangolásának lehetőségeit és szükségszerűségét. Ezután ismertette, hogy az eddig rendezett valamennyi műszaki fejlesztési hétnek, he­teknek és hónapoknak mindig Azt mondhatjuk, hogy kö­zösségi érdek mindaz, ami tár­sadalmunk zökkenőmentes tevé­kenységét, ami az állampolgá­rok folyamatos, .^normális” élet­vitelét biztosítja Ilyenek azok a tevékenységek, amelyek a tár­sadalmi együttműködés és érint­kezés feltételeinek, kereteinek állandósítását, megóvását és fej­lesztését célozzák. Közösségi ér­dek — minden egyes ember ér­deke —- például, hogy szilárd legyen, a közbiztonság Közössé­gi érdek, hogy ha valaki visz- szaéléseket tapasztal és jogosan panaszt tesz, ne kerüljön hát­rányos helyzetbe, csak azért, mert bírál. Közösségi érdek kör­nyezetűnk szennyeződésének megakadályozása — s a felso­rolás még hosszan folytatható. A közösségi érdekek biztosítá­sával, feltételeik megteremtésé­vel különféle társadalmi intéz­mények foglalkoznak. Ezek az érdekek jól érezhetők az egyén, az egyes ember által is. És ez Képünkön a* elnökség. Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára, a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége Békés megyei szervezetének elnöke megnyitja az április 15-tő] május 16-ig tartó Békés megyei műszaki fejlesztési hónapot (Fotó: Demény Gyula) iBe Cdvőzöfte a megjelenteket, majd Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára, a MTESZ megyei szervezetének elnöke tartotta meg a Békés megy« műszaki fejlesztési hónap meg­nyitó beszédét. Elöljáróban emlékeztetett ar­ra, hogy a MTESZ megyei el­nöksége és a tudományos egye­sületek munkájában 1964 óta hagyománnyá vált a műszaki hét, később a műszaki hetek, majd 1971-től a műszaki fej­lesztési hónap rendezvénysoro­zatának megtartása. Szólt arról, hogy a mostani, az április 15- től május 16-ig tartó műszaki fejlesztési hónap a 12. olyan al­kalom, amikor jelentős, rangos rendezvények segítik a műszaki és természettudományos szak­emberek munkáját. Elmondta: a műszaki fejlesztési hónap gazdag eseménysorozatának kö­zéppontjában mindenkor az MSZMP kongresszusi és köz­megvofft a legidőszerűbb tema­tikája. Ennek megfelelően 1958- ban a korszerű lakásépítés fej­lesztésének feladatai; 1969-ben a szénhidrogének hasznosítása és feladatai megyénkben; 1973-ban a környezet- és természetvéde­lem kérdései, míg tavaly az épí­tő- és építőanyag-ipari műszaki fejlesztés problémái kerültek e hónap középpontjába. Az idei fő téma: az energiagazdálkodás és takarékoskodás. Emlékeztetett arra, hegy e rendezvények és fórumok jól hasznosultak és hasznosulnak a mindennapi és távlati munká­ban. Ennek bizonyítéka többek közt, hogy az eddigi tizenegy alkalommal megtartott ese­ménysorozatnak 510 rendezvé­nye volt, s ezeken 35 ezren vet­tek részt. Megnyitó beszédében elmondotta: a mostani műszaki fejlesztési hónap jelentőségét növeli, hogy hazánk felszaba­dulásának 30. évében rendezzük, s hogy első ízben vesz részt a gazdag program szervezésében a TIT és a Közigazdasági Tár­saság megyei szervezete. Ezután részletesen ismertette a hónap programját, majd be­fejezésül elmondotta: Az 1975. évi műszaki fejlesz­tési hónap témáit a Központi Bizottság kongresszusi irányel­vei alapján választották meg. Ezek a következők: a Központi Bizottság 1971. december 5-i ha­tározatai a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítására, a IV. ötéves terv sikeres teljesí­tésére, valamint az V. ötéves terv megvalósításához a jó in­dulási alap megteremtése. A tetszéssel fogadott beszéd után megkezdődtek a GTE elő­adásai. Elsőként Valentinyi Márton, az SZMT munkavédel­mi főelőadója tartotta meg „Szerszámgépek biztonságtechni­kája” című előadását, amivel véglet ért a megnyitó ünnepség. Ezután Varga János egyterűi ta­nársegéd Nagy teljesítményű elektro-gyémántköszörülés; dr. Fridrik László egyetemi adjunk­tus A forgácsolószerszámok élet­tartamának növelése szuperke­mény szemcsés korongokkal . végzett újraélezéssel; majd Vékony Sándor egyetemi ad­junktus Belső alakos felületek korszerű megmunkálása, külö­nös tekintettel a belső menetek képlékeny alakításaira címmel tartotta meg előadását. P P„ Felhívás Felhívjuk fc. földgázfogyasztőtnk figyelmét, hogy a gázipari műszaki biztonsági szabályzat alapján gáz­üzemű készülék ellenőrzést tartunk 1975. október’ 1-ig. Az ellenőrzés díja készülékenként 16,— Ft Vezetékellenőrzés díja 20,— Ft Kérjük, szíveskedjenek munkánk elősegítése érdekében sze­reléink - lakásba jutását biztosítani 266168 a legdöntőbb. Csorbulásukat, megsértésüket a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Eitert a közös­ségi érdekek jó részéről elmond­ható, hogy azok — éppen, mert ..bevonódnak” az egyéni élet­vitel szervezésébe — indítéká­vá, mozgató rugójává is válnak ’az egyéni cselekvésnek. Gon­doljunk pl. arra, hogy a lakos­ság milyen nagy arányban haj­landó segíteni a rendőri bűnül­döző szervek működését, amikor azok kéréseikkel hozzá fordul­nak. S az ie nyilvánvaló, hogy a közösségi érdek ellen vétőket, azokat tehát, akik a társadalmi együttműködés alapvető feltéte­leinek nem tesznek eleget, a társadalom — különböző szank­ciók, szabályozórendszerek út­ján — kiveti, illetve ki tessékeli sorai közül; (vagy börtönbe ke­rülnek vagy elmegyógyintézet­be). Létezik tehát a közösségi érdeknek egy olyan tartománya, amely az egyénék hétköznapi tevékenységében mozgatóként, belső hajtóerőként működik. Érdemesebb mármost, ha ott tesszük fel a kérdést, ahol ha­sonlóképpen közösségi érdekek fogalmazódnak meg — csakhogy az említettektől eltérő formá­ban. A növekvő népességszapo­rulat például közösségi érdek, társadalmi érdek. Azt azonban már nehéz állítani, avagy el­várni, hogy a „demográfiai apály elhárítása” vezérelje az egyes embert társas kapcsola­taiban. Magyarul: az emberek nem azért házasodnak és nem­zenek gyermekeket, hogy fel­erősítsék a népességszaporulat növekedési rátáját, hanem azért, mert szerelmesek vagy mert er­re más, talán kevésbé romanti­kus, de nem kevésbé személyes okuk van. A demográfiai hullámvölgy elkerülése tehát közösségi ér­dek, ám ebben az elvont, tézis­szerű formájában neon lesz az egyéni cselekvés motívumává. Tapasztalat, hogy ebből a szem­pontból keveset ér a fielvilágo- sító-felhívó szó: olyan társada­lompolitikai (szociálpolitikai, el­osztás-politikai) eszközökre van szükség, amelyek valóságosan képesek az egyes ember mozgó­sítására, arra, hogy a kívánt cél irányába mutató tevékenység- indítékokat építsenek ki. Ez a kiragadott példa ie mutatja: meg kell tanulnunk, hogy a tár­sadalmi céljaink és értékeink síkján jelentkező közösségi ér­dekeket hogyan lehet közvetíte­ni az egyes ember felé, hogyan lehet az egyes ember igényeit, tapasztalatát, élményvilágát — mondhaitnánk: egyéni érdekét — rákapcsolni a közösségi érdekek áramkörére. BQnyOÍédFk a helyzet, ha átlépünk az össztársadalmi ér­dekek világába. Elzek az érde­kek is nevezhetők közösséginek ám felépítésűik, működési me­chanizmusuk az említettektől jórészt eltérő sajátosságokat mu­tat Vegyünk megint egy példát Az életszínvonal emelése — tár­sadalmunk egészének érdeke. Kivitelezése azonban alapvetően más képletet mutat, mint mondjuk a közbiztonságban megtestesülő közösségi érdek megvalósítása. Az életszínvonal emelése például aizt is jelenti, hogy fehérjedúsan táplálkoz­zunk. Ehhez húsra van szük­ség, viszont a húst elő kell állí­tani, tehát ösztönözni kell az állattenyésztőket, emelni kell a felvásárlási árakat. Ehhez per­sze valahonnan el kell vonni a pénzt. Mármost mindazok, akik a társadalmi munkamegosztás olyan ágazataiban tevékenyked­nek, ahol nem állattenyésztés­sel foglalkoznak, megkérdezik: miért az én zsebemből fedezik* a húsprogramot? Miért a ne­kem szánt támogatások megvo­násával juttatták magasabb ke­resethez a mezőgazdaságban dolgozókat, vagy azok egy ré­szét? Példánknál maradva látható tehát, hogy az össztársadalmi érdek kivitelezése a beruházás­nak és az elosztásnak, a ráfor­dításnak és a támogatásnak olyan rendszereit jelenti, ahol egy bizonyos társadalmi csoport szükségképpen előnyben része­sül, míg mások ezeket a pre­ferenciákat — legalábbis az adott időszakban — nem élve­zik Más út azonban nincs: a társadalom munkamegosztásá­nak valamennyi ágazatában he­lyet foglalók elvárásait egyszer­re és egyforma mértékben soha nem lehet figyelembe venni. Más szóval: léteznek olyan össz­társadalminak nevezhető érde­keink, amelyek érvényesítése bi­zonyos csoportok érdekeinek a megkülönböztetett figyelembe­vétele útján történhet. Így ter­mészetszerű feszültség, esetleg ellentmondás keletkezik a tár­sadalom egyes részei, területei között. S e ponton lépünk a politika porondjára. A politika feladata, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt, s az anyagi és szellemi erőfor­rásokat a termelési szektor egyes ágazataiba összpontosítsa, hogy az ágazatokat átrendezze, hogy támogasson és elvonjon. Politikánk, — éppen az össz­társadalmi érdek figyelembevé­telével — olyan döntéseiket je­lent, amely az egész társadalom érdekét a létező csoportok meg­határozott arányainak, érvénye­sülésük teltételeinek állandó változtatásával biztosítja De eb­ből következik az is, hogy az össztársadalmi érdeknek éppen ilyen, bizonyos különös érdekek kiemelésén keresztül történő megvalósítása, a döntéseit in- indokoltságának széles körű és meggyőző társadalmi jóváhagya­tását igényli, a társadalmi de­mokratizmus növelését előfelté­telezi. El kell fogadnunk tehát, hogy az össztársadalmi érdek — adott esetben — nem egynemű, itt és most mindenkire nézve előnyös: éppen ezért egyéni el­sajátítása és követelése iránt nem lehet mindig azokat a kö­vetelményeket támasztani, mint mondjuk a közösségi érdekek — fentebbi — tartományéiban. Ahogy el lehet és el is kell vár­ni, hogy a környezet szennye­zésének elhárítását — a közös­ségi érdeket — társadalmunk csoportjai és egyénei köznapi tevékenységükben is elősegítsék, úgy kevesebb joggal lehet meg­fogalmazná azt a követelményt, hogy az egyes ember a munka­pad mögött a „népgazdaság egyensúlyára” függesztve sze­mét termeljen. Utóbbinak a biztosítása elsősorban önálló döntési jogkörrel rendelkező po­litikai és szakigazgatási szervek feladata, amelyhez a széles tár­sadalmi tömegek támogatását kell kivívni. Egyetértésük az össztársa­dalmi érdek elfogadását jelenti — ami nem zárja ki, hogy egyes társadalmi csoportoknál ugyan­az az össztársadalmi érdek el­térő keretfeltételeket biztosít az egyéni tevékenység indítékainak kialakításában. Papp Zsolt, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa SMJSMLg® 3 1975, ÁPRILIS ite . **

Next

/
Thumbnails
Contents