Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

Hazaérkezett a Szovjetunióból a Békés megyei béke* és barótságvoqat l\em öncél, hanem a gazdaságos termelés eszköze Dr. Soós Gábor államtitkár nyilatkozata a tsz-egyesítésről Számos termelőszövetkezet tigsága közgyűlésen tárgyalja ezek­ben a hetekben a környékbeli gazdaságokkal való egyesülés le­hetőségét. Sok esetben megszületik a döntés: a jövőben egyet­len nagyobb közös gazdaságban, együttesen igyekszik az üzemek tagsága növelni a termelési eredményeket. A téeszek egyesülésé­nek gazdasági okáról, hatásáról és várható következményeiről dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár nyilat­kozott az MTI munkatársának. Tizenkét napos szovjet- unióbeli tartózkodás után, hétfőn, február 17-én haj­nalban hazaérkezett a Békés megyei béke- és barátságvo­nat Békéscsabára. A béke- és barátságvonat utasai, akik szovjet vonattal tették meg oda és vissza az utat, ez idő alatt megismerkedtek a há­rom szovjet hős város: Kijev, Nem véletlen, hogy Tv-jegy- zet sorozatunkban újra vissza­térünk az „Örökség”-hez, a te­levízió néprajzi filmjeihez, mert azok a legigényesebb tu­dományos követelmények mér­legén is megállják a helyüket. Talán egy korábbi, a paraszt­bútorok történetét ismertető filmben veszítette néhol szem elől a rendező kimért felada­tát, és merült el hosszú fél­percnyi időkre (filmben ez már kínosan sok lehet!) különböző „művészkedő” kitérőkben. A szombati azonban kis re­mek volt! Bár rosszul kezdő­dött, mert a bemondó (Kovács P. József) talán figyelmetlenr- ségből egészen más címet kon­ferált (Korok, vásárok és vá­sárosok helyett: Tájak, váro­sok, vásárok-at), de aztán, ahogy elkezdődött, egyik elismerésből a másik csodálatba estünk. Igen, így kell; Félreérthetetle­nül látszott, hogy Lakatos Virv- ce rendező alaposan felkészült az anyagból. Ilyen mennyiségű és a film vezetéséhez a hozzá­adás erényét hordozó korabeli fotóanyagot csak elmélyült ku­tatás hozhat a felszínre. Ké­sőbb bevágtak néhány hosszabb részletet Móricz Zsigmond filmjéből is, mely felbecsülhe­tetlen értékű néprajzi doku­mentumként őrizte meg (egy toodtak a szekeresek, németül & sofőrök. Déltájban három repülő jött, nem túl magasan. Már mesz- sziről felismerte, hogy Ráták. Valahol szirénáztak, szét­spriccelt az útról a menet. Az árokba ugráltak a gyalogosak, nem törődve sárral, pocso­lyával. Leálltak a járművek, és a sofőrök is az árokba hasal­tak. vagy a teherkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére borította, úgy kuporgott az árokparton. ö csak félrehúzódott, egy öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk — Ráták. Legfeljebb is géppuskázhatnak. De akkor meg éppen, hogy az árkot pásztázzák végig. Füttyentett a kutyának, mert előreszaladt a kutya, nem fog­ta fel a légi veszélyt. Elég jól kitartott különben, reggel óta. Bár elcsellengett néha a földe­ken, és kerülte a menetoszlo­pot is, kivált a durrogó-pöfögő traktoroktól szűkölt. De a hí­vásra mindig visszajött. Elfogyott közben a leszelt ka­réj ; már a kebeléből tördelt egy-egy darabka kenyeret. Igaz, magának is néha. Nem lőttek a Ráták. Köröztek néhányat az út fölött, s máris repültek vissza. Kimásztak az emberek az árokból; tisztogatták a ruhá­jukról a sarat. Fe1 berregtek az induló motorok, telepöfögték a környéket füstös benzingőzzel, kanyarodva előzte már a töb­bit egy fürge aut* Leningrad és Moszkva forra­dalmi és történelmi neveze­tességeivel, A külön vonat utasai: ipari munkások, mezőgazdasági dolgozók és értelmiségiek gazdag élményekkel tértek haza a Szovjetunióból. (A kü­lönvonat útjáról a későbbiek­ben útibeszámolónkban tájé­koztatjuk lapunk olvasóit.) osztrák rendező közreműködé­sével) az évtizedekkel ezelőtti hortobágyi vásárt. A film tehát a vásárok útját járja végig az 1800-as évek végétől napjainkig. Harmincöt percben valóságos tudóssá teszi a nézőt mindarról, amit a vá­sárokból tudni illik vagy amit elfelejtett már gyermekkorából. Egyszerűen és okosan illuszt­rálja, hogy a vásár a korabeli „tömegkultúra” terjesztője is volt, felvonultatva a képernyőn Rózsa Sándort, Ubrik Borbálát, a befalazott apácát. Patkó Bandi életét és halálát, eredeti kiadásokban a kor bestsellereit. Móricz filmjéről muzsikált né- künk a balmazújvárosi „fistes” zenekar és láttunk filmrészle­tet egy 1952-es vásári-híradó­ból, a történelmi időszak min­denféle jellemzőjével felszerel­ve És ma? Az átalakuló vásárok idején? Milyennek tűnik a vá­sár jövője? Érdekesnek és je­lentősnek — mondja a film. Ha már nincsenek is 2-3 napos ki­rakodóvásárok, meg ugyan­olyan állatvásárok, a vásár nem múlik eL Inkább lesz azonban kicsit népünnepély, szórakozás, mint az áruforga­lom nélkülözhetetlen színtere, de azért ez is valami. & E. S egyszerre a magasban óriá­si madárraj tűnt föl. Szétterült a kékségben lassan a madárraj. S egy perc múlva kavarogva, libegve ereszkedtek lefelé, szemlátomást nőttek a röpcédulák. Az útról is mindenki a röp­cédulákat nézte. Egy német egyenruhás, gép­pisztolyát lövésre készen for­gatva, valamit kiáltozott — ká­romkodott? — egy teherkocsi sárhányóján. Már a fák magasságában libegtek a röpcédulák, már a földre értek az elsők, de senki sem ugrott utánuk. Legalábbis itt senki sem, a sárhányón kiáltozó géppisztolyog körül. De távolabb sem, senki. Jött megint egy csoport; li­basorban jöttek a belső árok- > parton, ezekkel nem voltak fegyveresek. Csak a szemük sarkából nézték a szállongó röpcédulákat; egyikük sem ug­rott utána. Egy szakállasodé, idősebb embernek éppen a kar­jára szállt a röpcédula .— egész testében összerándult, s olyan hirtelen mozdulattal söpörte le, mintha égetné. Alig várta, hogy ezek elha- ladjanak. Lehajolt, és mintha csak a cipőjét fűzné, fölvett egy röp­cédulát. Mindkét oldalán bele­olvasott, de semmit sem értett, nem magyarul volt írva. „Német lehet ez — gondol­ta, — Mert az biztos, hogy nem orosz, mert akkor érteném”. „Nem. nemigen érteném, mert — A téeszek egyesülése nem valamiféle öncélú folyamat; az egyesülést úgy tekintjük, mint eszközt, amellyel a gazdaságok még jobban kihasználhatják nö­vekvő anyagi-műszaki lehetősé­geiket, a nagy biológiai értékű növényi és állati fajtákat és fo­kozottan érvényesíthetik az üzem- és munkaszervezés kor­szerű módszereit Ezért minden olyan egyesülési szándék, amely mögött nincsen kellő gazdasági erő vagy nélkülözi a személyi feltételeket, emberi normatívá­kat, eleve elhibázottnak tekint­hető. A mostani egyesülések döntő többsége azonban ezek­nek a követelményeknek meg­felel; az * ilyen Irányú kezde­ményezéseket politikai és gaz­dasági szempontból egyaránt csak üdvözölni lehet — mondot­ta. — A mezőgazdasági szakem­berek jól tudják, hogy az in­tenzív növénytermesztés és az állattenyésztés bizonyos fokú — eléggé nagymértékű — koncent­rációt követel. A kukoricáinak 80—85 százalékát a cukorrépá­nak 75 százaié'cát már nagy, összefüggő területekről gépek­kel takarítják be, s a növény- termesztők sok más nagy tel­jesítményű berendezést alkal­maznak. Nehéz elképzelni, hogy egy 1000—1200 hektáros terület­tel rendelkező kisebb gazdaság 700—800 hektáron csakis kuko­ricát termeljen, márpedig az iparszerű termelési rendszerek gépeit legalább ekkora területe­ken lehet csak gazdaságosan ki­használni. A 300—600—1000 ál­latot tartó tehenészetek sem a kis gazdaságoknak „valók”, a 6 000—20 000 állatot számláló sertéshízótelepek szintén na­■mMmmnmnnnmiiinaimnnan ■ m S akkor meg el se tudnám olvas- • ni. Másforma az orosz betű”... : Lassított egy teherautó. El- ■ dobta a röpcédulát. Meg is 'állt a teherautó az : út szélén. Karszalagos nyilasok s ültek rajta, mindnyájan őt néz- ; ték. Kiugrott egy a sofőr mellől. • Megállt az árok túlsó párján, s 5 az eldobott röpcédula' felé bic- j centett. — Te, gyerek... Magyar ; ■vagy, mi? Átvillant az agyán, hogy : most németnek is vallhatná s magát Ha tudná, hogyan kell • németül mondani. Dünnyögött rá valamit. — Láttam, micsoda magyar ; vagy. Hová mész? Legalább .tízen kérdezték : meg tőle, mióta egyedül bak- s tat, szembe a menekülők ka- • ravánjaival. De miből gondol- \ hatták azok is, hogy ő ma- : gyár?... Idegen országban hon- « nan lehet azt tudni valakiről, ; hogy magyar? Megvonta a vállát ■— Hazafele. Magyarországra. ■ De látta már ő azt. hogy a ■ nyilas nem elégszik meg eny- § nyivel. Észrevette az egyenru- i hás nőt is, egy fiatal nőt. aki j a sofőr mellett ült a fülkében, • s azt gondolta: „'Űgyse gom- bolkozik ki. Németországban » ezek nem parancsolnak. Vagy | legfeljebb is hátul, az autó ; mögött gombolkozok ki”. — Hát hogy kerülsz te ide? | (folytatjuk) gyobb termőterület-hátteret igé­nyelnek. Enélkül nincs mód a korszerű technika és tartási rendszerek alkalmazására. Ez az elv érvényesül lényegében a szakosodás tekintetében is. Bár a termelőknek a szako­sodással módjuk van az erők részleges egyesítésére a terme­lési rendézerekben is, mégis azt kell mondanom: a gazdálkodás felelőssége — az anyagi és az erkölcsi felelősség egyaránt — akkor érvényesül igazán, ha a téesz-Tcollektíva biztonságos he­lyi termelőbázissal, felszerelés­sel és a gazdálkodás egyéb té­nyezőivel • rendelkezik. — Erélyesen szembe kell száll­ni minden olyan nézettel, ami az egyesülés kapcsán a téesz- demokrácia meglazulásához ve­zethet. Arra gondolok, hogy a nagyobb gazdaságban „elvesz­het” a tagság akkor, ha nincs áttekintése a dolgok rendje és menete felett, ha nem kap rend­szeres információt a gazdálko­dási tervekről, eredményekről. A „nagy téesz — kis téesz-de- mokrácia” szemlélet sehol és semmiképpen sem nyerhet lét- jogosultságot, mert ez az alap­vető termelésd célok elérését ve­szélyeztetné és akadályozná a kiegyensúlyozott szakszerű ter­melőmunkát és a tagság szemé­lyes boldogulását. Miután azt tartjuk, hogy az egyesülő téeszeknek már az első évben legalább olyan eredményt kell elérniük, mint korábban külön-külön, ezért nagy gonddal elemeztük az egyesült üzemek gazdasági helyzetének alakulá­sát Nos, a tapasztalatok egyér­telműen kedvezőek. A megyék többségében az egyesülő téeszek a tervezettnél kedvezőbb ered­ménnyel zárták az évet, gazda­sági helyzetük — éppen az egyesülés következtéiben — ja­vult. Egyes megyékben eseten­ként azonban kisebb gondok adódtak, néhány téesz hitelkép­telenné vált és gazdasági pozí­ciói romlottak. Ebből azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogy ezekben a gazdaságokban nem volt minden rendben az egye­sülés megalapozásánál, s ezt a tanulságot a jövőben mindenhol meg kell szívlelni. — A megyék tájékoztatása szerint idén a tavalyinál több egyesülésre lehet számítani. 1975-ben várhatóan 1620—1630 téesz működik majd az ország- | A Magyar Közlöny 10. számá­ban megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ren­deleté a mezőgazdasági tsz-ek tagjainak továbbtanulására vo­natkozó jogszabály kiegészíté­séről. A szabályozás az eddigi­ekhez képest további kedvez­ményeket biztosít a közös gaz­daságok tagjainak, akiknek to­vábbtanulásához munkaidő­kedvezmény és tanulmányi sza­badság ugyan eddig is járt, de korábban ezt csak azok kap­hatták meg, akik a vezetőség engedélyével kezdték meg és folytatták tanulmányaikat. A rendelet új vonása, hogy nincs szükség a vezetőség engedélyé­re, ha a közös munkában rend­szeresen részt vevő tag az ál­ban. Átlagterületük — a ház­tájival együtt — az elmúlt évi 2900 hektárról körülbelül 3500 hektárra nő. — Ami a területi koncentrá­ció megyénkénti alakulását ille­ti, nagyobb arányú egyesülésre lehet számítani — illetve ez már részben meg is történt —■ Ba­ranya, Békés, Csongrád, Hajdú- Bihar, Heves, Nógrád és Tolna megyékben. Ebben a hét megyé­ben a tavaly egyesült téeszek- nól nem adódott gazdasági prob­léma, az első közös év tehát jól sikerült, valószínűleg ezért is terveznek az átlagosnál nagyobb arányú összevonást. A tavalyi­nál kisebb mértékben emelkedik az egyesülni kívánó téeszek száma Borsod és Szabolcs-Szat- már megyében, azonos szinten alakul Györ-Sopron, Komárom, Fest, Somogy, Szolnak és Vas megyékben, és az előző évék nagyobb mértékű egyesülése miatt csökken az egyesülések száma Bács-Kiskun, Fejér, Veszprém és Zala megyében. — Az egyesüléseknél általá­ban jól érvényesülnek a MÉM és a TOT ezzel kapcsolatiban közzétett közös irányelvei; ezek szerint az egyesülés ügyvitele nem akadályozza meg az idei évre szóló tervezést és a jó fel­készülést. Előnyös, hogy nagy­számú kis területtel (1000—1500 hektárral) rendelkező gazdaság egyesítette erőit — ezt különö­sen fontosnak tartjuk — és he­lyes az is, hogy általában egyen­lő erejű téeszek kerültek „egy fedél” alá.i Az egyesüléskor meg­határozott esetekben a MÉM és a TOT véleményező eljárására van szükség. Az illetékes mi­nisztériumi bizottságok a kérel­meket — néhány kivételtől el­tekintve — kedvezően bírálták el. Visszautasításra csak akkor került sor, ha az egyesülés nem volt kellően megalapozva, leg­alábbis ez a tény megnyugtató módon nem derült ki a megkül­dött szakmai anyagból. Ilyen esetekben póteljárásra van lehe­tőség, amennyiben az egyesülni szándékozó téeszek továbbra is kitartanak eredeti elhatározásuk mellett. — Az egyesülések nyomán rö­vid és hosszú távon egyaránt ar­ra lehet számítani, hogy a ter­melőszövetkezetek gazdálkodása erőteljesen fejlődik. A gazdál­kodás korszerűsödése közvetett módon a lakosság ellátásában az eddiginél magasabb színvonal elérését teszi lehetővé a IV. öt­éves terv utolsó évében — ami­kor is a téeszek 6,4—6,8 százalé­kos termelésfejlesztéssel szá­molnak —, valamint a követ­kező tervidőszakban — fejezte be nyilatkozatát dr. Soós Gábor államtitkár. (MTI) talános iskola elvégzése, a tsz tevékenységi körének megfelelő szakmában szakmunkás-bizo­nyítvány, illetőleg felsőfokú politikai képesítés megszerzése érdekében a megfelelő oktatási intézményben kíván továbbta­nulni. A továbbtanuló tagot a munkaviszonyban állókéval azo­nos feltételekkel és mértékben az összes tanulmányi kedvez­mények megilletik. A rendelet egvéb tanulmá­nyok esetére is szabályozta a tsz-tagok kedvezményeit. tíKtsjfíomss 5 1975. FEBRUAR lí 1V-JGGYZET az Örökségről A mezőgazdasági tsz-ek tagjainak továbbtanulásáról

Next

/
Thumbnails
Contents