Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-19 / 66. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. KONGRESSZUSA (Folytatás e 3. oldalrőt) t és fölérendeltséget. Fel kellett és a továbbiakban is fel kell lép- , niink azon nézetek ellen, amelyek a demokrácia fejlődésétől féltik a munkáshatalmat, a szocializmus vívmányait A szocialista demokrácia fej- S "esztése érinti a párt- és társa- | dalmí szervek életét, az állami, | a tanácsi szervek munkáját, az j ipari, mezőgazdasági vállalatok tevékenységét. A szocialista demokrácia különböző oldalai egységes rendszert alkotnak, s azt is látni kell, hogy a pártdemokrácia fejlettsége döntő módon meghatározza a szocialista demokrácia általános érvényesülését. A két kongresszus között eltelt években, pártunk kezdeményezésére. sok fontos intézkedés i született az állami élet, a tanácsi munka demokratizmusának j fejlesztésére. Most további lényeges feladataink vannak, amelyeket a kongresszus útmutatásával el kell végeznünk. A legelső, hogy az állami szervek iríovítő mnnkái-sban is fokozottabban gondoskodjunk a demokratikus centralizmus elvének érvényesüléséről. Szocialista vi4 iszonyok között a demokratikus centralizmus értelme abban van, hogy intézményesen garantálja a dolgozók véleményének mindenkori figyelembevételét, hasznosítását, egyszersmind a társadalmi érdekeknek megfelelő döntések meghozatalát. A munkahelyi demokrácia 'ejlesrtíaánek körében számunkra különösen fontos az üzemi demokrácia. A munkásnak leginkább az üzemi, a műhely- és a brigádkollektívákban nyílik lehetőseié, hogy tapasztalatait elmondhassa, véleményét meghallgassák és figyelembe vegyék. Az üzemi demokrácia formáinak minél hatékonyabb működtetése az egész vállalat ügye. De megkülönböztetett feladatai vannak a pártszervezetnek, a szakszer- vezetuov és a vt57-nek. mind a megfelelő politikai légkör megteremtőében, mind a gyakorlati munkában. A legfontosabb feladat: á meglevő fórumok jobb kihasználása. Kulcskérdés, hogy minden szinten közvetlenebbé váljoh a vezetők és a választók, illetve a beosztottak kapcsolata, érdemibbé együttműködésük. Ma nem lehetünk elégedettek a helyzettel. A Központi Bizottság ösztönzésére a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az á gazati szakszervezetek, az illetékes állami szervek több kijelölt nagyüzemben az üzemi demokrácia fórumaként létrehozták a munkásgyű- íések, illetve a bizalmigyűlések rendszerét. Az elképzelések szerint e fórumok a pártszervezetek irányításával meghatározott véleményezési és döntési hatáskört kapnának. Ez kiterjedne például a terv véleményezésére, a szociális és kulturális alapok j felhasználására, brigádcímek 1 odaítélésére, s közvetlenebb le- j hetőséget nyújtana a dolgozóknak a vezetés ügyeibe való bele- szólásra. Több nagyüzemben, így a Csepel Vas- és Fémmüvekben, a Dunai Vasműben és másutt évek óta eredményesen dolgoznak e módszerekkel. A tapasztalatokat a párt egy későbbi időpontban át fogja tekinteni, de megjegyzem, eddig is kedvezőek az eredmények. A demokratizmus teljesebb kibontakoztatása semmiképpen sem csorbítja a vezetők egyszemélyi felelősségét. Pontosan kell körülhatárolni a különböző szervek feladatait. Ez lehetővé teszi a gazdasági vezetésnek, valamint a dolgozók fórumainak hatékony, jól összehangolt működését Az üzemi, illetve a szövetke- zw&i demokrácia alapvető céljai, problémái, fejlesztésének fő feladatai azonosak. A szövetkezetek gazdálkodásában erősödik a vállalati jelleg, általánossá vált a több telephellyel, több üzemegységgel működő szövetkezet Ezért a szövetkezeteknek is keresniük kell azokat a formákat, amelyek az új viszonyok között a szövetkezeti demokráciát új tartalommal töltik meg — mondotta Biszku Béla, majd részle- ! tesebben szólt a munka anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. — Társadalmunkban a végzett munka meghatározó jelentősé- ! gű. Nem mondhatjuk azonban el j teljes egyértelműséggel, hogy ennek arányában jut mindenkinek az anyagi javakból és kapják meg a dolgozók az erkölcsi megbecsülést. Látnunk kell, hogy nálunk még nem keve- j sen, mindenesetre az objektíve még indokolhatónál jóval többen, nem a társadalomnak nyújtott munkával arányosan, hanem azt meghaladó mértékben részesednek a társadalmi javakból. Nem szorult vissza, sőt helyenként megerősödött az ügyeskedés, a könnyű pénzszerzésre való törekvés, nemegyszer a törvénytelenség határát súrló mesterkedés. E jelenségeket nem tekinthetjük elhanyagolhatóknak. Bonyolult, összetett problémáról van szó, és a megoldás is csak sokirártyű intézkedéssel, kezdeményezéssel képzelhető el. A jövedelmeket úgy kell szabályoznunk! hogy ne halmozódjanak fel indokolatlan nagyságban. Mivel ennek objektív okai is vannak, ezek megváltoztatásával kell gátat vetni a jelenségek újratermelődésének. Fokozatosan szűkíteni kell, majd el kell zárni azokat a forrásokat, amelyekből ezek a nem szocialista tendenciák táplálkoznak. Ezzel egyidejűleg növelnünk kell a munka társadalmi megbecsülését. Már az iskolában sokkal nagyobb becsületet kell szereznünk a termelőmunka minden formájának. Véleményünk szerint a jó szakmunkás ugyanolyan értékes ember, mint az egyetemet végzett szellemi dolgozó. A termelőtevékenységet mi teljes emberi életet biztosító, az életnek igazi értelmet adó tevékenységnek tekintjük. Növelnünk kell a munka alkotó jellegét. Az üzemekben, a munkahelyeken is sokat kell tenni érte, hogy a termelő munkások lehetőséget találjanak képességeik sokoldalú kibontakoztatására, még nagyobb kedvvel végezzék munkájukat, tartalmas életet éljenek. Komolyabban kell foglalkoznunk a könnyű pénz- kereseti lehetőségek korlátozásával is. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a fiatalok nem elhanyagolható része a divatos, talán társadalmi hasznosságukhoz mérten túlfizetett szakmákat, a munka alkotó öröme helyett a gyors és könnyű boldogulást nyújtó pályákat részesíti előnyben, önmagunkat, de főleg ifjúságunkat vezetnénk félre, ha nem foglalnánk egyértelműen állást e kérdésekben. Nem helyeselhetjük ezeket a jelenségeket, a legjobban úgy küzdhetünk ellenük, ha következetesen növeljük a jó munka anyagi és erkölcsi megbecsülését. Kongresszusunk megerősíti meggyőződésüpket, hogy jó úton járunk. Nagy eredményeket értünk el, s ezek ígéretes jövendőnknek is szilárd alapul szolgálnak. A párt és a dolgozó nép kölcsönös bizalma, egyetértése, a közös munkában kikovácsolő- dott összeforrottsága e jövendőnek biztos záloga. Amikor ezt a bizalmat és összeforrottságot tovább erősítjük, a legjobb szolgálatot tesszük hazánknak, népünknek, a szocializmust építő társadalom ügyének — fejezte be beszédét Biszku Béta. Foek Jenői A kijelölt gazdasági céljainkat sikerrel megvalósítjuk A kormány elnöke hangsúlyozta: munkánkban alapvető segítséget nyújtottak a Központi Bizottság ülései, amelyek időről időre értékelték és elemezték a X. kongresszus határozatai végrehajtásának menetét Ütmutatást adtak ahhoz, hogy mire kell még nagyobb figyelmet fordítanunk, mit kell kiigazítanunk. így a Központi Bizottság és a kormány 1971 augusztusában tartott együttes tanácskozása úgy ítélte meg, hogy 1970—71-ben a termelő- ágazatok fejlődése összességében megfelel a tervezettnek, az életszínvonal az előirányzott mértékben emelkedik; viszont megállapította, hogy népgazdaságunk egyensúlyát zavaró tényezők léptek fel a beruházási tevékenységben és elsősorban ennek hatására a külkereskedelmi forgalom alakulásában. A tanulságokat és a szükséges tennivalókat az 1971 októberében tartott országos gazdasági aktíva is megvitatta. A tanácskozás nyomatékosan rámutatott, hogy bár a gazdaság irányításában fontos szerepet játszanak a szabályozók, megengedhetetlen, hogy központi irányító szervek a szabályozóktól várjanak mindent, tétlenkedjenek, amikor intézkedniük kellene. Az országos gazdasági aktíva és az utána hozott minisztertanácsi határozatok hiányosságaink kijavítása mellett azt a célt szolgálták, hogy egységes szemlélet alakuljon ki és egységes cselekvés valósuljon meg a gazdasági élet egész területén. A hiányosságok, a feltárt feszültségek megszüntetésében értünk is el nem lebecsülendő eredményeket. Ami azonbah az egységes szemléletet illeti, a javulás csak átmenetinek mutatkozott. Ennek következtében a gazdasági életben bekövetkezett kedvező változások tartósságáról ma sem lehetünk meggyőződve. Újra és újra azt tapasztaljuk, hogy több beruházást kezdenek el, mint amennyit határidőre, az anyagi eszközök hiánya vagy a kivitelező kapacitás elégtelensége miatt be lehet fejezni. A termelői árak változtatásának már a hírére is az üzemek jó előre készleteket gyűjtenek. Ez történt a múlt év végén is, és ezzel sok területen zavart okoznak a termelés folyamatosságában. És sorolhatnék még jó néhány, mindenki által ismert negatív jelenséget, amelyeket el llehetne kerülni, ha a minisztériumok vezetői összkományzati fejjel gondolkodnának és ebben a szellemben irányítanák, ellenőriznék vállalataikat. A Minisztertanács elnöke ezután a kormányzat munkáját elemezte. Részletesen foglálkozott a határozatok végrehajtásával, a kormány ellenőrző tevékenységével, önkritikusan hangsúlyozva, hogy ezen még sok a javítanivaló. A Központi Bizottság 1972. novemberi ülése összefüggéseiben, teljes mélységében elemezr te a helyzetet és mindenekelőtt politikai szempontból vizsgálta a feladótokat. A Központi Bizottság határozatában feltárt fogyatékosságok rámutattak a kormányzati. munka gyengeségeire, tevékenysége következetlenségeire. Ezután a kormány — bár véleményem szerint tevékenységében 'az említett hiányosságok továbbra is fennma- . radtak — igyekezett erőfeszíté- j seit a határozatok hiánytalan végrehajtására összpontosítani. A munka jobb összehangolása és a tervszerűség erősítése érdekében létrehoztuk az Állami Tervbizottságot. A közművelődés fejlesztésén belül előtérbe helyeztük a szakmai műveltség színvonalának emelését, a munkások továbbképzési rendszerét és a vezetőképzést. Konkrét lépéseket tettünk a jövedelem- elosztásban tapasztalt aránytalanságok csökkentésére, illetve fokozatos megszüntetésére. A munkások bérének növekeí dése mind az előirányzathoz^ mind az ipari eredményekhez képest elmaradt és ezért kiiga-‘ zxtásra szorult. A kormány fontos feladatának! tekintette a nők helyzetének megjavításáról szóló párthatározatok végrehajtásának elősegítését. Értékelte a gyermekgondozási segély, a gyermekintézmény-fejlesztés és egészébsa véve a demográfiai helyzet alaH kulását, a lakásépítés helyzetét,' A tények, a számszerű eredmények azt bizonyítják — úgy vélem, nem szerénytelenség, ha ez® megállapítom —, hogy mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát megfelelő intézkedések követték, amelyek mind a páríi elvi útmutatásának, mind a lakosság jogos várakozásainak megfeleltek. » Intézkedéseket tettünk egyes zavaró társadalmi feszültségek megszüntetésére. Ide sorolhatók a magas jövedelmek fokozott megadóztatása, a telek- és üdülőtulajdon korlátozása, a tisztességtelen haszonról, a gazdasági- bírságról intézkedő jogszabályok, a büntetőeljárásban a vagyoni hátránnyal járó büntetések széles körű alkalmazásáról, valamint a fokozott árellenőrzésről szóló intézkedések. Határozatot hoztunk továbbá a munkáslakás-épííés fokozottabb segítésére, bérügyi és más szociális kedvezmények bevezetésére, valamint az alacsony nyugdíjak emelésére. A gazdasági szerkezet folyamatos átalakítására törekedve, döntést hoztunk a központi fejlesztési programok jobb műsza ki-gazdasági előkészítéséről, a gazdaságirányítás szabályozó rendszerének továbbfejlesztéséről is. Vizsgáltuk a vállalati termékszerkezet gazdaságosságát javító lehetőségeket. Ezután a kormányzati munka fejlesztésének további feladataidról szólott, majd rátért az érdekviszonyok problémáira: Pártunk felismerte, i elemezte és meghatározta az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdekek egymáshoz való viszonyát, világosan megjelölte az ezzel kapcsolatos konkrét teendőket. E három érdek létezésével és egyidejű hatásával továbbra is számolnunk kell, ezért arra törekszünk, hogy közöttük meg( Folytatás ez 5. oldalon) »asrémik »«Seämeäs <m <sm®wtyb