Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

A Felszólalások a párt megyei küldöttértekezletén KAPOSI LÁSZLÓN* SZABÓ MIKLÓS VALACH MIHÄLYNB (Folytatás a 4. oldalról) hódításának eredményeként a különböző növénytermesztési rendszerékben termelő gazdasá­gok 1974-ben 62,3 mázsa kukori­cát takarítottak be a megyei át­lag 52,8 mázsájával szemben. Ez az átlagtermés Európában talán a legnagyobb, de még vi­lágviszonylatban is az egyik legjobb! A mezőgazdasági üze­mek, állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek szakosodása, eredményesen tovább folytató­dott. Specializálták magukat bi­zonyos növények termesztésére és ezt olyan magas színvonalon szervezték, csinálták, melyre méltán büszkék - Lehatnék, de nemcsak a békésiék, hanem az ország is! Igen, az ország, mert ezekben az eredményekben az egész társadalom munkája ben­ne van. A gépek, vegyszerek, műtrágyáik nagy < meny- nyisége áramlott a mezőgazdaságba, melyet az ott dolgozók hallatlan szívóssággal, nagy hozzáértéssel használtak fel a búza-, a kukorica- és a hústermelésre. örvendetes, hogy kibontako­zott az üzemeik együttműködése bizonyos termelési oéüok nagy­üzemi méretű megvalósítására. Szakosított állattenyésztő tele­pek, takarmánykeverő és raktá­rozó telepek, zöldlisztet előállí­tó üzemek, tej- és élelmiszer- feldolgozó vállalkozások jötték létre, melyek kiválóan szolgál­ták az agrárpolitika gyakorlati megvalósítását^ A mezőgazdaságban növeke­dett a szakemberek és a szak­munkások száma. A tudományos életben elért kutatási eredmé­nyek gyakorlati megvalósítása is jól folytatódott. Nem lebecsü­lendő az a tény, hogy a mie­gyében hat különböző iparszerű termelési rendszer terjedt el a növénytermesztésben, mélyből hármat a megye gazdaságai dolgoztak ki. Ezek: a szarvasi rizstermesztási rendszer, a szeg­halmi lucemamag-, a füzes gyar­mati zöldlucerna-termesztésí rendszer. Ugyancsak itt a me­gyében dolgozták ki a mezőhe­gy esiek a cukorrépa-termesztési rendszerüket, amely a CPS- rendszer keretén belül működik. A négy évvel ezelőtti pártérte- kezleten sok sző esett a gyenge termőhelyi adottságú körzetek gazdaságfejlesztéséről. A volt sarkadi járás és a mai szeghal­mi járás égető gondjáról volt szó, mely most már a megoldás útján halad. Szeghalom elindult az iparosodás felé Az ipartele­pítési politika révén űj üzemek épültek és ma már büszkék a sárrétiek arra — mondta Varga István —, hogy nem indul el teherautó és Ikarus busz Szeg­halmon gyártott alkatrész nél­kül. De nemcsak az ipar fejlő­dött ezen a gyenge adottságú területen, hanem a mezőgazda- sági termelés is. A korábbi ered­ményekhez képest a hektáron­kénti hozamok megkétszereződ­tek vtagy még ennél nagyobbra nőttek. Elegendő talán arról be­szélni, hogy ez a járás valami­kor 20 ezer hízott sertést érté­kesített, 1974-ben pedig 70 ez­ret! Ugyanebből a körzetből évente már 100 vagon házi ké­szítésű levestésztát adnak a ke­reskedelemnek. A termelés gyors ütemben nö­vekedett itt is és máshol is, lé­nyegesen megelőzte, a feldolgo­zóipar kapacitását és a tároló­kapacitás bővülését. Szeghal­mon 2 ezer vagonos gabonatá­roló épül csak, holott már most 3 ezer vagon termény tárolását kell megoldani. Ez a tároló a XXI. századnak épült, legalábbis ennek szánták, de a tényleges igényeket már ma sem tudja kielégíteni. Beszélt erről Klaukó Mátyás is, aki a termelés és a feldolgozás közötti' feszültség csökkentésére, feloldására az V. ötéves tervben sürgetett intézke­déseket. A hústermelésben pillanatnyi­lag nehézségeink támadtak, mi-- vei, a megyében a kooalétszám jelentősen csökkent. A csökke­nés a háztáji és a kisegítő gaz­daságokban nyugtalanítóan nagy. A párt megyei bizottságának gazdaságpolitikai osztálya össze­gezte a tapasztalatokat, ezek eredményéként intézkedések tör­ténitek a kocakihelyezési akció szorgalmazására. A hústermelés színvonalának tartására hozott központi intézkedések támogatá­sa, jó gyakorlati megvalósítasa politikai feladat. A mezőgazdasági üzemek te­rületi koncentrációja különösen az utóbbi hónapokban felgyor­sult. Ezt a folyamatot minden " vonatkozásban indokoltnak és hasznosnak kell tekinteni, mert alapját képezi a termelési ha­tékonyság növelésének. Ugyan­akkor változatlanul hangsúlyoz­ta a megyei pártértekezle<t: nem ért egyet, nem tartja indokolt­nak a nagy mammuit területek egyesítését, főleg nem ott! ahol annak személyi és tárgyi felté­telei nincsenek biztosítva. A megye mezőgazdasági ter­melése dinamikusan fejlődött a ÍV. ötéves tervben. Négy év alatt a fejlődés olyan ütemű volt, hogy 25—27 százalékkal haladta meg a III. ötéves terv­ben elért eredményeket. Figye­lemre méltó, hogy ezek az ered­mények olyan körülmények kö­zött születtek, amikor 1970-ben az árvízzel és a belvízzel hada­kozott a megye mezőgazdasága, 1972-bee az áll'atmegbetegedé- sek miatt 2 milliárd forint ter­meléskiesés származott, s az 1974. évi árvíz és az igen mos­toha őszi időjárás hátráltatta a munkákat A dolgozók helytál­lására nagyon sokszor a hősies­ség volt jellemző, hiszen a sok- sok akadályozó tényező ellenére a termelés színvonala tovább növekedett, a_ gazdálkodás mind nyereségesebbé vált Ugyaneb­ben az időben az állami gazda­ságokban foglalkoztatottak szá­ma 1300-eaal, a termelőszövetke­zetekben foglalkoztatottak szá­ma 12 ezerrel kevesebb, mint 1970-ben volt Helyi példával erősítette meg ezt Valach Mi- hályné, aki a Szarvasi Állami Tangazdaság eredményeit tárta a megyei pártbizottság elé. A gazdálkodás minden ágazatában előbbre léptek Szarvason is és máshol is. Ebben a munkában jelentős erőt képviseltek a szo­cialista brigádok és a párt XI. kongresszusára, hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára -ki­bontakozott helyi munk^verse- nyek, mélyek összességében a versanymozgalom hatalmas erő­södéséről tanúskodnak. Ma már az egész magyar tár­sadalom, a falusi lakosság, fér­fi és nőtagjai is egy menetben haladnak a szocializmus építé­sének útján. Kovács R. Jánosné a falusi asszonyok tudatfejlő­dését emelte ki hozzászólásában. „Mi nagyon nagy utat tettünk meg a felszabadulásitól a tsz- szervesésig, és a tsz-szervezés befejezésétől napjainkig. Tsz- szervezéskor azzal fenyegettük meg férjeinket, hogy elválunk tőlük, ha tsz-be lépnek. Ma ve­lük együtt dolgozunk a szövet- j kezet erősítésén mindannyiunk j boldogulásért. Nekünk, falusi I asszonyoknak is részünk van' abban, hogy már nem 12 má- j zsa búzát és 20 mázsa kukoricát j termesztünk, hanem lényegesen többet. Magunkévá tettük a szo­cialista eszmét, s igyekszünk en­nek szellemében élni, dolgozni, gondolkodni.” A megye ipara különösen az utóbbi évtizedben igen jelentő­sen fejlődött. A párt ipartele­pítési politikáját eredményesen valósították meg Békésben. Ez­zel megteremtődött az alap ah­hoz, hogy a férfinépesség 100 százalékban, a nőnépesség pe­dig 70 százalékban a keresők közé tartozik. A mezőgazdaság korszerűsítésével felszabaduló munkaerő az ipar útján jó ke­reseti lehetőséghez jutott. A jö­vőben a pártóntekezlet határoza­ta nyomán még következetesebb figyelmet fordít a megyei párt- bizottság az iparosodó és az iparban »szegény sárréti és mező- kovácsházi körzet fejlesztésére. Az ideológiai, politikai és kulturális nevelő munkára ma nagyobb szükség van, mint bármikor volt A vitában az írásos be­számoló és az első titkár szóbeli beszámolójának az. ideológiai és a kulturális élettel kapcsolatos megállapításai sokoldalúan tér­tek vissza, mintegy általános ké­pet nyújtva a Békés megyei helyzetről. Kovács R. Jánosné, a csorvási Rákóczi Termelőszövet­kezet baromfigondozója a tudat- formálás jelentőségének szánt néhány mondatot, megemlítve, hogy a termelőszövetkezet nő- dolgozói nagy részt vállalnak a társadalmi esküvők és névadá­sok megszervezéséből, és többen szívesen mondanak beszédet is azokon. Vannak asszonyok, akik a hároméves gyermekgondozási segély időszakában végzik el nyolc általános iskolájukat. Czi- na Sándor, az Orosházi Üveg­gyár igazgatója pártértekezleti felszólalásának jelentős részét szentelte a munkásművelődés üveggyár! eredményeitek és gondjainak bemutatására. El­mondotta, hogy az üveggyárba került dolgozók munkássá neve­lése a pártszervezet egyik leg­fontosabb feladata, mely együtt jár azzal, hogy a művelődési igények kibontakozását is előse­gítsék. A gyár munkásainak öt­ven százaléka 30 éven aluli és az utóbbi évek gyors létszámemel­kedése következtében a szak­munkások száma alig közelíti rneg az ezret, a mintegy 3600-as létszámból. Ha csak ennyit tu­dunk a gyár munkásairól, máris nyilvánvaló, hogy elsődleges fel­adat az általános és a szakmai műveltség emelése, a világnézeti megalapozottság és képzés. Így történt, hogy az Orosházi Üveg­gyárban kihelyezett marxista— leninista esti középiskola mű­ködik, és megszervezték a szak­munkások középiskoláját is. Ezután Juhász Sándor, a Szeg­halmi Állami Gazdaság dolgozó­ja kapott szót és — többek kö­zött — a szocialista brigádmoz­galom tapasztalatairól beszélt, megemlítve, hogy ez a mozga­lom hatott arra, hogy az álta­lános és a szakmai műveltség gazdaságukban is az emberek megítélésének fontos részévé j vált, és ez a tudatos politikai te- j vékenységet jól segíti. Jelentet­te az értekezletnek, hogy az „Egy nap az iskoláért” mozga­lomban több ezer társadalmi munkaórát vállaltak és teljesí­tettek. Klaukó Mátyás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak tagja, a megyei tanács el­nöke felszólalásában hosszasan és részletesen elemezte a köz- művelődés, a művészeti élet és az ideológiai élet kérdéseit. (Folytatás a 6. oldalon! VARGA ISTVÁN HÁZI ANNA i KLAUKÓ MÁTYÁS CSÉPI JÓZSEF CZINA SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents