Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-21 / 44. szám

Rudas László (1885—1950) Nagyon korán eljegyezte ma­gát a munkásmozgalommal, a társadalmi haladással. Az egy­szerű származású fiatal diák —■ 18 esztendős volt mindössze — a baloldali diákok művelődési köréneik tagja a már egyúttal a Népszava munkatársa volt. Elméleti fogékonysága és való­ságlátása azonban hamarosan szembefordította a korabeli ma­gyarországi és nemzetközi prob­lémákat opportunistán szemlélő szociáldemokrata vezetőséggel. A háború alatt —■ felismerve an­nak imperialista rablőtermésze- tét — az egyre szélesebb körű tudással felvértezett, egyre fel­készültebb fiatalember a szocia­lista baloldal egyik legképzet­tebb teoretikus publicistájává lett. Ezek után szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Rudas László a Kommunisták Magyar- országi Pártjának egyik alapító tagjaként, a Kommunista Inter- nacionálé alapító tagjaként, kongresszusának magyar kül­dötteként, a Vörös Újság fő­szerkesztőjeként részese a di­csőséges forradalmi napoknak 1918—1919-ben. A Tanácsköztársaság bukása tttán az emigráció keserű ke­nyerét eszi — majd második otthonra és végre valódi, szabad működési lehetőségekre lel a polgárháború megpróbáltatásai­ból éppen kikerülő Szovjetunió­ban. Tudományos és oktató munkával foglalkozik: a Marx— Engels—Lenin Intézet főmunka­társa, a Vörös Professzora és a Lenin Iskola tanára. Szerte a világon internacionalisták egész nemzedéke vallotta köz­vetlen nevelőjének, tanítómes­terének Rudas Lászlót, aki pe­dagógiai munkássága mellett ar­ra is bőségesen szentelt időt, bogy élénk publicisztikai elmé­leti tevékenységet fejtsen ki, harcoljon a korabeli marxista filozófia és közgazdaságtan tisz­taságáért, a modem természet- tudományos eredmények mate­rialista interpretálásáért. A tu­dományos szocializmust éles fegyverként kezelte a burzsoá ideológia és hatásai ellem harc­ban. A második világháborúban Rudas László a Nemzetközi An­tifasiszta Iskola nevelője, majd a magyar és német hadifog­lyok között fejtett ki felvilágo­sító munkát. A felszabadulás után pedig vegre megadatott ne­ki, hogy szabad hazába térjen vissza munkás életét folytatni. Magas politikai tisztségei (kép­viselő ée a párt Központi Ve­zetőségének tagja volt) mellett folytatta elméleti, tudományos munkásságát is. amely igazán ekkor teljesedett ki. Igazgató­ja volt a Központi Pártiskolá­nak, majd rektora a Közgaz­daságtudományi Egyetemnek, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Élete végén mun­kásságát Kossuth-díjjal is meg­becsülték. A halál alkotóereje teljében, újabb cikkgyűjtemé­nyének sajtó alá rendezése köz­ben érte. Tanítványa! ma te élénken emlékeznek a nagy tudású, ma­gával ragadó egyéniségű és ki­váló előadó professzorra, aki elméleti alapállását a követ­kezőkben foglalta össze: „A filozófia az osztályok küz­delmét kísérő ideológiai harc. Ezért nyíltan és leplezetlenül állást foglaltam a tudományos világnézet ellenfeleivel szem­ben, akik tudás helyett miszti­cizmust terjesztenek. Mégis re­mélem, hogy a marxizmus szelleme ellen nem vétettem: minden a múltban jelentős sze­repet játszott — akár materia­lista, akár idealista — irányt, amelyet érintenem kellett, a ma­ga kora mértékével igyekeztem mérni és pl az idealizmus re­akciós-misztikus alapvonása feltárása mellett tagadhatatlan érdemeit az emberi gondolko­dás fejlődésében éppúgy ki­domborítottam, mint a „régeb­bi” Marx-előtti materializmus fogyatékosságait.” Mélységesen jellemző, hogy egyik nagy munkáját, mely a materialista világnézetről szól, 1947-ben a Magyar Kommunis­ta Pártnak ajánlotta, mint e világnézet hazai hordozójának, „amelynek soraiban, beleszámít­va a Szociáldemokrata Pártban töltött másfél évtizedet is, im­már négy és fél évtizede har­colok, amelynek alapításában tevékenyen részt vettem és amelynek mindig fegyelmezett és hű katonája igyekeztem len­ni." ( D. M.) Egy napot sem hiányzott a munkahelyéről.. Sokat találkoztam vele, amint reggelenként igyekezett a szeg­halmi központi orvosi rendelő­be, hogy mindennapos munká­ját elvégezze. 22 év óta mindig ugyanazt csinálta, ha kellett be­gyújtott a kályhákba vagy ki- ' takarította a rendelő helyisé­geit. Most, amikor nyugdíjba vo­nult Molnár Sándomé „Erzsi­ké” néni, aki 22 éven keresz­tül dolgozott ezen a munkahe­lyen, büszke, hogy egy napot sem hiányzott. Azonkívül még külön öröm számára, hogy érez­te a munkatársak, a vezetők, az orvosok igaz szeretetét, megbe­csülését. Ez számára minden­nél fontosabb volt. Barmikor jutalmaztak a mun­kahelyén, mindig benne volt a névsorban, de igyekezett is úgy dolgozni, hogy ezt kiérdemelje. Jó munkájának és a munka­helyéhez való ragaszkodás hűsé­gének elismeréseképpen meg­kapta először a 10, majd a 15 és a 20 évért járó törzsgárda- jelvőnyt is. Nyugdíjba vonulása alkalmá­val az Egészségügyi Szakszerve­zet, a munkatársak, kollégáik ünnepélyes keretek között bú­csúztak el Erzsiké nénitől, aki a mindennapos ténykedése mel­lett 4 gyermeket is felnevelt a társadalomnak. Nátor János Ha ngversenr Gyulán és Békéscsabán Görög vendégművész vezényel Holnapután, február 24-én es­te Gyulán a Kodály Vonósné­gyes ad hangversenyt. Dús ka Károly, Szabó Tamás, Fias Gá­bor és Devich János Mozart és Boccherini műveket szólaltatnák meg. A gyulai zenei esten köz­reműködik Almássy László zon­gora- és Szendrey-Karper Lász­ló gitárművész. Békéscsabán ugyancsak hétfőin este lesz koncert; a Jókai Szín­házban az Országos Filharmó­nia ötödik bérleti hangverse­nyeként a Postás Szimfonikus Zenekar látogat ismét Csabára. Az együttest Dimitri Agrafiotis görög vendégművész vezényli. A koncerten közreműködik Bu­rányi László zongoraművész (képünkön). Az est műsorán Salkottas: Görög táncok, Pro- kofjev: III. zongoraverseny és Brahms: I. szimfónia című mű­vek szerepelnek. Fekete Gyula: A fiú meg a katonák Általános iskolát végzett vagy 8. osztályt most végző fiúkat ipari tanulónak szerződtetünk aa 1975—1976-os tanévre, az alábbi szakmákban: • *— kőműves, 0 — ács, • — asztalos. • — burkoló, • — festő. • — villanyszerelő. 0 — víz-gázvezeték­• szerelő. A kőmfivestanuTőkat iparitannló-otthonban helyezzük el. Jelentkezés: írásban vagy személyesen: Újrilis 4. Épiiö'pari Szövetkezel Budapest VIII., Auróra u. 23. Munkaügyi osztály. x 1L A partoldalban sárba tapos­va a tömérdek'’ keksz és a hosszú szelet nápolyik. Szedegetni kezdte a nápolyit, mohón törnie magába, és köp­ködött a sártól. Csak akkor ju­tott eszébe, hogy az lehet a pa­pírdobozokban is. Bontogatnia sem kellett a felszakadt dobozokat. Kapkod­va tömte a szájába, s ha ép­pen oda nem fért, az inge alá a kekszet meg a nápolyit; meg sem igen rágta, fuldokol­va nyelte, nagy darabokban. Csak amikor végképp eltelt már, s kitömte magát minde­nütt a ruhája alatt, akkor csil­lapodott Még mindig nem jöttek az őrzők. Viszont a kutya is ott volt már, s közelebb merészkedett — Zabálj, nesze!... — Do­bott eléje a földbe taposott kekszből. — Most zabálj, az is­tent a hasadba; Ne azt zabáid el, amit én cipelek. De a kutyának nem Ízlett a keksz, sem a nápolyi. Csak ímmel-ámmal vett a szájába egy darab kekszet azt is csak elnyálazta. És hiába szórt elé­je tisztát Igaz, már a kenyér sem kellett neki az előbb, nem ment be érte a lyukba. „Teleehette ez magát pocok­kal. Vagy ürgével”. Jó kutya lenne ez otthon, pusztítaná a mezei pockot. Itt meg, amit pusztít, azt is csak a németeknek pusztítja. Autók jöttek a front felől. Katonai menetoszlopban. Pisla fényszemük szabályos időkö­zökben bukkant ki a domb mögül; a fényszórójuk éppen ide világított volna, ha bekap­csolják. Nagyobb katonai egy­ség lehetett: nem akart a vonu­lásnak vége szakadni Unta már őket, s inkább a másik irányba figyelt. Nem láthatott messzire a sötétben; egy széles kanyar után eltűn­tek a pirosán égő macskasze­mek is. Bár azt észre lehet venni, a tompított fényt is, ha arról jönne autó. Csak most vette jobban szemügyre a sofőrfülkét. Az üvegek betörve, az ajtó lesza­kadva. A felfordult ülések be­le kilóg. Nincs benne hatott ember. Óvatosan betapogatott a leg­FelelBsők felelőtlensége Két éve, hogy a gyulai ben­zinkútnál egy műanyagba pré­selt, tüzet lehelő egész oroszlánt használnak reklámnak. Egészet, noha oda csak egy fél illene. Fél, mert az ÁFOR—AGIP kooperációban épült és üzemelő állomásnak csak a felét haszno­sítják. A gyorsjavító műhelyt valamilyen ok miatt, még min­dig nem bocsátották az autósok rendelkezésére. A műhely Impozáns. Csápos hidraulikus emelő, különböző olajtöltő automata pisztolyok, magas nyomású levegőt adó gumicső, felső melegítés, szóval minden, ami egy Ilyen töltő­állomáshoz illik, megvan a gyorsjavítások műszaki ellenőr­zések elvégzésére. A berendezés két éve áll, nem szolgálja a köz­lekedés biztonságát, pedig szol­gálhatná. Ezért tervezték, ezért költötték rá a pénzt. Hogy miért nem helyezik üzembe, erről Gyulán senki sem tud felvilágosítást adni Valami nem felel meg benne az előírás­nak. Emiatt a beruházó és a ki­vitelező két éve vitatkozik. Jó idegeik lehetnek. Valószínű, őket hidegen hagyja az a megyei cél­kitűzés, amely a szolgáltatás fej. tesztését írja elő, minden terü­leten. Nines hónap, hogy ne utaz nának a helyszínre. Körbenéz­nek, azután elmennek. Érdekes, amikor újra jönnek, megint- csak szétnéznek, vitatkoznak egyet. Végtére abbahagyhatnák már a sorozatos szemlélődést és a feneketlen, fék nélküli vitái Végre állapítsák már meg, hogy ki mulasztott, kit terhel a fe­lelősség, kinek kell pótolnia a munkát, ki fizeti a többlet- kiadást. Szabjanak szoros határ­időt az előírások teljesítésére. Bűn nem kihasználni azt, ami­vel rendelkezünk, ami szolgál­hatná a lakosság érdekét. Ez a pazarlás tipikus példája s mind­ez Gyulán már két éve tart a felelősök teljes felelőtlenségével. De vajon meddig? Dupsl Károly sötétebb sarolrt», s visszakap­ta a kezét, mert valami puhá­hoz ért Szemét erőltetve figyelt. Nem mozdult semmi. Megtapogatta újra azt a va­lamit: jó bolyhos tapintása volt. Meleg takarót cibált ki az egymásra borult üléspámák alól. A pokróccal együtt va­lami egyéb puhaság is a ke­zébe akadt, nem merte meg­fogni. Aztán megnézte közel­ről; szőrös krampusz volt, ru­gós akasztóval a feje búbján. Tovább kutatott a sötét zu­gokban. de úgy látszik, kita­karították már a fülkét. Le­hetséges, volt itten halott is meg sebesült; az nem létezik, hogy se hatott, se semmi, ek­kora felfordulásnál. Már abba akarta hagyni a ku taszkod ást, amikor feltűnt neki egy lapos, szögletes tárgy, melyet a széthullt ülés tartozékának nézett az előbb. Fatáska, de gyanúsan nehéz. Vagy golyók vannak benne, vagv kincsek. Már az biztos. Könnyen kinyílt, kések, vil­lák, kanalak voltak benne, szép, katonás sorokban. Min­den fajtának külön rekesz, minden darabnak külön vága­ték. örülne az anyja. De ez már csakuevan nem eioekedni való. Leginkább a fatáskát sajnál­ta itthaevni. mert fogantvűia is volt. Telerakhatná nánolvi- val. Csak az a baj, elfogja a helvet teljesen az a sok re­kesz. Mfg a kazettával piszmogott, a rekeszeit nráhálta teszeeet- ni. azon vette észre, hogy már erősen közeleg egy autó hu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents