Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Fájó emlék Hegyes! János Valahányszor rád gondolok hűséges hitvesem, a fájdalom tépi, marja a szívem, a lelkem: Kegyetlen volt hozzám a sors, hogy elrabolt Téged, és mint fájó örök sebet itthagyta emléked. Árván maradt otthonunkba’ jaj, de árva lettem, nincsen aki féltő gonddal hűséggel szeressen: Siralomház lett a házam, feldúlt madárfészek, búba borult az életem az is fáj, hogy élek. Fájó szívvel, kábult aggyal hosszú éjszakákon, gyötrődöm, mert szemeimet kerüli az álom: Nem nyugtat meg vigasztalás sem zsolozsmás ének, nem tudok én hinni se már papok istenének. Nem láthatlak soha többé, nem csókolom ajkad. Kikeletkor majd a hantok kizöldülnek rajtad, de szívemből a bánatot nem törli ki semmi, csak amikor melléd tesznek, örökre pihenni. Újévi hajnal Boór András Tegnapi bánat régi nóta Beletaposva sárba hóba Alszik a hajnal leng a pára Kuporgó házak számlapjára' Elhagyott varjú szól a télben Katona-cinke fut merészen Tavalyi bánat régi móka feéstaposm sárba hóba étasásmsso^, fey »okScaS megrázóbb, sokkal mélyeb­ben érint a szép, az Igaz. így figyeltünk fel Cseres Tibor „Játékosok és szere­tők’ című közel Ötszáz ol­dalas művére is. A táj íro- dalmilag formált májasak­kal lenyűgözőbb, ha vísz- szaárezve, a napok helyi eseményeiből azonban már kiszakadva távolabb élünk. Itt, így válik igazi élmény- nyé a táj, annak távoli és közeli története, amit Arany János mondott: „Nem a •való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa”. S ha már oly ritkán vara alkalmam szólni, hadd mondjam még el: Hosszú éveikkel ezelőtt Aradra szer­vezett társasutazást az ■ IBUSZ békéscsabai fiókja. ' Nagy szó volt. még akkor [ az érintkezésnek ez az al- ' kalmi szála. Kaptam az al- L kaimon. December elején- ködölt és szitált az eső ■ egész vasárnap. A kétegy­■ házi tanárral indultunk el a csoportból, hogy az ara­di tizenhárom emlékéből- valamit találjunk. A vár- " sáncot csak messziről lát- 1 hattuk és vigasztalanul kó­száltunk a Maros-parti ~ semmibe néző kopott obe- í liszk tájékán. — Vajon mi­it kor javul a 'közgondolko- n dás minősége? — kérdezget- ' tűk. Mert tragédia, hogy r ezek a nagy ügyért meg- ri halt hősök még nem kap- U ták meg az utókortól nekik a kijáró tiszteletet. Valamit 1_ tennünk kelL Lh A kétegyházi tanár két kéziratot készített — lárt- i- tam, ott érlelte —, hogy >- emlékeit állitson a Gyula íz környékét is érintő vilá- é- gosi és aradi történetnek, i- Erről van szó, ha leemeli i>- a polcról az olvasó Kőris 38 Emil: „Vakmeleg” és a ‘e. napokban — szintén a h, Magvetőnél megjelent — itt „Forgószél” című történei- mi kisregényét. S megértük jy azt is, hogy a 125. évfor- ■a dűlőn kormányszintű ko- szorúzás menit végbe Arad g mezején. A hősök jelképes ie£ sírja felett népek keresték il\, egymás kezét. ;,i Dr. Virágh Ferenc gi szakirányító -nosta a szó szarosabb nőben az eső, az érdeket le­kötötte az orszáaőgaz- daságára szakadt s az abból követikezkféle operatív feladat. Ami késik, nem múlik táros- patakiak klubja a ülé­sét' tartotta a nép Bu­dapest I. kerületikhá- zában!...) Egy megyebeli jsak- tekintély megkérc tő­lem a nyáron a rutai Reinhard t-cukrásim, mi a véleményem Bé­késcsabán megjelel Új Auroráról. Zavartanéit bevallanom: még tlen száma sem járt a ara­ben. A Békési Életkor fel-feltűnik a Sífenyi Könyvtár polcán, Új Aurora nem, s hol az ember ma, aki képein- den információt beflni, ahhoz eljutni. Erre be­szélgetésre gondoltairni- kor a Népszabadság kö­zelmúltban tájékoztat az antológia Darvasra fé­kező számáról, bizonn- dó, hogy szükséges ö- megkommunikáció orsos integráló tevékenye. Nem is kell mondái, mennyire másként ériti Simonyi „A gyulai k- bardt-cukrászda” címűj sikerült, szép verse -j Népszabadság vasán mellékletekénit jelent s —, mintha most is a me ban élnék. Tapasztal így van ezzel más is, Pásztor, és ha a Jólábú Né- g meth lassan ohsitas lesz?! a — teszi hozzá kapásból, s Elcsodálkozom, mert ma- 1 gam nem tudom, van-e ben- c ne valami. a A nyár közepén a Met- ‘ ró Kossuth téri állomásán * a mozgólépcsőre igyek- * szem, amikor megszólíta- s nak. Ismerős a hang, isme- c rős az arc. — No, hát ti 2 hol jártok, mi járatban vagytok? — kezdem az * ilyenkor szokásos meglepe- ^ téssel. Kiderül, mindketten szintén évek óta budapes- 1 tiek, a minisztériumba jöt- 1 tek dolgozni, s szintén Bé- J késcsabáróL Tájékoztatnak 1 futólag: Miután évekkel ez- s előtt ismeretes módon zsák- 1 utcába jutott az a kezde- 1 ményezésünk, hogy a Békés 3 megyéből elszármazott bu- 1 • dapesti köztevékenységűe- * két klubszerű találkozóra ( hozzuk össze, ők tesznek ‘ most újabb nekigyürkőzést. ' Az évekkel ezelői&t tett ki- 1 i sérlet időszakában készített, 2 kb. 50—60 nevet, címet rög- c zítő jegyzék a szlovák sző- * vétség főtitkárainál várja c sorsát. 1 Az elszármazottak buda- ! pesti találkozóinak gondo- r lata nem halt el. Érdekes c módon, amikor a Békés me- £ gyei Jókai Színház tagjai 1 ízes népi játékukkal bemu- j ■ tatkoztak a Fővárosi Ope- rett Színházban, jó néhá- nyan azzal a biztos tudat- j. tál mentünk el az estre, j hogy értelmes találkozó él­ményével is gazdagodunk, i Lehangolódtunk! A megje­lent ismerősök elkerülhetet­len témájaként sajnálkoz­tunk, mert légüres térbe ke­rült az a jobb sorsra ér­demes vállalkozás, hogy a megyei közeglein kívül is edződjenek színpadon a társulatok. Sokkal nagyobb lett volna a csabai színé­szek pesti fogadtatása, ha I az elszármazottak hálózata I létezik és többen értesül- I ■ hettek volna közvetlen úton az alkalomról. Az1 általáino­’ sabb találkozót nem helyet­tesíthetik a kisebb aisztal- ’ társaságok össze-összefutá- sai, amelyek szintén bizo­nyítják a régi élmények ’ összekötő erejét. t Augusztusban kedves szö­vegű meghívót kaptam „lo­kálpatrióta üdvözlettel” a minisztérium tanácstermé­ben tartandó _ előkészítő ta­■ nácskozásra, a „Tegyünk ■ valamit Békés megyéért • Budapesten” jelszó jegyé- 5 ben. Szeptember elején va- ’ lóban találkozott a néháfiy 1 tagú előkészítő bizottság és alapgondolatokban egyez- 1 tünk meg az általánosabb , plenum összehívása kérdé- t sében. Az októberre terve- - zett első tanácskozást — i mivél sok a meaőgazdasá- * I L assan közelebbről in­teget az igazi téO. Hideg lehelete át- átszáguld bolond szeles lován minden határon s a csontjainkhoz ér. Kapaszikod'unk a mag­ért szép napok emlékéibe A szobába húzódó lélek őszi tárulkozásával keres­gélek magam is. A mai Békés megyére is gondo­lok. Azért mondok mait, mert éveken ált a. száz év­vel ezelőtti elődjéről írtam sokat. A kézirat megindult a szokásos útján s majd valahol, valamikor előbuk­kan, visszaszökken. Ha el­mondom, időközben hogyan találkozgattam a napi ak­tualitás erejével ható Bé­kés megyével, az egyszerű tudósítás szándékával te­szem. Hiánypótló leszek sejtem, mert emberi dolog hogy a minket körülvevő jelenségek közül sok elke­rüli figyelmünket, meg kö zelébe sem férkőzhetünk. Amikor a pesti utcákon elrohant a Zalahús felirati testes kamion, többszö megfordult a fejemben i gondolat: — Nem akadni valami ilyesféle jó reklán az ország délkeleti csücs kében is? Aztán egyszer — végigkígyózva a Váci utc: emberfoi'gatagában — mi látnak szemeim! Az utcs középein a Népművészei Háziipar feliratú, népszeri üzlet bejárata előtt felirat hívja magára a figyelmet „Csaba árubemutató”. — Nocsak! — kapom fel i fejem. Olvasom a transz­parens szövegét, megtudom hogy a kiváló szövetkezei címet viselő Csaba Sző­nyegszövő HSZ tíznap« árukínálata zajlik. A kira­kat szőnyegtraktusán meg- kapóan szép alkotások dí­szelegnek. A népi motívu­mok kimondottan művészi kompozíciók, a színek, a harmónia izgalmas s úgj igényli a mesére vágyó vá­rosi ember szíve. Tetszil , az olaszoknak is, akik mel lettem állnak. Bemennek a; üzletbe, követem ‘őket. P szőnyegosztály látogaitotl most éppen egy magya házaspár részére két csaba ‘ szőnyeget csomagolnak többen közelről szemléül! az alkotásokat, keresik ; nekik tetszőt. Itt van hát Békés is Pes ten! A közelmúltban az Egye tem téri épületünk folyosó ján. futó beszélgetést hal lottam: — Már a Vasa lassan kiesik, otthagyom mondjad, melyik csapatná drukkoljak?! — A Békés csatodnak? — dobom od. kívülrőll a kérdést. — Hál hallod, mondasz valami — jön a válasz. De med dig marad ott a Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents