Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-28 / 50. szám
II krétától a műszerekig Egyiptomi pedagógusok Kétegyházán Gábor Áron tanár ismerteti a műszereket (Fotó: Gál) „Rakjanak egy réteg spagettit a tepsibe, ezt fedjék be darált csirkehússal, ismételjék meg néhányszor a rétegelést; majd hagyják sülni a tésztát. Amikor szép piros, öntsék le paradicsomos szafttal.” A fiatal egyiptomi tanárok és műhelyfőnökök naponta elmondták hasonló kérésükét a kétegyházi szakácsnénak, ő meg boldogan sütött, főzött, hiszen ritkán vannak ilyen messziről jött, kedves vendégei.-- X Békéscsaba, Pedagógustovábbképző Intézet. Amíg Hassán kollégáinak tolmácsol, Pálfi György, a MÉM kétegyházi Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetének igazgatója mondja el, hogyan kerültek hozzájuk az egyiptomi pedagógusok. — A TESCO és a TOT szervezésével, egy államközi egyezmény alapján töltenek két hitet az intézetben. A kétegyházi iskola kihelyezett bázisa a mérnöktovábbképzőintézetnek, a szakminisztérium pedagógiai-módszertani központja, és itt készülnek a mező- gazdasági szakmunkások továbbképzésének tankönyvei is. Ezért esett ránk a választás. Az egyiptomi kollégák képzésében fontosnak tartottuk, hogy kevés szöveggel minél többet mutassunk, gyakoroltassunk a tananyagból. Megismertettük velük a mezőgazdasági szakoktatás szervezeti felépítését, a'korszerű pedagógiai módszereket, az Egyiptomban még nem látott mezőgazdasági gépeket, oktatási eszközöket. Részt vettek bemutatkozó foglalkozásokon. A műhelyvezetők kargattak. Rendkívül hálás tanítványok voltak, minden iránt lelkesen érdeklődtek — mondja az igazgató. A dia-szinkronizátor és az oktatógép bemutatása után gépkocsikba szallunk, indulunk vissza Kétegyházára. El Sayed Hassan Aly, aspiráns mérnök, a csoport tolmácsa útközben friss élményeiről beszél. Néhány éve már járt Magyarországon, de most meglepődve tapasz alta az'óriási változásokat. Tökéletesen beszéli nyelvünket, (magyar lány a felesége). — Nálunk, a legtöbb iskolában még csak falitábla és kréta van, de szeretnénk mielőbb eljutni oda, ahol Magyarország tart. Hassan Kairóban, a Szovjet- i unióval közös oktatási központban dolgozik. Azt mondja, Ma- < gyarországról fogják beszerezni ■ az oktatási eszközöket. X ■ Megérkezünk a kétegyházi in- : tézetbe. Ügy szállnak ki a ko- • csibéi, mint akik hazajöttek. ! Láthatóan te szik nekik az el- : helyezés, az összkomfortos, ízlé- : sesen berendezett négyágyas ■ ko’légiumi szobák. Ebéd előtt a klubban ülünk : le beszélgetni. Mondom, hogy • nem akarom sokáig feltartani ■ őket, mire barátságosan közbe- ■ vágnak: „De mi igen. Kérdez- : zen sokat!” : És valóban belemerülünk a ■ beszélgetésbe. Antar mérnök- S tanár szól először. — Nagyon ; tetszik—'mondja—,hogy önök-; nél mindenki olyan könnyen ta- ; nulhat a munka mellett. Nálunk : ezt még nem támogatják az ; mondja, hogy náluk is kötelező lett az általános iskolai hat osztály. Nasszer műszaki oktató. A forradalom után született, 1953-ban. (Ezért kapta a Nasszer nevet) Szeretné, ha már Egyiptomban is lenne az iskolákban audiovizuális berendezés. Ez hatékonyabbá teszi az oktatást és könnyíti a pedagógus munkáját Manszúr mérnök a visszaellenőrzés kitűnő eszközének tartja a „Magister” készüléket. A magyar gyerekekről azt mondja, igen kedves, értelmes és jó humorú tanítványok. A szocialista életmódról szerzett tapasztalatok után kutatok. Antar válaszol: — Néhány hónapja vagyunk Magyarországon, de már az első hetekben éreztük, hogy a szocializmus teljes egységet teremt az emberek között. Olyan ez a néo, mint egy család. Azt is látjujc, hogy milyen vidámak az emberek és milyen magabiztosak. Látjuk, hogy mindenki küzd az életszínvonal ál'andó növeléséért, hogy az emberek között nincsen megkülönböztetés, mindenki beleszólhat a közös dolgokba... Hassán fordítja a közbeszólásokat: — Egyiptom népe szereti a békét, és nem szereti a háborút. Sajnáljuk, hogy ránk kenyszeri tették. Békés, mielőbbi megoldást akrunk. Nem felejtjük el azt az óriási segítséget, amit Magyarország és a többi szocialista ország adott... X Szóba kerülnek még a „magyar- abok”, akik Dél-Egyip .ómban, Asszuán mellett, egy kis faluban élnek Eredeti magyarok, szőkék kék szeműek és barna bőrűek. A középkori törökök hurcolták magukkal őket Egyiptomba. A másik tolmács, Musztafa mérnök szerint ősi, rokoni kapcsolataink is vannak az arab néppel. Érdekesnek tartjuk fejtegetését, de nem vállalkozunk a vita lezárására. Azzal búcsúzunk, hogy népeink jó barátságban vannak és maradnak. Ez a legfontosabb. Réthy István Község a város kornyékén Levél a tanácselnöktől A fenti címmel Telekgerendás községről olvashattunk cikket e lap február 23-i számában. Sajnálatos módon a cEkk sokat példáz a régi vezetés hibáiról. Ennek kapcsán meg kívánom jegyezni, hogy a tanács jelenlegi vezetőinek sem célja, sem eszköze a hibák lobogítatása. Egyetlen vezetés sem merülhet ki a gyakorlatban a múlt elmélkedésével, abból csak any- nyit és csaik akkor szabad meríteni, amennyi a jelen és jövő célja, munkája meghatározásához szükséges. Nem helyes, ha csak a hibákat látjuk a műit vezetésében. Látni és tudni kell, az akkor hasonló helyzetben tevékenykedő vezetők lakosság érdekéiben végzett munkája eredményeit is. Az ők érdeme az, hogy többek között a község alapellátása még, ha nem magas színvonalon is, de biztosított. Nem a régi vezetők tehetnek arról, hogy az 1952-ben alakult község a múlt társadalmi rendszertől munkában elfáradt, kisemmizett embereken túl nem örökölt semmit, s hogy emiatt minden létesítményt beruházni kell, amihez anyagi eszközök szükségeseik, s nem valósíthatok meg óráról órára. Ha voltak is hibák, a múlt vezetésében, ezek nem törhetik meg a község lakóinak akaratát, jövőbe vetett hitét. Társadalmi segítségre szüksége van a községnek, ezen belül a lakosság társadalmi munkájára is, ami még gyerekcipőben jár. Nem 250 társadalmi munkaórát teljesítettek, egyénenként lakóink 1374. évben, hanem ennyi volt a lakók által végzett összes társadalmi munka. Biztató előbbre lépésről azonban már beszámolhatok. Hiszen 1975 januárjában már mintegy 15 ezer forint társadalmi munkaértéket tudhat a lakosság által magáénak a község. Tény, hogy van bőven feladata a községi tanácsnak, melynek tagjai többségükben becsületes munkásemberek, akik napi nehéz munkájuk mellett igyekeznek eleget tenni társadalmi hivatásuknak. Ha vannak is tanácstagok, akik elfáradtak korábbi sikertelen kezdeményezéseikben, ha vannak is, akik kivonják magukat a közös munkából — ez adódhat más tanácsnál is —, de nem ez jellemző többségükre. Nekünk, tanácsvezetőknek feladatunk azokat a tanácstagokat, akik eltávolodtak, meggyőző szóval, segítségadással visszahozni a közösségbe. A tanács csak akteör tölti be hivatását, helyét az államszervezetben, ha munkáját a lakosság részvételével, ellenőrzésével, s annak érdekében végzi. S e kapcsolatban meghatározó szerep jut tanácstagjainknak. Emy- nyivel kívántam kiegészíteni a községünkről szóló cikket. G'yebnár János tanácselnök „Regi korok" a falon A szegedi Szeged-étterem faburkolatú falain 56 képzőművészeti alkotást helyeztek eL A néphagyományokat megjelenítő, régi korok emlékét idéző festmények Zoltánfy István és Zombon László festőművészek alkotásai Károlyi-bélyeg A Posta március 4-én Károlyi Mihálynak, a Tanácsköztársaság elnökének 100. születésnapjáról egyforintos bélyeg kiadásával emlékezik meg. A Károlyi Mihály arcképét ábrázoló bélyeg Kékesi László grafikusművész tervei alapján a Pénzjegynyomdában készüli «aaestraeaeacaaso sea« BEaaaBssaoESBEHBssBBeasaaoaäiSOeaaBaaeeBeBBsnseiS Fekete Gyula: A fiú me« a katonák ban‘airtást, diagnosztikai vizsgálatot végeztek. Ezenkívül a megye más jellegű szakmunkásképző-intézeteibe is ellátószabadságának terhére járhat iskolába. Rosdi mérnök továbbkéozési rendszerünket dicséri. Majd elA SÁRRÉTI ÁFÉSZ Három műszakos megvételre keres: I db 10 tonnás, vagy sörfejtésre ennél nagyobb használt, de jó állapotban levő KÉT DOLGOZÓT hídmérleget FELVESZ Címünk: a Kőbányai Sörgyár Sárréti S.FÉSZ 5521 békéscsabai kirendeltsége; Szeghalom, Béke u. 35. Békéscsaba, Lipták A. u. 7. Tel.: 44. Ügyintéző: Sánta Lajos. 449 238 449256 (17) Olyan síri csönd, amilyen csak a fronton lehetséges, amikor elhallgatnak a fegyverek. Ember, állat behúzódik a vackába, és szorongva figyel: vajon mi baj lesz ebből a csöndből? Tehén nem bőg; lehei már egyetlen tehén sincs a faluban, mind elhajtották. Kutya nem ugat. Amelyik sokat acsargptt, nem bírt beletörődni a frontéletbe, mind agyonlőtték azóta a katonák. Fél kézzel a palánkot tapogatva elindult a sötétben. A főutcán nem tévedhet el. Míg tart a flaszter, az mind főutca. Emlékezett rá: vasrácsos kerítés van a sarkon, ott, ahol be kell fordulni. Addig majd csak elér, nem lehet nagyon messze. Azután lasz nehezebb, eljutni a vaksötétben a szélső házakig, mert nincs tovább flaszter. És palánk sincs mindenütt Tapogatózva, lassan haladt a hepehupás járdán, s attól, ahogy az eszébe vágódott, egy pillanat alatt mozdulatlanná dermedt. „Nem létezik...” — gondolta. De márts megfordult, és sietve bukdácsolt visszafelé. S közben egyre azt gondolta: „Nem, az nem létezik... Az lehetetlenség”. Emlékezett rá- nyitva maradt az iskolaudvar felé a nagykapa Óvatosan lépkedett, számolva azzal is, hogy halottakba bot- lik. De sehol nem volt halott; legalábbis addig a fáig nem volt. Szemét erőltetve nézte a fát, körültapogatta — semmi. „Persze hogy. Eltakarítottak ezek mindent. A sietségben is volt rá eszük.” Pár lépésnyre, a derengő, meszelt fal tövében, gyanús valami sötétlett Elfoeta a félelem, szaladni szeretett volna innen. Mégis közelebb lopakodott, ellenállhatatlan erő húzta közelebb Csizmák? > Halomra hányt csizmák, és — most már tapogatni is mert — derékszíjak. „Biztosan a hazaárulóké volt — gondolta. — Itt felejtették ezt a nagy sietségben. De minek siettek úgy, azóta sem jöttek az oroszok...” S ahogy ott motozott, a kezébe akadt a kötél. Megismerné azt a falut akármikor, csak a nevét nem tudja. Az nagy kár, hogy nem kérdezte meg a nevét. A hét derékszíját meg a hét pár rövid szárú csizmát összekötözte, s átcipelte a szomszéd udvarra az istállóba, ahol őrizte a lovakat. A vaksötétben tapogatózva, a vasvillával kiemelt egy hídlásdeszkát, s egy csizmát bedobott Nem toccsant. Ki tudja, mióta nem tartanak itt lovat. Megvolt a negyedik rejtekhely. Oda, a hídlás alá dobálta be a többi holmit is. Csak a kötelet csavarta a derekára Ha az oldalzsákját nem félti, az istállóban is elalhatott volna. De jó is, hogy féltette, mert ki tudja, talán sosem látja többet Németek szállták meg éjjel a falut Hajnalban pedig dobolás volt az ébresztő: nyolc óráig az egész lakosság gyülekezzék a piactéren, csak kézipoggyásszal, és három napra való élelemmel, mert ki kell üríteni a falut. 1 fíem volt foganatja a dobo-
