Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-05 / 30. szám
Elutazott a francia parlamenti küldöttség Kedden elutazott Budapestről a Francois le Douarec alelnök vezette francia parlamenti küldöttség, amely a magyar országgyűlés meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban* Kairó Szádat egyiptomi elnök kedden fogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert, aki hétfőn érkezett háromnapos látogatásra Kairóba. A találkozón jelen volt Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Vlagyimir Poljakov, a Szovjetunió kairói nagykövete is. * « * Az egyiptomi fővárosba sorra érkeznek az arab országok küldöttségei, amelyek részt vesznek az Arab "Védelmi Tanács szerdán megnyíló ülésszakán. PORTUGÁL ! CÁFOLAT | A portugál külügyminisztérium nyilatkozatban közölte: minden alapot nélkülöznek egyes külföldi sajtóorgánumoknak azok az állításai, amelyek szerint a Szovjetunió azt kérte volna a portugál kormánytól, hogy biztosítson neki támaszpontot halfeldolgozó hajói számára. (MTI) Mint ismeretes, a tanácskozást azért hívták össze, hogy megvitassák a Dél-Libanon elleni sorozatos agresszió® cselekede :ek ellensúlyozásának intézkedéseit. Az A1 Ahram keddi számának közlése szerint a libanoni küldöttség Dél-Libanon védelmére kidolgozott tervet terjeszt megvitatásra az ülésszak résztvevői elé. Az izraeli agresszió visszaverésére vonatkozó konkrét javaslatokat szándékozik tenni a Palesztinái Fal- szabadítási Szervezet küldöttsége is. (TASZSZ) Waldheim brüsszeli sajtókonferenciája Gromiko szovjet külügyminiszter jelenlegi közel-keleti utazása is azt bizonyítja, hogy a genfi konferencia társelnökei élénk érdeklődést mutatnak a közel-keleti válság diplomáciai tárgyalások útján történő rendezése iránt, A diplomáciai megoldások nem választhatók el ugyanakkor a többo’dalú rendezési kísérletektől, a genfi konferencia esetleges újbóli ösz- szehívásától — mondotta többek között Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára brüsszeli sajtó- konferenciáján. összetűzések Eritreában A TASZSZ, nyugati hírügynökségek Addisz-Abebából keltezett jelentései alapján beszámol arról, hogy Aszmara közvetlen közelében folytatódnak az összetűzések a kormánycsapatok és a szeparatista alakulatok között. Az összetűzéseknek — amelyekben á légierő és tüzérség is részt vesz — tucatnyi halálos és sebesült áldozata van. Szadat-Gromiko találkozó Andrej Gromiko szoviet külügyminiszter Bamaszkuszból Kairóba érkezett. A képen! Gromiko nyilatkozik a sajgónak az egyiptomi főváros repülőterén. Mellette: Iszmail Fahmi (balra) egyiptomi külügyminiszter (MTI fotó—KS) reiiüiimia 4aBugc9MimsBCS»UMBBS3secmesegisaa99aea8BBSse9a»»Bgna8igme8a8!!ae!eins»sai»isHa»iiiH>M»ma> •«■■■■• A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ ARAB KELET Újsághír: Gromiko szovjet külügyminiszter Szíriában és Egyiptomban arab vezetőkkel tárgyal. Az utóbbi több mint ötven év során a Szovjetunió egyértelműen támogatta az arab népeket az imperializmus ellen vívott harcukban, a szabadságért és nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemben, hogy megerősítsék szuverenitásukat, megteremtsék gazdasági függetlenségüket és társadalmi előrehaladásukat. Ezt a támogatást sohasem taktikai meggondolások diktálták, hanem a szovjet állam osztályszemléletéből fakad. Leonyid Brezsnyev állapította meg röviddel ezelőtt egy szíriai kormánydelegáció tiszteletére adott fogadáson: ..Lenin útmutatásainak megfelelően a Szovjetunió csakúgy, mint eddig. ezután is következetesen támogatni fogja a néoek felszabadító harcát... Politikánk mindig arra irányul, hogv megingathatatlanul ellenezzük az agressziót és támogassuk az arab népek törvényes jogait." I két világháború között A nyugati gyarmatosító hatalmak a két világháború közötti időszakban mindent megtettek, hogy akadályozzák és lehetetlenné tegyék a kapcsolatok kialakulását és fejlődését a Szovjetunió és az arab világ között. Ezért a Szovjetunió formális diplomáciai viszonyt csak két arab állammal: Jemennel és Szaúd-Arábiával tudott létrehozni. Kereskedelmi kapcsolatai alakultak ki azonban Egyiptommal, Szíriával, Palesztinával, Irakkal, Algériával, Tunéziával és Marokkóval. I második világháború után Az arab államok küzdelme a politikai és gazdasági függetlenségért, a nemzeti szuverenitásért a második világháború után új szakaszba lépett. Mind- I ebben a Szovjetunió és a kialakuló szocialista világ messzemenően támogatta az arab népeket, üdvözölte állami függetlenségük elnyerését. Jelenleg a Szovjetunió majdnem valamennyi arab állammal diplomáciai viszonyban áll. Ez erősíti azok nemzetközi pozícióit, csökkenti függőségüket az- imperialista országoktól, és hozzásegíti őket ahhoz, hogy erősítsék viszonyukat a szocialista közösséggel. Létfontosságú támogatás Különösen alapvetővé vált a Szovjetunió szerepe az arab világ megsegítésében az arab— izraeli fegyveres konfliktusok idején, amikor több arab állam léte és jövője forgott kockán. Közismert, hogy 1956-ban, a szuezi kaland idején a Szovjetunió szilárd kiállása hiúsította meg az Egyiptom elleni angol- francia—izraeli támadás legsúlyosabb következményeit. Hasonló volt a helyzet 1967-ben, amikor Izrael villámháborút viselt arab szomszédai; Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen. És ezek az országok az 1973-as háborúban is a jelentős szovjet politikai, gazdasági és katonai támogatásnak köszönhetik elért eredményeiket. Eddig egyébként szovjet részről 410 ipari, energetikai, közlekedési, mezőgazdasági és egyéb objektum elkészítését vállalták az arab országok számára. Több mint fele már él is készült. Elvi alapon A szovjet—arab együttműködés ereje és életrevalósága nemcsak abban nyilvánul meg, hogy segíti az arab Keletet az imperializmus és a reakció elleni harcában, politikai és gazdasági függetlenségének megszilárdítása érdekében. Ez az együttműködés tartós kapcsolatokat tételez fel, amelyek a teljes egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján fejlődnek. Ez a barátság megfelel a Szovjetunió és az arab országok népei érdekeinek és nemzeti törekvéseinek egyaránt. Pintér István: ^ féjízetWánTacyár te&tlI FEGWEKES ELLENÁLLÁS frtö TQRTENETEBQL \ N -v A „MÓKÁN" A borsodi iparvidék — a főváros után — a háború alatt kibontakozott antifasiszta harc egyik legjelentősebb területe. Miskolc, Diósgyőr, Özd nem csupán ipari, hanem hadiipari üzemek centruma. Az iparvidék jól szervezett, forradalmi tradíciókkal vértezett munkásgárdával rendelkezett. Ez a körülmény már a háború közepén .erőteljesen éreztette hatását. 1942 végén, 43 elején a hadiüzemek között elsőként innét ' érkeznek bármozgalmakról hírek. 1943 májusában bérkövetelő munkástüntetésre, majd szeptemberben különbékét sürgető nagy megmozdulásra kerül sor. A belügyi szerveknek állandóan fokozódó gondot okozott e terület dolgozóinak növekvő háborúellenes megnyilvánulása. A nagy hadiüzemekben dolgozó szociáldemokrata és kommunista munkások közösem, szerveo zik az ellenállást. A Diósgyőri Vasgyárban dolgozó kommunista Berbai Ferenc, Fekete Mihály, Urbancsok Mihály, a 'baloldali szociáldemokrata titkár Rónai Sándor, a szakszerv ezeti vezető Oszip István állnak a mindjobban terebélyesedő antifasiszta ellenállás élén. A munkásság politikai hangulata is mind kedvezőbb feltételeket teremt a háborúellenes küzdelem számára. 1944 nyarán a helyi kommunista csoport munkája, amely eddig a kommunista párt központi irányítását jórészt nélkülözte, a fővárosból is támogatást kap. Így az 1944. szeptember 21-én megszervezett újabb béketüntetés mögött már a szervezett irányítás is kimutatható. A munkásság megmozdulása inspirálólag hat a helyi nem munkás lakosságra, sőt a munkaszolgálatos századokra is. Ilyen előzmények után alakult meg 1944 őszén a Magyar- országi Kommunisták Antináci Komitéja — népszerű nyelven a MÓKÁN. A szervezet a fegyveres harc megszervezésére vállalkozott A nyilas hatalomátvétel után a MÓKÁN felhívással fordult Miskolc és Diósgyőr lakosságához: „Katonák, munkások, polgárok! Csak közös összefogással, erőink közös harcba verésé vei vehetjük fel a harcot a nácizmus ellen! A MOKAN-komité az öntudatos magyar katonák, munkások, parasztok és polgárok szabadságharcos szervezete, felvette a küzdelmet a gyűlölt megszállók és népünket halálba kergető nyilasok, a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen. Minden becsületes magyar férfi és nő csatlakozzon a MOKAN-komi- téhez, hogy szervezetten vehes- sük fel a harcot a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen, és megakadályozzuk városunk kifosztását. Nincs idő a .tétovázásra...” — olvashatjuk az iparvidék szerte terjesztett és a szervezet illegális nyomdájában készült röpiratban. Ebben az időben a MÓKÁN- naik már több, mint 100 tagja volt, befolyása pedig a legtöbb miskolci és diósgyőri gyárrészlegben érvényesült. A munkások akciója nyomán ellenállása nőtt, erősödött a tiltakozás Szállási uralma ellen. Amikor pedig a kormány elrendelte a gyárak leszerelését és velük együtt a munkások elszállítását, a MÓKÁN vezetősége ez ellen is fellépett. Kapcsolatot teremtett a gyárak műszaki vezetőivel, katonai parancsnokaival és közösen megakadályozták, illetve késleltették a gyárak leszerelését, a lakosság áttelepítését. A Diósgyőri Vasgyár dolgozói családtagjaikkal együtt a Lyu- kó-völgyben és a környéki erdőkben kerestek menedéket. Az iparvidéken a lakosságnak az ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a német hadseregcsoport vezetője megfelelő karhatalmat követelt az erdőkbe vonult munkások eltávolítására. Jellemző, hogy még a háború után is Hans Frissner náci tábornok memoárjában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felkeléséről ír. amely — szerinte — a nácik amúgy is súlyos katonai helyzetét e térségben katasztrofálissá tette. 1944 novemberében a MÓKÁN fegyveres csoportjai a vasgyárban, Miskolcon és a környező vidéken rendszeres akciókat hajtottak végre. Megtámadták a német és magyar katonai őrségeket, zavarták az összeköttetést. Akciójuk eredményessége különösen megnőtt akkor, amikor Szabó Lajos nemzerőrökből álló százada is csatlakozott a MOKAN-hoz. November közepén a térségben a németek helyzete egyre tarthatatlanabbá vált és komolyan számoltak azzal a veszély- lyel, hogy a szovjet csapatok támadásával egyidejűleg a borsodi partizánok hátba támadják őket. Ezért november 17-én a német véderő falragaszokon jelentette be, hogy a „közös hadviselés érdekében” túszokat szednek és azokat kivégzik, ha a lakosság továbbra is akadályozza a város védelmét és az „ellenséget” segíti. A németek szorongatott helyzetükben nem merték fenyegetéseiket beváltani, s ez a körülmény is növelte a MÓKÁN befolyását. November végén a MÓKÁN a szovjet hadsereg támadásának segítésére elhatározta, hogy feltérképezi a német és magyar tüzérségi állásokat, azokról készített térképet átjuttatja a szovjet csapiatokhoz. Túl katonai jelentőségén, a MÓKÁN vezetői úgy vélték, ezzel, megvédhetik a város épületeit a sok kárt okozó. de elkerülhetetlen ágyútűz- től. Berla Anna budapesti ifjúmunkáslány vállalkozott a veszélyes út megtételére, a térkép szovjet csapatokhoz való eljuttatására. A németek rémülten látták, hogy a szovjet tüzérek egymás után lőtték ki ágyúikat. A szovjet felszabadító hadművelet során a MÓKÁN egyes csoportjai fegyveresen csatlakoztak a városért folyó harchoz, t A MÓKÁN és az általa befolyásolt lakosság jelentős szerepet játszott abban, hogy a németek makacs védekezése ellenére a Vörös Hadsereg nagyobb veszteség nélkül vonulhatott be a ’-á- rosba — olvasható a Miskolc felszabadulása utáni TAS2SZ- jelentésben. (FolMZatáulU
