Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
Falugyűlés Magyarbánhegyesen Kedvezőbb lehelosegeb az egyetemi, Iskolai idegennyelv-aktatásban 24® «iktatás?, miniszter — egyetértésben az illetékes tárcák. vezetőivel —- utasításban szabályozta a felsőoktatási intézményekben folyó idegen nyelvek oktatását. Eszerint a eél az, hogy a hallgatók tanulmányaik során legalább egy idegen nyelvet olyan fokon ismerjenek meg, amely — a képzésnek megfelelő — szakiroda- lom önálló tanulmányozására képessé teszi őket. Cél továbbá az is, hogy tegye lehetővé még egy idegen nyelv hasonló fokú elsajátítását és társalgási szintű nyelvtudás megszerzését is. Részletesen felsorolja az utasítás, hogy kik mentesülhetnek az idegen nyelvi képzés alól, snajd kimondja: Az idegen nyelveket a felső- oktatási intézményekben legalább heti két órában kell és legfeljebb heti 4 órában lehet oktatni. A kötelező nyelvoktatás egész időtartama alatt — azokban a félévekben, amelyekben a kötelező nyelvoktatási órák száma a heti keltőt nem haladja rrfeg— a tanrendbe heti két fakultatív (választható) nyelvórát is be kell állítani. Azokba» a félévekben, amelyekben a diákok kötelező nyelvi képzésben nem vesznek részt, heti négy fakultatív nyelvóra is beállítható. Az egyetemeken a kötelező Idegennyelvi képzés időtartama nyolc félév. A képzési idő első felében (az első—negyedik félévben) a hallgatók orosz nyelvet tanulnak, s a negyedik félév végén záróvizsgát tesznek. A képzési idő második felében (az ötödik—nyolcadik félévben) az egyetemisták választhatnak az orosz társalgás, a második idegen nyelv kezdő fokon, vagy a második idegen nyelv haladótokon való tanulása között. A nyolcadik félév végén ismét záróvizsgát tesznek, de a második záróvizsgán már ez utóbbi három képzési forma valamelyikéből adnak számot. (Az első és a második záróvizsga az előírt időpontnál korábban is, bármely félév végén letehető). Az egyetemeken az orosz nyelven kívül a kari tanács által megállapított — legalább két — másik idegen nyelvet is kell oktatni. A diákok az orosz nyelven kívül akár kötelező, akár választható oktatás keretében egy időben csak egy ide- gén nyelvet tanulhatnak. (Ez utóbbi rendelkezés alól az Intézmény vezetője felmentést adhat.) Mindemellett —. legalább öt jelentkező esetében — olyan diákok számára, akik idegen nyelvből állami nyelvvizsgát kívánnak tenni, az egyetemi képzési idő végéig heti négy órában állami nyelvvizsgára előkészítő oktatást is kell szervezni. A főiskolákon a kötelező idegennyelvi képzés időtartama négy félév. A képzési idő alatt a hallgatók orosz nyelvet tanuknak, és abból a negyedik félév végén záróvizsgát tesznek. A főiskolákon az orosz nyelven kívül a főigazgatók (igazgatók) által megállapított legalább egy idegen nyelvet is kell oktatni, fakultatív formában. A hallgatók az orosz nyelven kívül- fakultatív oktatás keretében egy időben csak egy idegen nyelvet tanulhatnak. Az utasítás hatályba lépett Állami nagyberuházásként 1978-ig felépül a zalaegerszegi hűtőház, amelynek feladata lesz a Nyugat-Dunántúl és a Bala- ton-part ellátása gyorsfagyasztott áruval, valamint az export árutartalék tárolása. A város vezetői és a hűtőipar szakemberei már kijelölték a hűtőház helyét. Az objektumot a város nyugati területén kialakulóban levő élelmiszeripari negyedbe telepítik. A 8 hektárnyi területen 1975-ben kezdődnek az első kapavágások. A hűtőházat automata és félautomata gépsorokkal látják eL A falugyűlés kezdetének kitűzött időpontja előtt még alig- ali'g gyülekeztek az embereik, A mozi előcsarnokában kissé idegesen járkált Józsa Lajos, Magyar - bánhegyes tanácselnöke, de nem volt sokkal nyugodtabb a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke, dr. Gyarmati Sándor sem. — A «zerveaő munkán nem múlik a siker, hiszen már 10 nappal ezelőtt személyesen kopogtattak be minden házba a tanácstagok, a nép fron taktí vák. Személyes szóval hívták meg az embereket erre a mai estére. Ami biztos, az biztos, ráadásul még 150 meghívót küldtünk ki különböző helyekre. Gondol- j tunk arra is — mikor ennek megrendezése szóba került —, hogy nem szokták még meg az emberek a nyilvános szereplést, s ezért lehetőséget teremtettünk arra, hogy akik akarják, írásban adhassák be azokat a közérdekű kérdéseket, amelyekre szeretnének választ kapni. Magunk is meglepődtünk, hogy mennyire magukénak érzik községünk ügyes-bajos gondjait az emberek, hiszen 152 kérdés érkezett. Igaz, egy kicsit később kezdődött a falugyűlés, mint ahogy azt eredetileg tervezték, de 130-an ültek a padsorokba, amikor dr. Gyarmati Sándor üdvözölte a résztvevőket és átadta a szót a tanácselnöknek. Józsa Lajos rövid tájékoztatást adott Magyarbánhegyes 30 éves fejlődéséről, arról a dicséretre méltó társadalmi összefogásról, amelynek többek között a községi vízmű létrehozását is köszönhetik. Ezután sorolta a következő évek célkitűzéseit. Szólt arról, hogy 1975-ben 4 és fél millió forint áll a tanács rendelkezésére, de ebből az összegből 3 milliót csak a működési kiadás emészt fel. Ebből az ösz- szegből fedezik az intézmények működését, fenntartását, az ott dolgozók bérét. Tényleges fejlesztésire mindössze másfél millió forint jut. Igaz, a magyar- bánhegyesiek is jól ismerik azt a közmondást: „eddig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér”. Régi igazság ez, de nem zárja ki a takaró megnyújtásának lehetőségét Ez a lehetőség pedig a társadalmi összefogás. Ebben pedig nem szűkölködnek a bánhegyesiek, számtalanszor tanújelét adták már annak, hogy megmarkolják az ásót, a lapátot a bugyellárist is kinyitják, ha arra szükség van. Erre meg szükség volt is, lesz is. A bevezetőnek szánt tájékoztató után fórummá alakult a Me többé semmilyen fiton, módon nem jöhetnek vissza. »*9 Hogyan élnek ma a kubaiak? A mai gyári munkás bizonyára nem olyan színvonalon, mint egykor az amerikai villákban a íőkomornyik. De szabad-e rgy mérni? Különben minden méricskélés helyett álljon itt egy élettörténet. Egy egyszerű emberé. „...Sokat nyomorogtunk, vidéken éltünk. Én kitanultam a gépkocsivezetést meg a szerelést, de sokáig csak kocsit mosni engedtek oda. Sokan voltunk, mindenütt féltette az állását. Havannába mentem.’Ott is ügy éltem, mint addig, meg mint a többiek sokan. Itt-ott egy kis alkalmi munka. Aztán egyszer nagy szerencsém lett. Beajánlottak egy úrhoz. Gépkocsivezető, házi szolga lettem. A kocsit reggel hatkor elő kellett állítani a ház elé, s várni, akar-e az úr valahová menni. Közben a házban mint szolga végeztem a munkát. Este kilencig, tízig kellett dolgozni. Ez nagyon jó munkahely volt. Igaz, csak úgy tudtam megkapni, hogy beleegyeztem, a munkakönyvembe írják be a 70 pesót, annyi volt a legkevesebb munkabér, de csak 35-öt fizessenek ki. Így is elfogadtam, mert kaptam egy kis szobát is, megnősültem. A feleségem ugyanott volt cselédlány. Egyszer üzentek, hogy az anyósom haldoklik, kórházba kellene vinni, nagyon sürgős. Gondoltam egy merészet és oda- álltam az úr elé, engedjen el. Nemhogy az autót kölcsönadta volna, de bennünket sem engedett el. Az anyósom estére meghalt. Másnap mind a kettőnket (Mmtiipak, Megmondta a főnök, neki olyan cselédség nem kell, | akinek ilyen kívánságai vannak, j Ott kellett hagyni a kis szobán- ! kát is. Utána már nem tudtam í elhelyezkedni, mert mindenhol j azt kérdezték, miért kellett el- ] hagyni a munkahelyemet. Újból ! jött az alkalmi munka, a nyo- i mór, amíg Castro be nem vonult j Havannába. Most már minden ] más. A forradalom után még to- ! vább is tanultam. Százötven pe- j so a fizetésem. A feleségem is j dolgozik. Van lakásunk. Most ] már érti, hogy mit jelentett na- | künk, kubaiaknak a forrada- | lom?” ••• Értem. Es azt is értem, hogy ! az emberek sorsának ez az alapvető változása, az elemi létbiztonság megteremtése, a nemzeti önbecsülés lobogó lángja mind éz ideig kitöltötte a kubai nép gondolatait, érzéseit. Elegendő volt a legnehezebb időkben is ahhoz, hogy elégedettek, vidámak legyenek — mindaddig, amíg a legnehezebb éveken úrrá lettek. Amíg a forradalomnak egy új szakaszához el nem értek. Ahhoz a szakaszhoz, ahol már az életszínvonal folyamatos emelkedése is táplálja, erősíti majd e nagyszerű nép elégedettségét. Fidel Castrót idézem, 1973 novemberi beszédét: „A kubai forradalom a gazdasági fejlesztés intenzív szakaszába lépett. Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a szocialista társadalom elosztási alapelve érvényesüljön: Mindenki a képességei szerint dolgozzék és a munkája szerint részesüljön a megtermelt javakból.” Varga József (W&lyUit&m következik]) Józsa Lajos tanácselnök számol be választóinak, gyűlés. Az elnökségben ott ült valamennyi illetékes, aki csak számba jöhetett a kérdésfeltevések és válaszadások során. Nemcsak a község politikai, állami, társadalmi, gazdasági vezetői, hanem a helyi vízmű képviselője is ott volt, sőt még a körzeti megbízott rendőr is. Az első kérdésekre Horváth Lajos, a párt községi titkára válaszolt. Aránylag sóik idős ember él Magyarbánhegyesen, s így természetesnek hatott a kérdés: mikor rendezik az alacsony nyugdíjból élők sorsát? Valaki — a nevet nem kellett odaírni a papírlapokra — arra volt kíváncsi, vajon hány szocialista brigád tevékenykedik a községben? Az meg pártunk politikájának népszerűségét és az iránta való bizalmat jelezte, hogy olyan kérdés is került a párttitkárhoz, amelyben arról érdeklődtek, hogy a lakosság körében mikor ismertetik és hogy ismertetik-e egyáltalán a kongresszusi irányelveket. Tassy János, a helyi általános iskola igazgatója egy marék papírlapot szorongatva lépett a mikrofonhoz. Miért nincs iskolatej, kifli? Mikor lesz sport- helyiség, sporttelep? Milyen korszerűsítést terveznek? Hányán tanulnak tovább az itt végzettek közül? Jó-e a szakos ellátottság? Nem is csoda, hogy bizony jócskán túllépte az előre kikötött 10 perces időt Nem panaszkodhatott Hajdara Béla sem, a végrehajtó bizottság titkára. A hozzá beérkezett kérdéseken kívül még arra w jutott ideje, hogy ismerTornaterem, politechnikai műhely, zöldségbolt épül társadalmi összefogással tesse a legfontosabb és sokakat érdeklő jogszabályokat. A magyarbánhegyesi emberek jó része a helyi termelőszövetkezetben dolgozik. Így aztán Farkas János, a termelőszövetkezet elnöke sem maradt „munka nélkül”. A község lakosságának áruval való ellátását túlnyomó részben a mezőbová csh ázi ÁFÉSZ biztosítja. Hogy vannak problémák, kisebb-nagyobb zökkenők, meg aztán, hogy itt üs megvan az igény a kulturáltabb kereskedelemre, az egyre magasabb színvonalra való törekvésre, az kiderült abból is, hogy a legtöbb kérdést Barna Sándornak, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ elnökének címezték. Szám szerint 40 kérdésre kellett választ adnia. Nem maradt ki senki sem a felkérésből. Válaszolt Seres János, a helyi sportkör elnöke, ifj. Farkas János, a művelődési ház igazgatója, Farkas László, a vízmű telepvezetője, Szenteczki Pál rendőrzászlós. Sokkal jobb kedvében volt már a tanácselnök is, meg a Hazafias Népfront elnöke is, amikor befejeződött a falugyűlés. — Van itt érdeklődés a közügyek iránt. Tavaly, tavalyelőtt több mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették a község fejlődését az itt élők. Ebben az évben az előzetes felmérés szerint ez az összeg jóval magasabb lesz. Tanácstagi beszámolókon kértük fel az embereket, mondják meg, miben akarnak segíteni? Mintegy 1800-an vállalták, hogy április 4.-e tiszteletére rendbe hozzák az utcákat a házuk előtti szakaszon. 5—600-an jelentkeztek a sportpálya, a tornacsarnok építkezéséhez. Van félmillió forintunk, s ebből szeretnénk megvásárolni azt a 30x12 méteres csővázas színt, amit tornateremnek szánunk. Három ütemben tervezzük ennék felépítését és, ha csak a saját erőnkre leszünk utalva, akkor 1977-ben kész lesz. Ha kapnánk megyei segítséget is ehhez, ez lerövidítené az időt. Még a kívülállót is — ezúttal az újságírót — jóleső érzés töltötte el az ilyen nekibuzdulás láttán. És az is jó, hogy nemcsak itt, Magyarbánhegye- sen tapasztalható ez a széles körű társadalmi összefogás, hanem egyre több helyen. Egyre általánosabb már, hogy a közösségért tenni szándékozók növekvő erejét olyan célok, feladatok megvalósítására használják fel, amelynek gyümölcsét valamennyien élvezhetik. Béla Ott« több mimt Mtek m székmomsöaiiii
