Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-15 / 63. szám

Tanfolyamzárás az őthánapo Nyolcvanon — újra öt hónappal ezelőtt nyolcvan Békés megyei párttag cserélte ideiglenesen tanteremre a mű­helyt, a határt, az irodát. Hogy megismerkedjen a marxista—le­ninista világnézet alapjaival, az időszerű gazdaságpolitikai kér­désekkel, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom legfonto­sabb eseményeivel, elveivel, va­lamint a párt belső életének tar­talmi, formai, módszertani ol­dalaival. Tegnap délelőtt utoljára ültek az MSZMP Békés megyei Okta­tási Igazgatóságán a tanulóaszta­lok mellé a négy tanfolyami csoport felnőtt diákjai, hogy zá­róbeszélgetésen adjanak számot csaknem félesztendős munkájuk­ról. Tóth Pál, a MÉK alapszer- vezeténék vezetőségi tagja az alapszervezetek sajátos felada­tairól beszélt, Gregorits Gáspár, a Békés megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat szocialista brigád- vezetője a taggyűlés döntési jo­gáról, az eszmei-politikai-cselek­vési egység erősítésében elfoglalt helyéről szólt, Huszárik István, az orosházi Űj Élet Tsz párttiit- kána a párthatározatok születé­séről és a végrehajtás módjáról mondott az Itt tanultakból és a maga gyakorlatából kovácsolt értékes tapasztalaitokat A hallgatók közül legtöbben a korábbi években is alapszer- veaetá titkárok, vezetőségi tagok voltak. Néhányon azonban csak a mostani veaetőségválasztási taggyűlésen kerültek megtisztelő funkcióijukba. Báthori Mlklósnét alapszerveaete azzal küldte az öthónaipos pártiskolára, hogyha eredményesen elvégzi, vezetőségi tagként számítanak a munkájá­ra.., a taggyűlésén aztán úgy alakult, hogy titkárrá választot­ták a Körösvídéki Cipész Szö­vetkezet kommunistái. — Milyennek tartja est az őt hónapot1 megtalálni. *A múltkor is rögtön megtalálta így. Csak most vette észre: akörül a magányos épület körül tény­leg emberi alakok mozogtak. Nyolc-tíz sürgölődő alakot lá­tott, mintha a földből bújtak •volna élő. Már az biztos, hogy katonák. Felugrott, füttyentett egyet a kutyánaik. Sietősre fogta a lép­teit. • Közelebb érve, azután látta, hogy nem orosz sapkájuk van a katonáknak. A ruha színe is látszott már onnan: német színű egyenruhájuk volt. Az egyik mintha errefelé távcsövezett vol­na. Magas töltése volt az útnak. Lehúzódott a töltés túloldalára, ahová az épületből már. nem láthattak el. És lőni sem lőhet­nek akkor onnan. Már csak egy terepjáró vagy teherautó húzott el az úton. Azt is mind katonák — németek — vezették. Óvatosan, kőrül-körülfigyélve ment tovább. Itt már lőhetnek. Mégis egészen váratlanul top­pant elébe egv német géopisz- tolyos, egy nagy kőhíd alól­Ennek is magyarázta volna, hogy hazafelé megy, de ez meg sem hallgatta, csak kiabált: — Los, los! S hogy nemigen mozdult, el­kapta a kabátgallérját, megpen­derítette, s úgy ülepen rúgta, hogy elesett. Sírva indult visszafelé. D« biz­tos távolságban megállt. — Los, los! — kiabált a né­met, és lekapta a géppisztolyt • nyakából. s pártiskolán a gyakorlati életben — Nem volt könnyű — külö­nösen a tudományos szocializ­mus egyes kérdéseivel bajlód­tam sokat. Éreztem annak hiá­nyát, hogy előtte nem tanultam rendszeresen marxizmust—leni- nizmust. Most azonban belelen­dültem — ősztől közgazdasági szakközépiskolába szeretnék járni. Összességében ? Nagyon so­kat tanultunk — az első taggyű­lésen, ahol titkárként vettem részt, máris tudtam hasznosíta­ni az itt elsajátított ismereteket. Sonkolyos János sorsa ugyan­úgy alakult, mint Báthorinéé. Titkár lett a MEZŐGÉP oros­házi gyáregységének alapszerve­zetében. Természetesen ezután is végzi a meóban rá háruló mun­kát — Milyen elképzelései vannak a titkári megbízatásról? — Továbbra is becsülettel akarom ellátni a gazdasági fel­adatomat Szeretném ezenkívül, hogy javuljon a gazdasági veze­tés és a pártvezetés kapcsolata. Minél jobban együtt akarok él­ni, gondolkozni a gyár párttag­jaival, dolgozóival.,. Szeretném azután azt is elérni, hogy ala­posabbá tegyük valamennyi párttagunk, dolgozónk ismeret- anyagát Az utolsó tasnfolyaimi nap vé­gén az osztályok vezetői értékel­ték a hallgatók munkáját, majd Juhász József igazgató búcsúzott a végzettektől, akik öthónapos szünet után újra teljes energiá­jukkal kapcsolódnak be a gya­korlati pártmunkába. Felhívta valamennyi ük figyelmét, hogy a rájuk váró feladatok nagyon fe­lelősségteljesek: teljesíteni kell az idei év s a következő évek gazdasági terveit, helyesen kell értelmezni és minél eredménye­sebben kell végrehajtani a KI. kongresszus politikai irányvona­lát Kelletlenül Indult tovább, vissza-visszanézve. „Hülye!... Úgyse találnál el, hülye!.. ­Amikór eltűnt a katona —■ elbúj- • hatott megint a hid alá — lehű- jj zódott a töltés szélébe. Kanya- s rodott valamicskét az út, itt; már akkor sem láthatja a német,! ha kinéz a híd alól. Magára borította a takarót le- í kuporodott Nézte a part tövé­ben lehasaló kutyát, és hálát érzett iránta: milyen hűségesen kitart mellette ilyenkor is. Ki­dobott neki egy kekszet a ta­karó alól. Az a baj, hogy ezek nem tud­nak oroszul. 0 meg németül csak keveset tud, és éppen azt nem tudja, hogyan kell monda­ni: Én magyar vagyok, és ha­za akarok menni. Pedig • Henriktől megtanulha­tott volna németül. Magda biz­tosan megtanult. / Persze Magda meg oroszul j nem tanult meg. Hacsak a firont I valahol őt is utol nem érte. Henrik az a sebesült német ! őrmester volt,, akit Rezső báty- S ja szervezett be a menekülés- : hez. Fél karja felköltve, gipszben, s De nemigen látszott, hogy fáj- ; lalta volna. Eleinte 6 hátul ült Henrik- • kel, a felponyvázott teherautó- ] ban, a ládák közt. De a sűrű i igazoltatások miatt a sofőr azt s mondta: jobb, ha előre ül Hen- j rik. Cseréljen vele valamelyik ; asszony. Persze Magda megértette, • hogy őrá hord a szó, ó volt a • fiatalabb. (Foljjtatiuk) • Tettekkel finnepei megyénk ifjúsága Beszélgetés Szabó Miklóssal A tavasz népűnk tör­ténelmében nemcsak a természet megújhodásá­nak időszaka, hanem a szabadságért folytatott harcé és a testvériségé, hiszen mindenkor jelle­mezte legjobbjaink tö­rekvéseit a szabadságu­kért küzdő népekkel va­ló összefogást. Most, a 30. békés barkavirágzás első nap­jaiban e történelem örö­köseiről, az Ifjúságról beszélgettünk Szabó Miklóssal, a KISZ me­gyei bizottságának első titkárával. (Nem volt könnyű a találkozás, hi­szen temérdek dolga van: a KISZ KB és a megyei párt végrehajtó bizottságának tagja, a megyei ifjúsági bizottság titkára, küldött a párt XI. kongresszusán, — hogy csak a legfonto­sabb feladatokat sorol­juk.) • » • — Tizedik éve rendezik meg megyénkben is a Forradalmi Ifjúsági Napokat. Az elődök­nek szóló tiszteletadáson túl mi a közvetlen célja az ün­nepségsorozatnak? — A Forradalmi Ifjúsági Na­pokat nemcsak ünneplésnek, nem célnak tekintjük, hanem olyan eszköznek, amellyel a fi­atalok politikai felkészítését se­gítjük — kezdi válaszadását Szabó Miklós. — A programúk a KISZ alapszervezeti munkáját erősítik. A hazafiság és interna­cionalizmus tartalmát akarjuk megismertetni és megértetni a fiatalokkal. Ez lehetővé teszi a tisztánlátást, a hatékonyabb tár­sadalmi cselekvést. A tavaszi politikai rendez­vénysorozatnak ez a közvetlen célja. — Hogyan kapcsolódik e mun­ka a történelmi emlékekhez? — A történelem haladó gon­dolkodású hősei, az elnyomás feletti győzelmeik példaként áll­nak előttünk. Ifjúságunk e pél­da alapján ma is vállalja a har­cot a mai célokért és ma is se­gíti a világ dolgozóinak szabad­ságküzdelmét. Azt kell megértetni tehát, hogy az emlékezés nem egysze­rű múltba tekintés, oasszív fel­idézés, hanem elődeink szelle­mében, a mai politikai célkitű­zésekért folytatott cselekvés. Hazafiságunk közvetlen tartal­ma például jelenleg az a hóna­pok óta tartó munka is, amely- lyel megyénk ifjúsága is készül a párt XI. kongresszusára és ha­zánk felszabadulása 30. évfor­dulójára. Ezek a felkészülések sem választhatók el természe­tesen az internacionalizmustól. Erre az időszakra esik a KISZ ápz-ilisj határozatának, a felsza­badulási akcióprogramnak 'a végrehajtása is, amelyből min­den egyes KISZ-tagunk így vagy úgy, de kiveszi a részét. —i A felszabadulási akció­programról bizonyára vannak már részletes tapasztalataik is. — Természetesen. Alapvető eredmény az, hogy . erősítette KlSZ-alapszervezeteink eszmei­politikai egységét, a fiatalok közéleti érdeklődését, politikai kiállását. Az igazság az, hogy az ifjúsági mozgalom tagságá­nak nem kis részét jellemezte a passzivitás. Forradalmi cél tehát e réteg aktivizálása. Az egyéni értékelés mindenkit ér­zékenyen érint. A legközömbö- sebb fiatalokat is cselekvésre késztetheti, szólásra bírja. Ez nagy eredmény. Igen kevés fiataltól kellett megvonni a tagsági igazolványt. Kezd kialakulni végre az a szemlélet, hogy megbecsülés je­le a KISZ-tagsági könyv, hi­szen aki KISZ-tag maradt, az munkája alapján van a mozga­lomban. Ezzel tulajdonképpen megszűnik a formális tagság. — Vannak-e megoldásra váró gondok? — Igen, vannak. Az egyéni vállalások színvonalát kell javí­tani. Hatékonyabban vállaljanak fiataljaink feladatot a termelő- munka, a tanulmányi munka minőségének javításáért. Kap­csolódjanak mind többen a szo­cialista versenymozgalomhoz, a kommunista műszakokba, az Alkotó Ifjúság pályázatba, a tár­sadalmi munkaakciókba. A di­ákok tanuljanak jobban, hiszen nekik ez az elsődleges felada­tuk, ez lehet a legértékesebb vállalásuk. Minden fiatal ve­gyen részt az önképzés valami­lyen formájában. Ne legyen Bé­kés megyében olyan KISZ-tag, akinek nincsen szakmája. Sze­rezzen minél több fiatal vala­milyen szinten politikai kép­zettséget. Mindemellett még több segítséget szüksé­ges adni az alapszerve­zeti tevékenységhez. Egyszóval munkánk mi­nőségén kell javítani. — Miben segítheti ezt a célkitűzést a megyei pártbizottság ifjúsági munkabizottsága? — Ez a bizottság irá­nyítja a megye párt-, társadalmi, állami szer­veinek ifjúságpolitikai tevékenységét. Arra tö­rekszik, hogy valameny- nyi ifjúsági réteg mun­kájához bővítsék az anyagi lehetőségeket, de ezzel együtt eszmei-po­litikai segítséget is ad­janak a különböző gaz­dasági, intézményi ve­zetők. Ma már legtöb­ben értik e feladat je­lentőségét, így nem kell olyan harcot folytatni, mint korábban. — Bár az eddig elmondotta­kat sem lehet különválasztani a FIN időszakától, kérem tér­jünk vissza a kiemelt tavaszi programokra. — Minden alapszervezetünk ünnepségen emlékezik meg a három tavaszi évfordulóról. Az ünnepségek közötti napokban számtalan és sokféle programot szerveznek a fiatalok. Kiemelt ezek között a március 15-én a hagyományosan megrendezett Forradalmi Dalok Fesztiválja, március 21-én az Ifjú bárda megyei lövészversenye és már­cius 29-től április 4-ig az első magyar—szovjet ifjúsági, barát­sági hét gazdag eseménysoroza­ta. Háromszázharminc tagú ifjú­sági különvonat indul március. 30-án megyénkből a Szovjet­unióba, kétszáz Békés megyei fiatal vesz részt április 4-én a budapesti felszabadulási ün­nepségen. Üzemeinkben sok kommunista műszakot szervez­nek; százharminc ifjúsági fóru­mot rendezünk a FIN idején, ahol a fiatalok a hazafiság és internacionalizmus, a forradal- miság kérdéséről beszélgetnek és vitatkoznak. Gazdag kulturá­lis és sportprogram lesz márci­usban és áprilisban szerte a me­gyében. Sajnos nincs lehetőség arra e helyen, hogy az úttörők színes eseménysorozatáról is be­széljenek, de az tény, hogy ők sem maradnak el a KlSZ-esek- től. — Milyen munka vár az if jú­sági szövetségre a tavaszi ün­nepek után? — KISZ-tagjaink megteszik egyéni vállalásaikat a követke­ző mozgalmi évre, megtervez­zük az új akcióprogramokat, ki­osztjuk az új tagsági könyveket. Ezek a közvetlen feladatok. A többi — és távolabbi munkát az eddigi célkitűzések és a párt XI. kongresszusának az ifjúság­gal szembeni elvárásai határoz­zák meg. Egy biztos: a harminc éven aluli nemzedék soha nem tét­lenkedhet, de biztos vagyok ab­ban, hogy nem is akar. Ereznie kell viszont, hogy rá is szüksé­ge van a társadalomnak, — fe­jezte be válaszadását a KISZ MB első titkára. Réthy István Miről ír a Szovjetunió márciusi száma? A Szovjetunió című képes ha­vi folyóirat márciusi számát a nagy győzelem: a német fasiz­mus legyőzése 30. évfordulójá­nak szenteli. Megtaláljuk a lap­ban a második világháború kró­nikáját gazdag fenykepajnyaggal illusztrálva. A folyóirat bemu­tatja, milyen fegyvereket hasz­nált akkor a Vörös Hadsereg. A lapszám szenzációja két­ségkívül az a memoárrészlet, amely Zsukov marsall az Em­lékek, gondolatok, című emlék­irata második, kiadásának új fe­jezetéből való, s a főhadiszállás hétköznapjait, hadvezető tevé­kenységét írja le. Olvashatunk a lapban a hát­ország életének, a hadiipar-ter­melésnek megszervezéséről, a katonai egészségügyi szolgálat munkájáról. Egy szovjet had történész, egyes nyugati történészek törté­nelemhamisító nézeteivel vitat­kozik. uwa. is.

Next

/
Thumbnails
Contents