Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
A PÁRT MEGYEI KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE A pártbizottság beszámolója X X. kongresszus óta Békés megyében végbement gazdasági fejlődés hatására tovább folytatódott a kedvező társadalmi változás. Az állami és szövetkezeti tulajdon erősödött. A szocialista földtulajdon az utóbbi négy évben a szövetkezeti tulajdon javára módosult. Az állami földtulajdon 24,3 százaléka (58 ezer 273 ha) került szövetkezeti tulajdonba. Ez a terület az előző időszakban is szövetkezeti használatban volt a jelenlegi 44 ezer 094 ha állami tulajdonnal együtt. A szövetkezeti földtulajdon további növekedését a tsz-tagok és az azonos jogállású személyek tulajdonának szövetkezeti tulajdonná válása adja (11 ezer 19 ha). így a gazdálkodásukban levő 342 ezer 703 hektár földterület 46,5 százalékának tényleges tulajdonosai a szövetkezetek (1970-ben 31,6 százalékának). A földterületben a személyi földtulajdon nem jelentősen, de számában és ütemében gyorsuló tendenciával növekedett 1970 —1974 között. Ugyanis 29 községben, városban összesen 362 hektár területen 2715 telek került eladásra magánszemélyek részére. Számottevő eszköz- és területkoncentráció valósult meg, elsősorban a mezőgazdaságban. A szocialista ipar állóeszközeinek bruttó értéke közel 53 százalékkal növekedett. Ezen belül az állami iparé 51 százalékkal, a szövetkezeti iparé 96 százalékkal. A mezőgazdasági nagyüzemek állóeszközeinek felét 1970 után helyezték üzembe. Az ipar műszaki állapota kedvezőbb lett. A termelő jellegű beruházásoknál csökkent az építési munka aránya. Javult az ipar szerkezete. A munkaképes korú népesség 86 százaléka ma már aktív kereső. A férfiak foglalkoztatottsága csaknem teljes. Jelentősen emelkedett a nők foglalkoztatottsága, részarányuk a szocialista iparban 49 százalék. Az ipari munkások 37 százaléka 500 főnél nagyobb létszámú üzemekben koncentrálódik. Az elmúlt négy évben az ipari keresők létszáma 9 százalékkal emelkedett. Ezen belül a növekedés a városokban 5 százalék, a községekben 13 százalék volt. Célkitűzéseinknek megfelelően a munkaigényesebb ipar fejlesztése a községekben történt. 1970—1974. években 13 ezer 300 fővel csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma. Megfelelő kereseti lehetőséget még nem tudunk a megyében mindenki számára biztosítani. Ez a fő oka annak, hogy bár erősen csökkenő mértékben, de továbbra is fogy Békés megye lakossága. A lakosságcsökkenés kizárólag a községeket érintette. A községek létszámapadása jelentős mértékű a megyén belüli népességmozgás miatt. Az elvándorlás zömében a megye városaiba, illetve a szerepkörrel rendelkező nagyközségekbe irányult. A lakosság 15 százaléka még külterületen él, száma egyre csökken. A megye öt városának szerepe jelentős. Iparunk 68 százaléka, a népesség 38 százaléka itt helyezkedik el. Vonzáskörük állandóan bővül, hatásuk fokozódik a politikai, a gazdasági, a kulturális életre, a szocialista életmód terjesztésére. Nagyközségeink urbanizálódása megkezdődött, településkultúrájuk színvonala figyelmet érdemlő módon emelkedett. Lakóik között a munkások száma növekvő. 1 A munkások száma Bé- ■ kés megyében a gazdasági fejlődés hatására tovább növekedett, az aktív keresők 50 százalékát teszik ki. Létszámuk növekedésének üteme lassúbb, mint az előző ötéves tervben. Ez az ipar alapvetően intenzív fejlesztésének a következménye. A megye iparilag gyengén ellátott területei fejlesztésének hatására, valamint a városi lakásépítkezéseknek az igényektől jelentősen elmaradó üteme következtében növekedett a falun élő és ott dolgozó, illetve az ingázó munkások száma. A falu fejlődése számára ez pozitív, viszont a munkássá válás folyamatát lassító körülmény. A munkások létszámnövekedésénél nagyobb jelentőségű az a szerep, amelyet a megye társadalmi életében — városon és falun — meghatározó jelleggel betöltenek. A munkások döntő többsége a szocializmust — mint életformát — magáénak vallja, tudatában van társadalmi szerepének, s ez meghatározza felelősségvállalását mind a munkában, mind a politikai kérdésekkel kapcsolatban. A szocializmus eszméinek, erkölcsi értékeinek elsősorban a munkásság a hordozója. Kötődése a párthoz, gazdasági, társadalmi viszonyainkhoz a legerősebb a megye lakói között. A munkások egyre nagyobb számban vesznek részt rendszeres politikai, ideológiai képzésben, általános és szakmai ismereteket nyújtó tanfolyamokon, 40 százalékuk szakmunkás. Az üzemek és az ipari szövetkezetek szakmunkásaiból kerül ki a munkásság politikailag legfejlettebb és legaktívabb része. A segédmunkások aránya négy év alatt 4 százalékkal csökkent. Mindezek hatása lemérhető a szakmai hozzáértés, a munkafegyelem javulásában, társadalmi, politikai aktivitásuk fokozódásában. A megye iparának jelenlegi helyzetéből következik, hogy a munkások szocialista tudata, közéleti aktivitása, munkafegyelme nem azonos szintű. A különbség oka — egyes helyeken a munkáshagyományok hiányában — főként abban van, hogy többen még a munkássá válás folyamatának elején tartanak. Megyénk sajátossága, hogy a munkások számottevő része az utóbbi 10—15 évben lett ipari munkás. Többségük mezőgazdaságban, háztartásban, nem munkásközösségben dolgozott. Fejlődésüket nehezíti, hogy közöttük jelentős azoknak a száma, akik mint bejárók, lakhely szerint is ezernyi szállal kötődnek a község, a falu gazdasági szerkezetéhez és sajátos szokásaihoz. Egy részüknél — főleg a segéd- és betanított munkásoknál — az üzemhez való kötődés, a közösség iránti felelősség nem eléggé tudatos, a szocialista normákkal nem mindenben egyező. A szocialista brigádmozgalom, különösen a Központi Bizottság 1971-es határozata óta erőteljesen fejlődött. Jelenleg 4140 brigád versenyez a szocialista címért. Pozitív a hatásuk az üzem életére, a munkások szocialista gondolkodására és ez érezhető az egész megye életében is. A munkások szocialista magatartása, önzetlensége példaadó. Támogatják a párt politikáját, helyeslik e munkáspolitika következetes megvalósulását. A mindennapi helytálláson túl az árvízvédelemnél, az őszi betakarítási munkák segítésében, az óvodák, bölcsődék és az „Egy nap az iskoláért” akciók keretében, „kommunista szom- batok”-kal, munkaversenyekkel fejezik ki egyetértésüket a párt politikájával, a szocializmus építésével. Elsősorban az üzemi, munkahelyi fórumokon nőtt a munkásság közéleti aktivitása. Első számú jelzői és kritikusai — különösen a munkás párttagok — a párt politikáját sértő intézke- , déseknek, a politikát torzító < gyakorlatnak. Állhatatosabban teszik szóvá a hanyagságot, és | Társadalmi életünk főbb jellemzői követelik a pártszervezetektől, hogy lépjenek fel a lógás, a hanyagság, az úrhatnámság, a protekció, a munka nélkül szerzett jövedelemmel szemben. Számszerűen is nőtt — különösen az utóbbi két évben — a munkások részvétele a párt-, a társadalmi és gazdasági szervek munkájában. A növekedés üteme azonban nem kielégítő, a gyorsabb fejlődést szemléleti okok is hátráltatják. Megyénkben is társadalmi érdek, hogy a pártszervezetek, a tömegszervezetek, a gazdasági vezetők fokozottabban törődjenek a munkások világnézeti, politikai és szakmai fejlődésével. Teremtsenek több lehetőséget a munkások közéleti tevékenységére, a munkahelyi célkitűzések előkészítésében való részvételére. Fokozottabban vonják be őket a sorsukat, az üzem jövőjét érintő kérdések eldöntésébe. A tehetséges, arra alkalmas munkások kerüljenek irányító területekre, felelős posztokra. A meglevő fórumok tartalmas előkészítésével segítsék elő, hogy a munkások az üzemi demokrácia lehetőségeit jobban felhasználhassák. A szocialista brigádok közreműködésével lépjenek fel a hanyagság, a törvényeket és a szocialista erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben. A munkáskő- zösségekre támaszkodva érjék el, hogy mindenütt a társadalmi érdek érvényesüljön. Megyénkben a X. kong- ■ resszus óta jelentős a termelőszövetkezetek gazdasági, anyagi helyzetének, termeléstechnikai feltételeinek javulása. A községek,' különösen a nagyközségek, egyre inkább ipari településekké is válnak. Az itt élő emberek számára a megváltozott. viszonyok új lehetőségeket jelentenek, egyre szervezettebb keretet biztosítanak a politikai, társadalmi és kulturális élethez. A falu lakosságának ez az át- rétegeződése — a falun élő munkások, a szövetkezeti iparban foglalkoztatottak, az állami gazdaságok munkássága — azt eredményezi, hogy a szövetkezeti parasztság, amely maga is egyre inkább az iparszerű termelés részese, mindennapi kapcsolatba kerül a munkásokkal és ez jelentős hatással van gondolkodására, szokásainak megváltoztatására. A falusi lakosság már nem idegenkedik a korszerű technikától, hanem igényli azt. Ez a politikai és szakmai ismeretek, a szocialista világnézet terjedésének feltételeit is javítja. Ha nem is a kívánt mértékben, de tovább nőtt a politikai oktatásban részt vevő mezőgazdasági dolgozók száma. A korszerű technika magasabb szintű műveltséget és gyakorlatot igényel, aminek alapvetően meg is felelnek a mezőgazdaság szakemberei. A fejlődés kísérője azonban, hogy még fellelhető — főleg politikailag és általános műveltségben gyengén képzettek körében — a közösségi felelősség hiánya, a közömbösség, az igénytelenség a munkában, életfelfogásban és gyakorlatban. A fejlődő társadalmi körülmények hatására egységesebbé vált a termelőszövetkezeti parasztság politikai arculata. Világnézeti, szakmai műveltsége az elmúlt négy év alatt sokat fejlődött. Saját életkörülménye- i inek fokozatos javulásán és lét- j biztonságán keresztül érzi, hogy a munkás-paraszt szövetség sohasem tapasztalt anyagi, életszínvonalbeli emelkedést és társadalmi megbecsülést jelent számára. A párt politikáját helyeslik, bizalommal támogatják. A szövetkezetek gyarapodása, további erősödése hozzájárult a kollektív tulajdonosi szemlélet elterjedéséhez, de sok helyen ezzel együtt a csoportérdek túlzott előtérbe kerülése is tapasztalható a társadalmi érdekkel szemben. Egyes esetekben a vezetés következetlensége párosul a tagság — nem ritkán a párttagok — olyan törekvésével, amely a felosztható alapok erőltetett növelését szorgalmazza, az egyéni jövedelemnövelést a közösségi érdek elé helyezi. Ez politikailag is káros kihatással van a tsz-tagok, de legtöbb esetben a község hangulatára is. A mezőgazdasági dolgozók életében fontos, népgazdaságilag hasznos a háztáji gazdálkodás. Jelentősen hozzájárul a lakossági ellátás javításához. Ezzel jól hasznosul a családokban még meglevő munkaerő-tartalék is. Negatív kísérője, hogy a falusi lakosság egy részének szabad idejét teljesen leköti, ami a közösségi élet, a művelődés és a politikai fejlődés elégtelenségéhez vezet. Kis részüknél az intenzív háztáji gazdálkodás felerősíti a kistulajdonosi szemléletet. Néhányan bérmunkát is igénybe vesznek, ami indokolatlan jövedelemgyarapodást eredményez. Ez politikai hatásában zavarja a közös gazdálkodást, a szocialista életmorált. A következő időszakban /fontos teendő a mezőgazdasági dolgozók politikai és általános műveltségének emelése, fokozott bevonása a közművelődési, a tömegpolitikai feladatok megoldásába. Nagyobb figyelmet kell fordítani a falun élő fiatalok nevelésére, hogy megismerjék a mezőgazdaság fejlődési irányát és ebben saját szerepüket; az egyre iparszerűbb termelést folytató mezőgazdaságban találják meg jövőjüket. Tovább kell erősíteni a termelőszövetkezeti parasztság körében a kollektív tulajdonosi, gazdálkodási szemléletet és ezzel egy időben következetesen fel kell lépni — konkrét intézkedésekkel is — minden olyan jelenség, tendencia ellen, amely az egyéni, csoportérdeket a társadalmi érdek rovására akarja érvényesíteni, amely az egoizmust, a kistulajdonosi szemlélet maradványait feléleszti. 3 A tudomány szerepének ■ növekedése, alkalmazásának bővülése a gyakorlatban megnövelte az értelmiség társadalmi szerepét megyénkben. A politika, a gazdaság és a kultúra terén elért eredményeink az értelmiség jó munkáját is tükrözik. Megyénk értelmisége támogatja a párt politikáját, többsége eszmeileg szocialista irányba fejlődik. Céljait, érdekeit a szocializmusban látja megvalósíthatónak. Az elmúlt években tovább nőtt a megye értelmiségének létszáma. Számuk azonban még elmarad a szükségletektől. Ez összefügg azzal, hogy képzési lehetőségeink elmaradnak az országos átlagtól; egyes értelmiségi szakmákban városcentrikus- ság alakult ki (orvosok, pedagógusok), de van igénytelenség, közömbösség is az állami, a gazdasági vezetők részéről. Megyénk értelmiségének nagyobb része világnézetileg is társadalmunk elkötelezettje. Aktívan bekapcsolódnak a társadalmi életbe, szocialista céljaink hirdetői. Az utóbbi években — regebben tartó folyamatként — a pedagógusok közélet! aktivitásához felzárkózott a műszaki és az agrárértelmiség is. Az egyes értelmiségi csoportokon belül azonban még erős a különbség a közéleti felelősségvállalásban. Ez a szocialista tudatosságuk szintjével áll arányban. Közöttük megtalálhatók olyanok is, akik a fizikai munkát lebecsülik, nyugatimádók, a kispolgári magatartás hordozói. Igényeik, elvárásaik — főleg az orvosok és a jogászok némelyikénél — a társadalmi lehetőségektől elszakadtak. Baráti körüket külön normák alapján alakítják ki, amelyek ellentétesek szocialista erkölcsi normáinkkal. Ezeket a párttagság, a közvélemény elítéli, ellenük határozottabb fellépést igényel. Feladatunk jobban mozgósítani az értelmiség egészét a társadalmi élet minden területén való feladatvállalásra, különösen a párt művelődéspolitikájának megvalósításában; elősegíteni eszmei fejlődésük szocialista jellegének erősödését. A kisiparosok, kiskereske- ■ dők és egyéb magánfog- lalkozásúak létszáma nem jelentős. Tevékenységük a társadalmi termelésben szükséges és hasznos. A kisiparosok főleg a hagyományos szolgáltatás területén működnek. A kiskereskedők számának szűkítése a szocialista ízlést nélkülöző termékeket forgalmazó, főleg piacozó árusok körében indokolt. Általában nagyobb körültekintés szükséges a helyi tanácsok részéről a működési engedélyek kiadásánál és tevékenységük ellenőrzésénél. Magatartásukra a lojalitás jellemző. Egyeseknél tapasztalható jogtalan haszonra, munka nélküli jövedelemre törekvés. Ezekkel szemben, adminisztratív intézkedésekkel is határozottabban fel ken lépni. 5 Megyénkben a párt nő- ■ politikai határozatának végrehajtása eredményes. Az elmúlt években jelentős változás állott be a nők társadalmi szerepének megítélésében. Nem a kívánt mértékben, de nőtt a számuk különböző testületekben, vezető tisztségekben. Politikai és gazdasági döntéseknél a nők élet- és munkakörülményeinek kedvező alakítására több figyelmet fordítanak, mint korábban. Politikai, társadalmi aktivitásukra kedvezően hatottak a párt és a kormány intézkedései: a családi pótléfk, a gyermek- gondozási segély emelése, a több családosok lakáshoz juttatása, a társadalma összefogással épült óvodák, a bölcsődék bővítése. Megyénk nődolgozói fokozottabban, aktívabban vesznek részt a szocialista brigádokban, elmondják véleményüket a politikai, kulturális rendezvényeken. Tanulási-művelődési igényük nőtt. Munkájuk elismerése egyes területeken — elsősorban a tsz-ek egy részében. — nem kielégítő. A társadalom egészének szemléletében még további változásra van szükség, hogy a nő, az anya az élet minden területén, a köznapi életben is kellően megbecsült legyen. Tapasztalható — az elért eredmények mellett —■, hogy egyre több helyen a nőbizottságok kezdenek magukra maradni; a testületek nőpolitikád munkájában szaporodnak a formális jegyek, s gyakran ,Albérletbe” adják ezt a feladatot. Elő kell segíteni a nők politikai, szakmai fejlődését, közéleti tevékenységét, munkakörülményeinek javítását. C Megyénk felnőtt lakossá- ga körében az ifjúság megítélése alapvetően munkájuk, tanulásuk és magatartásuk alapján történik. Az 1970. évi pártórtekezlet óta az ifjúság erkölcsi-politikai arculatának szocialista jegyei erősödték. Többségük szocialista módon él, szorgalmasan tanul és dol- (Folytatás az 5. oldalon) i
