Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. KONGRESSZUSA (Folytatás e 3. oldalrőt) t és fölérendeltséget. Fel kellett és a továbbiakban is fel kell lép- , niink azon nézetek ellen, ame­lyek a demokrácia fejlődésétől féltik a munkáshatalmat, a szo­cializmus vívmányait A szocialista demokrácia fej- S "esztése érinti a párt- és társa- | dalmí szervek életét, az állami, | a tanácsi szervek munkáját, az j ipari, mezőgazdasági vállalatok tevékenységét. A szocialista de­mokrácia különböző oldalai egy­séges rendszert alkotnak, s azt is látni kell, hogy a pártdemok­rácia fejlettsége döntő módon meghatározza a szocialista de­mokrácia általános érvényesülé­sét. A két kongresszus között el­telt években, pártunk kezdemé­nyezésére. sok fontos intézkedés i született az állami élet, a taná­csi munka demokratizmusának j fejlesztésére. Most további lé­nyeges feladataink vannak, ame­lyeket a kongresszus útmutatá­sával el kell végeznünk. A leg­első, hogy az állami szervek iríovítő mnnkái-sban is fokozot­tabban gondoskodjunk a demok­ratikus centralizmus elvének ér­vényesüléséről. Szocialista vi4 iszonyok között a demokratikus centralizmus értelme abban van, hogy intézményesen garantálja a dolgozók véleményének min­denkori figyelembevételét, hasznosítását, egyszersmind a társadalmi érdekeknek megfe­lelő döntések meghozatalát. A munkahelyi demokrácia 'ejlesrtíaánek körében számunk­ra különösen fontos az üzemi demokrácia. A munkásnak leg­inkább az üzemi, a műhely- és a brigádkollektívákban nyílik le­hetőseié, hogy tapasztalatait el­mondhassa, véleményét meg­hallgassák és figyelembe vegyék. Az üzemi demokrácia formáinak minél hatékonyabb működtetése az egész vállalat ügye. De meg­különböztetett feladatai vannak a pártszervezetnek, a szakszer- vezetuov és a vt57-nek. mind a megfelelő politikai légkör meg­teremtőében, mind a gyakorlati munkában. A legfontosabb feladat: á meg­levő fórumok jobb kihasználása. Kulcskérdés, hogy minden szin­ten közvetlenebbé váljoh a ve­zetők és a választók, illetve a beosztottak kapcsolata, érdemib­bé együttműködésük. Ma nem lehetünk elégedettek a helyzet­tel. A Központi Bizottság ösztön­zésére a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, az á gazati szakszer­vezetek, az illetékes állami szer­vek több kijelölt nagyüzemben az üzemi demokrácia fóruma­ként létrehozták a munkásgyű- íések, illetve a bizalmigyűlések rendszerét. Az elképzelések sze­rint e fórumok a pártszerveze­tek irányításával meghatározott véleményezési és döntési hatás­kört kapnának. Ez kiterjedne például a terv véleményezésére, a szociális és kulturális alapok j felhasználására, brigádcímek 1 odaítélésére, s közvetlenebb le- j hetőséget nyújtana a dolgozók­nak a vezetés ügyeibe való bele- szólásra. Több nagyüzemben, így a Csepel Vas- és Fémmü­vekben, a Dunai Vasműben és másutt évek óta eredményesen dolgoznak e módszerekkel. A ta­pasztalatokat a párt egy későb­bi időpontban át fogja tekinteni, de megjegyzem, eddig is kedve­zőek az eredmények. A demokratizmus teljesebb ki­bontakoztatása semmiképpen sem csorbítja a vezetők egysze­mélyi felelősségét. Pontosan kell körülhatárolni a különböző szer­vek feladatait. Ez lehetővé teszi a gazdasági vezetésnek, valamint a dolgozók fórumainak haté­kony, jól összehangolt működé­sét Az üzemi, illetve a szövetke- zw&i demokrácia alapvető céljai, problémái, fejlesztésének fő fel­adatai azonosak. A szövetkezetek gazdálkodásában erősödik a vál­lalati jelleg, általánossá vált a több telephellyel, több üzemegy­séggel működő szövetkezet Ezért a szövetkezeteknek is ke­resniük kell azokat a formákat, amelyek az új viszonyok között a szövetkezeti demokráciát új tartalommal töltik meg — mon­dotta Biszku Béla, majd részle- ! tesebben szólt a munka anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. — Társadalmunkban a végzett munka meghatározó jelentősé- ! gű. Nem mondhatjuk azonban el j teljes egyértelműséggel, hogy ennek arányában jut minden­kinek az anyagi javakból és kap­ják meg a dolgozók az erkölcsi megbecsülést. Látnunk kell, hogy nálunk még nem keve- j sen, mindenesetre az objektíve még indokolhatónál jóval töb­ben, nem a társadalomnak nyúj­tott munkával arányosan, ha­nem azt meghaladó mértékben részesednek a társadalmi javak­ból. Nem szorult vissza, sőt he­lyenként megerősödött az ügyes­kedés, a könnyű pénzszerzésre való törekvés, nemegyszer a tör­vénytelenség határát súrló mes­terkedés. E jelenségeket nem te­kinthetjük elhanyagolhatóknak. Bonyolult, összetett problémá­ról van szó, és a megoldás is csak sokirártyű intézkedéssel, kezdeményezéssel képzelhető el. A jövedelmeket úgy kell szabá­lyoznunk! hogy ne halmozódja­nak fel indokolatlan nagyság­ban. Mivel ennek objektív okai is vannak, ezek megváltoztatá­sával kell gátat vetni a jelensé­gek újratermelődésének. Foko­zatosan szűkíteni kell, majd el kell zárni azokat a forrásokat, amelyekből ezek a nem szoci­alista tendenciák táplálkoznak. Ezzel egyidejűleg növelnünk kell a munka társadalmi megbecsü­lését. Már az iskolában sokkal nagyobb becsületet kell szerez­nünk a termelőmunka minden formájának. Véleményünk sze­rint a jó szakmunkás ugyan­olyan értékes ember, mint az egyetemet végzett szellemi dol­gozó. A termelőtevékenységet mi teljes emberi életet biztosító, az életnek igazi értelmet adó te­vékenységnek tekintjük. Növelnünk kell a munka al­kotó jellegét. Az üzemekben, a munkahelyeken is sokat kell tenni érte, hogy a termelő mun­kások lehetőséget találjanak ké­pességeik sokoldalú kibontakoz­tatására, még nagyobb kedvvel végezzék munkájukat, tartalmas életet éljenek. Komolyabban kell foglalkoznunk a könnyű pénz- kereseti lehetőségek korlátozá­sával is. Nem hunyhatunk sze­met afölött, hogy a fiatalok nem elhanyagolható része a divatos, talán társadalmi hasznosságuk­hoz mérten túlfizetett szakmá­kat, a munka alkotó öröme he­lyett a gyors és könnyű boldogu­lást nyújtó pályákat részesíti előnyben, önmagunkat, de főleg ifjúságunkat vezetnénk félre, ha nem foglalnánk egyértelműen állást e kérdésekben. Nem helye­selhetjük ezeket a jelenségeket, a legjobban úgy küzdhetünk el­lenük, ha következetesen növel­jük a jó munka anyagi és er­kölcsi megbecsülését. Kongresszusunk megerősíti meggyőződésüpket, hogy jó úton járunk. Nagy eredményeket ér­tünk el, s ezek ígéretes jöven­dőnknek is szilárd alapul szol­gálnak. A párt és a dolgozó nép kölcsönös bizalma, egyetértése, a közös munkában kikovácsolő- dott összeforrottsága e jövendő­nek biztos záloga. Amikor ezt a bizalmat és összeforrottságot to­vább erősítjük, a legjobb szol­gálatot tesszük hazánknak, né­pünknek, a szocializmust építő társadalom ügyének — fejezte be beszédét Biszku Béta. Foek Jenői A kijelölt gazdasági céljainkat sikerrel megvalósítjuk A kormány elnöke hangsú­lyozta: munkánkban alapvető segítséget nyújtottak a Közpon­ti Bizottság ülései, amelyek időről időre értékelték és ele­mezték a X. kongresszus hatá­rozatai végrehajtásának mene­tét Ütmutatást adtak ahhoz, hogy mire kell még nagyobb fi­gyelmet fordítanunk, mit kell kiigazítanunk. így a Központi Bizottság és a kormány 1971 augusztusában tartott együttes tanácskozása úgy ítélte meg, hogy 1970—71-ben a termelő- ágazatok fejlődése összességében megfelel a tervezettnek, az életszínvonal az előirányzott mértékben emelkedik; viszont megállapította, hogy népgazda­ságunk egyensúlyát zavaró té­nyezők léptek fel a beruházási tevékenységben és elsősorban ennek hatására a külkereske­delmi forgalom alakulásában. A tanulságokat és a szükséges tennivalókat az 1971 októberé­ben tartott országos gazdasági aktíva is megvitatta. A tanács­kozás nyomatékosan rámutatott, hogy bár a gazdaság irányítá­sában fontos szerepet játszanak a szabályozók, megengedhetet­len, hogy központi irányító szervek a szabályozóktól várja­nak mindent, tétlenkedjenek, amikor intézkedniük kellene. Az országos gazdasági aktíva és az utána hozott miniszterta­nácsi határozatok hiányossága­ink kijavítása mellett azt a célt szolgálták, hogy egységes szemlélet alakuljon ki és egysé­ges cselekvés valósuljon meg a gazdasági élet egész területén. A hiányosságok, a feltárt fe­szültségek megszüntetésében ér­tünk is el nem lebecsülendő eredményeket. Ami azonbah az egységes szemléletet illeti, a ja­vulás csak átmenetinek mutat­kozott. Ennek következtében a gazdasági életben bekövetkezett kedvező változások tartósságá­ról ma sem lehetünk meggyő­ződve. Újra és újra azt tapasztaljuk, hogy több beruházást kezdenek el, mint amennyit határidőre, az anyagi eszközök hiánya vagy a kivitelező kapacitás elégtelensé­ge miatt be lehet fejezni. A termelői árak változtatásá­nak már a hírére is az üzemek jó előre készleteket gyűjtenek. Ez történt a múlt év végén is, és ezzel sok területen zavart okoz­nak a termelés folyamatosságá­ban. És sorolhatnék még jó né­hány, mindenki által ismert ne­gatív jelenséget, amelyeket el llehetne kerülni, ha a miniszté­riumok vezetői összkományzati fejjel gondolkodnának és ebben a szellemben irányítanák, ellen­őriznék vállalataikat. A Minisztertanács elnöke ez­után a kormányzat munkáját elemezte. Részletesen foglálko­zott a határozatok végrehajtá­sával, a kormány ellenőrző te­vékenységével, önkritikusan hangsúlyozva, hogy ezen még sok a javítanivaló. A Központi Bizottság 1972. novemberi ülése összefüggései­ben, teljes mélységében elemezr te a helyzetet és mindenek­előtt politikai szempontból vizs­gálta a feladótokat. A Központi Bizottság határozatában feltárt fogyatékosságok rámutattak a kormányzati. munka gyengesé­geire, tevékenysége következet­lenségeire. Ezután a kormány — bár véleményem szerint te­vékenységében 'az említett hiá­nyosságok továbbra is fennma- . radtak — igyekezett erőfeszíté- j seit a határozatok hiánytalan végrehajtására összpontosítani. A munka jobb összehangolása és a tervszerűség erősítése ér­dekében létrehoztuk az Állami Tervbizottságot. A közművelődés fejlesztésén belül előtérbe he­lyeztük a szakmai műveltség színvonalának emelését, a mun­kások továbbképzési rendszerét és a vezetőképzést. Konkrét lé­péseket tettünk a jövedelem- elosztásban tapasztalt arányta­lanságok csökkentésére, illetve fokozatos megszüntetésére. A munkások bérének növekeí dése mind az előirányzathoz^ mind az ipari eredményekhez képest elmaradt és ezért kiiga-‘ zxtásra szorult. A kormány fontos feladatának! tekintette a nők helyzetének megjavításáról szóló párthatáro­zatok végrehajtásának elősegí­tését. Értékelte a gyermekgon­dozási segély, a gyermekintéz­mény-fejlesztés és egészébsa véve a demográfiai helyzet alaH kulását, a lakásépítés helyzetét,' A tények, a számszerű eredmé­nyek azt bizonyítják — úgy vé­lem, nem szerénytelenség, ha ez® megállapítom —, hogy mind­ezeknek a kérdéseknek a vizs­gálatát megfelelő intézkedések követték, amelyek mind a páríi elvi útmutatásának, mind a la­kosság jogos várakozásainak megfeleltek. » Intézkedéseket tettünk egyes zavaró társadalmi feszültségek megszüntetésére. Ide sorolhatók a magas jövedelmek fokozott megadóztatása, a telek- és üdü­lőtulajdon korlátozása, a tisztes­ségtelen haszonról, a gazdasági- bírságról intézkedő jogszabá­lyok, a büntetőeljárásban a va­gyoni hátránnyal járó bünteté­sek széles körű alkalmazásáról, valamint a fokozott árellenőr­zésről szóló intézkedések. Hatá­rozatot hoztunk továbbá a munkáslakás-épííés fokozottabb segítésére, bérügyi és más szo­ciális kedvezmények bevezeté­sére, valamint az alacsony nyug­díjak emelésére. A gazdasági szerkezet folya­matos átalakítására törekedve, döntést hoztunk a központi fej­lesztési programok jobb műsza ki-gazdasági előkészítéséről, a gazdaságirányítás szabályozó rendszerének továbbfejlesztésé­ről is. Vizsgáltuk a vállalati ter­mékszerkezet gazdaságosságát javító lehetőségeket. Ezután a kormányzati munka fejlesztésének további feladataid­ról szólott, majd rátért az ér­dekviszonyok problémáira: Pártunk felismerte, i elemezte és meghatározta az egyéni, a csoport- és a népgazdasági ér­dekek egymáshoz való viszo­nyát, világosan megjelölte az ezzel kapcsolatos konkrét teen­dőket. E három érdek létezésével és egyidejű hatásával továbbra is számolnunk kell, ezért arra tö­rekszünk, hogy közöttük meg­( Folytatás ez 5. oldalon) »asrémik »«Seämeäs <m <sm®wtyb

Next

/
Thumbnails
Contents