Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-15 / 87. szám
Emb er ibb szóval Egf pártért@k@sleii hozzászólás utóhcssigiai Ai előzményekrő! annyit; a békéscsabai városi pártbizottság — igaz, kicsit későn — arra ösztönözte a BARNEVÁL kommunistáit, küldöttük jelentkezzen felszólalásra a megyei párt- értekezleten. Hogy mondandója minél pontosabban tükrözze közösségük életét, minél pontosabban fogalmazza meg a mindennapi tapasztalatokból levonható általános tanulságokat, párttagok, vezetőségi tagok segítettek Kaposi Lászlóné szocialista brigádvezetőnék. Alá szót is kapott a tanácskozáson. A következő munkanapon —■ hétfő volt — aztán megszólalt a hangosan beszélő: Kaposiné jöjjön az igazgatói irodába, „fáratlang! ért, hogy mást kapianf — Először azt hittem, gratulálni fog az .igazgató elvtárs. Mert a közvetlen munkatársaim mind ezt tettek,,. Hiszen azért mégsem kis dolog, hogy vállalatunktól is beszélhetett valaki a párt értekezleten. Váratlanul ért, *hogy mást kaptam,., fele- lősségrevonásmak éreztem, Igaz, olvashattam Volna szebben, folyamatosabban — csak hát kevés idő jutott a felkészülésre. De amit mondtam, valóság volt. Azt mondtam el, hogy milyen eredményeink vannak, és hogy milyen gondokkal küszködünk. Nem feketítettem be a vállalatot, a vezetőiket sem.. „ — Ha csak az eredményeket sorolja, megszólal-e azon a hétfőn a hangosan beszélő? Ax asszony önkéntelen, fto- torral válaszol, fis hallgat. A „behívatás” után nem mond igent Nemet meg nem akar mondani. De aztán csak kibukik belőle; ■— Néhányan így is nagyszájúnak tartanak. ■— Jogosan? — Ami a szavamén, taz a számon. — Ez hibája? — Nem. Inkább az a hibám, hogy tűi érzékeny vagyok, _ .— Mit gondol most az igazgatóról, milyen embernek tartja? — A szakmához ért. De valahogy... nem jár annyit a munkások közé, amennyit szeretnénk. jékoztatták... De azért élt bennem valami feszültség. Hiszen idáig tényleg jó viszonyban voltunk egymással. És ez a kapcsolat __ megromlott „ Ha ismertem veins a szöveget” Ülünk az igazgatói irodában. Kaposiné, a házigazda, Kovács János, a pártvezetőség titkára és az újságíró. Feszengünk a fotelekben. Ki tudja, hátha rosszra fordul a beszélgetés. Dr Szép Ferenc is elmondja, mi történt azon a hétfőin; — A hozzászólásáról kérdeztem Kaposi élvtársnőt Ügy hallottam, nagyon halkan, akadozva mondta eL Jobban fel kellett volna készülnie. Ezt közöltem vele is. Ezeníkívül megkérdeztem, miért beszélt a pártvezetés és a gazdasági vezetés rossz kapcsolatáról. Mert ez nem felel meg a valóságnak. Kértem, adja ide a hozzászólás szövegét, de nem , volt nála és később sem kaptam . meg,.. Ügy éreztem, harag nélkül váltunk el. fin tulajdonképpen csak meg akartam ismerni a hozzászólás tartalmát... Amikor újra találkoztunk, azt mondtam, távol állt tőlem, hogy meg akarjam bántani. — Közben azonban már lezajlott egy beszélgetésünk — szólt közbe a titkár. — Kaposi- né behívása ugyanis szerintem a párt demokrácia megsértését jelentette... nem aa igazgatói iroda a helyé az ilyen, utólagos beszélgetéseknek. Hiszem itt nem igazgató és munkás, hanem párttag és párttag dialógusáról volt szó. Az udvart szabadkozó« megerősíti a titkár igazát. Mégiscsak lehetett valamiféle fele- lősségrevonás íze a hétfőn történteknek, még akkor is, ha ez az igazgatónak nem állt szándékában. — Kérem, Szép elvtárs — mondom —, olvassa el Kaposiné hozzászólását Amíg az igazgató olvas, nem csökken a feszültség. Sajnálom az asszonyt. Lehet épp élé® dolga, gondja ezenkívül is. Szakmunkástanulókat oktat a gyárban — előtte végigcsinálta vK8«s«s3sa£saaaBsaees.'&'seoBSBBeeaaBBBesBSBSaiseaai a termelési folyamat valameny- ayi állomását —, pártvezetŐsé- gi tag és a pártértekezlet a megyei pártbizottságba is beválasztotta. Pár perce úgy fogalmazta, sokat kell tanulnia, hogy tenni is tudjon, ne csak hallgasson és bólogasson a testületi összejöveteleken. Mindezek mellett özvegyen neveli két gyermekét. Most máig ez a kellemetlen összekoccanás is a nyakába szakadt. Az igazgató elnyomja a cigarettáját. S nem gyújt azonnal másikra. Most először, beszélgetésünk alatt. —■ Kaposi elvtár&nő hozzászólása jó. Ha idejében ismérem, magam is gratulálok neki érte Rosszul tájékoztattak arról, amit mondott. Csak annyit hallottam tőlük, hogy „rossz az együttműködés a párt- és a gazdasági vezetés között”. — fis nú hangzott el valójában? — „Humorosan úgy lehetne jellemezni a két évvel ezelőtti helyzetet: ahány vállalat vagy tsz, annyi kiskirályság,- annyiféle végrehajtás. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy azért szép számmal akadt kivétel is.” És később; - „Jelenleg nálunk a pártvezetés és a gazdasági vezetés között a kapcsolat javult, az együttműködés lehetőségei jelenleg jobbak. Ügy gondolom, ez vonatkozik más termelőegységekre is.” Ez egészen más, mint amiről tájékoztattak. Ebből nem hiányzik, ami szerintem is igaz, hogy jelenleg a párt- és a gazdasági vezetés kapcsolata jó. — Ön azt mondja: jó. Kaposiné hozzászólása szerint: javult. Mondjuk így: személy szerint Kovács elvtáns között és közöttem a kapcsolat — volt nagyon rossz is — most jó. A két testület között pedig javult. Erre a titkár is bólogat: . — A beszámoló taggyűlés is ilyen álláspontot foglalt eL Persze, néhány dologban — káderutánpótlás, munkafegyelem, a vezietők és a beosztottak viszonya — nagyobbakat kellett volna előrelépnünk. — Mit mond ezek után Szép elvtárs, azoknak, akik — enyhén szólva — félretájékoztatták? ‘— Ha ismerem a szöveget, visszautasítottam volna, amit mondanak. „Megnyugodtam” Kaposiné nagyot sóhajt. Felszabadul az eddigi szorongás alóL Kisimítja fehér köpenye gyúródott ujját, megigazítja fején a fehér kendőt — Mi a véleménye mindezek után a történtekről? — Kellemetlen volt nagyon. Moist megnyugodtam. Oldódik a hangulat A nehezén túl vagyunk. Kaposiné vállalta a szókimondás esetleges következményeit — pedig az igazság kimondása néhol és néha visszaüt Az igazgató elismerte, hogy a sóikat emlegetett hétfői beszélgetésen nem volt' valós tények birtokában — ez sem ismeretlen jelensége napjaink gyakorlatának. A titkár annak örülhetett, hogy megoldódott egy — korábbi tapasztalatai alapján legalábbis kétséges1 kimenetelűnek indult —- vállalati ügy. — Szerettem volna már korábban megoldani. Négyünk találkozására azonban hamarabb nem lehetett időt keríteni. Itt az ideje, hogy kellemesebb témára váltsunk. — Ezentúl a vezet® megbeszélésekre egész esztendőre ugyanazt a fizikai dolgozót hívjuk mag — már ma is így történt Eddig minden tanácskozásra más-más jött el, érdemben nemigen szólhatott hozzá az elhangzottakhoz. Az Új rendszert azért vezettük be, hogy a meghívottaknak legyen ideje alaposan megismerkedni a munkaértekezletek légkörével, az ott felmerülő kérdésekkel. Tényleges, nem csupán formális részvétéiről lesz tehát szó. A változtatást a pártvezetés javaslatára határoztuk- eL — Az viszont a gazdaság vezetést dicséri — teszi hozzá a titkár —, hogy eddig is jelen volt a tanácskozásokon a fizikai dolgozók közvetlen képviselője. ... Befejeződik beszélgetésünk... látszólag minden rendben van. A kérdés csak az, mi következik ezután ,,. Begyógyulnak-e idővel az akarva-aka- ratlanul osztogatott sebek? Vagy titokban továbbra i® forr majd az indulait, hogy adandó alkalommal új sebet ejtsen?.,. Amikor a kapun kilének, úgy érzem, az első kérdésre kell igennél válaszolni. Valóságosan is minden rendben lelhet tehát... Danisg Győző Újabb üzem indulás előtt Péten Még ebben a hónapban megkezdődnek az üzemi próbák a péti nagy kapacitású műtrágya- gyár ammóniaüzemében. A fonr tos műtrágya-alapanyagból naponta ezer tonnát fog gyártani az új üzem. Képünkön: az utolsó ellenőrzéseket végzik az ammóniaüzem abszorberein. (MTI-fotó, Jászai Csaba felvétele — KS) Érdemei elismeréséül... — Mégbecs ülik-e a gyárban a ; gazdasági vezetők a kétkezié- • két? — Meg kéü, hogy becsüljék... ■ — Ez nyilvánvaló. De becsű- 5 lik-e a valóságban? — Az utóbbi időben kedve- | zően változott a légkör. Egyre i nagyobb szava van a munfcá- » soknak. — Mi történt aa után a. fai- í aonyos hétfő után? — Pár nap múlva aa udvaron ■ összeakadtunk az igazgató elv- 1 társsal- Elnézést kért a történ- 1 tekért. Azt mondta, rosszul tá- i A KNER NYOMDAfelvesz s m férfi segédmunkásokat, • és nőket betanított munkakörbe. a j ü Két hónap g^tanulás után | jó kereseti lehetőség. » Jelentkezés: Békéscsa- í ba, Lenin u. 9.. Terv- S és munkaügyi osztály. * 266088 | a 3 gftB JffCff/Jär. | ISIS. ÁPRILIS 15. Szarvas János almolnár a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat békéscsabai István malmának a műszakvezetője, tizenegy ember munkájának az irányítója. Felelős a folyamatos termelésért, a liszt minőségéért, a dolgozók biztonságáért. . Munkatársaival naponta csaknem 9 vagon búzából készít —• megfelelő arányban — kenyér- és finomlisztet, valamint korpát. Délelőtti, 'délutáni vagy éjszakai műszakban, ahogy sorba jön. „Nem állhat a malom, nem alhat a lisztes molnár.” Mi is lenne, ba a sütőüzemek és a boltok nem kapnának időben lisztet? Sziarvas János 32 éve molnár. Egy kis malomban tanult. Egy , ideig segédként is ott dolgozott. Megismerte a kemény munkát. Az István malomba 1949-ben, az államosítás idején került. Kezdetben mint szitaőr, aztán lisztosztályozó, hengerőr, majd 1953-ban almolnár lett, s így minden munkakörben alapos szakértelemre tett szert. Mindig három műszakban dolgozott. El sem lehet mondani, hogy mennyit éjszakázott. Ma is ritkán van alkalma arra, hogy a tv-ban egy-egy jó műsort végignézzen vagy színházba, moziba menjen. Ha délutá- nos, este 10 óra után ér haza, ha éjszakás, 10 óra előtt el kell indulnia Csak egyszer fordult elő, hogy elkésett Harminckét év alatt egyetlen egyszer. Fáradt volt, elaludt a vekker sem ébresztette fel. Voltak nehéz idők is. Főként akkor, amikor a régi gőamag- hajtás helyett villamos meghajtásúvá alakították át az István malmot Erről így beszél: — Az emberek kezdetben idegenkedtek tőle. Meg kellett tanulni, de meg is kellett érteni, mert a villamosság az egész malom „lelkét” megváltoztatta. Végül is kényelmesebb lett a munka és biztonságosabb, egyenletesebb a termelés. A régit aztán már senki sem kívánta vissza. Társai 12 éve őt választották meg brigádvezetőüL Akkor tűzték célul a szocialista cím elnyerését. Azóta egymás után tizenegyszer érdemelte ki a brigád a megtisztelő címet és lég- utóbb az aranykószomís jelvényt is megkapta Az elbírálásnál elsősorban a minőséget, a munkafegyelmet, a pontosságot vették figyelembe. Szarvas János mindenkitől megköveteli a rendet, fegyelmet, Ä» «Msen elsősorban. 6 maga mutat jó példát. Nem bírja elviselni a hanyagságot és azt sem, ha valaki öüettelenül dolgozik, nem törekszik ésszerűsíteni, könnyíteni a munkáját így érdemelte ká többször a Kiváló Dolgozó, egyszer az ÍSelmiszeiripar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt. Nemrég pedig Budapestre, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Wfiniszté- riumba hivatták. Április 2-án ott vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Az ünnepségre így emlékszik vissza: — Többen voltunk, munkások, parasztok és voltak ínás, magasabb beosztásúak is. Amikor szólítottak, egy kis megha- tódottságot éreztem. Arra gondoltam, milyen jó, hogy egy molnár munkáját is számon tartják ebben az országban- Úgy véli, talán a szakmához való hűséggel érdemelte ki a magas kitüntetést. Mert voltak »nehéz idők, amikor egyesek máshová mentek dolgozni. A sok éjszakázást sem bírták. Ö azonban maradt. Társaival együtt, akik valamennyien tisztességesen dolgoznak. A kitüntetésben tehát az egész brigád munkája benne van- Mint' ahogy abban is, hogy a minőségéért országszerte keresett a békéscsabai István malom lisztje. Pásztor Béla
