Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

KÖRÖSTÁJ 1'WJium ír mi un “r-miir-maiMmu: i. r.. i.i irrrr-s?TT ;a-»r,t -«■■■■■?-:-•■— Maaw.'Viuirirr- fti.».: iwr.m'in nrnn ■-ra- : • ".tx ■■wkijmjjniMn,„naBca KULTURÁLIS MELLEKLET Szakkönyv vagy szakcikk? Termelőeszköz, ha jő és olvassák Az utóbbi időben gyak­ran hallani olyan véle­ményt, hogy a szakkönyv­kiadás képtelen a rohamos fejlődés során kibontakozó tudományos vívmányokkal lépést tartani. Ezek szerint a lomhábban megjelenő, terjedelmesebb könyvek és a fürgén napvilágot látó, rövidebb lélegzetű cikkek versengése mindinkább az utóbbiak javára dől el. Ré­szint azért, mert a tájékoz­tatás számos forrása olyan bőséggel buzog, hogy már- már elárasztással fenyegeti az olvasót, s a sekélyebb vizekbe kényszeríti. Ré­szint pedig azért, mert a kurtább közlemények — természetüknél fogva — sokkal. célirányosabbak, célravezetőbbek, hamarabb válaszolnak egy-egy égető kérdésre, mint aí sokrétű anyaggal terhes és tartal­mas kiadványok. Vajon mi érvényes mindebből a me­zőgazdaságra? Mezőgazdasági sajátosságok Nem valami hivalkodás mondatja velünk, hogy a mezőgazdasági tudomány sok tekintetben eltér a műszaki tudományoktól, te­hát szakirodalmi ellátását Is másként kell megítélni, így például bármennyire hasonlítanak a mezőgazda­ság termelési rendszerei szervezettségükben, techno­lógiai fegyelmükben vagy egyéb vonásaikban az ipari termelési rendszerekhez, mindig marad közöttük egy el nem hanyagolható különbség, amely az úgy­nevezett biológiai mozza­natban jut kifejezésre. Ez a biológiai mozzanat a je­lenlegi ismereteink és fel­szereltségünk színvonalán még nem küszöbölhető ki tetszés szerint, mint né­mely iparágban, nem is be­szélve a természeti viszo­nyokról. A szóban forgó iparágakban az egymás után következő munkafo­lyamatok egyszerű összege a termelési folyamat. Azok a műveletek, amelyek ered­ményeképpen — tegyük fel — a nyersvasból főtengely lesz, szorosan kapcsolód­nak és szigorúan szabá­lyozhatók, mintegy „kéz­ben tarthatók”. Nem így áll viszont a helyzet — mondjuk — a búzaterme­léssel. Az őszi talajelőké­szítés és a vetés ugyanis nemcsak a jó szándékon múlik, hanem az időjárá­sa« ás — az idén ezt, saj­nos, aligha kell részletesen fejtegetni. S miután a mag a földbe került, jó darabig szintén csak ellenőrizni van módunk a fejlődéséi. Szemünk láttára zajlik ugyan a termelési folya­mat, végbemegy a csírázás, kelés, szárba szökkenés, lsa- lászolás, de mindez sokkal inkább biológiai és termé­szeti indi'tékok, mint tech­nikai beavatkozások (követ­keztében. A beavatkozások­kal a kenyérgabona-vég­termék kialakulásának csak a feltételeit teremtjük meg (nemesítés, műtrágyázás, gyomirtás stb.), de a ter­melési rendszer munkafo­lyamatait térben és időben váltják a tőlünk többé-ke- vésbé független élettani fo­lyamatok. Élettani folya­matok, amelyek (hiába csűrjük és csavarjuk) csak közvetve befolyásolhatók. Viszont kétségkívül annál jobban befolyásolhatók, mennél magasabb szinten áll a tudományos-technikai fejlődés és annak igen lé­nyeges eleme: a szakmai tudás és az általános szak­mai műveltség. Nem lehet vitás, hogy ennek a szakmai tudásnak és általános műveltségnek a megszervezésében, ter­jesztésében a mezőgazda- sági könyv- és folyóirat­kiadásnak a szerepe egy­aránt fontos. A szab irodalom szerepe Nem hiábavalók a vas­kosabb könyvek, s azokat nem pótolja a legjobban szerkesztett folyóirat sem. Hadd utaljak az előzőleg írottakra. A mezőgazdasági termelés biológiai, techni­kai és kémiai tényezőit hosszabb távon egy-egy termelési ciklus, rotáció stb. szemmel tartásával kell összehangolni. Ehhez az al­kotó összehangoláshoz szé­les alapokon nyugvó tudás szükséges, amilyet a köny­vek, lapok és más irodal­mi források tanulmányo­zása együttvéve nyújthat. Ebből a tudásból nem hi­ányozhatnak az aktualitá­sok, de azoknak a terme­lésfejlesztés átfogó szem­léletében kell gyökerez­niük. Az átfogó szemléletet nyil­ván kiegészítik, szélesítik, erősítik az időszerű közle­mények, szakcikkek, friss tanulmányok, de megalapo­zásához — véleményem sze­rint — elengedhetetlenül kellenek a nagyobb terje­delmű, egy egész tudo­mányágat vagy legalábbis egy termelési rendszert fel­ölelő és összefüggéseiben feltáró könyvek. Nagyobb követelmények A tudományos-műszaki forradalom hatására meg­fordult a tudomány és a technika fejlődési sorrend­je. Valaha a tudományos felfedezések hívtak egy- egy technikai újdonságot életre, napjainkban pedig a technika sarkantyúzza a tudományt, hogy szolgáljon magyarázattal a földerített, s esetleg máris felhasznált jelenségekre. Egyúttal meg­rövidült az új eredmények felkutatása és gyakorlati alkalmazása közötti — úgy­nevezett tudományos lap- pangási idő. Mindez ha­talmasan felduzzasztja a szakembernek a feladatá­hoz mért ismeretanyagát, egyszersmind megnöveli a szakkönyvvel szemben tá­masztott követelményeket is. Mert az még egymagában nem értékmérő tulajdon­ság, hogy hány oldalra ke­rekedett ki egy-egy szak­mai alkotás. Ha annál több érdeme nincsen, mint hogy terjedelmes, akkor valóban nincs létjogosultsága. Sőt, akkor általában rontja a szakkönyv hitelét Nem ár­tana erre jobban ügyelni az agrárirodalomban is! Ha azonban igazi szakirodalmi alkotás látott napvilágot, az olyan haladóan tudomá­nyos szemléletet alakít ki olvasójában, amely mint­egy rendező elv gyanánt se­gíti a folyton áramló ér­tesülések értékelését kap­csolódását, beillesztését Igv pedig bőven visszaté­rül mind a kinyomtatá­sára, mind az áttanulmá­nyozására fordhott idő és energia. Ehhez szükséges az is. hogy meggyorsuljon a könyvek megjelenési for­góba. Számos érv sorakozhat tehát amellett, hogy a cím" ben megfogalmazott kérdés eleve hibás. Nem szabad olyan választást erőltetni, hogy „könyv vagy cikk? ’. A könyv és a cikk — il­letve egyéb információ — nem ellenlábas, hanem egymás hibáit, hiányait át­hidaló, egymás .műszaki rését” befoltozó termelő- eszköznek számít. S hogy mennyire hatékony terme­lőeszköznek, az elsősorban írójától és kiadójától, de nem utolsósorban olvasójá­tól függ. Sárisöaü Péter Alexin Andos Sim ontom yoi vár Könyvjelző Gál Farkas; Kardom, keresztem Egy első kötetes költő könyvéről A költő gyomai nap­számos család hete­dik gyereke. Tíz­éves korában ke­rült el megyénkből. A világra csodálkozás és ráeszmélés évei tehát ide kötik a mi vidékünkhöz, s ha valamelyest távolabbra is került, Bács megyébe, ahol jelenleg újságíró, hoz­zánk tartozónak is érezzük, különösen azután, hogy kö­tetét elolvastuk. Gál Farkas negyvenéves korára lett „első kötetes”. Megkésett indulás? Nem! A költővé érlelődés tartott benne tovább, mint mások­ban. Hatvani Dániel szer­kesztő lírai hangvételű elő­szavában jól érzékelteti ezt. Szép miniatűr portrét raj­zol a költőről a versekből kialakítható élményanyag és bőséges mondanivaló alapján. S már el is érkez­tünk Gál Farkas kötetének lényegéhez: gazdag élmény­anyagával valóban van mit mondania a világról, ön­magáról. Szép fegyelmű „egyensúlyban” van eddigi életművében a közélet és a Az alföldi tájhoz fűződő impresszióiban a sznak, képek és hangulatok hát­terében is ott izzik az egé­szért érzett felelősség erő­teljes pátosza. Meggyőző ta­núja ennek az első ciklus címadó verse, a Csak azaz ország című. A múlt, jelen és jövő harmonikus egysé­gében vallja: „Nekem nem lehet más hazáim, más ott­honom ...” Nem veri hi­valkodóan „piros ökolljl a csönd mellkasát”, hanem a „kötelesség vad lendületé­től” halad biztosan, szilárd világnézeti meggyőződéssel a „hétköznapok fényében.” A magánéletről is öbb versében szól a társkeresés és társra találás önr mar­cangoló szenvedélyével, sa szerelem izzásában is meg­leli azt, amit közéleti témá­jú verseiben is oly gyalxan kifejez: „van értelme a rendnek”. Jelenkorunknak ez az optimista igenlése az elkötelezettség válla ása győzi meg verseinek olva­sóját arról, hogy nem vé­letlenül tartja példaképé­nek Váci Mihályt. Gál Parkas költészete te- li van a ma emberemet mindennapjait betöltő kié és nagy problémákkal Ezért igaz ez a költészet Nincsenek verseiben a har­sogó modernség talmi fogá­sai, nem akarja „elvetélt szándékokkal” szaporítani a világot, mert biztos irány­tűje van: a „dohos illúziók­tól tisztára mosakodott fe­lelősség”. Mindezek bizonyítják, hogy Gál Farkas méltó volt a kiadó bizalmára. (Forrós könyvek — Kecskemét). Hisszük, amit a kötet szer­kesztője ír a valójában nem most induló, hanem már két évtizede úton levő köl­tőről: „..az avatás szer­tartása helyett érjük be az­zal a csöndes reménnyel, hogy pályájának meredek ívet »d a sors.” Tóth Lajos magánélet A kötet szerke­zeti tagoltsága, az egyes ciklusok is jól kifejezik ezt: „Csak ez az ország’’, Hét­köznapok fényében”, „Kar­dom, keresztem”, Verseiben sajátos kettős­ség: a nehéz gyermekkor­nak — olykor tudat alól — feltoluló emlékei és az éle­tet egyre tudatosabban szemlélő ifjúé, felnőtté. E kettősségben ötvöződnek, forrnak egységbe gondola­tai és érzelmei jelenünkről, még olyan verseiben is, amelyekben a múltat élesztgeti. A „humuszba ol­vadt” ősök emléke kíséri útján a költőt. Nem leszű­kített családi emlékek nosz­talgikus felelevenítései ezek, hanem a költői tudat­ban az egykori agrárprole­tár elődök sorsához kap­csolt egyetemes mércévé válnak. Így nemesedik köl­tészetében egyre erőtelje­sebben a családszeretet osz­tálya szeretetévé. Talán ezért is idézi több versé­ben is Dózsa Györgyöt, mintegy annak állandó bi­zonyítékaként, hogy nem­zet- és népszeretete osztá­lyához kötött és mély gyö­kerű. Anyám Bénvs István Anyám a dohánykertész lánya Csillagot szór az éjszakámba, Virágot hint a nappalomba. Örökké én vagyok a gondja. Hogyha álmom bú zilálja szét: Érzem párnámon gondos kezét, Hűsíti parázsló homlokom, Keze nyári hús széllel rokon. Hús széllel, mely régi deleken Átlibbent a dohányföldeken. Elvitte a növény illatát, Bejárt vele heted-hét határt. Visszanézek s magam ott látom Hemperegve egy nagykabáton, Rám hajolnak széles levelek, Alattuk boldogan heverek. Szakítok egyet és tépdesem, Barnára fest s észre sem veszem, Rágcsálnám, de anyám meglátja S szól — méreg az, ne vedd a szádba.’ — Az a jó dohánykertész lánya. Ha rossz vagyok, ma is meglátja: Szól a szava, szellőből, szélből, Rámnéz vádlón a messzeségből. Elek -a példájához hűen. Jókedvűen és egyszerűen. Nagy boldogsághoz ha nem jutok: Jó szónak is örülni tudok-—

Next

/
Thumbnails
Contents