Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-28 / 50. szám
7 Jobb áruellátás, nagyobb forgalom — Több tej és tejtermék fogyott — Korszerűbb boltok Mezökovácsháza környékén A Mezökovácsháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet az elmúlt évre 185 millió forintos forgalom elérését tervezte a bolti kiskereskedelemnél. Ezzel szemben százkilencvenegymillió 681 ezer forintot teljesített, ami a bázisidőszakhoz viszonyítva 115,3 százalékos eredmény. A számok mögött igen sok munka és erőfeszítés van, s hogy a kiskereskedelmi forgalom dinamikusan fejlődött, azt bizonyítja az is, hogy évről évre nő, az 1974. évi az előző évhez viszonyítva — a tervezett 11,2 helyett — 15,3 százalékkal emelkedett. A szövetkezet vezetősége törekedett a választék bővítésére, a jobb áruellátás biztosítására. Épp ezért például a tej naponkénti szállítását biztosította. és bővítette a tejtermék- választékot. Ennek eredményeként 1974-ben 28 százalékkal több tejet adtak el a szövetkezethez tartozó boltokban, mint 1973-ban. Tejtermékből 7,8 százalékos volt a bázisidőszakhoz viszonyítva a felfutás. Érdemes megemlíteni, a mirelit áru forgalmát. Ez 38 százalékkal növekedett, s 1974-ben összesen 688 ezer 256 forint értékű különböző mirelit árut adtak el a boltokban. Gondoskodtak a korszerűsítésekről is. így Végegyházán a vegyesboltot önkiszolgálóvá alakították át, ezzel meggyorsult az áteresztőképessége, nem szólva az új áruházról, melyet nemrég adtak át Mező- kovácsházán. Az idei évben feltehetően még nagyobb lesz a forgalom az áruház belépésével. Bővítették ezenkívül a nagybánhegyesi gáztelepet is, bár az ellátás nem mindig zökkenőmentes propán-bután gázból. A IV. negyedévben, a lakosság igényeit figyelembe véve, nyitották meg Nagybán- hegyesen a melegkonyhás éttermet, amelyben az utóbbi időben jelentősen nőtt a saját készítésű ételforgalom. A forgalom növelését célozta az is, hogy Magyarbánhegyesen és Mezőkovácsházán a nyári hónapokban megszervezték a mezőgazdasági dolgozók étkeztetését? Nőtt a vendéglátó egységek forgalma is az elmúlt évoen, ezen belül elsősorban az étel- forga’om, ami dicsérendő. A bázisidőszakhoz viszonyítva 1974-ben 7 millió forgalmat bony oltottak le csupán ételből, ami 116,6 százalékos teljesítést jelent. Nagybánhegyesen átalakítottak egy presszót és más egységeket is korszerűsítettek. K. J. önélező alkatrész készülés Gödöllőn A Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben olyan keményfém-fajtát állítottak elő, amelynek használatával a talajművelő szerszámok élettartamát 15—20-szorosa- ra növelik. Ha ebből a keményfémből úgynevezett önélező alkatrészeket készítenek, éltartósságuk 20—30- szorosa lesz a régi típusnak. Az űj eljárással készült talajművelő szerszámokat csaknem 300 mezőgazdasági üzemben próbálták ki — igen jó eredménnyel. a&saess&saasaaeeaaeeBsaaeaBsaasssBeBBseaoBeaa lásnak, üresen tátongott reggel a piactér. De éppen a szélső házakat, a kövesút mentén, ellepte a német hadsereg, 6 azokról a portákról csakugyan takarodni kellett a civileknek. Étvágy nélkül rágcsálta a kekszet a kebeléből, és ügyelt minden neszre. Legalább az a kutya itt volna. Vagy akármi a közelben, élőlény. Enny're egyedül még sohasem érezte magát, mint most, idegen földön, mindenfelől sötét, idegen éjszakában. Messze lakott helyektől, a határ közepén. Félt. Maga sem tudta, mitől', embertől nemigen. Az emberek ölik egymást, felakassza egyik a másikat, lelövi, agyonveri — ez így van akárhol, otthon is, meg idegenben is. Az orosz a németet, a német az oroszt. A magyar mind a kettőt, s azok is m'nd a ketten a magyart. Meg persze egymást is a magyar. Ez így van, és nem másként. Pár esztendő múlva, ha majd ő is ember lesz és katona, inkább lesz oka félni. Azon sosem töprengett, miért van ez így, és lehetne-e másképpen. De hogyan is lehetne másképpen? A háborúban lőnek és mindig is lőni fognak. És ha már egyszer lőnek, akkor el is találnak néha valakit. aseaesaBeaeaiieseaBaaeBabSBBBaaaaeaBeBaeaM««» « Sokat beszélnek mostanában ; arról, hogy béke lesz. Ama azt ; jelenti, hogy olyankor nem lesz S háború. Eltűnődött ezen, és megpróbálta elképzelni, milyen lesz az, ha már sehol sem lőnek többet, és mind civilt húznak, és hazamemnek arra az időre a falujukba a katonák. És olyankor, amikor béke van, azt sem lehet tudni az emberekről, melyik katona, melyik nem. És azt sem, kinek hány csillagja van, mert mindenki civil. És lehet, hogy a szakaszvezető eláll cselédnek, a gazdafiú pedig, akinek egy csillagja 6incs, parancsol neki. Amíg a béke tart. A baka esetleg az őrmesternek is parancsol. : m m m m : : : ■ i És ha béke lesz, a tömérdek katonaruhát, a fegyvereket, az ágyúkat, a tankokat, a repülőket, a bombákat mind berakják valami irdatlan nagy raktárba. És ott őrzik, amíg a béke tart Mert háborúnak akkor is lenni kell, ha valameddig csakugyan béke lesz. Meet mi lenne a rengeteg tankkal is, bombával, fegyverrel, ha soha többé nem lenne háború? Olvasni a történelemkönyvben, hogy ezek előtt is mindig háború volt. És ha békét kötöttek néha, azért kötöttek, hogy kifújják magukat, és hozzákészüljenek. És adódó alkalommal egymásnak estek megint (Folytattuk) Két hét q 2« Ukrán Front útján Frontharcosok békében O öt, sokat megélt, keserű és jókedvű évektől higgadtságot, bölcsességet kovácsolt férfi és egy hölgy — zaporozsjel veteránok. A háborúban Magyarországon is harcoltak és ez a küzdelem nem volt a legkönnyebbek közül való. Az ő szűkszavú történeteik — egy kicsit a magunk történelme. Pjotr Vasziljevics Lunyev alezredes a 2. Ukrán Frontnál teljesített szolgálatot. Repülőfelderítőként. Akárcsak öt fiútestvére, ő is a háború kitörésekor jelentkezett a hadseregbe. — Magyarországon merrefelé járt? — A kecskeméti repülőtéren, ahonnan amerikai bombázók is felszálltak. Sokat vitatkoztunk a szövetségesek tisztjeivel. — Miért? — Egyre azt hajtogatták, hogy bombázni kell a németek tartotta Budapestet Nem értettünk velük egyet. Éjszaka azonban 1 felszálltak, a német olajtartályok ellen indultak, a Duna- partra. A bombák célt tévesztettek, lakóházakra hulltak. A felderítések során láttuk, micsoda iszonyatos pusztítást vittek végbe... i Ivan Mihajlovics Glebov huszonegy évesen végezte el a katonai iskolát. Néhány próbarepülés után a frontra vezényelték, oda, ahová Lunyevet. — Nem a légicsaták voltak a legfélelmetesebbek. Főleg a felszállás előtti pillanatok viselték meg az embert. Idegeink ilyenkor pattanásig feszültek. Több hónapon át naponta ötször— hatszor is felszálltunk... Az önök hazájában is. Ott — tette hozzá mosolyogva —, azt hiszem, szerencsém volt. Egyszer sem lőttek le. Lengyelországban viszont két ízben is eltalálták a gépemet. — A háború után hogyan alakult a sorsa? — Családot alapítottam. Elvégeztem a pedagógiai főiskolát. Most tanár vagyok. Alekszandr Ivanovícs Getta történetéből kiderült, hogy annál a hadosztálynál szolgált, amelyik elsőként lépte át Magyarország határát és amelyik Battonyát is felszabadította. — Emlékszik a községre? — Őszintén szóivá, nem. Gyorsan mozgott akkor a front. A németek kapitulációja után Mandzsúriában harcolt, a háború végén pedig visszatért szülővárosába. a megyei lapnál dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Aktív részvevője a város társadalmi életének. Gyakran tart j előadásokat a fiataloknak a szovjet katonák hősi helytállásáról. Nekünk a háborút követő esztendőkről beszélt: — A harcok súlyos károkat okoztak. A szovjet embereknek áldozatos munkát kellett végezniük az újjáépítésben. Katonatársaim közül sokan átképezték magukat. Nem fcgy közülük orvos, mérnök vagy jogász lett. Nagy szükség volt képzett szakemberekre. Ezt jól tudták valamennyien. A háború—béke-„váltásról” szólt Pjort NyikiforoviCS Miros- nyikov is. A hajdani ezrédfel- derítőből a megyei ügyészség osztályvezetője lett. — Amikor a győzelem után sebesülten ismét civillé váltam, kezdtem „keresni magam”. Megtudtam, hogy a nyomozói pálya az, amelyik a legjobban hasonlít a felderítők munkájához. A nyomozó is harcol — a bűnözés ellen. Ügy. hogy felkutatja az elítélendő tetteket. Afféle békebeli felderítő tehát. Elvégeztem a jogi kart. Most olyan beosztásban dolgozom, ami körülbelül ezredesnek felelne meg a hadseregben... Van két lányom. A kisebbik nyolcadik osztályos, a nagyobb , Moszkvában tanul, a Lomonoszov Egyetemen. Ugyancsak két gyereke van Tyimofe) Fedorovics Andrju- senkónak. Az egyik fia orvos, a másik egy kutatóintézet laboratóriumának vezetője. Ő maga a város legnagyobbak közé tartozó üzemének, a Zaporozssztál acélgyárnak szakszervezeti funkcionáriusa, egyben veterán- bizottságának elnöke. A háborúban a 46. gárdahadsereg 183. ezredének parancsnoka, volt, amelyik a Tisza partján tanúsított helytállásáért megkapta a 1 „szegedi” elnevezést. — A harcok fiatal ezredese — az azóta eltelt évek tapasztalatainak birtokában — milyen ideált fogalmazna a ma fiataljainak? — Üjat nemigen tudok mondani. De azt hiszem, nem felesleges megismételni, hogy az ifjúság legyen hű az internacionalizmus eszméihez. Ebben a körben úgy aktualizálhatnék: népeink, a Szovjetunió és Magyarország barátságához... Egyetlen nő ült az asztalnál: Ligyija Juzefovna Sapovalova. Harcolt ő is. Felcser volt. Sebesülteket ápolt, igyekezett enyhíteni a szenvedéseiket. Most gyermekorvos. Hivatásáról mondott hitvallását érdemes idézni: — Szeretem a gyerekeket. És» szeretem őket felnőtt korukban is. Ez a legfontosabb. Ha mindenki így tenne — béke lenné a világon. — A háború szörnyűségei közepette volt-e valami kellemes emléke Magyarországon? Kérjük, csak akkor feleljen, ha ez nem esik nehezére... — ...Tetszett a táj. Olyan volt, mint az itthoni... Láttunk szép épületeket. ízlett a magyar konyha... Találkoztam néhány nagyon kedves, akkor magam korabeli lánnyal. Néhány szóra is emlékszem. És egy kisfiúra, akit úgy találtunk meg, hogy vérzett a feje, a lába. Belövést kapott a tanya, ahol élt. Bevittük a kórházba, magyar apácák is segítettek. A gyerek meggyógyult. — Merrefelé történt ez? — Északon, a hegyek közt. Három temploma volt a városnak, és kisebb folyója. A kórház L. J. Sapovalova valamilyen ideiglenes helyen működött. Többet nem tudok róla. Inkább a sebesültekre, mint a környezetre emlékszem. (Hazaérve, megpróbáltuk megkeresni a kisfiút. Borsodi, hevesi, nógrádi laptársainkat kértük, közöljék a szándékunkat hasábjaikon. Ez megtörtént, kaptunk is leveleket. Hasonló történetek szerepeltek benne, hogy íróikat gyerekkorukban szovjet katonák segítették, mentették meg — de minden levél végén ott szerepelt: „nem én vagyok az a kisfiú”. És volt még egy közös mondat is a híradásokban — mindig hálásak maradnak, hogy az az ismeretlen katona, orvos, felcserlány talán az életüket adta vissza.) Rossz volt elbúcsúznunk a za~ porozsjei veteránoktól. Két óra alatt is valamilyen tiszteletből, csodálatból, kíváncsiságból, és a szíves mesélésből szövődő barátságféle alakult köztünk, örültünk, hogy megismerhettük őket. Egyetlen kegyetlen pillanata volt az estének. Amikor felálltunk az asztal mellől, kiderült, hogy a hajdani ezred- felderítő gyógyíthatatlan merevséggel húzza a lábát. Tudtuk, hogy Debrecen alatt sebesült meg.,, A szállodában aztán eszünkbe jutott a találkozó egy másik mozzanata is. Lunyev azt mondta: „Bármilyen furcsának is tűnik, hatan indultunk a családból harcba — és vissza is tértünk mind a hatan.” Ilyen volt az a háború. Az volt a természetellenes, hogy aki végigharcolta, életben maradt. (Folytat;. ':) Daniss Győző •— Serédi János Lunyev alezredes — képünkön jobbról — bevetésre készül a kecskeméti repülőtéren Ä Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres autóbusz-vezetőket, kalauzokat, tehergépkocsi vezetőket, rakodógép-kezelőket, éret séglzett férfi- és női dolgozókat forgalmi, szellemi, könyvelői, SZTK-ügyintézői munkakörbe, darabáru raktári munkásokat, bérezés teljesítménybér 2300—2800 Ft-Ig. Autószerelőket, karosszérialakatosokat, segédmunkásokat, valamint gép- és gyorsirónőket. Jelentkezni lehet Volán 8. sz. Vállalat osztály. munkaügyi önálló x /
