Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

A páriérteh pslplphről Jelent Juh Szarvasi járáss Érvényt kell szerezni a szocialista erkölcs normáinak Február 15-én, szombaton | reggel fél kilenc körül Szarva-' non, a mezőgazdasági főiskola (öntözéses és meliorációs kar) tanácskozótermeinek folyosóján sokféle foglalkozású ember gyülekezett. Köztük volt: Sztru- hár András örménykúti tsz- traktoros. Frank Ferenc, a párt megyei bizottságának első tit­kára, Orbán István kondorosi nyugdíjas váltókezelő, Szalai Anna békésszentandrási szö­vőnő, dr. Kovács Gábor, a Szar­vasi Öntözési Kutató Intézet igazgatója, Tóth Lászlóné nyom­dai kéziszedő Gyömáról, End- ,-ődről Hornok Vendelné bolti eladó, Farkas Pál kondorosi gép­lakatos, Uhrin tviiklosné női szabó Endrédről, Farkas Sándor tanár Gyömáról, Kardosról Pal- jak Jánosáé tsz növény termesz­tő, Gyón Imre, a Járási Hiva­tal vezetője, Roszik Mihályné, az MSZMP járási bizottságának csoportvezetője. Vagy kétszázig lehetne sorolni így a neveket, akik közül 161-et a szarvasi járás községeinek pártértekezletei küldöttnek választottak a kom­munisták járási tanácskozására A tanácskozást megelőzően néhány pillanatig ünnepi han­gulat: úttörők köszöntik a já­rási pártértekezletet, miközben íelőtlik bennem: Szarvason sem hiába torkolltuk egymást 1916— 47-ben a jobboldali elemekkel, ez a nemzedék a talajjavítás nagy úttörőjének, Tessedik Sá­muelnek törekvését megvalósít­ja mezőgazdasági főiskolát épí­tett a Holt-körös partján a gró­fi kastély helyén és korszerű 'Eszközökkel teszi termővé a ter­méketlen talajt. Az úttörők ki­vonulása után igaza volt Kőris Györgynek, az MSZMP járási bizottsága első titkárának, ami­kor az írásos jelentéshez tett szóbeli kiegészítőjében azt mondta: A 30 év alatt nemcsak a háborús romokat kellett el­takarítani, a termelést megin­dítani, hanem a régi társadalmi rend maradványait is fel kellett számolni. S hogy ebben a küz­delemben a kommunista párt mindig számíthatott az illegalitás­ban kipróbált katonáikra. Fáj­dalommal emlékezett meg azok­ról, akik a mát nem érhették meg, mert életüket, egészségü­ket áldozták. De mint mondta, ■nemcsak emlékezünk rájuk, ha­nem fogadjuk, hogy folytatjuk m megkezdett utat. A járási pártbizottság írásos beszámolója természetszerűen az MSZMP X. kongresszusa óta eltelt időszakról, négy esztendő­ről szólt. Megállapította egye­bek közt, hogy a járás mező­gazdasági jellegéből adódóan a parasztság aránya 55 százalék körül van, de a nagyüzemi, a kollektív gazdálkodás átalakí­totta gondolkodásmódját, a mű­szaki, technikai fejlődés, a ki­alakult iparszerű termelés új arculatúvá teszi a parasztságot. Az ipari munkások az összes foglalkoztatottak 25 százalékát teszik ki s az iparban tovább­iba is a szövetkezetek képviselik a nagyobb hányadot. Kezdemé­nyező készségük, aktivitásuk ki­fejeződik a szocialista brigád- mozgalomban. Az iparban fog­lalkoztatottak csaknem kéthar­mada női munkaerő. A lakosság szükségletednek, szolgáltatásának kielégítésével kapcsolatban a beszámoló ked­vezőtlennek ítélte meg, hogy az ÁFÉSZ-ek felvásárlási és mező- gazdasági termeltetési tevékeny­sége csökkent. Ez is oka, hogy a járás egyes településein zöld­ségfélékből nem elégséges az éllátás. A járási pártértekezletnek számot adott a pártbizottság ar­ról is, hogy a X. kongresszus léte skő& a lakosság közélete érdeklődése. Egyre bővül azok-1 nak a köre, akik elítélik a mar- ‘ xizmustól idegen nézeteket. 1 Ugyanakkor a múlt maradván nyaként élnek és hatnak az anti- marxísta iiézetek és esetenként újrakeletkeznek. Többek közt a közömbösségben, az önzés­ben nyilvánulnak meg. Megál­lapította a beszámoló, hogy az értelmiség körében nagyobb arányban tapasztalhatók a mar­xizmussal ellentétes nézetek, a kispolgári életszemléletre való hajlamosság. Ugyanakkor a kis­polgári szemlélet elítélése erősö­dik a közgondolkozásban, de főként az anyagiasságban vélik felismerni, kevésbé a politikai, erkölcsi magatartás káros je­lenségeiben. Az is tapasztalható, hogy a közösségért végzett mun­ka nem mindig kap elismerést. A közoktatás feltételeinek ja­vítását szolgálta a tíz új tante­rem, amit állami támogatásból és helyi erőforrásokból létesí­tettek, és többet korszerűsítet­tek. A tanácsok erőforrásaiból és a társadalmi munkából 250-nel növelték az óvodák befogadó- képességét. Az „Egy nap az is­koláért” mozgalomban az üze­mek, vállalatok az oktatás tár­gyi feltételeit négymillió forint értékkel növelték. Ugyanakkor arról is szólt a beszámoló, hogy a 145 tanteremből ötven szük­ség jellegű s hogy napközi ott­honos helyiség alig van, ezért az otthon elnevezés nem a va­lóságot fejezi ki. A járás jelle­gének megfelelően Kondoroson és Békásszantandráson tanyai diákotthont létesítettek. Ezek­ben 190 tanuló fór el. Szlovák nyelvoktatás van Kondoroson, örmónykúton, Kardoson, Csaba- csűd-Nagyrátán és a kondorosi óvoda egyik csoportjában. A párt belső életével kapcso­latban a beszámoló kitért arra, hogy a pártalapszervezetek ve­zetőségei nagy figyelmet fordí­tottak a pártmegbízatások rend­szerének kialakítására. Jelenleg a járás párttagjainak 60—80 százaléka végez rendszeres, konkrét pártmunkáit. A pártértekezleten tizenhatan fejtették ki véleményüket, ket­ten írásban adták be észrevé­teleiket. Győri Imre, a Járási Hivatal vezetője többek között azt taglalta, hogy a lakosság felelősségérzetének növekedése saját településéért abban is ki­fejezésre jut, hogy amíg 1971- ben az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke 37 forint volt, addig 1974-ben 161 forint 40 fillér. Majd arról beszélt, hogy a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben szilárdult a törvényességi fegye­lem. Több gond van a mezőgaz­dasági szövetkezetek belső el­lenőrzésében, a bizonylati fe­gyelemben, a munkavédelmi elő­írások betartásában. Szonda Ist­ván, az Endrődi Cipészipari Szö­vetkezet munkása, szocialista brigádvezető azt fejtegette, hogy náluk a szocialista brigádokban senki nem vétett a munkafe­gyelem ellen. Ez is hozzájárult, hogy 6,5 millió termelési érték származhatott többletvállalás­ból. Most arra törekednek, hogy az 1975. évi tervükben szereplő 1 millió pár cipőt olyan minő­ségben készítsék el, amely ver­senyképes lesz a piacon. Lacz- kó András békésszentandrási küldött a pártaiapszervezeti munkáról szólt. Kifejtette: ja­vult a párttagok aktivitása, erő­södött a pártszervezetek cselek­vési egysége. A jövőben tovább szükséges javítani a tájékozta­tást, a párttagok legyenek bir­tokában azoknak az érveiknek, amelyek alapján válaszolni tud­nak a pártonkívüliek közt fel­merülő kérdésekre. A gyomai ÁFÉSZ kommunistádnak küldöt­te saótt arról, heg/ aseáhezíte m kereskedelmi dolgozók munká­ját az is, hogy a FŰSZERT szál- j lításai olykor késedelmesek. Ez- 1 után említést tett arról, hogy • a boltok 80 százaléka régi épü­letekben van és kicsi, ezért a vásárlónak olykor négy-öt helyet kell bejárnia, amíg megveszd azt, amit akar. .Majd rátért annak az ismertetésére, hogy a lakos­ság friss zöldséggel való ellátásá­ért az ÁFÉSZ a szakcsoportok­kal szerződést kötött. Ladnyik Mihály, a kondorosi Dolgozók Tsz elnöke annak adott hangot, hogy bár jók az elért eredmé­nyek, mégis nagyobbak lehet­tek volna, ha jobban figyelnek a munka- és üzemszervezésre, a hatékonyságra Mint mondta: Nem minden sikerült. Megépí­tettük a sertéstelepet, de a tech­nológia nem minden esetben követi ezt. Nagy a takarmány- pazarlás, az energiafelhasználás s ez rontja a hatékonyságot. A termelörend szerekre is jobban oda kell figyelni, lassan nem tudják, melyiket válasszák. A javasolt termőfajtákat válasz­tották, de jól vizsgálják-e azt, j hogy mennyibe kerül a több­lettermés, arányban van-e a ki­adással. Ebben is az ésszerűség get hangoztatta. Liszkai Antal- né békésszentandrási szövőnő arról beszélt, hogy a fiatalok a párt politikáját magukénak vall­ják, amit egyebek közt az is mutat, hogy huszonkilenc 30 éven aluli fiatalt vettek fel a párt tagjai sorába. Katona Sándor gyomai küldött azt emelte ki, hogy a párt vezető szerepe po- litilcájának érvényesülésében jut kifejezésre. Ezt pedig az üze­mekben és mindenhol az ott dolgozó kommunisták tettein ítélik meg. Majd az aktivitásról beszélt, miközben kifejtette: egyeseik részéről formális ele­meket lehet ebben észlelni, akik nem azt tekintik fontos­nak, hogy mit tesznek, hanem arra törekszenek, hogy látvá­nyosság vegye őket körül. Az ilyen „aktivitás” aztán nem ösztönöz cselekvésre másokat sem. Dávid Vince nyugdíjas a szocializmust építő munkát mél­tatva arról szólt, hogy nem volt hiábavaló az idősebb nemzedék | küzdelme. Frank Ferenc, az MSZMP I megyei bizottsága első titkára ; először arról szólt, hogy a szar- • vasi járás kommunistái büsz- I kék lehetnek az elért eredmé- | nyeltre, majd Békés megye tár- £ sadalmi fejlődéséről beszélt. £ Hangsúlyozta, hogy a X. kong- £ resszus határozatainak végre- ! hajtása nyomán erősödött a párt } vezető szerepe, szilárdult a pro- £ letárdiktatúra alapja, a mun- £ kás-paraszt szövetség. Ezután £ azt hangoztatta, hogy érvényt £ kell szerezni a szocialista er- £ köles normáinak. Ne maradja- £ nak rések jogrendszerünkben £ sem, mert ezek alkalmasak ar- £ ra, hogy egyesek megsértsék [ társadalmi rendünk erkölcsi S normáit. Majd arról szólt, hogy £ a kommunisták legyenek példa- £ mutatóak a munkában és em- £ béri magatartásban. Ezután azt £ taglalta, hogy a pártvezetésé- 5 gek mostani választása során £ régi adósságot törlesztettünk, £ amikor a párt testületéiben a fi- £ zikai munkások arányát növel- £ tűk. Végül a régi harcosok £ megbecsülésére utalt, mint mon- ! dotta: Ezeknek a tapasztalatait £ nem nélkülözhetjük. A pártértekezlet a vita beüe- £ jezése után titkos szavazással £ megválasztotta a járási pértbi- £ zottságot, amely megtartotta el- g só ülését s megválasztotta a i végrehajtó bizottságot, s a kü- | lönböaő bizottságait, valamint a • megyei pártértekezlet küldötteit. ! A pártbizottság első titkára is- I mét Kőris György elvtárs lett. £ ©serei Pál £ „TM erszága* fs"fliá Ht teremteBL.r Február 18: az HNDSZ 30. születésnapja 1945. február 18-án, az akkori Vilma királynő úton (a mai Gorkij-fasorban) néhány, a for­radalmi munkásmozgalomban már tapasztalatokat szerzett nő szinte „rohammal” elfoglalt egy élhagyott villát, és ott meg­alakították a Magyar Nők De­mokratikus Szövetségét. Ezekben a napokban a fel­szabadított XIV. kerületben, Zuglóban, már nögyűlést is tartottak, egy dermesztő hide­get árasztó moziban. Fái Boris, az akkori kerületi nőmozgalom vezetője így emlékezik vissza a magnószalagon: — Mi hirdettük meg az első nőgyűlést az Angol utcában. Én beszámoltam, hogy nemcsak a gyermekmentő-akció indult el, nemcsak tápszert és tejet osztogattunk, hanem kinyom­tattuk az első plakátot és röp- iratot. A zuglói gyűlésből bu­dapesti gyűlés lett. Jelszavakat hangoztattunk a fasizmus ellen, az ország újjáépítéséért, a szebb és jobb életért, a gyermekek megmentéséért, a nők egyen­jogúságáért. Elég sokan eljöttek ,a gyűlésre. Fűtés nem volt, mindenki kabátban ült az An­gol utcai moziban. Budapesten, a kerületben sorra alakultak meg a nőbizott­ságok, de a Tiszántúlon, a már felszabadult déli és északi or­szágrészeken is. 1945 szeptem­berében lezajlott az első dél- magyarországi nőkongresszus Hódmezővásárhelyen. Mi volt az előzménye mind­annak. hogy a Horthy-korszak negyedszázada elmúltával azon­nal élni és hatni kezdtek a forradalmi hagyományok is? Már 1878-ban, az első szerve­zett nőkonferencián, a jelen­levő munkás- és parasztasszo­nyok első országos megnyilat­kozásukon olyan világot köve­teltek maguknak az évszáza­dokon át jogilag, társadalmilag és emberileg kisemmizettek, ami 1945-ben valósult meg szá­mukra. Az 1946. április 6-án és 7-én megtartott első MNDSZ-kong-1 resszuson a több mint ezer kül­dött egyhangú lelkesedéssel I szavazta meg a demokratikus) átalakulás következményeit: „Akarjuk-e a magyar nép éti ezen belül a magyar nők* fel­emelkedését? Akarjuk-e, hogy a demokrá­cia összes vívmányai megma ­radjanak, és a törvénybe ikta­tott emberi jogokat va’óságos tartalommal töltsük meg? Akarjuk-e a háború helyet» az igazi békét? Akarjuk-e az igazi, gondta­lan, boldog családi életet, gye­rekeink jövőjének zavartalan biztosítását? Akarjuk-e viszontlátni sír­nál hamarabb hadifoglyainkat, férjeinket, fiainkat, kedvesein­ket?” S a kongresszus záróestélyén, a Városi Színház díszpáholyá­ban parasztasszonyok és bí ■ nyászfeleségek ülnek. Életűi­ben először. Puccini muzsiká­ja és Petőfi, József Attila ver­seinek zenéje áradt feléjük ahogvan az MNDSZ-kongres>~ szus krónikása feljegyezte. S az. első sorokban egy falu kül­döttsége: az orvos felesége és a volt uradalmi cselédlány, egy­más mellett, j. A múlttal már leszámoltak, s bizakodva néztek a jövő elé. Ám még a legoptimistábbak előtt is utópiának tűnt mindez, amit Fái Boris; • a MND3Z egyik vezetője 1946-os beszV mólójában elmondott; — Viruló országot fogunk itt terem‘eni, gazdag földekkel, dús kertekkel, tiszta, szép csa­tornázott villanyvilágítással el ­látott falvakkal, gyönyörű Ú- kólákkal, kórházakkal, hatal­mas üzemekkel, nagy, tiszta, modern gépekkel fe’szereit gyárakkal... Olyan országot; fogunk itt teremteni, ahol tény­leg boldog lesz a család, és ahol öröm lesz anyának és gyermek nek lenni, de ahol olyanok: lesznek az anyák és feleségek, hogy öröm lesz apának és férj­nek lenni is. 1975-ből visszatekintve, neca, is bizonyult rossz jövőbe-látö- nak az MNDSZ első kongresz- szusának lelkes hangú szóno­ka. *. ÍL Fekete Gyula £ A fiú meg a katonák 8. A halott légós szélről feküdt az udvaron; a karszalagjáról is­mert rá, hogy ez az ember za­varta be a kapu alól. Hamu­szürke arca szinte világított a feketére megalvadt vértócsa közepén. Iszonyattal nézte a légós em­bert. Hiszen még élt az előbb, eszébe se igen jutott, hogy ez a napja lesz az utolsó, nem éri meg az estét — és vége. Fek­szik a vérébe fagyva, és már nem ember, csak halott. Undorítók voltak a halottak. Nem tudni, miért, de ijesztők és undorítók voltak, ott. az ud­varon kifektetve. Ugyanaz a test, ugyanaz a ruha, mint egy órával azelőtt az élőé, és valami okból mégis irtózott volna akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát Még hetekkel később is irtó­zott; nehezen szokta meg a halottakat De azután annyira megszokta, hogy sem félelmet sem irtózatot nem érzett. Mint­ha csak ax eil vágott nyakú csir­két látná otthon, m konyha földjén. Mindent meg lehet szokni. Mindent azért nem, a testi fájdalmat sem. Csak a láthatót a hallhatót, ha mindennapos. A lövöldözést a sebesülteket a vért, a kivégzést, a halált ha mindennapos, egyszóval a fron­tot a háborút. Meg lehet szok­ni. Ráérősen baktatott az árok külső szélén; ott nem kellett annyit kerülgetni a szembejö­vőket A gyalogosok leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyveres kísérettel, va’amilyen rabok. Nemigen hazaárulók, mert a hazaáruló­kat nem kísérgetnék. Egyből agyonlőnék vagy felakaszta­nák, ilyen most a helyzet. A gyalogosokat a málhás sas­kerek előzték, a szekereket a kerékpárok, motoros jármü­vek, személyautó, motorblclkli teherkocsi, pótkocsit vontató dohogó traktor. Ha összetorló­dott a uneuteé, amagyaorvú Scámojao-

Next

/
Thumbnails
Contents