Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

Külszíni széníejtés Pécs keleti részén, a felszín alatt néhány méterre mintegy 4—4,5 millió tonna szénvagyon húzódik. A Mecseki Szénbányák Külfejtési Üzeme az idén eb­ből 348 ezer tonnát termel ki, amelynek egy részét a pécsi hőerőmű használja fel. A bá­nyaüzem dolgozói — hasonlóan a bánya mélyén dolgozó tár­saildho® — részt vesznek a kongresszusi munkaversenyben. Vállalták, hogy a tavalyi terv­hez képest 20 ezer tonnával több szenet termelnek ki, ta­karékoskodnak a gépeket üze­meltető gázolajjal, és csökken­tik az önköltséget. Kép a kül­színi fejtésről (MTI-fotó: Baj­kor József felvétele — KS) Egyesült a gyomai és az endrődi ÁFÉSZ A két ÁFÉSZ egymásra talá­lása túlnő az említett szövetke zetek majdnem hatezres tagsá­gának közvetlen érdekén. Az egyesülés ugyanis három köz­ség: Gyoma, Endrőd és Hunya húszezret számláló lakosságá­nak sokirányú ellátására lesz hivatva. Más szavakkal kifejez­ve — hallottuk Tanai Ferenctől, az egyesítést előkészítő bi­zottság elnökétől —a három községre kiterjedő ÁFÉSZ mű­ködési területét tekintve me­gyénk harmadik legnagyobb szö­vetkezete lesz. Tanai Ferenc a napokban ar ról tájékoztatott, hogy a Gyo mán, Endrődön és Hunyán feb­ruár 18. és 25. között megtartás­ra került 46 részközgyűlésen nemcsak az érdeklődés nyilvá­nult meg, hanem az egyesülés ténye is teljes megértésre talált. A 46 részközgyűlés részvevői­nek 96,8 százaléka igennel sza­vazta meg az egyesülést. Az egyesülést tehát a szövet­kezeti tagság kimondta. Márci­us 7. és 16. között azonban újabb részközgyűléseken találkozik a tagság. Ez esetben már a Gyo-. ma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ nevet viselő egyesült szövetke­zet megalakulásának kimondá­sán túl jóváhagyja a tagság az alapszabályt, továbbá az idei esztendő terv- és üzletpolitikai elképzeléseit. Az elkövetkező napokban sorra kerülő részköz­gyűlések feladata lesz továbbá, hogy megválassza az ÁFÉSZ tisztségviselőit, a közgyűlési bi­zottságot és a szövetkezeti kül­dötteket B. L Darvas József nevét vette fel egy váci munkáskönyvtár Az író özvcg e is részt vett az ünnepségen (Tudósítónktól) Vác ebben az esztendőben emlékezik alapításának 900. évfordulójára. Az egész eszten­dőre kidolgozott program bővel­kedik érdekes es tartalmas ren­dezvényekben. A közelmúltban a Jubileum jegyében kiállítással egybekö­tött névadó ünnepséget rendez­tek a Híradástechnikai Anyagok Gyárának Zrínyi utcai kultúr- otthonában. A szakszervezeti könyvtár — amelynek a gyár minden harmadik munkása rendszeres olvasója —■ felvette Darvas József nevét. A meghívott vendégek között ott volt az író özvegye, akit a kiállítást rendező Dolores Ibár­ruri brigád tagjai Vörös szegfű­csokorral köszöntöttek. Petheő Miklósné szb-titkár mondott be­vezetőt, majd Háris József, a Kiadói Főigazgatóság tudomá­nyos munkatársa ismertette könyvkiadásunk felfelé ívelő statisztikáját. Fábián Zoltán, az írószövet­ség titkára arról beszélt, hogy a Híradástechnikai Anyagok Gyá­ra könyvtára sokszor jelentke­zett magas színvonalú irodalmi rendezvényekkel. 1970: Veres Péter-est, 1971: Sarkadi Imre emlékest, 1972: Ünnepi est Dar­vas József 60. születésnapján, 1973: Nagy László költői bemu­tatása, s 1974: Nyilvános vita Féja Géza Visegrádi esték című könyvéről. Darvas Józsefet — az emléke­zetes szárszói írótalálkoző óta — meleg barátság fűzte Pető- vári Gyulához, a HAGY könyv­tárosához, az említett estek ren­dezőjéhez. Több szocialista bri­gád naplója őrzi a könyvtár névadójának beírását. Az író özvegye köszönetét mondott az üzem munkásainak, hogy ilyen lelkes barátai a ma­gyar írók műveinek. Kérte: őrizzék meg szívükben az Ol­vasó népért mozgalom kezde­ményezőjének emlékét és enge­délyt kért, hogy a kapott virág­csokrot elhelyezhesse másnap férje sírján. . Papp Rezső Döntött a Legfelsőbb Bíróság EGY VIDÉKI szövetkezet boltjába betörtek. A te. test még aznap elfogták és 3500 fo­rint értékű elrabolt árut talál­tak nála. Ezután az üzletben leltároztak, s 26 ezer forint hiányt állapítottak meg. A szövetkezet igazgatósága a ve­zetőt kötelezte az összeg meg­fizetésére, ’de panaszára a mun­kaügyi döntőbizottság mentesí­tette ót a térítés alól. Ezután a szövetkezet a munkaügyi bí­rósághoz fordult, de keresetét elutasították. Fellebbezésre a megyei bíróság az üzletvezetőt 6400 forint megfizetésére köte­lezte. Az ítélet kimondta: le­hetséges, hogy a betörő .na­gyobb mennyiségű árut vitt el, mint amennyit nála találtak, a többit, esetleg valahol elrejtet­te, ezért a vezető csak a hiány negyedrészéig felelős. Törvé­nyességi óvásra az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely az asszonyt a térítés álól mentesítette. — Az eljárt bíróságok meg­állapították, hogy a szövetke­zet raktára ablakának vasrá­csán a rudak oly távolságra vannak egymástól, hogy nem­csak be lehet nyúlni, hanem eigy sovány testalkatú ember azokon keresztül be is hatol­hat, tehát a vagyoni védelem nem volt biztosítva. Ezért tisz­tázni kell, hogy a tettes való­ban több 'árut vitt-e el, mint amennyi előkerült. Oly nagy mennyiséget azonban, mint amennyit a leltárhiány kimu­tat, egyedül nem vihetett el. Tehát meg kell állapítani, hogy a betörő ellen indult büntető eljárásnál nem maradtak-e tisztázatlan, felderítetlen té­nyek, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy nem min­den elrabolt áru került elő. Figyelembe veendő, hogy a te'jtes többszörösen rovott múl­tú, a büntető eljárásban ta­pasztalatokat szerzett bűnöző, akinek a beismerése nem tel­jes bizonyító erejű, arra vo­natkozóan, hogy csak a megta­lált árut vitte el. Megvan a lehetősége, hogy a betörés éj­szakáján s /■ üzletben többször is megfordult, társai is lehet­tek és esetleg annyi árut vitt, vagy vittek el, mint amennyit a leltárhiány kimutat, de jól elrejtette. Figyelembe kell ven­ni azt is, hogy az asszony húsz éve áll a szövetkezet alkalma­zásában, hét éve vezeti az üz­letet, leltárhiánya sohasem volt és kiváló szövetkezeti dol­gozó kitüntetést kapott. Ilyen körülmények között alaposan feltételezhető, hogy a teljes leltárhiány oka a betörés és az asszony felelőssége még rész­ben sem állapítható meg. EGY TSZ főmezőgazdászát azon a címen, hogy munkájá­ban vétkes kötelességszegést követett el, a vezetőség 6100 férint kártérítés fizetésére, az elnök pedig 3000 forint pré­mium . visszatérítésére kötelez- ta E határozat elleni panaszát a szövetkezet döntőbizottsága elutasította. Ezek után a me­zőgazdász pert indított. A mun­kaügyi bíróság a kártérítés összegét 4500 forintra mérsé­kelte, a prémium, visszafizetése iránti szövetkezeti igény alól mentesítette. A legfőbb ügyész törvényességi óvására az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a következőképpen döntött: — A tsz-ben a főmezőgaz­dász magasabb vezetői munka­kört betöltő dolgozó, akit csak a közgyűlés kötelezhet kártérí­tésre. A vezetőség törvényt sértett, amikor ilyen határoza­tával hatáskörét túllépte. A döntőbizottságnak á panaszt el­utasító határozata szintén tör­vénysértő, mert meg kellett volna állapítania, hogy a kár­térítési kötelezettséget kimon­dó határozat hozatalára a ve­zetőség nem volt jogosult, ezért döntését hatályon kívül kellett volna helyeznie. Ugyanezen okból a munkaügyi bíróság ítélete is törvénysértő. A pré­mium visszatérítése kérdésében a döntőbizottság csak akkor járhatott volna el, ha erről nem az elnök, hanem a tsz ve­zetősége határozott volna és ez ellen a főmezőgazdász a dön­tőbizottsághoz fordul. Ezért a bíróságnak erre vonatkozó ha­tározata is törvénysértő. Mind­ezek alapján a Legfelsőbb Bí­róság a pert megszüntette és elrendelte az iratoknak a kárté­rítés kérdésében a tsz közgyű­léséhez, a prémium-visázafize- tés kérdésében pedig a vezető­séghez való áttételét. Hajdú Endre VASIPARI SZÖVETKEZET, BÉKÉSCSABA azonnal! belépéssel alkalmaz: — gépkocsimosót (autószervizbe); — fiatal autószerelő szakmunkásokat; — szerkezetlakatos szakmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint Bővebb felvilágosítás: • Békéscsaba, Herényi u. J124., a személyzeti vezetőnél. Baaaaaaaaaaaaaaa£s>aaaaaaaaaaBaaBBaaaBaaBB»99BaeaaBBaBasa9aaaaaaaeaaaaeaeaa3eesBaeBaBaBeBaeaaaaBaBeaaBeseaee<M«aaaaaaaaBaaasaaBaaaaaBBaa<a«£l Fekete Gyula: A fiú meg a katonák 21. Az igazság az, hogy nem is igen .gondolt Rozikára addig, míg egymáshoz nem csúfolták őket. Azóta meg sokszor eszébe jut: mi lenne, ha csakugyan Rozika lenne a felesége. Szép kislány, az igaz. Jő vol­na megint egy lagzi, ahol ugyanúgy - párba kerülnének. Most végig csak vele táncolna, és keringőt is, mert a nénjeitől megtanulta azóta a keringőt. Esetleg haza is kísérhetné most már. Illendően köszönne el tőle a kapuban, nem úgy, mint a ka­tonák szoktak a szeretőjüktőL Rozika nem is engedné azt. Akármi illetlenséggel örökre magára haragíthatná. Elképzelte, hogy tíz-tízenkét év múlva már feleségül vehet­né Rozikát. (Ha nem hízik el addig, mint az anyja.) Menne haza szabadságra a frontról, és a kapuban várná Rozika. S felmennének a présházba ők is, mint Mártiék tavaly, de ők nem vetkőznének csupaszra — az csak olyan városi mánia lehet —; ülnének egymást átka­rolva a sötétben, mindenféléről beszélgetnének. Rozika a falu­ról meg a ház körüli dolgok­ról, hogy valami hordja a csir­két, meg hogy az ól tövét is tapasztani kéne, kitúrta a ma­lac, ilyesmit. Ö elmondaná, mi újság a fronton, s hogy hajku- rásszák a katonák a nőket. És hogy ne igen mutogassa magát, ha a faluba katonák szállásol­nak be, vagy esetleg a front odaér. És amikor el kellene válni, Rozika is sírna az állomáson, mint a többi asszony. És inte­getne utána sokáig, peregne a könnye, s integetne, míg csak el nem tűnnék szem elől a messzi síneken a vonat«. Autó dudált kitartóan, s erő- . szakosan. Nem akaródzott kibújni a jő meleg pokrócból, de félálom­ban eszébe jutott a felfordult teherkocsi. Hátha keresik azó­ta a hiányzó dobozokat meg a takarót. Ahogy kikecmergett a széná­ból, felugrott a boglya tövéről a kutya, s elszaladt. Nem szaladt messzire, csak a szomszédos boglyához. Várakozóan nézett vissza: folytatódik-e a tegnapi barátság. — Kiskutyám... Gyeride, kis­kutyám... , Hívogatta. Füttyögött neki. Közelebb sompolygott a ku­tya, még mindig bizalmatlanul. Az elébe dobott kekszet most bekapta, és a földre hasalva ro­pogtatni kezdte. Csak most jutott eszébe az előbbi erőszakos dudálás: Köd borította a tájat a völgy felé mindenütt. Az utat is csak sejteni lehetett odalent; az úton túl pedig nem látott mást, csak a mindent elfedő, ágynemű szürkeséget. Annál jobb. Ök sem látnak ide, ha netán megjöttek már. Nyújtózkodott egy jólesőt, és 'szedelőzködni kezdett. Aztán abbahagyta a készülődést, s le­kuporodott a boglya tövébe, gondolkozni. A két dobozt nem viheti, az bizonyos. Bírni sem bírná, így is épp elég pakkja van. Még sok is lesz csak a takarót is ci-

Next

/
Thumbnails
Contents