Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A FORMALITÁS VESZ ÉLVE! A üársacfalmi méretű rumkásművelődés célkitűzése lényegében egyidős fel- s zabad ulásunkkaL A munkásosztálynak meg >:etl hódítania a kultúra erődítéseit — volt a jelszó zz országépíbés első éveiben. /íz Igény ma is ugyanaz, tőt, a tudás, a műveltség, r-z emberek fejében levő \ ilág változásának az igé- rye a korábbinál markánsabban jelentkezik. Az X1SZMP KB közművelődési 1 atározata ezért hangsú- 1 /ózza — „Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érceitek egyaránt sürgetik a nunkásművelődés követkese tes fejlesztését A társadalom kulturális felemel- 1 edése szorosan összefügg í munkásosztály műveltsé- ;i helyzetével: a munkás- aűvelődés ügyét ezért alapvető Pontosságúnak kell tekinteni”. A határozat mindenekelőtt a szocialista brigádok, az aktív művelődési igényekkel rendelkező munkás közösségek erőteljes segítését szorgalmazza. Ehhez keressük a célravezető módszereket, a jó ötleteket, a közösségi művelődés forrásait A brigádokban ma már több mint egymillió ember tevékenykedik. Hatásuk túlnő az üzemi környezeten, élesztőjévé, példamutató erejévé válnak a közösségi művelődésnek országosan is. Megkapták a szocialista jelzőt, s ennek vitathatatlanul előzményei vannak. Elfogadták a hármas célkitűzést: szocialista módon élni, dolgozni és tanulni! A brigádok tagjai a munPetŐfi Sándort . RESPUBLIKA Respublika, szabadság gyermeke a szabadság anyja, világ jótevője, ki bujdosol, mint a Rákócziak, köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, midőn még rémes átkozott neved van, midőn még, aki megfeszíteni késs tégedet, azt becsülik a legjobban Most hódolok, most üdvözöllek én, hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, ha a magasból ellenidre majd a véres porba diadallal nézess, Mert győzni fogsz, dicső respublika, bár vessen (ég és föld elédbe gátot, miként az űj, de szent Napóleon elfoglalod majd a kerek világok Kit meg nem térit szép szelíd szemed, hol a szeretet oltárlángja csillog, majd megtéríti azt szilaj kezed, melyben halálos vésznek kardja villog. Te lész a győző, a diadal-fv ha elkészül, a te számodra lészen, akár virágos tarka pázsiton, akár a vernek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én a győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az enyészet, s ott lenn tart a sírba’ mélyen? Ha meg nem érem e nagy ünnepet, barátaim, emlékezzetek meg rólam..: Republikánus vagyok s az leszek a föld alatt is ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok síromnál éljent a respublikára, meghallom én azt, s akkor béke szán ez üldözött, e fájó szív porára. kahelyükön már bizonyítottak. Most a tanulásuk, művelődésük kerül előtérbe. Ezt a célt szolgálják a kulturális vállalások is. Kérdés azonban, hogy mennyire értékelik mindezt, A szocialista brigádoknál végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy elég sok a formális, jelentéktelen vállalkozás. Gyakran kísért a vállalások értékelésében a formalitás, a számszerűség. Az elolvasandó öt könyv, a megtekintendő két vagy három színházi bemutató vagy még inkább mozi és más tételes fogadalmak. A rövid távra szóló, összegszerű vállalkozások többnyire felületesek. Magukon viselik a kampány jegyeit. Pedig a célkitűzés ennél sokkal többet ígér. Ebben a megfogalmazásban azonban sokat veszít értékeiből. Mi hát a teendő? Elsősorban az, hogy nem szabad engedni a sablonos, formális vállalásoknak. Tudatos, hosszú lejáratú kulturális tervek kellenek. Olyan tervek, amelyek reális lehetőségeket kínálnak; igazi műveltséget és tudást. A kultúra befogadását nem tekinthetjük kampányjellegű, alkalmi feladatnak. Csakis tartalmas, mélyen- szántó vállalkozásnak. A jelenlegi gyakorlatban meglevő pontozási rendszert is azért kell elvetni, mert a BEáinoS vftégSb«®; a «azonos értékelésekben éppen a lényeges, a kultúra vész el. Pontozás helyett inkább minősíteni kellene a brigádokat. Néhány nagy üzemben már ezt teszik. A célhoz vezető utak persze sokfélék lehetnek. Orosházán például a városi művelődé® központ mellett munkás művelődési tanács alakult. Ebben valamennyi gyár és kisüzem dolgozói, szocialista brigádjai képviseltetik magukat. A tanács tagjai a kultúra legjobb propagandistái saját munkahelyükön. Élményeikre támaszkodva mondják el munkatársaiknak, mit láttak, mit olvastak. Már az első hónapok art bizonyítják, hogy az érdeklődés, a figyelem keltésének ez a módszere bevált, jó eszköze a munkásműve- iődés elősegítésének. Hasonló jellegű munkás-képviseletek már több helyütt alakultak az országban. Az eddigi tapasztalatok alapján célszerű lenne, ha mindenütt működnének kulturális bizottságok, amelyek elsődleges feladatuknak tekintenék a munkásművelődés segítését, irányítását Ehhez persze arra is szükség van, hogy mindenki megértse: a termelés nem helyettesítheti a kulturálódási Két különböző terület ez, amelyek szükségszerűen kiegészítik egymást A nagyüzemek szocialista brigádjainak agy része már a magáénak tekinti ezt a nézetet A Láng Gépgyár egyik szocialista brigádja így vallott erről: „A munkánkat mindenképpen elvégezzük — mondták —, a kultúra, a művészet az valami egészen más dolog. Keressük a velük való találkozást”. Az üzemek és a gyárak gazdasági, műszaki vezetői a termelést, érthetően, döntő fontosságúnak tekintik, de mindinkább tekintettel kell lenniük a művelődés kérdéseire is. Hiszen éppen ők azok, akik ösztönözhetnék, hatékonyan irányíthatnák a munkásművelődésért vívott harcot De ennek elengedhetetlen feltétele, hogy Bástya mm 6k maguk is igényeljék, értékeljék és hirdessék a kultúra fontosságát Tarthatatlan az a nézet — amely még ma is sok helyütt uralkodik az üzemekben —, miszerint a kultúra a népművelők dolga. Ellenkezőleg! A munkahelyi vezetőknek kulcsszerepük van a munkásművelődés szervezésében és segítésében. A formalitás veszélyeit sokoldalúan kell kivédeni a brigádok kulturális vállalásaiban. Művelt munkások: t akarunk, de nem ros: z eszközökkel. Olyan mi veit munkásokra ve n szükségünk, akik a sa>- cdalizmus mai és hóin: i- pd fejlődésének megfele 5 kulturális színvonalon éln< k és gondolkodnak. Ez ma te - Ián fontosabb minden má: - nál, hiszen a tudás, az érdeklődés, a kulturálódás, 1< •- nyegében a jövőnk megalí - pozását jelenti. Szémann Béla Könyvjelző Sokszemközt tudósokkal Talán emlékszik még a kedves Olvasó a tévé egyik sikeres műsorára, amelyet a Közművelődési Főszerkesztőség máig szerkeszt, és amelyet eddig Kardos István vezetésével vitt képernyőre. Most az 1964—74 között levetített portréfilmekre emlékeztetnék. Ezeket kezdetben „A Magyar Tudomány Nagy öregei”, 1969 szeptemberétől pedig „Magyar tudósok és Nobel- díjasok” címmel láthattuk. Riportok, interjúk voltak, érdekesek, tartalmasak Közülük harmincat 1974-ben „Sokszemközt — tudósokkal” cím alatt kötetben közreadott a MRT-Minerva kiadó. A bőség zavarával küzd az, aki erről a könyvről beszámolni kíván. A bemutatott tudósok nevei maguk elárulják, hogy nem csupán a magyar, de a nemzetközi tudományos élet magyar, illetve magyar származású kiválóságait keresték meg a riporterek. Ízelítő a névsorból: Vadász Elemér, geológus. Professzor. A Magyarország földtana, a Földtörténet és több más szakkönyv szerzője. Lánczos Kornél, aki hat évtizedes pályafutása alatt Einstein mellett is dolgozott. A Magyar származású Nobel-díjasok, Gábor Dénes fizikus, Szent- Györgyi Albert biokémikus, aki amerikai állampolgár, de ma is magyarnak vallja magát, Germánus Gyula, az arab irodalom magyarországi meghonosítója, irodalmunk arab tolmácsolója. Lukács György, az irodalomtudomány és az esztétika nemzetközileg elismert szaktekintélye. A fentiekből az is kitűnik, hogy széles skálán mozog a szerkesztői válogatás, de az is, hogy szemmel látható ® természettudományok alapkutatóinak, illetve azok alkalmazóinak számszerű fölénye. Persze fel-felbukkan más tudományág művelője is. Találunk régészeket, történészeket, egy nyelvészt. Van földrajztudós-térképész, aki tudományos munkássága mellett a második világháborúban a Szovjetunió megbízásából hírszerző volt. Bravúrosan látta el azt a nem kis kockázattal járó feladatot. Olvashatunk tehát „Dóráról”, azaz Radó Sándorról is. A műsor egyik legkedveltebb riportere Kardos István maga volt. Szent- Györgyi Alberttel például ő beszélt, de a tévé állandó munkatársain kívül számos kívülálló riportert is foglalkoztatott: Lukács Györgyöt Kovács András filmrendező kérdezte. Péter Rózsa matematikus profesz- szorasszonyt (a könyvben szereplő egyetlen nőt) volt fiatigatója; Gencweta F* - renc kereste meg. Kedvet írónk (akit ez esetben d \ Karinthy Ferencként kell megneveznünk, mivel itt a nyelvész szerepében láttuk , Bárczi Gézával, a magy; r nyelvtörténeti és szófej- 5 kézikönyvek alkotójával bt- szélt Gál Jolán tv-ripor- ter viszont László Gyűl: it szólaltatta meg, aki készséj I- gel ismertette sokoldalú t< •- vékenységét Egyszerre vi llantotta fel a régész, a művészettörténész, a képzőművész arcát. Még emellett arról is beszámolt, hogy nagy értékű kéziratgyűjtemérmy ű rendelkezik. Mint szellem: sen mondotta: r.* ta kívül még gyűjt a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Múzeum. A képernyőn látható volt, a kötetben csak tudomást szereztünk arról, hogy számos Berzsenyi, Széchényi, Petőfi s hasonló értékű kézirat van birtokában. Nem kívánóik idézni. Nem lenne szerencsés törekvés, ha a meginterjúvolt tudósok nyilatkozatait bármilyen tömörítve is, megpróbálnám közölni (Egyébként is: nem tagadott, célom a könyv iránti érdeklődés felkeltése.) Inkább arról szólnék, milyen benyomásokat tett rám a könyv, milyen gondolatokat ébresztett olvasás®,
