Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

Felszólalások a pirt megyei küldöttértekezletén (Folytatás az 5. oldalról) \ — A X. pártkongresszus hatá­rozata óta növekedett a művelő- lésügy iránti érdeklődés — nondotta. Megyénkben is fon- os feladatunknak tartottuk és ártjuk a munkásság művelődé- ének szélesítését, azért is, mert íálunk főleg az utóbbi években i tegnap még a mezőgazdaság­in vagy a háztartásban dolgo- :ók közül került ki a munkások ó része. Az utóbbi négy évben az iro- íalomban és egyes művészeti igákban figyelemre méltó alko- ások születtek, s mindezek •redményesen szolgálták a köz- nűvelődési feladatok eredmé- íyes, sikeres végrehajtását. E pozitív tendenciák mellett helyt cell adni azoknak a kritikai .•szrevételeknek, amelyek me­gyénk lakossága részéről az ítóbbi időben megnyilvánul­lak. Hazánkban az író, a művész naga választja meg témáját, ki- 'ejezési formáját és eszközeit. A nűvészeti irányzat szabadságá­lak azonban mindig az a mér­őké, hogy mennyiben segíti a nai társadalom ábrázolását és íogy' a mű mennyire képes az ;gész társadalomhoz szólni. Az a műyészeti magatartás, amely •lfordul a mától, amely úgy .modern”, hogy a „művészet a nűvészetért” elvet vallja, az ;em a társadalomnak, sem a nűvészetnek nem használ és lem tart lépést a szocializmust ípítő néppel. Lehet, Jiogy erős cifejezés, de valahogy mégis azt cell mondani, hogy hazánkban íz irodalmi és művészeti éle- ünk világnézetileg még nem •gységes. Egyes -íróinknak és nűvészeinknek meg kell érteni, íogy a forradalom elsősorban íem a művészi formákban, ha- íem a társadalomban megy régbe. Ezért a művészeti alko- ' ások mindjobban a közvéle­ményt érdeleid kérdésekről szól­anák, a szocialista társadalom ényegét fejezzék ki. A Budapesti Jlarisnyagyár iyulai üzemének munkásnője, Mtkás Sándorné a gyár életéről ájékoztatta a pártértekezletet, figyelmet keltőén beszélt a lök és az ifjúság helyzetéről, a ; zakmai és politikai továbbkép- :és fontosságáról. Elmondotta, íogy üzemükben a közelmúlt­ján 15 nő végezte el az általá- ios iskolát és ezért valamennyi- in hat nap jutalomszatyadságot is 500 forint pénzjutalmat kap­ák. A gyermekek tanulását se­üti az az intézkedés, hogy gyer- nekenként négyszáz forint be- skolázási segélyt kapnak az asszonyok. Balázs Sándorné, a Csaba i szőnyegszövő Szövetkezet bé- cési üzemének munkásnője munkahelyük munka- és szociá- is körülményeiről szólt beveze- ;őben, majd ismertette a békési lók munkába állásának gond­jait és örömmel nyugtázta, íogy a városban hamarosan nagymértékben megjavul a bölcsődei, óvodai helyzet. Kü- ön beszélt Békés közművelő- lési életéről, aláhúzva annak jelentőségét, hogy a városban a lárthatározatok nyomán a köz­művelődés hatókörének növelé­sével kiemelten foglalkoznak. A szarvasi járás küldötte, Házi Anna, a KISZ Békésszentandrá- ü községi Szervezetének csúcs­átkára is felszólalt a vitában, elsősorban a párt ifjúságpoliti­kai határozatának megvalósulá­sát ismertette többször is visz- izatérve arra az alapvető kér­désre, hogy az ifjúságpolitikai natározat a fiatalok művelődé­sére, szakmai és világnézeti ne­velésére nagy gondot fordít. Egyike volt azoknak, akik a tö­megsport szervezésének jelentő­ségét is az értekezlet elé tárták, mint a fiatalok életének olyan részét, mely fizikai és szellemi fejlődésük fontos tényezője. Va- lach Mihályné, a Szarvasi Álla­mi Tangazdaság dolgozója a kongresszusi irányelvekről szól­va kijelentette: Szarvas kommu­nistái egyetértenek azzal. Egyet­értenek az ideológiai és kultu­rális feladatokkal és arra töre­kednek, hogy az elméleti és a propagandamunkában az élet­tel szorosabb kapcsolatot alakít­sanak ki. A fejlődés nélkülöz­hetetlen feltétele — többek kö­zött — a munkásművelődés kö­rültekintőbb és hatékonyabb szervezése, megvalósítása. Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első titká­ra a megye ifjúkömmunistáinak több éves tevékenységéről adott számot. Erőteljesen kiemelte, hogy nem elég a fiatalok anya­gi-technikai támogatása, ennél sokkal többre Van szükség. Az ifjúság nevelésének, művelődé­sének ismertetésekor szólt arról, hogy általában jó az együttmű­ködés a KISZ és a művelődés- ügyi intézmények között. A leg­több ilyen intézményben már szakképzett népművelők segítik az ifjúság szabad idejének tar­talmas eltöltését, és az is ered­mény, hogy az ifjúsági klubo­kat megyei klubtanács irányít­ja és megfelelően kialakultak az ifjúsági rétegekkel való foglal­kozás keretei. Beszélt arról, hogy a jövőben is kiemelten kell foglalkozni a szakmunkástanu­lók nevelésével, hiszen ezek a tanulók képezik majd a jövő munkásosztályának gerincét. Tovább szükséges, azonban ja­vítani a különböző iskolatípu­sokban tanuló fiatalok és a mozgalmi munka közötti kap­csolatot, bővíteni azt a kezde­ményezést, mely az ifjúság ne­velésében a kommunista szülők állandó támogatását igényli. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat sarkadi gyárának mun­kása, Csépi József a gyulai já­rás kommunistáinak nevében kért szót a megyei pártértekez­leten. Többek között szólt a munkahelyi légkör kialakításá­nak fontosságáról, melyben — véleménye szerint — a tudatfor­máló munkának, a szocialista brigádoknak nagy feladatuk van. Pozsár Györgyné, a batto- nyai Petőfi Tsz tagja a mezőko­vácsházi járás . küldötteként hozzászólásában elsősorban a fiatalok problémáiról szólt. El­mondotta, hogy a közélet min­den területén őszinte, nyílt lég­körre van szükség, kerülni kell a formaságokat. Azt is megem­lítette, hogy tapasztalatai szerint a KISZ-korú fiataloknak csak egyötöde lesz a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, ez vé­leménye szerint igen alacsony szám. A nevelőmunka gazdagí­tásával, változatosságával lehet­ne sokkal több fiatalt megnyer­ni arra, hogy a szervezet mun­kájában részt vegyen. Végül Kaposi Lászióné, a békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat szo­cialista brigádvezetője szólt a gyár szocialista brigádjairól. Elmondotta, hogy a brigádokban a kommunisták magatartása a meghatározó, és ez így van jól. Szólt a mozgalom közművelődé­si feladatairól, arról, hogy új és nagyobb gazdasági eredmé­nyek elérése mellett a tagok személyiségformálásának is nél­külözhetetlen ösztönzője a szo­cialista brigádmozgalom. rasszus tiszteletére indított mm- kaversemyben A megyei pártértekezlet vitájá­ban a felszólalók — amint Frank Ferenc első titkár elvtáirs össze­foglalójában összegezte — ki­fejezték egyetértésükéit pártunk politikájával, amikor saját mun­katerületük eredményeit és gondjait ismertették. Ugyanak­kor — mondotta — fel kell fi­gyelni néhány jelzett jelenség­re és fogyatékosságra. . Ennek megfelelően arra van szükség, hogy következetesebb legyen a határozatok végrehajtása. Egy­ségesen kell értelmezni őket és egységesen kell munkálkodni megvalósításukban. Tovább kell növelni a munkásosztály vezető szerepét Ehhez azonban az is [szükséges, hogy erősödjék a munkás—paraszt szövetség. A munkásosztály hatalma akkor szilárd, ha a munkás—paraszt szövetséget is állandóan erősít­jük. VitaösszefogLalójában Frank Ferenc elvtárs szólt az iparte­lepítés jövőjéről. Elmondta, a pórt megyei bizottságának meg ­van erre az elvi álláspontja. Ennék megfelelően ott fejlődik majd az ipar, ahol erre meg­vannak a feltételek, így elsősor­ban Szeghalom és Mezőkovács- háza körzetében. Fejlődésünk megköveteli a párthatározatok egységes értelmezését és végrehajtását Az írásos és szóbeli beszámo­ló, az előterjesztések sokolda­lúan elemezték az elmúlt esz­tendők munkáját, s ezzel jó alapot teremtettek a vitáihoz és a véleménycseréhez, a párt-, a KISZ- és tömegszervezeti mun­ka tapasztalatainak értékelésé­hez. Tíz, ..Fekete Antal hozzászólá­s ában elmondta: az elmúlt négy év során nyugodt politikai lég­körben folyt az alkotó munka. A kommunisták és pártonkívü- liek, a munkások, termelőszö­vetkezeti parasztok és értelmi­ségiek a X., kongresszus határo­zataival egyetértve cselekvőén vettek részt e határozatok vég­rehajtásában. Hangsúlyozta, hogy ehhez nagy segítséget adott a Közpahti Bizottság 1972 novemberi határozata. A dolgo­zó emberiek meggyőződhettek ar­ról, hogy pártunk, mint "mar­xista pánt, időiben felismeri a társadalmat érintő leglényege­sebb kérdésieket, képes levon­ni a megfelelő következtetése­ket és megteszi azokat a szük­séges lépéseket, amelyek továb­bi előrehaladásunkat szolgálják. Ahhoz, hogy meggyorsítsuk' előrehaladásunkat, nélkülözhe­tetlen a párthatározatok egysé­ges értelmezése és végrehajtása. Elveink következetes érvényesí­tése, a párt határozatainak a valóra váltása szolgálja legma­gasabb szinten érdekeinket, az­az az össztársadalmit és az egyénit is. Ez pedig nem tűri meg a szubjektivizmust és a határozatok felemás értelmezé­sét. Arra van szükség — som­mázta —, hagy tegyen meg-min­dent mindenki a miaga helyén, lent is, középen is és fent is. Megítélésünk szerint — hang­súlyozta Varga István — pár­tunk X. kongresszusának, a Köz­ponti Bizottság, a Politikai Bi­zottság határozatai nagyon jók voltak. A központi határozato­kat, a megyei pártérteíkezlet ál­tal megjelölt feladatokat a me­gyei pártbizottság és testületéi, az apparátus, a megyei vezetés jól alkalmazta a területre. A végrehajtás során — állapította meg — jelentősen javult a párt- szervek, az alapszervezetek munkájának színvonala, nőtt te­kintélyük, erősödött vezető sze­repük, fejlődött az aktivitás, a munka hatékonysága szilár­dult, az egység és cse­lekvési készség is. Mind­ezzel együtt nőtt a politikai tisztánlátás és az elvi szilárd­ság is. A pártaiunfca időszerű felada­tairól beszélt hozzászólásában Kapóst JAszlóné. Mint mondot­ta: a X kongresszuson olyan határozatok születtek, amelyek ismételten megerősítették bi­zalmunkat a párt iránt, s ez a bizalom tovább növelte pártunk tekintélyét. A tekintély, a biza­lom rriegtartása, • az emberek megnyerése, a politika végre­hajtása komoly munkát,' erőfe­szítést követei mindannyiunk- től. Ezzel összefüggésben beszélt a kommunisták felelősségéről, arról a követelményről, hogy nö- veljék éberségüket, mindenkor éljenek jogaikkal és kötelessé­geikkel, ne legyenek megalku­vók, hanem bátran és követ­kezetesen álljanak ki a párt politikája mellett. Szinte mindegyik felszólaló beszélt azokról a kedvező válto­zásokról, amelyek a párt nő- és ifjúságpolitikai határozata óta végbementek vállalatuknál, gyá­rukban, szövetkezetükben. Pél­dákkal bizonyítottáEc, hogy az- ” óta miként jarvult a velük való | törődés, s hogy az elmúlt esz- | tendőkben közülük jó néhányan £ kerültek felelősségteljes munka- £ körbe. Erről is beszélt felszóla- | lásában Kovács R. Jánosné, | Patkós Sándorné, Balázs Sán- | dómé, Házi Anna, Valach Mi- S hályné, Csépi József, Pozsár £ Györgyné és mások. Az ifjúságpolitikai határozat ■ megjelenése óta szerzett tapasz- ! tálatokról szólt Szabó Miklós, S amikor a megye KlSZ-tagjainak £ több éves munkáját értékelte. A £ ma ifjúsága —■ mondotta — jj szocialista módon élhet. Megíté- jj lésének mércéje: milyen módon ! vesz részt a szocializmus építő- S Bében. A KI$Z megyei bízott- is sága mindezt igyekezett a difiié- £ renciált rétegmunkávai is előse- £ gíteni. Egyre több a helyszíni » segítség is, mert a területi mun- S ka, úgymond, kimozdult az appa- : rátusi keretből. A nevelőmunka £ eredménye, hogy fejlődött a fia- * talok párthoz való kötődése, £ erősödött a munkásosztályhoz ! való tartozás érzése. Az ifjúsá- S gi szervezetek egyre több gon- i dot fordítanak a munkáséletre £ való nevelésre is. Hozzászóló- £ sából kitűnt, hogy a KISZ- £ esek nemcsak kaptak, hanem j tehetségükhöz és lehetőségükhöz i képest adtak is a társadalom- £ nak és szűkebb környezetüknek, jj Felszólalásában Nagy István £ elmondta: az élet igazolta pár- | tunk politikájának helyességét. S A dolgozók érzik, hogy nem lég- £ várakat építenek, hanem terve- £ ink alapján a fejlett szocialista £ társadalmat. Részletesen szólt a £ szakszervezeti mozgalomról, ■ eredményeiről és gondjairól, S majd az üzenni demokrácia kér- I désext boncolgatta. Megítélése S szerint ennék fejlesztésében nem I a formával és a fórumokkal van elsősorban gond, hanem mindenekelőtt a tartalommal. Azaz a legsürgetőbb feladat, hogy javuljon a munkások tá­jékoztatása, növekedjen a dol­gozók részvétele a döntésekben, erősödjék a szocialista tulajdo­nosi szemlélet. — Munkásőrednk a forgácsológé- pefc mellett, a vasúti szerelvé­nyeken, a tégla- és cserépégető kemencéknél éppúgy, mint a növénytermesztésben, az állatte­nyésztésben, a kórházakban, az oktatási intézményekben és a tanácsi munkában becsülettel helytállnak — mondta felszóla­lásának bevezetőjében Tóth Pál, — Kivétel nélkül mindannyian résft vettek a X. kongresszus határozatainak megvalósításá­ban, most pedig a XI. komg­■mmHHmnmnmiHHiMHcmmHM 25. Az biztos, hogy a nyilasok mindig jóságosán néztek rá, ha így köszönt. Nem az, hogy nem bántották, de bántani sem engedték volna. (A Grisa-féle prémsapkát se igen veszik el, ha akkor így köszön. De elszo­kott már akkor ettől, eszébe sem jutott, hogy így is köszön­hetne. Odaát, Pesten, egészen másfajta köszönés járta, ott az öklét kellett megemelnie egy kicsit az embernek, s azt mon­dani: „Szabadság!”). Viszont azt is hamar észre­vette: a civilek nem nézik jó szemmel, ha ő karját lengeti, és „Éljen Szálasi”-t köszön. Már aznap este, az óvóhe­lyen, amikor a razziázó nyila­sok elmentek, azt mondta egy civil ember: „És ez a szarházi, taknyos, hogy kalimpál itt ne­kik! Még a seggén a tojás sár­gája, de ő már kalimpál.. ” Először történt meg, hogy va­csora nélkül maradt. Haragudtak a nyilasokra va­lami okból a civilek. A kom­munistákról meg az oroszokról ki így beszélt, ki úgy, de a nyilasokra majd mindnyájan haragudtak. Nem értette, miért kell úgy rájuk haragudni. Bakancsot is Befejezésül arra kérte a me­gyei pórtértekezletet: bízza meg az új megyei pártbizottságot azzal, hogy gondosan elemezze a felszólalásokat és tegyem meg­felelő intézkedésekéit. e ® o A hangulatában és tartalmá­ban felelősségteljes tanácskozás méltó volt megyénk forradalmai hagyományaihoz, fontos állomás volt a XI. kongresszusra, való felkészülésben, hozzájárult a politikai közérzet további fejlő­déséhez. Mindenre alapozva bíz tosak tehetünk abban, hogy az elkövetkező esztendők feüada- • tait még következetesebben, én eredményesebben valósítjuk meg megyénk és hazánk java na. adtak, meleg lejbií, oldalzsákot mindent. Megragadt benne, asntt a szivacsos orrú testvér mondott, hogy a nyüas előbbre Való, mint a katona, mert az nem­csak a háborúban katona és nemcsak a fronton. Komolyan foglalkozott azzal a gondolat­tal, hogy felnőtt korában majd inkább nyilasnak áll be, ha egyszer az az előbbvaló. Lehetséges, akkorra már a civilek sem haragszanak úgy rájuk. Otthon, a faluban, nem ha­ragudtak így a nyilasokra. Igaz, csak az útkaparó jár karszalaggal vagy két hét óta, meg a terménybegyűjtő futu- rás. Azaz lehet: Kiskorecz is, ® a kocsmáros, nem látta mosta­nában. Régebben nem volt karsza­lagja Kiskorecznek; hozott ő szódavizet a kocsmából, emlé­kezne rá. Bár hozzájuk húzha­tott, mert ki volt akasztva egy nyomtatott tábla a pult fölé: ZSIDÓT NEM SZOLGÁLUNK KI! Híre volt ennek a faluban: hogy nem szégyenli magát a matyó, Tériké után beleült a készbe. Most igazán nem bukik bele a kocsma, ha zsidót nem szolgál ki. Fekete Gyula® A iú meg a katonák

Next

/
Thumbnails
Contents