Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-15 / 63. szám
Pali vizés gázvezeték-szerelő lesz Amikor rátalálok Popol Pálra a Békéscsabai 611-es Ipari Szakmunkásképző Iskola folyosóján, éppen az egyik tanárával beszélget. kérdésekre, amelyeket később hozzá intézek, nyíltan és láthatóan szívesen válaszodat. — Az igazság az, Jiogy nekem eszem ágában sem volt ezt a pályát választani. A Kemény Gábor Szakközépiskola gépjármű-villamossági szakára jelentkeztem. Ide nem vettek fel és amikor az autó-, motorszerelő szakmában próbáltam tovább tanulni, Dtt is betelt a létszám. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy két pad közé estem. Végül víz- és gázvezeték-szerelő lettem. — Megbánta? — kérdezem, bár az arcvonásai mögött húzódó derű nem erről árulkodik. — Az első évben közömbösen fogadtam- mindent. Nem érdekelt különösebben mindaz, amit csináltam, de azért lemaradni sem akartam. Aztán most, a második évben, amikor elkezdtük a kimondottan szakmai dolgokat csinálni, lassan, de biztosan, szinte napról napra bontakozik ki előttem munkám minden szépsége és nehézsége. Szeretem, hogy olyan/ kézzelfogható, amit csinálok: megnyitok egy csapot, abból folyik a Víz és ez az én munkám eredA befolyásos ember 'Az egyik, vállalat részlegvezetőjével beszélgettem. Munkájával kapcsolatban egy közelmúltban tartott vizsgálat több rendellenességét tárta fel Magatartása is kifogás alá esett. Miután elköszöntem tőle, lassan, elgondolkozva lépkedett az irodaház lépcsőin. Az udvaron megálltam, szétnéztem. Észrevettem néhány embert egy gépkocsinál. Rakodtak. Odamentem hozzájuk, hogy megkérdezzem tőlük mi a véleményük a részlegvezetőről. A két rakodó értetlenül nézett rám. Megvonták a vállukat, mintha mondták volna: nekik nincs véleményük, ez az ügy nem rájuk tartozik. — Nagyon rendes ember — szólalt meg ekkor háta mögött egy rfbagas, bőrdzsekis férfi. A raktáros. Kérdőn néztem rá. — Rendes ember — ismételte, majd határozott hangon folytatta, mint akinek kiforrott véleménye van a feletteséről és azokról, akik a vizsgálatot vezették. — Precíz ember, nem tűri el a lazsálást. Magánéletében is ilyen. Fogához ver minden garast. Nem csoda, hogy telik neki erre is, arra is. De éppen ezért sok az irigye. Múltkor is volt kerem vizsgálat. Minket is kikérdeztek, de mi csak jót mondtunk róla. Mert ez az igazság. Én csak tudom! Való igaz. Hiszen a raktáros majdnem tíz éve dolgozik a részlegnél. Biztosan jól ismeri az itteni körülményeket, tehát hitelt kell adni a szavának. Hátha tévedtek azok, akik a részlegvezető ügyét vizsgálták. Felületesen és felelőtlenül jártak el. Ilyesminek nem szabad előfordulnia. Kár, hogy nem kérdeztem meg a raktáros hevét. Szerencsére éppen velem szembe jön a portás. Neki tettem fel a kérdést. A portás idős ember. Egészen a közelembe lépett, s lehalkította a hangját. — Befolyásos ember az, kérem, — Hogy-hogy? — A részlegvezető sógora, érti már?! Értem. Most már értem t~di) ménye... Ez mindig büszkeséggel tölt el. Szeme vidáman csillog a szemüveg mögött, ahogy magyaráz, miközben az örökké mozgó emberek nyugtalanságával helyezkedik a fotelben. Pali egyben az iskola KISZ titkára is. Talán épp soha nem nyugvó, mozgékony természetének köszönheti, hogy a mozgalmi életben is megállja a helyét. Tele van energiával, terveket sző... — Nemrégen azt javasoltam, hogy szervezzünk a KlSZ-fiata- lokkal pályaválasztási tanácsadásokat. Biztos vagyok benne, hogyha én, vagy bármelyik is- kolátársam beszél a munkájáról, részben mert a korkülönbség nem nagy, részben pedig azért, mert nap mint nap benne élünk abban amit csinálunk, sokat könnyítenénk a pajtásoknak a választásban. Én csak véletlen csöppentem ide, s bizony annak idején nagyon elkeseredtem. ^Az csak a szerencsén múlt, hogy most elégedett vagyok. Az lenne persze a legjobb, ha ide is hozhatnánk a gyerekeket, hogy még élményszerűbb legyen számukra mindaz, amit elmondtunk. Így remélem nem járnak úgy, mint én, s biztos léptekkel indulnak majd el pályájukon. Tanulmányi eredményéről is kérdezem. Félévben 4-es volt. A kérdésre, hogy szeret-e tanulni, őszintén válaszol: •— Azt nem mondhatnám. De most már eljutottam odáig, hogy belátom a fontosságát, azt, hogy csak az én érdekem a tudás megszerzése. Ha elvégzem ezt az iskolát, tovább képezem magam, elhatároztam, hogy a központi- fűtés-szerelést is megtanulom. A szakmai tárgyakat egyébként szeretem, és a matekot is, pedig abból 3-asom volt. — Mi az, amit még szívesen csinál? — A TASIC-ban focizok, most is oda megyek háromnegyed 4- re. Ezenkívül szeretem a verseket, néha szavalok is. Van egy gitárom. Két „vízműs” sráccal szoktam össze járni és ilyenkor együtt éneklünk, játszunk... — Hogy van minderre ideje? — Okosan be kell • osztani. Mindenre jusson egy kevés. Van, mikor percről percre kiszámítom, hogy mit csinálok egy nap. — Ki szokta segíteni a tanulásban és a mozgalmi feladatok ellátásában? — A tanulásban néha anya. A KISZ-munkában — s itt egy percre elborul az arca — már nehezebb munkatársat találni. A fiatalok egy része még nem látja a szépségét annak, hogy ifjúkommunistának vallhatja magát. Én úgy gondolom, több munkára és nagyobb lelkesedésre lenne szükség. Nem tudom, ez máshol hogy van, talán én vagyok túl szigorú... Egyre gyakrabban nézi az óráját, nem tartom fel tovább. Edzésre siet... Nagy Ágnes Megjeleni a Bűvár márciusi száma A természet barátainak képes folyóiratában ezúttal érdekes riportokban számolnak be a távoli tájakon járt magyar kutatók a tanzániai Szerengeti vadrezervátumban, az ausztráliai kuringiai nemzeti park ősvadonjában, valamint madár- , hanggyűjtő úton az erdélyi havasokban szerzett élménydús tapasztalataikról. Az olvasók -ugyancsak érdeklődéssel olvassák majd a termőtalajról, az embernek a környezeti ártalmakhoz való alkalmazkodóképességéről, hazánk ritka halairól és a csodabogyoról megjelent cikkeket is. A különféle rovatok közleményei a természet- és környezetvédelem hazai és külföldi, híreiről, az ifjú környezetvédők tevékenységéről, a növény- es állatkertek életéről számolnak be és gyakorlati útmutatásokat nyújtanak a házi kér fészked őknek. akvaristáknak, a kutyák és a díszmadarak tulajdonosainak. Vadfajtából új burgonyatörzs A burgonyában általában kevés a fehérje. A keszthelyi Agrártudományi Egyetem kutatói, dr. Sárvári István tudományos osztályvezető irányításával most azon dolgoznak, hogy növeljék a fehérje arányát az új fajtákban. A kutatók nagy fontosságot tulajdonítanak ennek, mert a burgonyafehérje minősége egyenlő értékű a húsban levő fehérjével. A keszthelyi kutatók kísérletei az idén már biztató eredményt hoztak. Néhány vadfajtából sikerült olyan Sf burgonyatörzset előállítaniuk, amelynek kétszerte nagyobb a fehérjetartalma, mint a köztermesztésben levő burgonyáknak. Az új törzs fehérjetartalmában megközelítette a babot. A kutatók genetika! vizsgálata és kisüzemi kísérletei azt bizonyítják, hogy a megfigyelés alatt levő új törzsek vírusmentesek, általában jobban ellenállnak a betegségeknek, mint a köztermesztésben levő fajták. (MTI) Vasúti alagút Űjabb vasúti alagút épül a Mecsekben, a Budapest—Pécs vasútvonalon. A Bányászati Akna- mélyító Vállalat pécsi üzemegysége az év elején megkezdte a munkálatokat Hetvehely és Bükkősd között, ahol csaknem négyszáz méter hosszú alagutat éoit. A vasúti vonalkorszerú- sítésben ez a hét kilométeres szakasz mintegy kétszázötvenmillió forintba kerül (MTI fotó—Bajkor József felv.—KS)— Fekete Gyula: A fiú meg a katonák Virágzik az ikolya ; es az aranyeső Békéscsabán A szokatlanul meleg márciusa ; napokban az átlagosnál keráb- ; ban élednek a növények. Bé- j késcsaba széltől védett élőkért- j jeibe beköszöntött a ta- j vasz. Megjelentek a tavasz hír- i nőkéi, virágzanak az ibolyák, az \ arany esőbokrok, a papkesztyűk, rügyeznék a rozsa bokrok is. Az árokpartokon és a kerítések tövében a vadvirágok bontc ik ki szirmaikat. Egyebek között virágzik a kutyatej és számos más apró mezei virág tarkítjr az árokpartok zöld pázsitjait * 29. A szélén vezetett el a köves- út, nem a központon keresztül. Még jó is, hogy nem vezetett be a központba, mert úgy elfogytak róla a menekülök, hozzájuk már nem igazodhat. Kérdezősködnie kellene, merre to- yább. S épp azt nem tudja németül megkérdezni, merre van Magyarország ? Hogy még ez a község sem Magyarország, azt már előbb látta egy útjelző tábláról. De utána is idegen város jön, mert az volt kiírva: GRENZE 7 km Ma egész úton senki sem szólt hozzá. Igaz, a leventesapkát mindig eldugta, ha jöttek. Most sem szólította meg senki a kútnál. Artézi kút volt, jól teleitta magát. Ahogy a szélső házsornál elhaladt, kanyarodott az út. Kitárult előtte megint a határ, s akkor vette észre, hogy a városnak ezen a szélén rengeteg civil dolgozik, többnyire asszonyok. Lövészárkokat ástak, amerre csalt ellátott a kertek végén. Az út mentén meg gödröket, ahol meg lehetett bújni, s a Fauszt-granáDe megunták azután a németek a győzködést — vagy sietniük kellett az ásással —, mert elengedték. Itt már csakugyan közelről hallatszott az ágyúzás. Lehetséges, hogy most már a front jön. Azt magyarázhatta a katona. Pedig jó lett volna elérni Magyarországot még a front előtt. Ha itt találják az oroszok, még azt hihetik róla, hogy ő is német. Ki tudja, abban a magányos épületben már lehetnek oroszok is megbújva És lelövik, ha meglátják. Honnan tudhatnák azok, hogy ő nem német. * Kibányászta a kebeléből a le- ventesapkát Az oroszoknak is tudni kell azt, hogy ez magyar sapka. Sehol nem látott ilyen sapkát Németországban. Most. érne sokat a prémsapka, az érne a legtöbbet. Arra nem lőnének akármilyen messziről se az oroszok. Megint elmaradt a kutya. A városban nem. maradt él, a gödröt ásó civilek között sem. Akkor ott sunyított. szorosan a nyomába szegődve. Fél ez, nyilván, az emberektől. Most nem füttyögött néki, csak leült az árokparton. Nagyon el volt fáradva. Ropogtatta a nápolyiit, s nézelődött. A dombokon túl lehet a front. Ha találkozik az oroszokkal, az lesz az első, hogy érdeklődik Grisa után. Palkóvnyik Szinyi- cin alatt szolgál — elég, ha ennyit mood, így könnyű less tot a civil is kilőheti a tankra. Látta ő már, ahogy civil embereket tanítottak, hogyan kell a kályhacsövet szorítani a hónuk alá és hogyan kell belőle kilőni a Flauszl- gránátot. Pakk — és a tanknak vége. Ö is ott sündörgött, de neki nem adtak ilyen kályhacsövet, pedig alig pár évvel idősebb gyerekeknek már adtak. De neki még nem, ő még nem számit leventének. Hiába a sapka. ' Szólt néki valamit egy civil. De nem magyarul. Aztán egy katona — német egyenruhás — intett, hogy álljon meg. A hanghordozásából kihallotta, hogy kérdez valamit. — Megyek hazafelé — s mutatott arra, amerre Magyarországot gondolta. — Pasli haza. — Ahé, mátyár... — mondták a civilek — Pu! Pu!... Ruszki szóidét, pu, pu! — A katona megmagyarázta, hogy az oroszok lelövik. — Engjem neon. Tudok én be- zélni velük. Persze nem értette a katona, és csak mutogatott; — Pu! Pu!... Kaputtj (
