Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLESLET . — Filmbravúr, mégis akad hiányérzet Szép fflm, csodálatos al­kotás a Macskajáték. frhat- 8iám így is: & rendezés, a fényképezés bravúrja. A rendező Makk Károly és a forgatókönyvíróként -s tevé­kenykedő operatőr Tóth Já­nos, a nagy sikert aratott Szerelem című filmben ki­kísérletezett asszociációs­rendszer, valamint szerkesz­tés módszerét továbbfej­lesztve, emelte költészetté az idegesítően egymásra épülő jeleneteket, képsoro­kat. Lehet, hogy tanítani kellene Tóth János operatő­ri művészetét, ahogyan szinte életre kelti a múlt emlékeit, azokat, amelyek átszövik, behálózzák özv. Orbánné életét, s ahogyan belopja a lírát az egyszerű, hétköznapi képekbe, az eső kopogásába, az idős asszony magányosságába, az őt kö­rülvevő tárgyakba, relikvi­ákba. Szép a film, lenyűgöző a llátvány, mégis hiányérzettel távoztam a moziból, ahová pedig nagy várakozással ül­tem be. Ez a sokat remélő várakozás egyformán szólt Makk Károlynak, a te­hetséges rendezőnek, akinek előző filmje, a Déry-regény- ből készült Szerelem ideha­za a közönség tetszését, a ccannes-i fesztiválon pedig az egyik díjat nyerte el, és az írónak, a sajátos hangvé­telű Örkény Istvánnak, aki­sek Macskajáték című szín­padi műve szinte diadalme­netben járja be Európa színházait. S bár a film- novella már egy évtizeddel ezelőtt megszületett — eb­ből lett a színdarab —, mégiscsak a hazai színpa­di siker után készült el a most bemutatott filmválto- t&t. Olvastam a kisregényt, láttam a színoadi változa­tot, így érthető — és talán megbocsátható is! —, hogy most Örkényt keresem °a Pergő képsorokban, noha ebben a másfajta művé­szetben ő már csak társ­szerző, hiszen a regény alapján a rendező és az operatőr írta a filmet. S bármennyire is lenyűgöz­nek a képsorok, a színek já­téka és dramaturgiá ia. hi­ányzik mösülük Örkény szinte utánozhatatlan iróni­ája, az író fanyar humora. ^nl°!len. dol°S. de a néző­id s°tétjéből a színházi előadáson kalandoztak gon­dolataim. Később úgy tűnt hogy a film alkotói számí­tanak is a Maeskajáték elő­életének bizonyos ismere­tére. Vannak részek, jele­netek, amelyek igencsak kevés információt nvújta- nak és csakis azok számára válnak érthetővé, akik is­meri]? a regényt, vagy a színdarabot. Azok a nézők, akik először a moziban ta­lálkoznak a Macskaiátékkal, kevésbé értik özv. Orbánné családiéhoz, emberekhez fűződő kapcsolatait, de a szerencsésen végződött ön­gyilkossági kísérlettel sem tudnak mit kezdeni. A nagy sikerű színházi aili&iwto egyetlen színpad­képbe tömörítette a múl­tat és a jelent, Orbánné vi- askodását önmagával és élő testvérével, Gizával. A vég nélküli telefonbeszél­getések, a hosszú levélvál­tások nyomán kirajzolódott a két Szkalla nővér történe­te, amelyet megszépít az idő, a távolság és tanúi lehet­tünk egy olya,n életigenlő magatartásnak, amely még hatvan éven felül is tud és akar Szeretni, sőt nem restell féltékenynek lenni sem. Mindezt humorral át­szőve, fanyar és kissé gro­teszk szemüvegen keresztül kapta a közönség. A film természetesen megtartotta a regény és a színpadi mű fő vonalát és ugyancsak a teleionbeszél­érkezik a betegségében és magatartásában is komoly Giza, aki látva testvére és Egérke kedves és groteszk „macska-játékát”, nevelté­ben majd kiesik a tolószék­ből és azt mondja: Te, én összecsináltam magam... A filmben nincs hangsúlya, nincs visszhangja Orbánné ragaszkodásának, itthonma- radásának, mert válaszkép­pen nem Giza jön, csak egy távirat, amely tudatja, hogy meghalt. A groteszk befejezés tehát elmaradt, s hiába igyekezett kissé torz képet mutatni az optika, melodrámával fejeződött be a film, amely egyszerre lett több, és kevesebb is a re­génynél, a színdarabnáL Jelenet a filmből getésekre és a levélváltá­sokra építette a történetet. A filmváltozat elsősorban azzal lett több, hogy ábrá­zolta, láttatta mindazt, amit elmondtak. A képek segítségével így sikerült jel­lemezni azt a két különböző életformát és szemléletet, amelyben a két nővér élt, özvegy Orbánné szűk ottho­nában örökös lótás-futás kö­zepette Budapesten., Giza pedig tolókocsihoz láncolva egy csillogó nyugati tenger­parton Az idő és a tér ki­tágítása, az ifjúságot fel­idéző emlékképek megkapó lírája elgondolkoztatja a nézőt, aki szinte önkénte­lenül kutatni kezdi saját múltját. A megrendítően szép jele­netek ' ellenére azonban a képek elnyelik az író hu­morát, azt a groteszk jelle­get, amely ott húzódik e furcsa, öregkori szerelmi háromszög mélyén. A vál­toztatás jogát nem vitatom, de a „macskajáték” elha­gyásával az Örkényi hang­vétel, sőt az Örkényi igaz­ság változott meg. Amikor Giza külföldre invitálja testvérét, Orbánné így vá­laszol: ..........engem ide ezer é s egy szál köt... Nem bírok elmenni....” S a színház­ban mintegy feleletül meg­Makk Károly legjobb ren­dezői erényeit csillogtatta ebben a filmben. Különösen fegyelmezett és határozott szinészyezetáse imponál. Tóth János operatőri művé­szetéről már esett szó, csak felsőfokban ismételhetek, hozzátéve még azt is, hogy újabb megoldásokkal gaz­dagította a filmművészet formanyelvét. De ugyanak­kor: egy nyugodtabb és mértéktartóbb vágási rend­szer jobban érvényesítette volna a színészi munkát, a jellemábrázolás belső fe­szültségét, özvegy Orbánné szerepé­ben Dayka Margit bizonyí­totta sokoldalú tehetségét, bár iátéka kissé visszafo­gottabb, szalonképesebb volt, mint amit ez a furcsa és későn jött féltékenység diktál. Gizát, mint a színhá­zi előadáson, a filmen is Bulla Elma játszotta kitű­nően. Makay Margit Paula szerepében igazolta iskolát teremtő jó hírét. Balázs Sa­mu pedig a nyugalmazott operaénekest játszotta az al­kotók által' megkívánt stí­lusban és fegyelemmel. Egérke szerepét és helyze­tét kevésbé tisztázta a film, Törőcsik Mari elsősorban a szürkeséget és a riadt el- hagyatottságot hangsúlyoz­ta játékában. Mark«** MeM Székelyhídi Attila Tájkép madárral Riportkönyv Kubáról Ki ne ismerné a Tele­vízió Hét c. műsorából a „spanyolos” Horvát Jánost? Azok számára, akik nem ismerik, így mutatkozik be első könyve borítóján: .„..Televíziós újságíró va­gyok. Kubai élményeim is elsősorban a televíziós for­gatásokhoz kapcsolódnak. lí>72 áprilisában készült el a Kuba közelről..., majd lef >r_ gattuk a Kuba közelebbről... című filmet.. Alapját talán az az egy esztendő adja, amit spanyol szakos egye­temistaként 1966 szeptembe­rétől 1967 szeptemberéig Kubában töltöttem.” A könyv tehát riportkötet és számos olyan élményt is feltár a riport szintjén, ami nem került be a fent emlí­tett két filmbe. Riport, tehát valósághű, de nem szociográfia, nem földrajz- és történelem- könyv, ám nem is regény. Horvát János világéleté­ben riporter szeretett volna lenni. Szívesen meséli, hogy jelentkezett a Ki Mit Tud egyéb kategóriájában ri­portkészítésre. Elutasító vá­laszt kapván, mit tehetett egyebet? — Megnyerte a Ri­porter kerestetik c. vetélke­dőt. Ezt a könyvet vérbeli ri­porter írta Cseppet sem didaktikusán vagy pátosz- szál, de nem kevés iróniá­val, öniróniával. Végig élve­zetes olvasmány. XIX fejezetet ölel fel, amelyekből megtudhatjuk, milyen Havanna, a kubaiak fővárosa, milyen harc fo­lyik az analfabétizmus el­len, miért szeretnek annyira táncolni a kubaiak? Kitér arra, hogy vajon, szerette-e igazán Hemingway Kubát? Hány testvére van Fidel Castrónak? Hogyan gazdál­kodik Ramón Castro, mi­lyen honvédelmi miniszter Raul? Olyan emberközelbe hozza őket, hogy legszíve­sebben így írnám: „így él­nek Castróék!” Megismer­hetjük ebből a könyvből Guevarát is, akit eredeti­leg Ernesto Guevara Sémá­nak hívtak és aki 1967. ok­tóber 7-én vesztette életét és akit argentin voltára va­ló utalással „Che”-nek be­céztek — Gondolom, ez a fejezet különösen érdekli majd a fiatal olvasókat. Vidám képet fest Horvát János a Magyar Televízió kubai vendégszerepléséről, a magyar est körüli kalan­dokról, viszontagságos kö­rülményekről. Beszél a mindenhol, így Kubában is fel-felbukkanó magyarokról is. Utolsó fejezet — de, ha valahol igaz, itt aztán na­gyon áll, hogy végül, de nem utolsósorban — követ­kezik: Fidel. Fidd MagytarorsaáeaE járt, de mint ahogy az utol­sóként említett Fidelről és a kubai forradalomról szól valójában az egész könyv, a Balaton mellett pingpon­gon nyert riport is Kubát idézi és akkor is Kubát, amikor Fidel Magyaror­szágról beszél. Nem volt könnyű Fidel Castrót mikrofonvégre kap­ni. Jókat nevetünk az én. Celluloid Faló akció leírá­sán, azon a konspiráción, ahogy Horvát „becserkészi” Fidelt és adott időpontban megszólaltatja. Mulatságos ez, de amint követjük a Hét riporterét ezen az úton, azt is látjuk, hogy egy ember­séges, hallatlanul tevékeny, sok irányú érdeklődéssel bí­ró, szocialista államférfi nyomdokaiban járunk vele. Riportkönyv. Sok olvasó majd úgy veszi kézbe: Tal­lózom egy kicsit. Innen is egy kicsit, onnan is egy ki­csit. Végül azon veszi majd magát észre: végigolvasta. En — így jártam. Egy megjegyzés. Igazán nem a gáncsoskodás kedvé­ért. Szépek, de kicsik és so­ha nem színesek Bara Ist­ván és Papp Jenő MTI-fo- tősok felvételei. Kár, hogy ilyenek. Szabad Oigsi ¥«nha Mihály w®&s@l V Kockázat Sziklán Ótok, lélekvesztőn sodortatod magad. Halálod-halálom göngyölíti minden tévesztett pillanat. Könyvem A hó temeti be, mim remete mosolyát a fehér hasadékú égbolt? Begyógyul némán, mint a madarak torkát égető fekély? Feltárul valaha & leiföldelt szkíta sírban a befejezhetetlen ölelés? Magyarázat Anyám átkarolt: ez itt a föld, jórf. De mit mond majd a föld, ha kérdezem: anyám?! J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents