Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

16 évet zár a békéscsabai Szabadság Tsz A zárszámadás előkészítését a békéscsabai Szabadság Tsz- ben még múlt év novemberé­ben megkezdték. Ebben az elő­készítő szakaszban a legtöbb a közös gazdaság szakvezetőin múlott A termelést irányítók jó munkájának köszönhető, hogy a szövetkezet négy leltá­rozó bizottsága fennakadás nél­kül teljesíthette feladatait. Igaz, a számvitel a gazdasági év minden hónapját annak rendje-módja szerint mindig lezárta, ennek ellenére az év- végi számvetés mégiscsak nagy munka maradt. A Szabad­ság Tsz-ben már az előzetes számítások alapján is kitűnt hogy a január végi zárszám­adó közgyűlésen a vezetőség elmondhatja: a növénytermesz­tés egy-két ágazatának kivételé­vel, valamennyi termelési ág teljesítette vagy túlteljesítette az előirányzatokat A zöldborsó, a búza, a kuko­rica, a burgonya és a hagyma termesztése terven felül akkora árbevételhez juttatta a közöst, amely éppen ellensúlyozza a paprika, a paradicsom, a szója és a hibrid kukorica termeszté­sében, illetve a fólia alatti nö­vénytermesztésben keletkezett bevétel-kieséseket. Jó évet zár a termelőszövet­kezet állattenyésztése. Vala­mennyi állattenyésztési ágazat •— még a sok gonddal küszködő sertéstartás is — teljesítette ter­veit, sőt a baromfi- és szarvas- marha-tartás még a vártnál is többet hozott a tsz „konyhá­jára”. Az elért eredményeket rész­leteiben vizsgálva, azt is meg­állapították a Szabadság Tsz- ben, hogy a beruházásokra, vegyszerekre és alkatrészvásár­lásra jóval többet költöttek a tervezettnél, ezért az új esz­tendőben a korábbinál szigo­rúbb takarékossági xntézkedé­| seket kell a gazdálkodásban fo- I ganatosítaniuk. A termelőszövetkezet vezeté­se egyébként reménnyel néz az idei év elé, hiszen az 1975-ös eredményeket megalapozó őszi munkákat sikerült időben és jól elvégezniük. A hektáronként' 71 és fél mázsát termett kukoricát november 25-re betakarították, de előtte már a vetési tervet túlteljesítve 1100 hektáron elve­tették a búzát, majd december­re a műtrágya kiszórását és az őszi mélyszántást is befejezték. Kombájnjaiknak, szállítógépeik­nek és szárítóüzemüknek még arra is jutott ideje, hogy a bé­késcsabai Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz kukoricájának be­takarításéban is segítsenek, A tavalyi eredmények elem­zésénél és az idei tervek kör­vonalazásánál a Szabadság Tsz szakemberei külön fejezetet szenteltek a közös gazdaság fó­liatelepének. A telep tavalyi hozamterve megközelítette az egymillió 300 ezer forintot, tel­jesíteni azonban csak 200 ezer forinttal kevesebbet tudott. Az ok: a tápkockás paprika-palán­ták kipusztulása. Az ebből ere­dő kárt csak némileg tudták hajtatott uborka- és krizan­tém-termesztéssel pótolni. Ezért a vezetőség úgy foglalt állást, hogy a fóliatelep haszno­sítását továbbra is a szántóföl­di növénytermesztésnek kell alá­rendelni s így a telep elsődle­ges feladata az 50 hektár para­dicsom- és a 100 hektár papri- kapalántá szükségletét biztosí­tani. A termelőszövetkezet fóliate­lepén egyébként időközben kí­sérleti gépsort állítottak mun­kába. Az új gépektől a primőr­áru-termelés megvalósulását várják, ami egyben azt is lehe­tővé tenné, hogy 1975-ben a fó­liatelep teljesítménye se „ár­nyékolja” a békéscsabai Szabad­ság Tsz vitathatatlanul szépi eredményeit. I Ä sszellemi és anyagi w8k Sssssronésg Egyesülésre készül ^ m gyomai és az endrődi ÁFÉSZ irányító pártmunkásoknak a ve­zetője volt a mesterem, övé a szó: „A nádat minden évben november elejétől a következő év áprilisáig vágjuk. Ez a zaf- ra időszaka Kubában. Ilyenkor a legjobb a cukortartalom. Em­bertelen munka, ezért szeret­nénk gépesíteni. A Szovjetunió­ban, ahol azelőtt nem is ismer­ték a cukornádat, ma sem ter­melik, konstruáltak részünkre egy nádarató kombájnt. Építet­tek egy gyárat, ahol már soro­zatban gyártják. Nagyon' jól be­vált a gyakorlatban, ezért éppen a közelmúltban született a meg­állapodás, szovjet segítséggel Kubában építenek fel egy ha­talmas nádvágó kombájn gyárat. Eddig 20 százalékban sikerült az aratást gépesíteni, szeretnénk 5-6 év alatt a gépi aratást 80 százalékra emelni.” Hogyan keresnek a nádarató munkások? „...a bérezés a munka mennyiségétől függ. A legkiválóbbak megkeresik a na­pi 10 pesót is (egy peso — egy dollár), de a 7-8 peso az álta­lános. Az önkénteseket pedig az eredeti munkahelyük fizeti, vál­tozatlan bérrel.” Önkéntesek? Számoljunk le itt is egy miszti­kus tévhittel. A zafra idején több-kevesebb időre, de legalább két hétre mindenki elmegy Ku­bában nádat aratni. Nem azért, mintha a parasztok nem szíve­sen dolgoznának. Az ok egysze­rű. A cukor oly nagy érték, nemzeti vagyon, hogy minden arabasra nagy szükség van A termés ugyanis nem annyi, amennyit vetnek, hanem ameny- nyit be tudnak takarítani belő­le. « * • A levágott nád ezután az ősi igaerővel ugyanúgy, mint a leg­modernebb vontatóval ömlik, őzönlik a gyárak felé. A cukor- » gyár megszámlálhatatlanul, sok, S mindenütt a nádültetvények kö- ! zelében. A gyárakból a kész —S de még nem finomított — cu- s kor hosszú vonatokon utazik a ■ raktárak, de főként a kikötőik» felé. A legújabb és a legnagyobb S Cienfuegos mellett van. Órán- | ként 1200 tonna cukor ömlik itt jg a hajók feneketlen gyomrába. ; Az egész teljesen gépesített. A ; vagonokból — egy időben nyol- 5 cat képesek fogadni — néhány S perc alatt ömlik ki a cukor egy i alagútrendszerbe, ahonnan szál- j Htószalagok sora kezdi vinni a • kikötő felé. Vagy ha éppen nem • áll benn rakodásra kész hajó, S a tranzitraktárba, ahol 90 • ezer tonna fér el. Hogy valami s képünk legyen erről a kolosszá- ■ lis betonépítményről: egymás | utón két szabályos labdarúgó- pálya férne el benne, s még jó nagyokat is lehetne rúgni, mert negyven méter a magassága. Ebből a kikötőből 1970-ben egy­millió 750 ezer tonna cukor in­dult a világ minden tája felé. * * * A cukor és Kuba egyet je­lent. De ez lassan a múlté. Bár­milyen nagy lehet az ország nemzeti jövedelmének gyarapo­dása egy-egy jó cukorszezon után, a monokultúráiig gazdál­kodás- nem képes tartósan ma­gas életszínvonalat, a fejlődés folyamatosságát biztosítani. Jól tudják ezt a kubai vezetők. Ezért, éppen ezekben az évek­ben, néhány alapvető probléma, mint az egészségügy, az isko­láztatás megoldása után, komp­lex népgazdaság-fejlesztési prog­ram bontakozik ki. Ez már a szocializmus építésének egy újabb szakasza Kubában. (Folytatjuk) Varga Józseí Az 1975-ös esztendő nagy, dei igen célszerű törekvéssel kéz-1 dódik a gyomai és endrődi Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezetnél is. Most van kibontakozóban ugyanis e két testvérszövetkezet egyesülése. Az igazgatóságok az egyesülés megfelelő előkészítése, egybe­hangolása és szervezése céljából előkészítő bizottságot hoztak létre, amely Tanai Ferenc el­nöksége mellett már megkezd­te tevékenységét — írja Szta- nyik Károly tudósítónk a hoz­zánk küldött levelében. E néhány sor is sejteti, hogy nagy jelentőségű eseményre ké­szül a két nagyközség, Gyoma és Endrőd lakossága. A cél is­mertetéséhez, jobb megértésé­hez levélben csatolt tájékozta­tót, mötyet Gs. Nagy Gábor, a gyomai és Tanai Ferenc, az endrődi ÁFÉSZ elnökei írtak alá. Ez a közös tájékoztató már jelzi azt a döntő fordula­tot, mely az egyesülés esetén bekövetkezhetne az ÁFÉSZ to­vábbi tevékenységében. Mi most néhány részletét adjuk közre ennek a tájékoztatónak, mely nyfltah feltárja az egyesülés indokait, körülményeit, a két igazgatóság és az előkészítő bizottság munkáját, azzal a céllal, hogy a szövetkezet küldöttei, aktívái és a lakos­ság támogatói legyenek az egyesülésnek. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa 1974. május havi ülésén gondosan megvizs­gálta az ÁFÉSZ-ek tevékenysé­gét Megállapította, hogy az összességében igen , jelentős eredményeket ért el, azonban egyes ÁFÉSZ-ek fejlődésében és teljesítésében elmaradás van. Ezt követően a megyei szövetség is részletes felmérést készített a megyei ÁFÉSZ-ek helyzetéről és hasonló követ­keztetésekre jutott — állapítja meg a közös tájékoztató. Ezt követően a saját maguk által végzett helyzetfelmérések A népgazdasági terv az 1975- ös évre 61 300 szakmunkástanu­ló felvételét irányozza elő. Ezek­nek az első éveseknek a zöme az általános iskolát júniusban elvégző 122 800 fiatal közül ke­rül ki. A Munkaügyi Miniszté­rium szakoktatási és továbbkép­zési főosztályán biztatónak íté­lik az új tanév felvételi kilátá­sait. Ezt egyébként a múlt évi kedvező tapasztalatokra alapoz­zák, amikor az általános isko­lát végzettek közül csaknem öt­ezerrel több első évest vettek fel a tervezettnél. A szakképzett munkásnők arányának további növelése érdekében most 19 600 leánytanuló felvételét vették tervbe, az előirányzott összlét- szám 32 százalékát. Ez a cél­kitűzés ugyancsak összhangban van azzal a kedvező tendenciá­val, amely már az elmúlt tan­évet megelőző kiválogatásnál is érvényesült; tovább javult a leá­nyok aránya a szakmunkáskép­zésben! A megyei tanácsok a területi igények és lehetőségek egyezte­tése után elkészítették felvételi javaslataikat. Ezek szerint pél­dául előreláthatólag az ország­ban összesen több mint 1500 hegesiztő és kohász, csaknem 2 300 csőhálózat- és berendezés­szerelő, 3 000-nél több gépi for­gácsoló, több mint 4 500 gép­szerelő és szerszámkészítő, to­vábbá három és fél ezer szer- - kezet- és karosszérialakatos ta­• nuló felvételére lesz szükség. * Szép számmal, két és fél ezer­ig megállapították, hogy a fej­lődés dinamikája az utóbbi években mindkét szövetkezet­ben csökkent, sőt a jelenlegi helyzet esetén — tehát ha nem történne egyesülés — még in­kább csökkenne, A gyorsabb ütemű fejlődés a tagság jobb szolgálata, a ve­zetés erősítése és a jobb munkaszervezés mellett, az eddiginél nagyobb erőforráso­kat igényel, amit viszont csakis az egyesülés útján, kö­zös összefogással tadnak lét­rehozni. Felmérték azt is, hogy az egye­sülés mennyiben előnyös a szö­vetkezeti tagság számára, és hogy miért éppen most indít­ványozza annak napirendre tű­zését az igazgatóság. A tagság számára végeredményben az a lényeges: milyen színvonalú el­látást nyújt számára a szövet­kezet; milyen mértékben gya­korolhatja abban a demokrati­kus jogait; milyen kedvezmé­nyekben és előnyökben része­sül a szövetkezetben. Minderre egyértelmű a válasz, hogy a nagyobb szövetkezetnek na­gyobb lehetősége nyílik a gaz­dálkodás hatékonyságának nö­velésére, ebből következően az említett alapvető igények jobb kielégítésére is. Ilyen előzmények és informá­ciók alapján került sor a két igazgatóság külön-külön ülésé­re, amelyeken figyelembe vették az összes körülményeket és ezek alap­ján a, soron következő köz­gyűléseken indítványozzák az egyesülést. Az egyesülés megfelelő előké­szítése, egybehangolása és szer­vezése céljából héttagú előké­szítő bizottságot hoztak létre, melybe mindkét ÁFÉSZ há­rom-három tagot delegált Az előkészítő bizottság tagjai a gyomai ÁFÉSZ részéről Cs. Nagy Gábor, Kiszely Lajos és Kovács Gábor igazgatósági ta­gok, az i Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ részéről: Gyebnár Jó­rel többen pályázhatnak siker­rel a villanyszerelő, valamint ugyancsak több ezren a külön­féle műszerész szakmákra, és csaknem 2 000 olyan fiatalt vár­nak, aki asztalos szeretne len­ni. Több mint 7 000 első évre je­lentkezőt igényelnek az építő­ipari szakmák. A textilipar mintegy 2 500, a ruházati ipar pedig 2 700 főnyi utánpótlást vár a szakmunkás- képző intézmények első évfo­lyamára, s csaknem kétezren nyerhetnek felvételt a vegyes­és szolgáltatóipari szakmákra. Előreláthatólag mintegy 2 700 növénytermesztő, több mint 900 állattenyésztő és körülbelül 1 700 élelmiszeripari tanulót tudnak felvenni az idén az első évfo­lyamra. Mintegy hat és fél ez­ren számíthatnak felvételre a kereskedelmi és valamivel több mint háromezren a vendéglátó­ipari szakmákban. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályán elmondották azt is, hogy ha nem is sikerül minden úgynevezett nehezen beiskoláz­ható szakmára elég tanulót fel­venni, de az ismert kormány- intézkedések hatására a jelent­kezők számának 1972-ig tartott csökkenése megállt. Föltehetően ez a kedvező irányzat érvénye­sül az idei felvétel során is. Az 1975—76-os tanévben egyébként a szakmunkástanulók összlétszáma várhatóan eléri a 166 caret (MTI) zsef, Szurovec István (Hunya), és dr. Palotai Ferenc igazgató- sági tagok. A bizottság elnöké­vé pedig Tanai Ferencet, az Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ elnö­két választották meg. Meghatal­mazták az előkészítő bizottsá­got hogy az alapszabály 14. pontja alapján az egyesülésre vonatkozóan az igazgatóság jogkörében járjon el — rendsze. rés beszámolási kötelezettség mellett. Az igazgatósági döntések he­lyességét erősíti az MSZMP KB azóta megjelent kongresz- szusi irányelve is, amely % szövetkezetek ésszerű egyesí­tését feladatként jelölte meg. Az előkészítő bizotság intézke­dési tervet készített, melyet az együttes igazgatósági ülés elé terjesztett Ezen a tanácskozáson a tervet; egyhangúlag jóváhagyták és ez­zel megkezdődött az egyesülés gyakorlati előkészítése. Az intézkedési terv egyik lé­nyeges, az egész tagságot és mindkét nagyközség lakosságát érintő része a hálózatfejlesztési program, melyből a legjelentő­sebbek a következők: a két nagyközség kialakuló központjában általános áru­ház építése. Ennek megvalósulásáig az üz­lethálózat oly módon történő szakosítása, hogy iparcikkekben és tartós fogyasztási cikkekben megfelelő mennyiségű és vá­lasztékú árut tudjon kínálni a szövetkezet. A másik az alap­ellátást biztosító ABC típusú üzlethálózat további bővítése mindhárom településen; Gyoma, Endrőd, Hunya. És most ezzel a kivonatolj; in­doklás-felsorolással. pontot te­hetnék az írás végére. De még nem tesznek. Nem hagyhatom el a toliam alá toluló dicsérő szavakat, melyek megilletik eze­ket a jövőbe lépdelő embereket. Mert valóban a jövőbe lépdel­nek, amikor azt a megállapítást teszik: az egyesülés a két ÁFÉSZ-nél három évtizedes mű­ködés történelmileg is gazdag korszakát zárja le. Ugyanakkor az erők összefogásával a tel­jesítő- és fejlődőképcsség új távlatait nyitja meg. Ki­alakulóban van a két nagy­község közös fejlesztési terve, együttes központja. Ide építe­nek áruházat is, együttes erő­vel. Elmúlik az „én építenék, ha lenne pénzem”, helyébe jön a dagadtabb, de egy pénztárca, melyből könnyebb fizetni — és a több alaphoz könnyebb a megfelelő anyagi támogatást megkérni és megkapni. Most az egyesülő Gyoma, End­rőd és Vidéke ÁFÉSZ tagsága hatezer ember. Hálózati egy­ségéinek száma meghaladja a százat. Dolgozóinak száma meg­közelíti az ötszázat. Eszközállo­mánya 70 millió forintot, éves forgalma pedig 300 milliót, a nyeresége kb. 10 millió forintot tesz majd ki. Tehát megkétszereződött az erő és ezzel a megkétszerezett erővel olyan feladatok megvalósítá­sát várhatjuk, hogy tovább javul a lakosság ellátása, növekedik a tagság érdekelt­sége, közreműködése, növeked­nek a kedvezmények és emelke­dik a gazdálkodás színvonala. Az egyesülés mindkét szövet­kezetnek azonos érdeke tehát és ezt tovább indokolja a két nagy­község összeépültsége, de első­sorban a rájuk együttesen vo­natkozó településfejlesztési kor­mányhatározat. Ilyen összefüg­gő nagy településen megfelelő eredményességgel csakis a szel­lemi és anyagi erők teljes össze­vonásával lehet az ellátási és hálózatfejlesztési feladatokat megoldani. Valóban a szellemi és anyagi erők teljes összefogj® savai lehet jobb 'eredményt el­érni és ezt értették meg Gyo­mén és Endrődön az ÁFÉSZ tagjai. Dicséret érte. Rocskár János Nő a lányok aránya Csaknem 62G38 f alait várnali a szaknkáskégzé Iskolák első évfolyamára

Next

/
Thumbnails
Contents