Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-11 / 59. szám
Felszólalások a párt megyei küldöttértekezletén m ii ———i ........ ———————— i i '■ l Folytatás az Z, Mairól) A felszólaló ezután az életszínvonallal kapcsolatos összefüggéseket fejtegette. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvonalát alapvetően ' érintő fogyasztói cikkek árát a jövőben is stabil árakként kell kezelni és ha már végképp elkerülhetetlen — csak központi elhatározás alapján, megfelelő ellentételezéssel — nominál béremeléssel, illetve reáljövedelemmel lehet és kell változtatni. Az életszínvonal alakításában leg-, fontosabbnak a reálbérek és a reáljövedelmek növelését tekinti a párt. Az életszínvonal alakulásában tehát a bérek és a szociálpolitikai intézkedések játszanak egyre növekvő mértékű szerepet most és a jövőben is. Pehér elvtárs ezután a paraszti életszínvonalról szólt Erről ma sokféle vélemény Itatigzik el mindenfelé, itt Békésben is. Utalt a Központi Statisztikai Hivatal tanulmányára, snely 1972-ben jelent meg. Ebbei az áll, hogy a termelőszövetkezeti parasztság közösből szármázó átlagkeresete 13 százalékkal maradt el az állami ipari munkásokétól. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti parasztok havi átlagos munkaideje a közös gazdaságokban számottevően magasabb, mint a munkásoké. 1972-ben az ipari munkások átlagos havi munkaideje 191 óra volt, a termelőszövetkezetbeli fizikai dolgozóké pedig 207. A két adat közti különbség 1973-ban 24 munkaórára növekedett a tsz-tagok rovására, s ehhez még hozzájön a háztáji gazdaságban elvégzett, illetve elvégzendő munka is. A havi és őrakeresetek színvonalában 10—15 százalékos különbség mutatkozik a termelőszövetkezeti parasztság hátrányára. Mindjárt hallom is az ellenvetést — mondotta Fehér elvtárs: „De ott van a háztáji...” a parasztság jövedelmének 38 százaléka, a munkás jövedelmének 8 százaléka származik a háztáji, illetve a kisegítő gazdaságokból. Ez is KSH-adat. KSH-adat az is, miszerint az 1972. évi általános mezőgazdasági összeírás alapján a munkásosztálynak több mint 40 százaléka rendelkezik mező- gazdasági jellegű kiegészítő gazdasággal és részesedik annak jövedelméből. Összességében a termelőszövetkezeti parasztság személyi jövedelme átlagosan csak a háztájival éri el a munkásság személyi jövedelmének színvonalát, jóval hosszabb ledolgozott munkaidő mellett. Az elmondottakhoz hozzátette, hogy a társadalmi juttatásokból > a parasztnépesség egyharmaddal kisebb arányban részesül egy főre számítva, mint a munkásság. Mindezt azért mondtam el — folytatta Fehér elvtárs —, mert a megyebizottság állásfoglalás-tervezete megemlíti, hogy a kongresszusi dokumentumok vitájánál elhangzottak olyan vélemények is, hogy „a parasztság aránytalanul jól él”. Örülök, hogy az állásfoglalás3 mmsms, 1975, MÁRCIUS 11. tervezet szerint a megyei pártbizottság nem ért egyet az ilyen véleménnyel, elveti azt Fehér elvtárs felszólalásának további részében a termelés tartalékainak jobb hasznosításáról beszélt. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, valamint a Központi Bizottság múlt évi decemberi határozata w központi helyre állítja a népgazdaságban * rejlő tartalékok fokozatos, széles körű feltárását és hasznosítását. A megyei pártbizottság írásos beszámolója is hangsúlyozza; „A termelőerők fejlesztésében nagy tartalékok vannak, a megye gazdasági fejlődése még gyorsabb lehetne.” Nem csekély tartalékaink vannak a népgazdaságban. A Gazdasági Kutató Intézet múlt évi elemzései alapján néhányat megemlített az előadó; Fokoznunk kell a termelésben azon termékek arányát, mélyek révén nagyobb hasznot lehet elérni a szocialista és a tőkés piacokon. Célszerű és kívánatos tehát a vérsenyképesség, a magasabb feldolgozottsági fokú termékek termelésének gyorsabb ütemű fejlődése. (Az alumíniumot ne tömbökben, hanem félig vagy teljesen feldolgozott állapotban exportáljuk, ne lábon vigyük ki a szarvas- marhát, hanem feldolgozott formában, mert így inég többet is kapunk érte. Ez is indokolja a Gyulai Húsgyár rekonstrukcióját.) Szólott a munkaidő Jobb kihasználásáról, a gépek műszakszámának növeléséről, a beruházások megvalósításának rendkívüli hosszú idejéről. Ez általában' kétszer-háromszor hosszabb, mint a tőkés országokban. A szocialista országoknál is hosszabb idő szükséges nálunk a beruházások megvalósításához. Kimutatják a Gazdasági Kutató Intézetben, hogy ha a beruházások kivitelezésének idejét átlagosan 20 százalékkal, tehát egyötödével sikerülne csökkenteni, ez egymagában 18—20 milliárd forinttal -növelné egy év nemzeti jövedelmét. Ez a tétel egymagában ellensúlyozhatná a tőkés cserearány romlásból származó 1974. évi népgazdasági veszteséget. Örülök annak — mondotta Fehér elvtárs —, hogy az írásos megyei pártbizottsági beszámoló azt közölhette, hogy Békés megyében a közponi beruházásokat határidőre, vagy azon belül teljesítették a költségek túllépése nélkül, Fehér elvtárs ezután a mezőgazdaságban rejlő tartalékok és lehetőségek feltárásáról szólt Áz irányelvek két helyen. is említést tesznek róla, hangsú- i lyozzák: „A mezőgazdaságban folytatjuk a nagyüzemi, iparszerű termelés eiterjesztését” Nálunk és a többi szocialista országban is előtérbe került a műszaki fejlesztés, a mező- gazdaság iparosítása, az ipari jellegű rendszerek szervezése és fejlesztése. A szocialista mező- gazdaság éppen nagyobb méretei miatt előnyösebb helyzetben van a fejlett tőkés országok erőforrásokkal jobban ellátott mezőgazdaságával szemben. Közgazdászok kimutatják, hogy a szocialista mezőgazdaságban a traktorokat 4—5-ször- te jobban tudják hasznosítani, mint a nyugat-európai, és háromszorta jobban, mint az észak-amerikai mezőgazdaság. Az előadó ezután a mező- gazdasági üzemek területnagyságáról, egy-egy összefüggő birtoktag átlagáról beszelt. Megemlítette, hogy a Szovjetunió után hazánk a második az összefüggő birtoktagok nagyságrendjében. S ilyen méretű birtoktag már teljesen elegendő arra, hogy az iparszerű rendszerekben a nagy teljesítményű gépeket a legteljesebb mértékben és a leggazdaságosabban kihasználják. A területkoncentráció tehát hazánkban előtte jár a gépesítésnek, nem akadályozza, hanem segíti azt Bárcsak jobban győznénk nagy teljesítményű, korszerű gépekkel, növényápoló és önjáró betakarító gépekkel. Márpedig ezektől a tényezőktől, tehát a nagy kapacitású gépektől, a nagy hozamú fajtáktól, a műtrágyától a korszerű növényvédő szerektől, a hozzáértő szakembergárdától, s e tényezők együttes alkalmazásától és hatásától függ a termelőerők fejlődése. A termelőerők fejlődéséh«: kell igazítani az optimális üzemi méretet, a területi koncentráció kialakítását és nem fordítva. Fehér élvtárs ezután a különböző termelési rendszerek országos eredményeit ismertette, elemezte, majd megállapította: közgazdászok kimutatták, hogy a kukoricatermelési rendszerekben 1972-ben egy dolgozóra 1 millió 148 ezer forint termelési érték jutott, míg az egész mezőgazdaságban 119 ezer forint. Az iparszerű termelési rendszerben tehát az eleven munka termelékenysége csaknem 10-szerese az egész mező- gazdaságénak. Ezért az V. ötéves terv végére az iparszerű termelési rendszerekben művelt nagyüzemi területeket a jelenlegi 10 százalékról 33 százalékra szeretnénk növelni. Eredményeink növelésére, tartóssá tételére a termelési rendszerek számára világszínvonalon álló anyagi, műszaki ellátást kell biztosítani, ideértve a biológiai, kémiai és technológiai alapokat. Ezzel jól kiteljesedik a mezőgazdaság harmadik nagy forradalmi szakasza. Beszélt Fehér elvtárs a tsz-ek egyesülésének jelentőségéről, fontosságáról, a szövetkezetek eszközállományáról. Az eszköz- állomány fejlesztésében még nagyon sok a tennivaló. Az állami gazdaságoknak átlagosan 233 millió forint eszközállományuk van, a tsz-eknek pedig 43 millió forint. Az eszközállomány növeléséhez tehát meg kell teremteni a feltételeket. A Seavaaaak s IkiMötóate szervezeti összevonás tehát csakis az egyesülők, a közvetlenül érdekeltek számlájára történhet, nem pedig az államéra. Továbbá az egyesülés az önkéntesség és a demokratizmus betartásával történhet. Az egyesült tsz méretei tegyék lehetővé a vállalati gazdálkodást úgy, hogy a szövetkezeti demokrácia továbbra is érvényesüljön. Az előadó ezután a mező- gazdasági termelés koncentrálásának egy másik, szintén a gyakorlatban jól bevált útjáról beszélt. Ez az üzemén belüli erők koncentrációja, megfelelő anyagi, műszaki befektetések, a korszerű technika és technológia alkalmazása, az üzemen belüli és az üzemen kívüli szakosodás, amely az iparosodás keretében elsősorban a különböző termelési rendszereken belül valósul meg. Szólt a társulások, közös vállalkozások, közös vállalatok jelentőségéről, melyek az utóbbi időben gyors ütemben fejlődtek, jelentős szerepet töltöttek és töltenek be a termelés korszerűsítésében, az iparszerű termelési módszerek elterjesztésében, a mező- gazdasági építkezésekben, a gépjavításban és a szolgáltatásban. Az elmúlt évben a magyar mezőgazdaságban 90 horizontális integrációt tartottak nyilván, ilyenek: a bábolnai CPS, a nádudvari KITE, a bajai, szekszárdi kukoricatermelési rendszer, melyekben a speciá- lizáció és a koncentráció a gazdálkodó egységek önállóságának feladása nélkül megy végbe. Az élelmiszergazdaság termelőerőinek hatékony, gyors fejlődését eredményezhetné, ha a horizontális integrációban részt vevő tsz-ek, állami gazdaságok mindenekelőtt a különböző termelési rendszerek vertikális irányban is érdeklődnének és fejlődnének. Azaz az élelmiszeripari üzemekkel szorosabb, vertikális kapcsolatot teremtenének (végtermék-feldolgozás, beszerzés, értékesítés). Fehér elvtárs ezután a párt XU. kongresszusa elé terjesztett programnyüatkozat-terve- zet készítésének tapasztalatairól beszélt Megállapította, hogy az állami vállalat«* és a szövetkezetek termelési viszonyaira a szocialista jelleg erősödése a jellemző — mondta befejezésül. Deméw Megyénk negyvenezer úttörő jé nek képviselője köszönti » pártértekezletet /
