Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
Zelk Zoltán: Zuglói reggel Kakas kiált s a jeladásra csipogni kezd már, éneket ezer madár. Torkukból száU a, röppen a nap az égre jel! fütyülnek förm az ágakon, mint állványon tt kőművesek, tudják, romlik az éj dalukm s az árnyak romjai felett mintha párából, rezge fényből nyúlnának áttetsző falak, úgy épül nappalunk a hajnál tiszta, tág ívei alatt... fütyülnék én is? S mily vidáman! Gyárkürt hangjára ébredek: gyűlnek kőrém vidám seregnek újuló, szorgos reggelek! Sziréna szól a Fémlemezből.,, sí nem ő rikolt, nem a halál, nem fut a tébolyult, kaparva rémült szívét a föld alá. Egy épülő, egy édes ország madaraivá váltatok ti pusztulásnak vijjogől — kiáltsatok hát, szóljatok! Szólítsátok fennen a népet! — a feltámadt gép búg-dohog a korommarta gyárak mélyén s étfüttyögnek a mozdonyok hozzájuk Rákosrendezőről... Micsoda dal! Milyen zene! Egy ország tápászkodik, újul, épül fel ütemeire! Kiáltsatok tí kormos kürtók itt Zuglóban és Csepelen, Újpesten és Salgótarjánban s mindenhol t minden reggelen; kiáltsatok, hogy hangotokra tűnjön az éj romhalmaza — gépek és odvas gyárfalak közt épül már, épül a haza! # Várkonyi János rajzai J Krúdy világa Kandalló Mim n Hifit' Ju. Rillt er: ÖNGÓL A „Meteor” fontos nemzetközi mérkőzésre készült. Az elutazásig a játékosok szorgalmasan edzettek távol a város kísértéseitől. Az egyik nap a szakosztály vezetőségétől felhívják az edzőt: — Figyelj jól. Ma kimegy egy újságíró hozzátok. Jól gondold meg, hogy mit nyilatkozol... — Mit kell itt meggondolni? A csapat remek formában van — jelentette vidáman az edző. — Hát éppen ettől féltem. Könnyelmű kijelentések. Túlzottan optimista jóslatok. Elég volt ebből a stílusból. Ha lelkendezel, és netalán kikaptok, nem szeretnék a bőrödben lenni... — Micsoda? Most nyerünk, akármi lesz is. Becsület szavamra! — Tegyük fel, hogy az interjút az ellenfelek is elolvassák ... — Olvassák csak. Na és? — Éppen ez az. Megtudják, hogy a csapat jó formában van, erre ők is erősebb edzéseket tartanak, esetleg egy-két klasszis játékost is megvesznek. Ismered az erkölcseiket! — Ismerem — sóhajtja az edző. — És ml nem kapjuk meg Loz&kint a Szpair- takbód? — Szó sem lehet róla. Tehát a legjobb lesz, ha az újságíró előtt keseregsz. Hivatkozz mondjuk a klímára, játékosaink gátlásaira, hogy mennyire fog hiányozni a szurkolók buzdítása ... Meg azt is említheted, hogy a csapat hullámvölgyben van. Szóval, ésszel! Ellenfeleink is elolvassák, és elbizakodva lépnek majd pályára. így aztán kereshetünk valamit. Érted? — Értem. — Dolgozzatok. Hogy van Kosatkin? — Pompás formában. Tegnap is olyan gólt lőtt, ami a nagykönyvbe kívánkozik. — Nagyon jó. Készülhettek az útra. Este megjelent az újságíró, vállán egy magnetofon. Sokáig szorongatta az edző kezét, gratulált az úthoz, majd bekapcsolta a magnetofont, és feltette a kérdést: — Milyen a fiúk hangulata a nagy mérkőzés előtt? — Hát... nem a legjobb — mondja az edző sóhajtva. — A csapat még meszese van az igazi formájától. — És ez hogyan lehetséges? — Hát nézze: amikor nálunk éjszaka van, ellenfeleinknél már nappal. Amíg mi alszunk, ők addig edzenek. — Tréfál — mosolyodon el a riporter. — Hiszen én is tudom, hogy kiváló kapusuk van. — Csak volt kiváló. Most sérüléssel bajlódik... — Addig rendbejön! — Sajnos nem. Lelki sérülése van, elhagyta a felesége. — Hét... de mégis nincs mitől félnie: ilyen csodálatos középpályásokkal... — Igaza lenne, ha menne nekik a játék. Csakhogy most éppen formán kívül vannak... — Hát... De a mérkőzést eldönthetik a csatárok. Ügy tudom, hogy Kosatnik remek formában van, ontja a gólokat. — Ontja, ontja,.. „ csak: a saját kapunkba. — Igen? Mégis mát vár a mérkőzéstől? — Kis gólarányú vereségben reménykedem. Győzzön a jobbik — mondta- az edző, és kézfogás után* elment a játékosokhoz. Másnap az edzőt felhívták a szövetségből: — Olvastuk a nyilatkozatát — És? — Levontuk a következtetéseket. A „Traktor”-t küldjük ki. Az a csapat remek formában van. — És mi? — Megnézhetik a mérkőzést a televízióban. Fordította: Sass Atilla Vannak közős problémák, Sokon vonások. Elsősorban a természettudósok töprengenek hasonló kérdéseken. Wigner Jenó atomfizikus, Alexits György matematikus nagyon hasonlóan beszélt a tudományok rohamos specializálódásáról, ami azzal jár, hogy a tudományon belül a száktudó- sok, kutatók is egyre inkább elveszítik a közös nyelvet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a tudományos tájékoztató központok jelentőségét, mivel így is előfordul, hogy felfedezések egymástól függetlenül, azonos időben jönnek létre, válnak ismereRokonfthatő a múlthoz való kötődésük és az, amit Lukács György így fejezett ki: .jövőbe fordulás”. Megkapó, hogy © világhírességek miként emlékeznék vissza azokra a középiskolai tanárokra, akik az 6 mai eredményeiket meg seen közelítették, de akikre mégis úgy gondolnak máig: ők adták meg az indító sebességet, Ők rakták le az alapokat. Hasonló tisztelettel, hálával emlékeznek munkatársnak elismert feleségükre, élettársukra. Hasonlóak abban is, hogy a legtöbb tudós végtelenül és minden szerepjátszás nélkül egyszerű, emberien köz- É^estény. Ez & szerónység ssera olyasa, mint például G. B. Shaw egy ismerőséé volt: ,Fiatalom, bér, maga mire ilyen szerény?” Nem, itt van mire, és ennek tudatában, a mégis létező korlátok ismeretében szerények. Ebből a magatartásból fakad, hogy Szent-Györgyi Albert, Alexits György, László Gyula, Péter Bózsa s még többen is a bennfentes szaknyelvet kerülve, laikusok által is követhető módon, de nem gügyörész- ve beszéltek munkájukról, elvont szakterületük kutatásai problémáiról. . Véleményt mondtak a tudomány jelenlegi helyéről társadalmi életünkben. Ez azt jelenti, hogy beszámoltak a gondjaikról is. Mi lehet a tudós gondja? Az például, ha a kutató úgy érzi: a társadalom türelmetlen és az úgynevezett alapkutatást sokallva, annak eredményeit mihamarabb az alkalmazott tudományok területén kívánja viszontlátni. Gond (és erről több tudós is beszélt) az energiaválság. Erre már a riportfilmek készítése idején felügyelteik. Elsősorban azonban abban vélik a válságjelenséget felfedezni, ami kevésbé politika, inkább teonésztóttudomántfo# kérdés. Arra figyéSmeztet- i nek: napjainkban szinte 1 rablógazdálkodás folyik az ii energiával. Gábor Dénes 100 é évre előre megkísérelte feltárni e módszer ijesztő pers- f pektíváát. Ez már élvezet s bennünket ahhoz, amit fen- d tebb ,jövőbe fordulás”-nak 1< neveztem. í A jövőhöz' a folytonos a kutatómunka köti őket. Éz n összefügg a tudós felelőssé- K. gének problematikájával. 1 Nem akarnak félni a saját J tudományuktól, legyen az ' bármilyen kétélű fegyver. ] Hisznek abban, hogy nem ' kell majd megbánniuk a sok ; munkával, tanulással töl- 1 tött éjszakát és abban, hogy ‘ nem fognak egy időn túl úgy felkiáltani, mint Ein- ' 1 stein tette: — „Bárcsak vdl- 2 ianyszerelőnek mentem vol- / ’ na!” > Miben hisznek? Abban, t ■ hogy minden attól függ, ki- = nek a kezében van az ener- i gia és a szellemi tőke, a r tudomány. Kinek a kézé- 1 ben van a hatalom. Hisznek tehát abban, hogy dől- : gozni kell. Wigner Jenő, 1 aki egy-egy magyar szót már keres, aki kóstolgatva találja csak el a helyes ki- ^ ejtést, mégis játszi köny- a nyedséggel Vörösmarty! tl idézve így fejezi ezt ki: -a „Örökké a világ sem áll, / k de amíg áU és amíg él/ r< Györgyi Albert így mondja: „A munka is csak akkor megy igazán jól, ha az életet telj ességében élj ük, ha minden mással is foglalkozunk.” Ö maga példát is mutat erre. Nyitva van a humor előtt. Sportol. Művészet, politika egyaránt az övé. Mindez máig is érdekli. Hasonló jelenséggel találkozhatunk a legtöbb tudósnál. Megnyilatkozásaik mélyen humánusak. Nyitott szemmel járnak az életben és keresik szépségeit. Aktívan zenélnek, járatosak az időszerű művészeti kérdésekben, sportolnak, ’ tanítanak, családi életet élnek, tudományszervezési kérdésekkel foglalkoznak, s társadalmi megbízatásoknak is eleget tesznek. Goethe, ha látná őket, kiegészítené a tehetségről szóló tézisét, s azt mondaná: annak nem csupán az intuíció és szorgalom, kitartás, de a szervezési készség is alkotóeleme. Végül is kinek ajánlhatom ezt a könyvet? Azoknak, akik látták a filmeket, mert az olvasás által felelevenedik az emlék. Azoknak, akik nem látták, mert képet kapnak nagy tudósainkról. A tudományágak szakembereinek, mert saját problémáikat korszerű megvilágításban tárgyalják az interjúalanyok. A laikusoknak, mert még akkqr is sok ismeretet szerezhetnek, ha találkoznak majd nehezen követhető szövegekkel is. Széles olvasótábort merek feltételezni e könyv számára. S annak ellenére is, hogy nem tagadom, voltak részek, amelyeket értetlenül átlapoztam. Miért volt mégis érdekes a könyv? Azért, mert a szaktudományt viszonylag közel hozza, de teljesen közel hozza a művelőik Életbölcseletük, emberi magatartásuk megismerése az, ami élményszerű. S nagyon érdekes volt látni azt a folyamatot, amely töretlenül elvezet napjaink tudományos életéhez, ahhoz a tudomány- fejlődéshez, amelyből sosem hiányozták a magyar neveik. Korunk nagy tudósairól úgy olvashatunk, hogy ők közvetlen elődeikre néznek vissza. Ez a visszapillantás tiszteletteljes, de szinte családiasán meghitt Aki ezt a könyvet olvassa, az a Bolyaiak, Eötvös Loránd és külföldi kortársaik, illetve később Naumann János, Einstein világába lép ‘be. Nyugodt lelkiismarettel állíthatom tehát: a „Sokszemközt — tudósokkal” című könyvet érdemes és kellemes lesz olvasni. Szabadi Olga pont vagy Javít, de nem henyél”. Dolgoznak. S ma is, bár már túl vannak az élet delén. Nem lesz talán túl profán néhány idekívánkozó adat közlése. Harminc tudós vallott önmagáról. A legfiatalabb 59 éves. Nagyon időben készültek ezek az interjúk. Lukács Györgynek ez volt az utolsó hosz- szabb lélegzetű nyilatkozata. A kötetben szereplők közül ma már nyolc halott. Nem kell hangsúlyoznom, milyen fontos tudománytörténeti dokumentum a filmsorozat, melynek töredékét e kötet foglalja össze. A képernyőről került könyvbe a szöveg. Hiányzik az élénk tekintet, az arcjáték, a mozdulat. Mégis ezek az interjúk csaknem kiáltottak a nyomdafesték után. Több — például — a Szent-Györgyi Albert nyilatkozata is, folyóiratokban már olvasható volt. Az interjú a Valóság 1974/2 számában jelent meg. Örömmel olvastam akkor és most is. Miért? Azért, mert ezek az interjúk sok tanulságot adtak. Amellett bizonyítanak, hogy a nagy tudósok, nem csak tudósok, nem afféle „szakbarbárok”. A tudományos kutatás láza mellett emberek is. Élnek is. Szent-
